Pedagógusok Lapja, 1994 (50. évfolyam, 1-24. szám)
1994-01-26 / 1-2. szám
4 PÁLYÁK ÉS ESÉLYEK AZ 1993. ÉV NYOLCADIKOSAI 1993 tavaszán vizsgálat kezdődött, amely az általános iskolában idén végző és onnan kilépő fiatalok családi körülményeinek, iskolai teljesítményének, továbbtanulási és munkavállalási szándékainak a megismerésére irányult. A kutatásra Borsod- Abaúj-Zemplénben, Somogyban és Budapesten került sor. (Az egyes megyékre reprezentatív minták jellemzői a következők: Borsod megyében 25 iskolából 478 fiatal, Somogyból 25 iskolából 472 fiatal, és Budapesten 42 iskolából 461 fiatal került be a mintába.) A három vizsgálati terep helyzeti különbségeinek érzékeltetésére sokféle mutatót használhatnánk, mi ezek közül a munkanélküliségi rátákat mutatjuk be, mint amelyek elég sokat elárulnak egyfelől a népesség (s így a szülők) helyzetéről, másfelől az általános iskolában végző és onnan kilépők elhelyezkedési és továbbtanulási lehetőségeiről és esélyeiről. Röviden: 1993 áprilisában országosan 13,2 százalék volt a munkanélküliségi ráta, ez Budapesten 6,6 százalék volt, Somogyban 12,4, Borsodban pedig 20,1 százalék. A továbbiakban a vizsgálat néhány általunk fontosnak tartott összefüggését ismertetjük röviden. ÁTÖRÖKÍTÉSEK Köztudott, hogy az elmúlt évek társadalmi és gazdasági folyamatai következtében felerősödött hazánkban az egyes rétegek és csoportok közti anyagi-vagyoni polarizáció. Egyfelől sokan elvesztették állásukat és váltak munkanélkülivé - nem kevesen tartósan kiszorultak a munkaerőpiacról -, továbbá az elszegényedés is tömeges méreteket öltött, másfelől azonban csak kevesen váltak gazdaggá, illetve tettek szert számottevőbb vagyonra. E folyamatok eredményeként a társadalmi eredetű hátrányok és előnyök kiélezett és nyers formái jelentek meg az iskolarendszerben, amely maga is a polarizáció jegyeit hordja magán, hiszen az egyes iskolák oktatási színvonala és egyéb szolgáltatásai közt jelentős különbségek mutathatók ki, így maga az iskolarendszer is hozzájárul a jelzett társadalmi eredetű különbségek felerősödéséhez és átörökítéséhez. Nézzük meg, miként jelentkeznek ezek a folyamatok a nyolcadikosok között. Úgy véljük, a gyerekek továbbtanulási esélyeit és versenyképességét számottevően befolyásolja az a tény, hogy az illető tagozatos osztályba járt-e az általános iskolában vagy sem, továbbá, hogy milyen tagozatos képzésben részesült. Nos, az adatok tanúsága szerint - lásd a fenti táblát - a nyolcadikosok egyötöde (20%) tagozatos osztályban végezte tanulmányait. A különbségek a gondviselő iskolai végzettsége szerint azonban jelentősek. Amíg ugyanis a nyolc általánost vagy * A vizsgálatot a Miniszterelnöki Hivatal Ifjúsági Koordinációs Titkársága megbízásából a Humano-Pressz Stúdió és a Szociográf Kft. végezte, kevesebbet végzett szülők gyerekeinek csupán 5 százaléka részesült tagozatos képzésben, addig a középiskolát végzett szülők gyermekeinek már egyötöde-egynegyede (21-24%), az egyetemi diplomával rendelkező szülők gyermekeinek pedig csaknem kétötöde (39%). A két szélső csoport közti aránybeli eltérés tehát jelentős a magasabb iskolázottságúak javára, de legalább ilyen jelentős a köztük lévő „minőségi" különbség is. Ezen azt értjük, hogy egyáltalán nem mindegy, milyen tagozatra járt a gyerek: idegen nyelvi, ének-zenére vagy testnevelésre. A legnagyobb kínálatot az idegen nyelvi képzésben találták, amennyiben az