Pedagógusok Lapja, 2011 (67. évfolyam, 1-12. szám)

2011-01-10 / 1. szám

4 • Vita PEDAGÓGUSOK LAPJA GÓRCSŐ ALATT A KÖZOKTATÁSI TÖRVÉNY KONCEPCIÓJA Az oktatási rendszerek nagyon lassan változtatható struktúrák. Az, hogy bevezetnek egy új, deklarációkkal teli törvényt, édeskeveset fog módosítani a valódi folyamatokon. Viszont a türelmetlenség és a fentről erőltetett regulák jelentősen tudják a rendszerben lévők közérzetét rontani - írja elemzésében Polónyi István. A neves oktatáskutató, a Debreceni Egyetem tanára szerint az új közoktatási törvény koncepciójából kiviláglik, az iskolát a központi direktívák, a tekintély és a hierarchiák eszméje hatja át. Pontos számításokkal igazolja, az életpályamodell által - több év alatt - tervezett többletbér lényegében ugyanakkora - 50 százalékos -, mint a 2002. évi egyszeri közalkalmazotti béremelés. Deklarációk és centralizáció Az új közoktatási törvény jól láthatóan új világot akar hozni. Mindenáron újat, mindent kidobva a régiből. A törvény tervezetének vitaanyaga már bevezetőjében mellbe vágja az olvasót deklarációjával, amikor leszögezi, hogy az új törvénynek „szakítania kell a jelenleg hatályos szabályozás ... egyéni jogokra alapuló szemléletével...”. Ezt nyilvánvalóan úgy kell érteni, hogy a közösségi jogokat az egyéni jogok elé kell helyezni, ami alighanem üzenet. A tervezetet készítők deklaratív üzenete, mint az is, amellyel a törvény új vonásainak felsorolása kezdődik, miszerint „a közoktatás nem szolgáltatás, hanem közszolgálat”. Ezek az üzenetek azt éreztetik az olvasóval, hogy az oktatás nem a gyermekekért van, hanem a társadalomért, pontosabban a társadalmat képviselő államért, a kormányért. Nem az emberek természetes egyenlőségére építő egyéni jogok biztosításának eszméje hatja át az iskolát, hanem mi is? Alighanem a központi direktívák, a tekintély és a hierarchiák. A rendszerváltást követően a hazai közoktatás megújulásának három kiemelkedő (oktatáspolitikai) célját lehet azonosítani: az önkormányzatiságot, a pluralizmust és az autonómiát. Ez a törvénytervezet lényegében mindegyiket eliminálja. Autonómiából tíz százalék marad Az önkormányzatok fenntartó szerepét egyre inkább az állam veszi át. A pluralizmus pedig egyre inkább torzítva érvényesül, mivel az egyházi oktatás kiemeltebb támogatást és önállóságot kap, mint a köz közoktatása, lényegében maximális állami támogatás mellett evangelizálhat. Az autonómiából pedig 10 százaléknyi marad, mivel, mint úja az anyag: „A helyi tanterv megnevezi a választott kerettantervet, továbbá leírja azt a megközelítőleg 10 százaléknyi szabadon választható tananyagtartalmat, amit a kerettanterv nem fed le.” Pedig a centralizált rendszerek sohasem kreatívak, mert az érték és elvárás a központi irányelvek megvalósítására irányul. A centralizált rendszerekben az irányítók azt hiszik, hogy keményen egy kézben tartva a tartalommeghatározást, a tankönyvek kiadását, az ellenőrzést stb. a minőség javulni fog. Pedig az iskola - mint a társadalom - sokszínű, sokérdekű, soktörekvésű. Ez egyébként a részletezésen is jól látszik. A tervezet állítólag kerettörvény, de esetenként igen részletezően ír le egyébként triviális és nyilvánvalóan nem törvényben (sőt néha sehol sem) szabályozandó dolgokat - például a Pedagógusok és alkalmazásuk című fejezet, de ugyanígy helyenként megmosolyogtató a tanulói kötelességek részletezése. 