Pedagógusok Lapja, 2009 (65. évfolyam, 1-12. szám)
2009-01-19 / 1. szám
LXV. ÉVFOLYAM A PEDAGÓGUSOK SZAKSZERVEZETT HÍRLAPJA ÉS HÍRLEVELE ____________________2009. JANUÁR 19.___________________ ALAPÍTVA: 1945-BEN SIKER VAGY KUDARC? Egy nehéz nap éjszakája... Sok fordulót követően, 2008. december 18-án, mintegy tízórás tárgyalás után, hajnali 4 órakor az Egységes Közszolgálati Sztrájkbizottság (EKSZB) és a kormány képviselői aláírták azt a megállapodás jellegű összefoglalót, amely egyebek között a 2009. évre felfüggesztett 13. havi illetmény kompenzációját is tartalmazza. (Lásd lapunk hátsó borítóján.) Enélkül nem lenne semmiféle kompenzáció! Nyilvánvalóan ezt mérlegelte a sztrájkbizottság 20 ágazati szakszervezete, amikor vezetői aláírták a megállapodást. (Az aláíró és nem aláíró szakszervezetek listáját lásd lapunk 3. oldalán.) A tárgyalások ezzel nem zárultak le, hanem tovább folytatódnak, egyebek között a foglalkoztatás biztonságát erősítő intézkedésekről, a lehetséges keresetnövelő lépésekről. Siker vagy kudarc ez a megállapodás? Az EKSZB-nak és a PSZ-nek is elemeznie, értékelnie kell a dokumentumot, mégpedig abból a szempontból, hogy a lehetőségekhez képest mit értünk el. Mielőtt erre a kérdésre választ keresnénk, az előzményekről néhány gondolatot fel kell idézni. A sztrájkbizottság és a kormány 2007. februári megállapodása 2007-ben és 2008-ban teljes mértékben teljesült. A 2009-re beterjesztett költségvetési törvény első változata még reményt adott arra, hogy ez a folyamat nem áll meg, ám a globális pénzügyi-gazdasági válság, amely hazánkat sem kíméli, szükségintézkedéseket kényszerített ki. Nem vitatható, hogy ennek kezelésére megszorító intézkedéseket kell hozni. Ám elfogadhatatlan, hogy a tehernek nagy részét, mint ahogy a konvergenciaprogram kapcsán is, a közszféra viselje. Az átdolgozott válság-költségvetés pedig ezt helyezte kilátásba, s váratlan helyzet elé állította a közszféra szakszervezeteit. Gyors lépésekre volt szükség: fel kellett újítani az EKSZB működését és a tárgyalások mellett más kényszerítő eszközökre is szükség volt. Ezért szerveztük meg 2008. november 29-én az ágazati és az egységes közszolgálati demonstrációt, és helyeztük kilátásba 2009. január 12-ére a sztrájkot. Az eredmény: a kormány eredeti álláspontja változott. Bértáblaemelést ugyan nem ajánlott, ám az elvont 13. havi illetmény pótlására első körben 140 ezer forint keresetig központi forrásokat biztosított volna. Mindezt a bejelentett szakszervezeti lépések kényszerítették ki, amelyeknek a tüntetés - a rossz idő ellenére is - sikeres lebonyolítása újabb nyomatékot adott. Ennek következménye, hogy a tárgyalások nyomán végül is a kompenzáció 180 ezer forintos keresetig emelkedett. Tudni kell azt is, hogy ez olyan nagyságrendű központi finanszírozási forrásokat igényel, amelyek maximálisan kihasználják a költségvetési tartalékokat. (Nem véletlenül kérdezték az ellenzéki képviselők, hogy az elfogadott költségvetésből milyen módon tudja finanszírozni a kormány az általa felvállalt kötelezettséget. És el kell mondani azt is, hogy a kormány egyértelművé tette: sztrájk esetén nincs semmiféle kompenzáció! Tehát a szakszervezetek és a kormány a tárgyalások során kölcsönösen nyomást gyakoroltak egymásra. A kompromisszum ennek mentén született meg. A szakszervezeteknek - köztük a PSZ-nek - mindezek után a következőket kellett számba vennie. Ha meghirdetjük a január 12-i munkabeszüntetést - nem fog az egész közszféra egységesen sztrájkolni. Egészen más tárgyalási pozícióba ülnek azok a szakszervezeti tisztségviselők, akik biztosan tudják, hogy ilyen esetben a dolgozók 80-90%-a csatlakozik. A sztrájkban a 140 ezer forint alatt keresők nagy valószínűséggel nem vettek volna részt, ráadásul súlyos vád érte volna a szakszervezeti vezetőket, hogy az ő, szinte már biztos bérkompenzációjukat feláldozzák egy meglehetősen bizonytalan kimenetelű (eredményességű) akcióért. A közoktatásban a sztrájk ideje alatt a még elégséges szolgáltatások keretében a gyermekek megőrzéséről gondoskodni kell, a kieső tanítási órákat pótolni kell, illetve a munkavállalók a sztrájk idejére nem kapnak fizetést. Tehát ha a közoktatás dolgozói sztrájkolnak, akkor ők igazán nagy áldozatot hoznak. Egy nagyon bizonytalan kimenetelű sztrájkra szabad-e buzdítani a kollégákat, szabad-e áldozatot kérni, várni tőlük. Ilyen és hasonló dilemmái voltak, vannak, lesznek egy tisztségviselőnek akkor, amikor a háta mögött állók érdekei között ilyen óriási a szakadék. Miképpen a közoktatás dolgozóinak érdekei, úgy a sztrájkbizottságban részt vevő ágazati szakszervezetek érdekei között is jelentős ellentét feszült. Egyes szakszervezetek - munkavállalóik keresete miatt - már a 140 ezer forintos határt is elfogadhatónak találták, más szervezetek a 2007-es megállapodás minden részletre kiterjedő végrehajtását követelték. Ezért nem titok, hogy bizony azon a keservesen nehéz és hosszú éjszakán voltak olyan pillanatok, amikor úgy látszott: nem lesz megállapodás, aminek az lett volna a következménye, hogy senki nem kap egy fillért sem. Galló Istvánná A TARTALOMBÓL: • A SZAKSZERVEZETI ÉLET ESEMÉNYEI • MILYEN MEGÁLLAPODÁST KÖTÖTTÜNK? • MINIMÁLBÉR, 2009 • A TERMÉSZETTUDOMÁNYOS OKTATÁSRÓL • KILENCVEN ÉVESEK VAGYUNK • ISKOLÁK A POKOL TORNÁCÁN • EÖTVÖS JÓZSEF-EMLÉKPLAKETT KITÜNTETÉSEK • MEGÚJULÓ TUDÁS, MEGÚJULÓ SZAKSZERVEZET • HAZAI KÖRKÉP • ROHAN AZ IDŐ • PL-ÚTMUTATÓ: - Költségvetés, 2009. - Vezetők munkajogi helyzete; - A 138/1992. (X. 8.) sz. kormányrendelet módosítása; - A 13. havi illetmény kompenzációja