Pedagógusok Lapja, 2003 (59. évfolyam, 1-12. szám)

2003-02-13 / 2. szám

2003. február 13 A Hatvan esztendeje Viszontagságos történelmünk egyik legiszonyúbb tragédiájaként pusztult el 60 esztendővel ezelőtt a 2. magyar hadsereg a Don-kanyarban. Az évforduló alkalmából a többi közt kiállítás, iskolai pályázat, a médiumok számos megnyilatkozása idézte fel múltunk e szomorú fejezetét. Lapunk idei januári számában verssel, prózával mi is szóltunk róla, kiemelve, hogy „távol hazájától, iskolájától, sok ezer tanító, tanár kollégánk is harcolt, sebesült meg, esett el, vagy fagyott meg az orosz hómezőkön, lett hadifogoly. A kétszázezerből mintegy 120 ezernek ez lett a sorsa." Minap levelet kaptunk Oláh Gábortól, a PSZ Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei szervezetének korábbi országos hírű vezetőjétől, aki ma is - nyugdíjasunkként - közéletünk aktív szereplője, és a Kelet-Magyarország című napilap Életképek rovatának rendszeres szerzője. (Tavaly, a 6-7. számunkban mutattuk be pályaképét.) Tetszett neki a megemlékezésünk. „A magam módján én is megtettem ezt - írja. - A megyei lapban a szokás tárcáim között jelent meg a mellékelt kis írás is. ” Pedagógusokról szól, ezért küldi nekünk s mi meghatott köszönettel alább közöljük karpaszományos zászlós eget-földet rázó dübörgésre ébredt. A repülő lövedékek fütyülő süvítése és a gránátok fülsiketítő robbanása szinte egybefolyt. Öltözni akart, amikor egy irtózatos csattanás hallatszott, a légnyomástól a levegőbe repült, majd vissza a földre. Az előkészítő tüzérségi tűz alighogy véget ért, megindult a szovjet gyalogság a harckocsik fedezete mellett. Amikor elhalkult a harci zaj, az egészségügyiek jöttek, hogy összegyűjtsék a sebesülteket és a halottakat. A voronyezsi út melletti kis házból alig maradt valami. Az omladék alól a fiatal tiszt holttestét húzták ki. A „nincs vissza, csak előre van” parancs egyik áldozatát. Jobb kezében egy összegyűrt, véres tábori lap volt. Rajta dátum: Ivanovka, 1943. január 14. Otthon egy kis szabolcsi faluban, fiatal tanítónő felesége 3 hónapos kisfiával várta haza a férjét. Az a kisfiú én voltam - mondja most a pesti megemlékezésre utazó útitársam -, aki nem láthatta édesapját, csak a sohasem apadó könnyeivel küszködő édesanyját. Anyám pár éve halt meg, csak nekem meg az emlékeinek élt. Hiába jött a hivatalos értesítés, hogy férje a hazáért hősi halált halt, reménykedett. Évekig várta az apámat, meg a híreket a hazajövőktől, mert a remény hal meg utoljára,apa nem volt köztük, mert már nem lehetett. Anyám sokat mesélt Apáról. - Tudod, a te Apád jó és okos ember volt. Nézegettük az esküvői képet, s azt is, amit valahol egy tábori fotós készített róla a fronton. El-elbóbiskoltam, ilyenkor én azt álmodtam, hogy én is olyan hős leszek, mint Ő. A karácsony és az újév volt mindig a legnehezebb egyedül, Apa nélkül. Nehezek voltak azok a napok is, amikor eszmélve a világot azt kérdeztem, mit keresett Apa Oroszországban. Meg azt, hogy igaz-e, hogy a doni halálmarsban a 2. magyar hadsereg, ahol Apa is szolgált, elvesztette a becsületét. Apa is, kérdeztem? Anyám simogatta a