Pedagógusok Lapja, 2000 (56. évfolyam, 1-12. szám)

2000-01-17 / 1. szám

56. ÉVFOLYAM 1. SZÁM A PEDAGÓGUSOK SZAKSZERVEZETE HÍRLAPJA ÉS HÍRLEVELE _____________________2000. JANUÁR 17.________________________ __________________ALAPÍTVA: 1945-BEN______________________ TEKINTSÜNK A XXI. SZÁZADRA Nagyhírű asztrológusok egybehangzó véleménye szerint a XXI. század első másfél évtizedében a Vénusz hatásai erőteljesen befolyásolják hazánk életét. Ennek következtében a gondolkodás­ban az árnyaltabb, nőies minőségek érvényesülnek. Teret kap a megérzés, az empátia. Meg­erősödik a szépség, a tudás, a harmónia utáni vágy. A nők befolyása általában erősödik a kapcsolatok terén: a kommunikációban, az oktatásban, a gyógyításban, a művészetekben, a szerelemben, a házasságban és az otthonteremtésben. Ebben az időszakban az egymást követő kormányok a nevelés-oktatás kérdését kiemelten kezelik. Magyarország horoszkópjának az oktatás különösen a legjobb területe. Épp ideje, hiszen a XX. század utolsó évtizede alaposan meggyötörte ezt a szférát. Bízhatunk, örülhetünk, ha hiszünk a csillagokban... Ám maradjunk a földi valóság talaján. Nézzük hétköznapi helyzetünket, s a reális jövőnket csupán néhány évre előre. Ady Endrével mi is valljuk: "Szabad készítni arasznyi jövőket, / De élni nem mással, / Mint a nekünk régen parancsolódott / Kínságos és mégis szent, mai Mával." Nos nézzük a mát és az arasznyi jövőt. Biztosan állíthatjuk, hogy hazánk a XXI. század elején tagja lesz az Európai Uniónak. Sőt egyre többen azt valljuk: Magyarországot senki és semmi sem távolíthatja el az integrációtól. Nemcsak nekünk kell az, mi is kellünk az EU-nak, pontosabban a multinacionális üzleti világ­nak. A legnagyobb kérdés az, hogy képesek vagyunk-e felkészülten fogadni mindezt. Alkalma­sak-e hazai feltételeink az új hatások befogadására, az új normák alkalmazására és felhasználá­sára? Jelenlegi körülményeink a munkavállalók, a közoktatás aspektusából nem sok jóval kecsegtetnek. Sokak félelme, hogy nem tudunk élni a jobb lehetőségekkel, s a feltételrendszer hiánya miatt nálunk a pozitív is negatívra fordul, s az EU hátsó udvara leszünk. Kisebb­­nagyobb torzulással kiépült és működik ugyan a demokratikus intézményrendszer, létrejött a piacgazdaság, virul a hazai pénz- és tőkepiac, fejlődik a gazdaság, ám a humánszféra, a társa­dalom mélyszerkezete súlyos torzulásokkal terhelt, ezért lényegesen eltér az európai piaci demokráciákétól. Nagyságrendekkel kisebb a fejlődés alapját képező középrétegek aránya, és nagyságrendekkel nagyobb a veszélyeztetett, elmaradt csoportoké. Mi, pedagógusok (akik szeretnénk magunkat legalább az alsó középosztályba felküzdeni) munkánk során lépten­­nyomon szembe találjuk magunkat az oktatásügy lebecsülésével, a leszakadó csoportok egyre nagyobb létszámú nemzedékével, az esélyegyenlőtlenség növekedésével; érezzük ennek súlyát s látjuk társadalmi veszélyeit. Ezek a viszonyok például alapvetően hozzájárulnak a többi között a cigányság társadalmi integrációjának elmaradásához, valamint a népcsoporton belüli népességrobbanáshoz. Az iskola, a pedagógus egyre több helyen szembesül az ebből fakadó nehézségekkel. Miközben a hatalom ezekre a problémákra látszatmegoldásokat sem talál, el­tökélten a felső középosztályra támaszkodik, amely magabiztosan élvezi a gazdagság előnyeit. Az alapvető társadalmi feszültségforrások mellett, annak vetületeként a közoktatás is tele van gondokkal. A magyar oktatás magas színvonalát ugyan az EU-értékelés is elismeri, ám problematikusnak tartja a túlságosan decentralizált közoktatást, és tarthatatlanul alacsonynak a bérszínvonalát. Mi, pedagógusok persze pontosan tudjuk a magas színvonal valós értékét, az élmezőny és a lemaradók közötti minőségi és mennyiségi különbségeket. Tudjuk azt is, hogy közoktatásunk mind vertikálisan, mind horizontálisan mennyire összehangolatlan, hogy nem működik megfelelően információs rendszere, helyi, területi tervezése. Sem közigazgatási struktúránk, sem szakmai felkészültségünk nem alkalmas arra, hogy az áhított EU- támogatásokat befogadjuk. Nap nap után saját bőrünkön érezzük az önkormányzati rendszer anomáliáinak lecsapódását intézményeinkben. Rendre nyilvánvaló törvénysértésekkel, az érdekegyeztetés semmibevételével, a jogalkalmazók tudatos rosszhiszeműségével találkozha­tunk országszerte. Az elkeserítő példákat sorolhatnánk... Sokan remélik, hogy az integrációval majd megoldódik minden. Az EU intézményei, joggyakorlata, eljárásmódjai valóban jótékony hatással lehetnek megannyi torzulásra. De nem nélkülözhetőek a hazai erőfeszítések, a humán értékeinkre támaszkodó, jól koordinált cselek­vések sem. Árok Antal A TARTALOMBÓL: • IRÁNY AZ EURÓPAI UNIÓ • INTERJÚ POKORNI ZOLTÁNNAL ÉS BORBÁTH GÁBORRAL • A KÖZOKTATÁS ÉS A 2000. ÉVI KÖLTSÉGVETÉSI TÖRVÉNY • A KERESET ÉS AZ ADÓ • JOGI OLDAL • SAJTÓSZEMLE

Next