Pedagógusok Lapja, 2012 (68. évfolyam, 1-12. szám)

2012-01-10 / 1. szám

LXVI. ÉVFOLYAM A PEDAGÓGUSOK SZAKSZERVEZETE HÍRLAPJA ÉS HÍRLEVELE _____________________2012. JANUÁR 10._______________ ALAPÍTVA: 1945-BEN CSALÁDI KÖRBEN A hét végén vendégség volt nálunk, ott volt a nagymamám, nagypapám és még a tanító néni nagynéném, Évi is. Ebéd után - mint ilyenkor mindig - most is fényképeket nézegettünk, ezúttal azokat, amelyek júliusban az ötödik születésnapomon készültek. Míg én hangosan arról álmo­doztam, milyen jó lenne, ha újra előttem teremne az akkor meglepetésként kapott hatalmas csokitorta a marcipán katicabogárral, a pöttyös labda és a Micimackó, a nagymamám megsimogatta a fejemet, és azt mondta: „Édes Zsuzsikám, addig jó neked, amíg gyerek vagy!" Én ezt nem értettem, mondtam is, hogy felnőttnek lenni jobb, mert akkor az ember egész nap vehet meglepetést. Ezen mindenki nevetett, ahogy Évi nénin is, aki megjegyezte, hogy tényleg, egy jó kis meglepetésnél nincs is jobb, olyannál mint valami „treambulin alaptörvény" meg a köznevelési törvény. Az elsőt nem értettem, de azt hiszem valami mutatványról lehet szó, mert a cirkuszban láttam, hogy a légtornászok ugráltak, és az anyukám azt mondta, ez a „ treambulin”. Vagy mi. Én egyébként nem szeretem a cirkuszt, mert mindig attól félek, hogy az ugráló nénik meg bácsik a fejemre esnek, és agyonnyomnak. Őszintén szólva a köznevelési törvényt se értettem egészen, csak annyit tudok róla, hogy az iskolában kell csinálni. És, hogy nekem akár tetszik, akár nem, mennem kell idén iskolába, mert betöltöm a hatodik évemet. Meg, hogy majd lesznek nénik és bácsik, akik megvizsgálják, hogy mehetek-e rendes osztályba, vagy nem. „Milyen szerencse, hogy ez a gyerek iskolaérett. Még az egész napos iskolát is bírni fogja mondta Évi, és rám mosolygott. „Bezzeg az Öcsi nem érett” - mondtam én, és, hogy lássák, mennyire nem az, el is vettem az autóját, amivel játszott. Erre olyan vinnyogásba kezdett, majd szétesett a ház. Ekkor apa szigorú hangon azt mondta, azonnal adjam neki vissza az autóját. Én meg nem adtam. Erre apa kijelen­tette, a családjogi törvény - vagy mi a csuda - értelmében köteles vagyok együttműködni, adjam vissza. Mivel nem tudom, hogy mit jelent az, hogy „köteles vagyok" meg, hogy „együttmű­ködni”, csak álltam ott az autóval, és akkor az apu összehúzott szemöldökkel elindult felém, ám anya közbelépett. „Bár ez nincs a törvényben, csak semmi családi erőszak!”- nézett szigorúan apura. Aztán elvette tőlem az autót, és visszaadta Öcsinek. Na erre én kezdtem el bőgni, mire az egész család kissé ideges lett. „ Öcsinek jót tesz majd, hogy óvodába megy? ” - kérdezte a nagymama, de csak azért, hogy megnyugtassa a kedélyeket. „Ez nem kérdés” — mondta az apa. — „Mármint, hogy mennie kell. Kötelező! Hároméves lesz augusztusban! ” „Kötelező óvoda, »kényszernapközi« az iskolában, mindennapos tornaóra megfelelő tornate­rem és felszerelés nélkül” - szólalt meg a nagyapa is -, „korán kezdődik a »munkásélet« a mai gyerekeknek! ” „ Bizony, és még szerencse, hogy a testi fenyítés bevezetését megúszták! Mert volt, aki felvetette, és volt, akinek tetszett is az ötlet. Később jön a felvételi a középiskolába. És akkor jól kell választani, mert az átjárhatóság megszűnt egyikből a másikba. A munkásosztály ne akarjon a Paradicsomba, de legfőképp egyetemre menni!" - válaszolta Évi. - „Azt ugye tudjá­tok, hogy nyilatkoznotok kell arról is, erkölcstanra vagy hittanra íratjátok be a gyereket? " - kér­dezte. „És a lelkiismereti és vallásszabadságunk smafu?” - nézett rá anyu. „ Ugyan, már! Hol élsz? Egyentanrend, egyenórarend, egyeniskola, egyenelvek! Csak semmi szabadság! Csak semmi önállóság!" - válaszolta Évi. - „Ha ez megnyugtat, nekünk pedagógusoknak se sok lesz. Akit nem bocsátanak el, az állami alkalmazott lesz, és az állam által kinevezett igazgatók, a mindenre felügyelő tanfelügyelők majd gondoskodnak róla, hogy az elvártnak megfelelően visel­kedjen, és még örüljön is, hogy dolgozhat, jóval többet, ugyanannyi pénzért!" „Hisz most ígér­tek nektek több pénzt"- sóhajtott fel a nagymama. „ Ugyan, anya!” - legyintett Évi. - „Ígérni én is tudok. Például azt, hogy Zsuzsinak jó lesz az iskolában. Csend lesz ott, rend és fegyelem. Ha addig éltek is! ” — nézett rám. A hallottaktól nagyon megijedtem, ezért nagyon halkan csak annyit motyogtam: „Tudod, Évi, eddig nagyon szerettem volna iskolába menni. De én már nem akarok magyarországi diák Lejegyezte: Millei Ilona A TARTALOMBÓL: Alkotmánybíróság elé viszi a közneve­lési és a szakképzési törvényt a PSZ Azt kéri a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) az Alkotmánybíróságtól (Ab), hogy állapítsa meg a nemzeti közneve­lésről, illetve a szakképzésről szóló tör­vény alkotmányellenességét, és mindkét törvény valamennyi rendelkezését sem­misítse meg. 3. oldal Káosz jön a törvény után Brutális káosz várható a köznevelési tör­vény bevezetésével az oktatási rendszer­ben - véli Radó Péter oktatáskutató. 5. oldal Az egyenlő esélyekért harcoltak A Magyar Önkormányzatok Szövetsé­gének (MOSZ) elnöke, Gémesi György nem rejti véka alá a véleményét az isko­lák állami fenntartását elfogadhatatlan­nak tartja, s rajta kívül több mint ezer polgármester ugyancsak így vélekedik a dologról. 6. oldal Parlamenti igen a köznevelési törvényre Az Országgyűlés december 20-ára vir­radó éjjel elfogadta az új köznevelési törvényt, amelynek értelmében minden iskola állami fenntartású lesz, az ön­­kormányzatok működtetésre szerződ­hetnek vissza. 8. oldal A törvény fékezi a mobilitást A rejtett tanterv nagymértékben hozzá­járul a társadalmi egyenlőtlenségek fenntartásához, mert a rejtett követelmé­nyekhez való igazodás nem egyforma kihívást jelent a különböző rétegekből számlázó gyermekek számára. (Paár Ádám) 11. oldal Ha lehull a szürke hályog Nem vitatható, a társadalmi esélyegyen­lőség és a jogi értelemben vett esély­­egyenlőség nem fedik egymást (Szüdi János) 13. oldal

Next