fejemet, s azt mondta: ,,Ha megnősz, majd megérted. Csak tanulj, hogy értsd is meg.Most a megemlékezések idején, látom a régi híradókban a rosszul felszerelt és hiányos öltözetű, a hóban kúszó katonákat. Nézem, talán ott van közöttük az én sohasem látott apám is. Vajon melyik lehetett? Készülj az érettségire és a felvételire! A www.felvetelizo.hu portállal bárki könnyedén elsajátíthatja a felvételi összes lexikális kérdésére a helyes választ. A Felvételiző.hu egy stratégiával ötvözött internetes kvízjáték, amelyet egyszerre három játékos játszik. A játékban részt vevők történelem felvételi és érettségi kérdésekkel szembesülnek, aminek a szakmai alapját a központi előkészítő évfolyamokat indító DFT-Budapest biztosítja. A kérdések a felvétel teljes lexikális adatbázisából épülnek fel, tehát minél többet játszunk vele, annál nagyobb az esély arra, hogy a felvételin nem találkozunk olyan kérdéssel, amire ne tudnánk a helyes választ. A játékot az a jelenség hívta életre, hogy a történelem tantárgy felvételi követelményének nagy része a lexikális tudásra épül. Ennek egyik legfőbb oka az, hogy a jogi vagy a bölcsész pályákon hatalmas a túljelentkezés aránya. Ezért az apró betűs részek, az évszámok és fogalmak pontos ismeretét kívánják meg a diákoktól, így próbálják kiszűrni a legelszántabb és legkitartóbb fiatalokat. Az oldal a FISZ portálrendszerének része, amit a Honfoglalo.huval együttműködésben valósított meg. Természetesen a játékot mindenki ingyenesen használhatja a rövid regisztráció után. Innen-onnan »11 A bor dicsérete II. Lapunk sok komoly mondanivalóját ellensúlyozandó tekintettel a farsangi mulatságokra, pedagógusbálokra folytatjuk előző számunkban megkezdett sorozatunkat, mindenki okulására a borral kapcsolatos mondásokat, idézeteket teszünk közzé. Egészségünkre! Anakreon: „Nosza rajta! Mégse zúgva, / dübörögve és dobogva, / sivítozva, mint a szittya, / csak igyunk mi móddalokkal, / vigadozva szép dalokkal.” Arisztophanész: „Gyalázod a bort, hogy nem ád eszet? / Mi hathatósabb a bornál ugyan? / Nem látd: az ember hogyha jót iszik, / Mily dús pőrét megnyerte, végrehajt / Mindent, barátját fölsegéli, boldog. / Hozz hát ki egy kancsóval: az eszem / Hadd áztatom s mondok egy okost.” Szent Ágoston: „Sok esetben azonban szükséges az embernek a bor. A gyenge gyomrot erősíti, az elfogyott erőt újjáteremti, a hideglelésnek meleget ad, ha sebre cseppented, begyógyítja, elűzi a búslakodást, messze kerget a lélekből minden fásultságot, vígságot hoz, és az útitársnak kedve is megjön egyszeriben a társalgásra.” Abu Nuvász: „Tiszta tüzes borral itass / öreget is megifjít az, / ballépésből erényt csinál, itt, / erény is tőle bűnre válik.” Li Taj-po: „Kancsó kezemben, virágok között / jó bort magamban hörpölök. / Kancsómat a pajtás holdnak kínálom; / árnyékom a másik ivó-barátom! / Noha a hold nem emel serleget / s árnyékom is csak tétován követ, / barátaimmá ütlek titeket, / mert az öröm kora a kikelet!” Omar Khajjám: „Mióta a Vénusztól meg a Holdtól fényes az ég, / Jobbat a tiszta bornál nem látott senki még.” Hálós: „Hány boldog éjen át ülünk egymás körében / s