Pedagógusok Lapja, 2007 (63. évfolyam, 1-12. szám)

2007-01-17 / 1. szám

LÉPÉSEK ELŐRE VAGY HÁTRA? Új évet kezdtünk. Úgy illik, hogy mindenekelőtt boldog új évet kívánjunk egymásnak. Szilveszterkor megtettük, az sms-ek, e-mailek száma ilyenkor a legmagasabb. Sajnos, már a rég elfeledett kabarészlogen is visszatért: 2007 rosszabb lesz, mint 2006 volt és jobb, mint amire 2008-ban számíthatunk. Remélem, nem lesz igazuk a humoristáknak, legalábbis 2008-cal kapcsolatban. 2007 azonban biztosan nehezebb lesz, mint az előző év. A reformnak álcázott megszorítások egész évre kihatnak. A költségvetési törvény, a közoktatási törvény szabályváltozásai szeptember elsejétől további terhet raknak ránk, miközben a politikusi szólam változatlan: mindennek az a célja, hogy a nagy ellátórendszerek, benne a közoktatás igazságosabban, az állampolgárok számára azonos eséllyel igénybe vehetően, jobban működjenek. Ha a közoktatásban zajló eseményeket nézem, a mindenkori kormánypárti politikusi álláspont biztosan idealista, de a mindent tagadó ellenzéki magatartás sem hordoz kellő progressziót. Mit mutatnak a tények? Kollégáink alig kezdték el a téli szünet után a tanítást, és máris vezető hír lett egy tanárverés abban az észak-magyarországi régióban, ahol 2006 őszén az egyik legfelkavaróbb tragédia áldozata szintén tanártársunk volt. A KSH honlapján elérhető adatok tanúsága szerint ez a régió szinte minden mutatóban - bérek, foglalkoztatás, gazdasági aktivitás, demográfia - a sor végén kullog. Van összefüggés? Biztosan! Ha tovább romlanak a feltételek - márpedig ma csak ez látszik kevesebb lesz az ehhez hasonló gond? Aligha! Gyógyszerár-emelés, gázáremelés, kötelező óraszám­emelés, ez mind 2007 ígérete. És a béremelés? A kormánynak nincs értékelhető ajánlata Ehelyett van javaslat közszolgálati szerződésre, miközben az Államreform Bizottság most gondolkodik azon, hogy mi is legyen az állam feladata. Ez inkább álomreform. Vagy rémálom. Azt gondolom, nem kérünk sokat! Lássuk a reformok valóságos célját, tartalmát, összefüggő rendszerét! Vitassuk meg az irányokat, mert enélkül nehéz elfogadni, elfogadtatni, hogy van értelme a megszorítások elviselésének! Nem kérünk sokat. Az oktatási tárca gondolja újra a pedagógus-munkarenddel kapcsolatos szabályokat, és ne állítsa azt, hogy az Alkotmánybíróság mindent jóváhagyott, amikor két rendelkezést is visszamenőleg megsemmisített. Nem kérünk sokat! Ne alázzanak meg, ne sértsék önérzetünket! Ne a béreinket (?) és a közszolgálat költségeit tegyék felelőssé az ország, a költségvetés gondjaiért! Ma reggel (2007. január 17.) néztem a tévét, egy reggeli adást. Nem csupán én, mert a beszélgetés befejezése után csörgött a telefonom, és többen felháborodva kérdezték: láttam, hallottam? Igen, sajnos láttam! Draskovics Tiborral, a világos nevű, de érthetetlen tevékenységű Államreform Bizottság alelnökével beszélgettek a 2007-ben várható, többek között a közoktatást is érintő reformokról. Ebben - nagyon helyesen - az is elhangzott, hogy erről tárgyalni kell szakemberekkel, pedagógusokkal, mert elfogadhatatlan, hogy a gyerekek 25%-a funkcionális analfabétaként fejezze be az iskolát, és semmi esélye ne legyen a munkaerőpiacon. Mi is ezt mondjuk! Elfogadhatatlan! Ezért szeretnénk megfelelő, kiszámítható finanszírozást, foglalkoztatást és béreket. Mert ehhez több pénz, több pedagógus, jobban finanszírozott közoktatás kell!! Természetesen jobban dolgozó pedagógus is. A beszélgetésben elhangzott, hogy tarthatatlan az az „üvegház” és „nyugalom”, amiben eddig a közszolgák, köztük a pedagógusok éltek. Draskovics Úr! Beszéljen üvegházi nyugalomról a hernádnémetiben megvert kolléganőnknek! Beszéljen annak a tanítónőnek, aki gyakran fáradt és alultáplált gyerekeket tanít írni, olvasni. Beszéljen erről annak a sok tízezer pedagógusnak, aki az elmúlt 16 évben több oktatási reformot élt meg, mint Szent István óta összesen. (A szerző az Országos Közszolgálati Tanács szakszervezeti oldalának ügyvivőjeként a miniszterelnökhöz írott levelében is kifogásolta a Draskovics-féle megnyilvánulásokat, és sürgette a reform egészének érdemi megvitatását az érdekegyeztetés keretében. - Szerk) Nem, mégse beszéljen nekik, inkább beszélgessen velük. Ettől talán megváltozik a megalázó, sértő és igaztalan véleménye. Beszélgessen velük, velünk! Mert amit Ön beszél, az így csak indulatokat szül. Az indulat pedig nem alkalmas a párbeszédhez. A párbeszéd hiánya megvalósíthatatlanná teszi a reformot, miközben az átgondolt, kiegyensúlyozott reformra az országnak szüksége van. Most csak álcák vannak. Reformnak álcázott megszorítás, egyeztetésnek álcázott igehirdetés, interjúnak álcázott megalázás és félrevezetés. Nem kellene ezt csinálni! Eljuthatunk mi is oda, hogy: „monnyon lei” Lehet, mi szebben fogjuk mondani, de biztosan nem fog szebben hangzani! Varga László LXV. ÉVFOLYAM A PEDAGÓGUSOK SZAKSZERVEZETE HÍRL­APJA ÉS HÍRLEVELE _________________2007. JANUÁR 17.________________ ALAPÍTVA: 1945-BEN A TARTALOMRÓL: • A SZAKSZERVEZETI ÉLET ESEMÉNYEI • AZ UTAZÁSI KEDVEZMÉNYEKRŐL • TAGOZATRÓL TAGOZATRA • A KÖZALKALMAZOTTI BÉRRENDSZER REFORMJA­I • EÖTVÖS JÓZSEF-EMLÉK­­PLAKETT KITÜNTETÉS • VESZEDELMES VISZONYOK AZ ISKOLÁBAN • SZTRÁJK UTÁN, SZTRÁJK ELŐTT • DRÁGA KUFÁROK • A MINIMÁLBÉR ÉS AZ ÁTLAGKERESET • PL-ÚTMUTATÓ: - A 2007. ÉVI KÖLTSÉGVETÉSI TÖRVÉNYRŐL; - JOGI PANORÁMA; - A 138/1992. (X. 8.) SZ. KORMÁNYRENDELET ÚJABB MÓDOSÍTÁSA

Next