Pedagógusok Lapja, 2011 (67. évfolyam, 1-12. szám)

2011-01-10 / 1. szám

LXVII ÉVFOLYAM A PEDAGÓGUSOK SZAKSZERVEZETE HÍRLAPJA ÉS HÍRLEVELE _____________________2011. JANUÁR 10._______________ ALAPÍTVA: 1945-BEN AZ IDŐ PARANCSA Bármennyire is folyamatosan halad előre életünk az időben, bármennyire is téglánként épülnek egymásra pillanataink, perceink, és bennünk a vágy, hogy olykor megálljunk számot vetni az eddig történtekkel, hogy javíthassunk azon, amit korábban rosszul csináltunk. Az emberi számítás szerinti évkezdet eleve kínálja magát erre az összegzésre, mint ahogy arra is, hogy szembenézzünk az­zal, miféle kihívásokat, feladatokat rónak ránk a közelebbi és távolabbi jövőben az előre ismert és tudott változások. Nincs ez másképp egy szervezet életében sem, legyen az ország, párt vagy civilek szerveződése, a dolgok már csak az idő folyamatosságából következően is egymásra épülnek. Szerencsésebb és boldogabb országokban kisebb zökkenők­kel, ám Kelet-Európában - ahol a lelkekbe vésődött történelem okán a józan ész helyett mindent a politika ural - nagyobbakkal. Ezért aztán Kelet-Európa a föld­rész fejlettebb, nyugati feléhez viszonyítva hol helyben jár, hol inkább két lépést tesz hátra, míg egyet előre. S mivel ez alól a térség nagyobb országai sem tudják kivonni magukat, az egyik legkisebb, Magyarország ugyan hogyan tudná? Hazánkban a tavalyi országgyűlési választások után ismét megváltozott a rend, ötödszörre lett ellenzékből kormány, kormányból ellenzék. S mivel nálunk mindent a politika ural, minden egyes váltáskor ennek megfelelően változott az ideológia, amit a jelenlegi hatalom szemérmesen értékrendnek hív. Nálunk ugyanis az értékek rangbeli sorrendjének változása azt jelenti, hogy az (ismét) kormányra kerülők gyökerestől forgatnak fel (újra) mindent, mert csak azt tart­ják elfogadhatónak, amit a saját képükre formáltak. Ezért a kormányzásból ki­szorultak hangjára nem is kíváncsiak, így az nem egyéb a pusztába kiáltott szó­nál. Az ország polgárainak így hol kisebb, hol nagyobb száma érzi azt, kívül rekedt saját hazájából, őket a hatalmon levők nem képviselik. Pedig alakulhatott volna ez másképp is, például úgy, ha az elmúlt húsz évben a politikai hovatartozás csak másodlagos szerephez jutott volna, az elsődleges minden körülmények között Magyarország egészének előbbre jutása lett volna. Nem így alakult. Sőt a megosztottságnak még azok a rendszerek is áldozatává váltak, amelyek önnön magukban hordozzák a minimális egyetértés kötelezőségét, a legkisebb közös többszörös kínzóan szükséges meglétét. Ezek egyike az oktatás. Hol így, hol úgy változott, hol ide, hol oda rángatva ezzel a pedagógusokat, a gyerekeket, a szülőket. Most újabb oktatásitörvény-koncepciók születtek, ám azok társadalmi vitájára fájdalmasan rövid idő maradt. Pedig volna min helyesbíteni. Csak a példa kedvéért néhány megváltoztatandó elem a koncepcióból: a törvény megal­kotásával jobb lett volna megvárni, amíg az új alkotmány elkészül, hisz rengeteg felelősségi kört csak az szabályozhat, a tankötelezettség kezdeténél hiba mereven ragaszkodni a hatéves életkorhoz, a tankötelezettség idejének leszállítása 18-ról 17 évre nem rímel az európai uniós gyakorlatra. A koncepcióból kitűnik, Ma­gyarországon készül a világ legnehezebb érettségi vizsgája, értelmezhetetlen a 60 óra önként választott társadalmi tevékenység, az életpályamodell lényegében megteremti a pedagógus teljes kiszolgáltatottságának, megalázásának jogi ke­reteit, a koncepció indokolatlan különbséget tesz az óvodapedagógusok, tanítók és a tanárok között keresetüket, illetve a szakmai továbbhaladásukat illetően. Kelet-Európa már csak olyan, hogy itt az idő is hol gyorsabban, hol lassab­ban telik a kelleténél. (Folytatás a 2. oldalon) A TARTALOMBÓL: Kinevezték az Oktatási Hivatal új elnökét Princzinger Péter, az oktatási hivatal új elnöke tervei kö­zött szerepel az Oktatási Hivatal szolgáltatásainak bőví­tése, valamint a színvonalasabb és gyorsabb ügyintézés. A köz- és a felsőoktatásban küszöbön álló két törvény alapvető megújítása miatt részben új feladatokat is kap majd a hivatal. Kerpen Gábor a jövőben a Wekerle Sándor Alapkezelő oktatási igazgatójaként és stratégiai koordinátoraként folytatja az oktatás javításáért több évtizede végzett munkáját 3. oldal Górcső alatt a közoktatási törvény koncepciója Az oktatási rendszerek nagyon lassan változtatható struktúrák. Az, hogy bevezetnek egy új deklarációkkal teli törvényt, édeskeveset fog módosítani a valódi folya­matokon. Viszont a türelmetlenség és a fentről erőltetett regulák jelentősen tudják a rendszerben lévők közérzetét rontani. Az új közoktatási törvény koncepciójából ki­világlik, az iskolát a központi direktívák, a tekintély és a hierarchiák eszméje hatja át Az életpályamodell által - több év alatt - tervezett többletbér lényegében ugyanak­kora - 50 százalékos -, mint a 2002. évi egyszeri közal­kalmazotti béremelés. (Polónyi István egyetemi tanár, oktatáskutató) 4-5. oldal A közoktatási törvény „gumicsontjairól” Az elmúlt két évtizedben igazgatóhelyettesként figye­lemmel kísértem azon gyerekek sorsát - szerencsére kevesen voltak -, akik az alsó tagozaton évet ismételtek. Markánsan megmutatkozott a különbség: míg azok között, akik az első évfolyamot ismételték, akadtak olya­nok - nem is fehér hollóként -, akik az általános iskolát jó rendű bizonyítvánnyal fejezték be; azok a gyerekek, akiket felsőbb évfolyamban utasítottak ismétlésre, továb­bi tanulmányaik során sokkal több nehézséggel küsz­ködtek. (Senyei Ákos, a pesterzsébeti Stromfeld Aurél Általános Iskola igazgatója) 6. oldal „Próbálom felrázni a szakmát” Az oktatás a rendszerváltás óta folyamatos változásban van, és ez a változás mára különösen felgyorsult Új tör­vények lesznek a közoktatásban, a felsőoktatásban, a szakképzésben, a közalkalmazottak körében. Igyekszem követni ezeket, és miközben a szakmaiságot kívánom képviselni, a kollégáknak is szeretnék segítséget nyúj­tani. (Pallás György, a PSZ Intézményvezetői Tagoza­tának új elnöke) 12. oldal

Next