összes tagozatos fele ide járt. Amíg azonban a szakmunkásképzőt, gimnáziumot, szakközépiskolát vagy technikumot végzett gondviselők gyerekeinek az aránya átlag alatt (32-43%) ingadozik, addig a felsőfokú végzettségű szülők gyermekeinek az aránya magasan az átlag felett van (60-73%). A kínálati oldalt kétségkívül az iskola településtípusa befolyásolja legmarkánsabban, amit jól mutat az a tény, hogy a budapesti és a vidéki elit (megyeszékhely) tömörülési pontjain kiugróan magas a nyelvi tagozaton tanulók aránya (az előbbiben 70, az utóbbiban 59 százalék). A rendelkezésre álló adatok arra is felhívják a figyelmet, hogy a szülők egy része vagy elégedetlen az iskola szolgáltatásaival, vagy elégedett ugyan, de gyereke versenyképes felkészítését csak úgy látja biztosítva, ha különórákra járatja. Úgy gondoljuk, önmagáért beszél az a tény, hogy a nyolcadikosok több mint egyharmada (37%) különórákat látogatott. És a különórákat ugyanazok az iskolázottsági és társadalmi rétegek és csoportok vették igénybe, mint amelyek a „magasabb színvonalú" iskolákat és a tagozatos képzést is. Ebben persze nincs semmi meglepő, hiszen a különórák pénzbe - méghozzá sok pénzbe - kerülnek, vagyis csak a módosabbak tudják megfizetni, illetve a kisebb pénzűek is, amennyiben hajlandók erre áldozni vagy befektetni. Úgy gondoljuk, hogy az előbbi kategóriába főként a magas beosztású vezetők és vállalkozók sorolhatók - sorrendben a gyerekek 62 és 47 százaléka járt különórára -, tagozatos osztályba pedig főként az értelmiségiek (48%). Legkevésbé a segéd- és betanított (20%) és szakmunkások (28%), továbbá a nyugdíjasok (28%) és a munkanélküliek (30%) élnek a felkészítés eme formájával. Az ebbeli különbségeket legmarkánsabban a gondviselő iskolai végzettsége szerinti bontás mutatja. Eszerint az egyik pólust a legalacsonyabb végzettségű családok képviselik, ahol a különórákra járó gyerekek aránya mindössze 16 százalék, a másik pólust pedig az egyetemi végzettségűek, ahol a gyerekeknek több mint kétharmada (69%) él ezzel a lehetőséggel. Az eddigiek ismeretében azt szinte felesleges is kérdezni, hogy vajon mit tanulnak a különórákon a nyolcadikosok, vagyis mi növeli a továbbtanulási versenyképességüket: elsősorban is az idegen nyelv (45%) és természetesen a matematika (26%). A szülők említett gondoskodása természetesen a tanulmányi eredményekben is megmutatkozik. Az alábbi tábla tanúsága szerint az alacsony iskolázottságú csoportok irányába nő a „rossz", vagyis az elégséges és közepes előmenetelő tanulók aránya, és csökken a „jóké" (jeles és kitűnő), míg a magasabb iskolázottságú csoportoknál megfordul az irányzat: nő a „jó tanulóké" és csökken a „rosszaké". Az egyik póluson az általános iskolát vagy annál kevesebbet végzett szülők gyerekei helyezkednek el, ahol a kérdezettek egyharmada (32%) „elégséges", a további kétötöde (43%) „közepes", míg a „jó tanulók" aránya mindössze 5 százalék. A másik pólust az egyetemet végzett gondviselők gyermekei képviselik, amennyiben 60 százalék a „jó tanulók" aránya, míg „elégséges" szinte nem is található körükben. A gondviselő legmagasabb Tagozatos Normál iskolai végzettsége osztályba járt osztályba járt Nyolc általános vagy kevesebb 5 95 100% Szakmunkásképző 11 89 100% Szakközépiskola 21 79 100% Gimnázium 22 78 100% Technikum 24 76 100% Főiskola 33 67 100% Egyetem 39 61 100% Összesen: 20 80 100% (N . 1155) PEDAGÓGUSOK LAPJA