Pedagógusok Lapja, 1996 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1996-01-31 / 1. szám
2 LAPOK A NEVELÉS TÖRTÉNETÉBŐL PEDAGÓGUSOK LAPJA KELEMEN ELEMÉR ÓVODATÖRTÉNETI MÚZEUM MARTONVÁSÁRON* 1995. november 24-én nyílt meg Martonvásáron Magyarország első „igazi" óvodatörténeti múzeuma - két példamutató és egymást erősítő szándék szerencsés találkozásának eredményeképpen. VÉGRE MEGVALÓSULT... Martonvásár - a helyi Brunszvik-kultusz jegyében - már csaknem tíz éve készült egy állandó óvodatörténeti kiállítás létrehozására. A terveken lelkes és aktív szakembergárda - Balla Lászlóné óvónő, Üvegesné Hornyák Mária, az ismert Brunszvik-kutató és Horváth Ottó polgármester dolgozott, az MTA Mezőgazdasági Kutatóintézete és a Brunszvik Teréz Szellemi Hagyatéka elnevezésű alapítvány önzetlen támogatásával. Terveik megvalósításához váratlan és óriási segítséget jelentett, hogy a közelmúltban Nyíregyházáról Martonvásárra telepedett a magyar óvodatörténet és a történeti gyűjtőmunka lelkes és megszállott nagyasszonya, Harcsa Tiborné, aki magával hozta az öt évvel ezelőtt ott létesített, időközben nyilvánossá vált óvodatörténeti magángyűjteményét. (Megjegyzendő, hogy munkáját éveken át szívesen támogatta Nyíregyháza városa és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye vezetése is.) Ezt az itthon és külföldön egyre ismertebb gyűjteményt (ami néhány éve Franciaországban, Merignacban is látható volt), adományozta tulajdonosa a befogadó Martonvásárnak. Ez a kiállítás jelenti tehát a másik gyökerét (s egyben jelentős hányadát) az állandó jellegű martonvásári kiállításnak, az első országos igényű és jelentőségű hazai óvodatörténeti múzeumnak. A kiállítás rangos, ünnepi eseménye a magyar iskola közelgő millenniuma alkalmából szervezett rendezvénysorozatnak. A kisdedóvás 1828-tól, Brunszvik Teréz budai óvodaalapításától számítható, alig több mint másfél évszázados története viszonylag kicsiny, de eseményekben és eredményekben igen gazdag fejezete az intézményes nevelés ezeréves hazai történetének. A magyarországi kisdedóvás születése pillanatától szerves és fontos részterülete volt a köznevelésünk polgári és nemzeti jellegű megújításáért vívott reformkori politikai küzdelemnek. Pártfogói, népszerűsítői között ott láthatjuk a korszak legjelentősebb politikusait: Kossuth Lajost, Wesselényi Miklóst, Eötvös Józsefet. Mögöttük sorakozott fel a kisdedóvás magyarországi elterjesztését szorgalmazó társadalmi mozgalom, amely alig két évtized alatt csaknem száz hazai kisdedóvó alapítását könyvelhette el látványos eredményként. Az első magyar óvodák - iskoláinkhoz hasonlóan - arról is tanúskodnak, hogy az intézményes nevelés hazai története folyamatos párbeszédet jelentett az egyetemes emberi kultúrával, s nemcsak gazdagodott általa, hanem gyarapította is azt. Brunszvik Teréz a jeles angol óvodapedagógustól, Wilderspintől nyerte első indíttatását filantróp hajlamainak, élethivatást kereső elképzeléseinek megvalósításához, s mindez a Pestalozzinál tett yverdoni látogatása nyomán nyert végleges formát. Ugyanakkor Brunszvik tevékenysége túlnőtt határainkon: az első közép-európai, a budai óvodát követően személyes közreműködése révén létesültek az 1830-40-es években az első csehországi, ausztriai és bajorországi óvodák. A kisdedóvás ügye a kiegyezést követően is a modern polgári és nemzeti jellegű közművelődés megteremtésének egyik kulcskérdése volt Eötvös sikertelen, 1868-as próbálkozásától az 1891-es törvényi szabályozásig. Törvényes rendezésének társadalmi hátterét az a nagyszabású mozgalom jelentette, amely a reformkor lendületével kényszerítette ki a szükséges állami beavatkozást és felelősségvállalást. A huszadik század modernizációellenes évtizedeiben - mind a két világháború között, mind az 1948/49-es fordulatot követően - az óvoda is segített közvetíteni, még ha erős korlátok között is, a reformpedagógia eredményeit, például Maria Montessori elveit és gyakorlatát. Ez a hagyomány élt tovább rejtett hajszálgyökerek közvetítésével - az elmúlt évtizedek nemzetközileg is elismert magyar óvodai nevelési programjaiban - az iskola számára is példamutató módon. A KEZDETEKTŐL MÁIG A martonvásári óvodatörténeti múzeum méltó