2,5 millió óra önkéntes munka vész kárba A törvénytervezet újat akarásának, újerkölcs-teremtő akarásának jó példája az érettségizők önkéntes munkájának előírása. A tervezet szerint az érettségi vizsga megkezdésének feltétele a középiskolai bizonyítvány megszerzése, amelynek tartalmaznia kell, hogy a tanuló 60 óra önként választott társadalmi tevékenységet végzett az érettségi vizsgára jelentkezés időpontjáig. Az első látásra pozitív kezdeményezésbe kicsit belegondolva rájövünk naivitására, amely egyébként meglepő módon - a törvénytervezet által elmegvetett - nyugati példákat majmol. A 60 óra önkéntes munka napi 6 órával számítva 10 nap, négy órával számítva 15 napot igényel. Tehát magyarul egy két-három hetes önkéntes tevékenységről van szó. Évente mintegy 40 ezer fiatal tesz érettségi vizsgát (a 2008/2009-es tanévben nappali tagozaton 34 ezren, összesen 42 ezren, a 2007/2008-as tanévben nappali tagozaton 39 ezren, összesen 47 ezren tettek sikeres érettségi vizsgát). Tehát majdnem 2,5 millió óra önkéntes munkáról van szó, amely nyilvánvalóan kárba vész. Kárba vész, mert Magyarországon hiányzik az a civil szervezeti háttér, amely ennek az önkéntes munkának a szervezője, bázisa lehetne. Nyilván hamar megtalálják a jogalkotók az iskolát, amely majd megszervezi az önkéntes munkát, gyorsan, zökkenőmentesen, de nagyrészt haszontalanul. De nem baj, hadd lássa a gyerek a való életet. Finanszírozás A törvénytervezet finanszírozásról szóló részének első mondatai nem hoznak újdonságot: „A közoktatási intézmények működését a központi költségvetési hozzájárulások, a fenntartók hozzájárulása, az intézmények saját bevétele, illetve az ellátottak térítési díjai biztosítják. A központi költségvetési hozzájárulás öszszegét az éves költségvetési törvény határozza meg.” Ezt követi az új elem: „A központi költségvetés biztosítja a közoktatási intézmény működéséhez szükséges pedagógus- és egyéb alkalmazotti létszámra megállapított átlagbér (és annak járulékai) szerinti támogatás összegét. Az intézményfenntartók biztosítják az intézménynek a működéshez szükséges további (épületfenntartási, karbantartási, beruházási, eszközbeszerzési) támogatásokat, illetve további bér- vagy dologi juttatásokkal javíthatják az intézmény működésének feltételeit.” Ez fontos új fejlemény a közoktatás finanszírozásban. Bár némileg elmarad attól a várakozástól, amely a konkrét pedagógus-álláshelyek finanszírozásában reménykedett, amely nem a törvényi keretek által meghatározott pedagóguslétszámot finanszírozná átlagbérrel, hanem a ténylegesen betöltött helyeket a tényleges bérekkel. A kettő között az alapvető különbség, hogy az utóbbi a konkrét pedagógusokat finanszírozza (koruknak és besorolásuknak megfelelő bérrel), az előző pedig csak átlagbért finanszíroz, így az esetleges több idős és/vagy magasabb besorolású pedagógus nagyobb bérigényét nem veszi figyelembe. Magyarul az új törvény sem segít minden hátrányos helyzetű önkormányzaton. Mert az idős pedagógusokkal, elavult, drága fenntartású épületben működő iskola fenntartója továbbra is jelentős hozzájárulásra kényszerül - már ha van miből. Ha pedig nincs miből, akkor marad a minőségrontáshoz vezető takarékoskodás. Persze csak akkor, ha nem egyházi intézményről van szó. Az egyházi oktatási intézmény az állam pénzén evangelizál A nem állami, nem önkormányzati „oktatási azonosítóval rendelkező közoktatási intézmények” ugyancsak megkapják a bérek és járulékok összegét a költségvetéstől. (Folytatás az 5. oldalon)