ivánk a bort, ki-ki kedvére, mindahányan! / Mulattunk boldogan - nem érdekelt bennünket / hogy számunkra mit is írnak elő a tollak!” Carmina burana: „Tégedet dicsőítünk, / dallal, egyre többen, / s méltó is vagy erre te, / most s minden időkben. / Ez a jóbor, tiszta jóbor, / zamatos csodás bor, / talpig férfi lesz az ember / tőle, büszke, bátor!” Balduinus Camerarius: „Ha bort iszom, úgy beszélem a latint, mint saját nyelvemet, ha kétszer vagy háromszor is ittam, tanítómester vagyok bármilyen tudományban.” Aliser Navai: „Navai, tested ég s hideg ráz: / Nincs jobb orvosság, mint a jó bor! / Allah akarta így: zsebemből / Minden garast elvitt a jó bor... ” Francois Villon: „Noé apánk, szőlők és borok apja, / és Lót, ki annyit ittál a hegyen, / hogy részegen, mint másokat, becsapva, / leányaidhoz vitt a szerelem / (nem szemrehányás, hogy megemlítem), / s Architriclin, italban te se gyengébb: / fogadjátok, könyörgöm, szívesen / néhai Cotard mester áldott lelkét!” Lorenzo de’ Medici: „Sok szép ifjú, sok szép donna, / éljen Bacchus, éljen Ámor! / Énekelve és táncolva / szálljon szívetekbe mámor. / Félre bú e palotából! / Így kell lenni, mindhiába! / Vígan élj, gondolj a mára! / hátha rosszabb lesz a holnap.” Goethe: „De hogy a bor örök: ez a tudás / Bennem soha meg nem ing. / Hogy angyalok műve, Ég itala: / tán az se mese mind. / S bárhogy is van is aki iszik, / Isten arcába frissebben tekint.” Robespierre: „Töltsétek meg hamar kupám, / ez üdvözítő nedvvel, / másként ki adta hajdanán, az isten megneheztel. / Dühre gyűl s nosza, / bosszús thyrsusa / széjjeltöri e kelyhet; / Bacchus megveti / s rossz szemmel lesi, / akik vizet vedelnek!” Robert Burns: „Itt a kezem, és nyújts kezet / te is, hű cimborám, / együtt igyunk, sóhajtva, hogy: / haj-hajdanán.” Baudelaire: „Ma tág a tér s ragyogva kékül, / sarkantyú, kantár, zabla nélkül / szállunk a bor sötét lován / egy tűnő tündérség után!” Magyar mondások: Adjon isten minden jót, nekem csak egy kupa bort. Bor, búza, békesség, szépasszony feleség. Csutora nélkül is elkel a jó bor. Jó a bor mindenkor, hajnalkor, éjfélkor. Jó a sör, de mégis bor az anyja. Jó bor, szép feleség, csendes lelkiismeret drága dolgok. Jó bornak, jó embernek eredetét ne keresd. Jó bornak nem kell cégér. Büdös bornak szép cégért szoktak kötni. Vén embernek kása pecsenyéje, bor a patikája. Barátot bor közt, bort sajt után, lovat istállóban, leányt bálban ne válassz! Szaga után borra, mint jó vizsla nyúlra. Óbor jó és új szalonna. Nincs oly bölcs, kit a bor és az asszony meg nem tántorít. Ne adj bort az ostobának, hallgatni fog. Adj bort a bölcsnek, beszélni fog. Megmutatja a bor, kiben mi lakik. Ki levesre bort iszik, ne kérj attól tanácsot. Kenyér és bor nélkül meghal a szerelem. (E szólás latin eredetije: Sine Baccho et Cerere sziget Venus Terentius Eunuchus vígjátékából.) Kántor torok, jó borok, nem szárad meg a torok, zengve száll a dalotok. Iszom a bort, rúgom a port. Osztráknak hajpor, magyarnak jó bor. Eb a varga bor nélkül. Bor nélkül szegény a vendégség. Duna pontya, Tisza kecsegéje, Ipoly csukája a legjobb böjt, ha szerémi borban főtt.