módon mutatja be a hazai kisdedóvás történetét. Bevezető részében a 19. század eseményei elevenednek fel. Brunszvik Teréz személyes tárgyai, könyvei, jegyzetei láthatók (részben eredetiben,, részben hiteles másolatokban); múlt századi óvodák, köztük természetesen a Mikó utcai óvoda képe; szemléletező képek, foglalkozási eszközök, óvónői „tanmenetek", jegyzetek, naplók. Különösen gazdag a magyarországi kisdedóvásra egykor nagy hatást gyakorló Fröbel-féle metódus tárgyi anyaga, a kisgyermekeknek nyújtott „ajándékokra" épülő óvodai foglalkoztatás teljes eszköztára. A folytatásban a 20. század különböző korszakainak különböző típusú óvodái mutatkoznak be: egy állami gyermekmenhely például a század elejéről, magánóvoda és az 50-es évek „szocialista" óvodája - a maguk jellemző foglalkoztatási eszközeivel, játékaival, az óvónő különféle kellékeivel; mindezeken felül fotók, dokumentumok stb. A kiállítás már mai elrendezésében és - remélhetően - folyamatosan gyarapodó anyagával sejteti egy majdani nagyszabású óvodatörténeti múzeum reális lehetőségét, aminek - a martonvásári házigazdák folytatást ígérő tervei szerint - a község múlt században épült műemlék jellegű óvodája, a „Brunszvik-óvoda" ad majd végleges helyet - talán még ebben az évezredben. *A múzeum a téli hónapokban kedden, pénteken és vasárnap 10-től 14 óráig tekinthető meg, előzetes egyeztetés alapján csoportos tárlatvezetés is kérhető. Cím: Martonvásár, Brunszvik Teréz u. 2. NEVELÉSTÖRTÉNETI ARCKÉPEK COMENIUS, JOHANNES AMOS (1592-1670) A magyar iskolatörténet korai századaiból - nemcsak az időbeli távolság és a feldolgozható források szűkössége miatt, hanem a keresztény nevelés egyetemes és közösségi jellegéből következően is - nehéz lenne kiragadni olyan személyiségeket, akik saját, behatárolt érvényességi körükön túllépve, meghatározó szerepet játszottak a hazai nevelés történetében. A középkori kolostori, székeskáptalani és plébániai iskolák tanítómesterei, még ha egyikük-másikuk neve nem is ismeretlen a krónikák jóvoltából, engedelmes végrehajtói, alázatos szolgálói voltak egyházuk, illetve rendjük előírásainak. A fordulópontot - ebben a tekintetben is - a 15. század második fele, a humanizmus hazai térhódítása jelenti. Mátyás környezetéből - az itáliai vendégtudósok mellett - Vitéz János alakja emelkedik ki a legmarkánsabban, elsősorban a pozsonyi egyetem, az Academia Istropolitana alapítása révén. A reformáció elterjedése, majd az ellenreformáció fellépése és a hívek megnyerésében, befolyásolásában egyre nagyobb szerepet játszó iskolákért vívott küzdelmeik nyomán jeles pedagógusok és iskolaszervezők lépnek színre. Közülük az ellenreformáció „oktatáspolitikai" stratégiáját is megalapozó Oláh Miklós a legjelentősebb, aki átfogó programot dolgozott ki a népiskolai hálózat (benne az anyanyelvű népoktatás) kiterjesztésére, támogatására, s a jezsuiták hazai letelepítésével meghonosította a 16. század egyetemes iskolareformját, a protestáns kollégiumok hatását ellensúlyozni képes katolikus gimnáziumot. Pázmány Péter munkássága a következő században a nagyszombati egyetem megalapításával (1635) és a piaristák letelepedésével (1642) - Oláh tevékenységének a kiteljesítését jelentette. A MEGÚJULÁS JEGYÉBEN Az ellenreformáció sikeres iskolai térhódítása nagy kihívást jelentett a hazai protestantizmus számára. Az evangélikusok, a reformátusok és az erdélyi unitáriusok évszázados kollégiumai időközben törvényszerűen a protestáns ortodoxia fellegváraivá váltak vallási és pedagógiai tekintetben egyaránt. A megújulás a 17. század derekán elodázhatatlan kényszert jelentett. Ez a történelmi helyzet teremtette meg a feltételeket arra, hogy Magyarországra jöjjön J. A. Comenius, aki - a neveléstörténet első egyetemes érvényű reformátoraként - folytatója és összegezője volt a 16-17. századi nagy pedagógiai megújulásnak. A pataki évek - kölcsönös várakozásban és reményekben fogant - nyitánya az 1650. november 24-én elmondott híres székfoglaló volt „a lelki tehetségek kiműveléséről". Ebben is, mint egész életművében Comenius arra a filozófiai-teológiai alapkérdésre kereste a választ, hogy hogyan lehetne az „iskola sugaraival ... elűzni a homályt az elmékről", hogyan lehet