Pedagógusok Lapja, 2004 (60. évfolyam, 1-12. szám)

2004-01-15 / 1. szám

KÖZOKTATÁSUNK SODRÓDÁSA Szilveszter előtt egy nappal, az elmúlt év utolsó közoktatási híreként regisztrálhattuk, hogy az óvoda- és iskolabezárások okait vizsgáló parlamenti bizottság befejezte munkáját A tanév elejétől működő 8 tagú bizottság (4 kormánypárti, 4 ellenzéki képviselővel) letette jelentését az Országgyűlés asztalára. Nem sikerült azonban olyan dokumentumot létrehozni, amely a bizottság egységes álláspontját tükrözi. Kitar­tóan követve a magyar parlamenti hagyományokat, külön kormánypárti és külön ellenzéki megállapítások és javaslatok születtek. Úgy látszik, hiába küldtük el újévi jókívánságként ősi mondásunkat „Adjon Isten egészséget, magyarok közt egyességet!", nem hatott Akárcsak a NAT felülvizsgálatának vitája során megfogalmazott felhívásunk­­ „ ...a magyar közoktatás jövőjéért felelősséget érző szervezetek felszólítják a parlamenti pártokat arra, hogy a szakmai megegyezéseket, ajánlásokat figyelembe véve, állapodjanak meg az oktatáspolitika alapvető kérdéseiben mind a tartalmi, mind a jogi szabályozás, mind a feltételrend­szer tekintetében "­­ süket fülekre talált. Ennek kapcsán a parlament oktatási bizottságának elnöke, Jánosi György is hiába kezdeményezett négypárti megbeszélést Máig sem jött össze a csapat. Naív pedagógusok! - legyintettek többen a honatyák közül nem értetek ehhez, a politika nem így működik. Pedig a jámbor tanítók, tanárok újra és újra úgy vélekednek: az oktatás stratégiai ágazat, és nem sodródhat a kormányzati ciklusok zátonyos pártjai között, az ellenzéki és kormánypárti csatáro­zások hullámain. Gyermeteg ártatlansággal hangoztatják tapasztalataikat: ha egy értelmiségi (legyen akár közülünk való is) politikussá válik, megszűnik értelmiséginek lenni. Elveszti józanságát, önállósá­gát, valóságérzetét és még sok mindig mást. Viszont rafináltabbá válik, és személyiségi jegyeiben torzul. Minderre természetesen a pedagógusok is legyintenek, csak más módon. Nézzük, vizsgáljuk meg a közoktatás néhány távlatos problémakörét az iskolafenntartással, -bezárás­sal kapcsolatban. Valóban nem lehet a tényeket azonos módon értékelni, a megoldásokban egyetérteni? A demográfiai viszonyok, adatok önmagukért beszélnek. (Bár e területen is hallhattuk - akár a bizott­ság ülésein is - az ellenzéki és kormánypárti nézetkülönbségeket) Az általános iskolai tanulók létszáma 1980-ban 1.198.896, 2000-ben 957.850 volt. E tanévben 911.240, 2006-ban pedig már csak 831.000 gyermek ül az általános iskola padjaiban. 1990-ben 125.679 gyermek született, 2002-ben pedig 96.804, és ennél 36.029-el többen haltak meg. Ha ez a folyamat tovább folytatódik, alig fél évszázad múltán már csak 8 millióan leszünk, és iskoláink egy részét nyugdíjasotthonná alakíthatjuk át Nagyon is időszerű tehát a népesedéspolitikai program megalkotása, amely talán kivételesen kormányzati ciklusokon áthúzódó mű lehet hiszen 2001-ben álltak neki, és remélhetőleg széleskörű, konstruktív társadalmi és négypárti (?) vita után ez év tavaszán kerül a kormány elé. A megvalósítása pedig több évtizedes következetes, töretlen lendületű munkát igényel. (Vagy az ebben való reménykedés is csak pedagógus naivitás?) Lesz-e ehhez szükséges nyugodt társadalmi környezet, kiszámítható és tervezhető jövő? Javulnak-e a gyermekvállalás feltételei, s ezáltal a születési arányok? Többek között ezekre a kérdésekre kell megfelelő válaszokat adni. Megszületik-e a második és harmadik gyermek azokban a családokban is, amelyek megfelelő feltételt és gondoskodást tudnak biztosítani a felnövekvő nemzedéknek? - kérdezik a pedagó­gusok Hiszen tudják nap nap után tapasztalják, hogy a csökkenő gyermeklétszám mellett egyre nő a hátrányos helyzetű tanulók aránya, akik mögött nincs vagy alig van olyan családi háttér, amelyre az iskola támaszkodhatna. Hiszen a magyar közoktatás kudarcai mögött ezek az okok is keményen ott vannak. És akkor még nem beszéltünk a halmozódó fenntartási gondokról, a gyermeklétszám-alapú finanszírozásról, amely a demográfiai folyamattal párhuzamosan a közoktatásból permanens tőkekivonást hoz, és leginkább a hátrányos térségekben rontja annak feltételrendszerét, növeli a leszakadást. A másik, nem közvetlen oktatással összefüggő, de eredményes működését alapvetően befolyásoló problémakör a közigazgatás és annak hosszú ideje halogatott reformja. Hiszen ennek jó vagy rossz rend­szere az iskolák fenntartását és irányítását - egyszóval sikeres létét is befolyásolja. Különösen a kisebb települések számára lennének életbevágóan fontosak ezek a változások, a jelenlegi gyermeklétszám-alapú finanszírozási gyakorlat ugyanis leginkább őket veszélyezteti. Márpedig az intézményfenntartó önkormányzatok háromnegyede 2000-nél, közel fele 1000-nél kisebb lélekszámú település. Ezek önkéntes társulása pedig kezdetleges állapotú, alig várható megoldás. Ezért nélkülözhetetlen a közigazgatás reformja mentén a kistérségeket nemcsak létrehozni, hanem intézményfenntartási joggal is felruházni. Ez a konstrukció nyújthat csak reményt a kistelepülések iskoláinak hatékony működtetésére. Ám a jelenlegi parlamenti ellentétek nem igazán adnak esélyt a valós közigazgatási reformhoz szükséges alkotmány- és önkormányzati törvénymódosítás kétharmados támogatásához, minthogy a négypárti tárgyalások ezen a területen is kudarcot vallottak. Ezért aztán a PSZ-TÖOSZ-kezdeményezés nyomán a finanszírozásfenntartás felülvizsgálatára létrejött tárcaközi bizottság is reménytelen helyzetben végzi munkáját, az alapvető kérdések eldöntéséhez ugyanis nem elég az egyszerű parlamenti többség. Legalább az iskolák közül be kellene végre temetni az árkokat! Árok Antal LX. ÉVFOLYAM A PEDAGÓGUSOK SZAKSZERVEZETE HÍRLAPJA ÉS HÍRLEVELE _____________________2004. JANUÁR 15.____________________ ALAPÍTVA: 1945-BEN A TARTALOMRÓL­ • A SZAKSZERVEZETI ÉLET ESEMÉNYEI • KÖZSZOLGÁLATI DEMONSTRÁCIÓ A GÓLYAVÁRBAN • EGYSÉGES KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYKONCEPCIÓ • EURÓPAI UNIÓ, EURÓPAI SZAKSZERVE­ZETI MOZGALOM • KI KICSODA • JELENTÉS A MAGYAR KÖZOKTATÁSRÓL • EÖTVÖS JÓZSEF­­EMLÉKPLAKETT INTÉZMÉNYEKNEK • ÚJESZTENDŐ VÍGSÁGSZERZŐ • PL-ÚTMUTATÓ - HELYI KÖLTSÉGVETÉSEK (2004) - A MUNKA TÖRVÉNYKÖNYVE ÉS A KJT. ÚJABB MÓDOSÍTÁSAI

Next