Pedagógusok Lapja, 2013 (69. évfolyam, 1-12. szám)
2013-06-10 / 6-7. szám
LXK. ÉVFOLYAM A PES)A( AX ■! H )K LTAKS/i Jmyj TF HÍRLAPJA ÉS HÍRLEVELE _____________________2013. JÚNIUS 10.______________ ALAPÍTVA: 1945-BEN ETETÉS Tény, hogy nem mindegy, mivel etetjük a gyerekeinket, hiszen rövid és hosszú távú egészségük múlik rajta. A zöldség például jó, csak nem mindegy, hogy az a tányérjukba kerül, vagy etetni próbáljuk vele őket. A britek egy olyan weboldalt indítottak, amelyre mindenki beküldheti, hogy milyen zöldségekkel hülyítették gyerekkorában, vagy ő maga milyen sületlenségeket etetett meg másokkal. Ma már sokak kedvence a vicces, de legalábbis mosolyra késztető bejegyzések halmaza. Csak egy-két példát idézünk közülük, remélve, hogy olvasóinknak is derűs perceket szerzünk velük. „Azt gondoltam, a telefonpóznákat és elektromos vezetékeket azért helyezték az utcára, hogy a madarak pihenhessenek rajtuk. „ Egyszer a medencénkben játszottunk a tesómmal, és észrevettem, hogy az ujjaim lassan összeaszalódnak a vízben. Megkérdeztem őt, hogy ez miért történik, azt mondta, épp most változom át öregasszonnyá. Elbőgtem magam. „A nagymamám folyton azzal szívatott, hogy a fekete-fehér foltos tehenek sima tejet adnak, a barnák csokisat, a barna-fehér tarkák pedig epreset. 13 voltam, amikor megtudtam az igazat. „Egy időben benyaltam, amit a bátyám mondott a Monalsáról: azt állította, azért olyan híres, mert az az egyetlen festmény, amelyen sehol nem mentek ki a vonalból kifestés közben. Tökre elhittem neki. „ Miután megnéztem a Grease-t, azt hittem, teljesen normális dolog, ha valaki random módon elkezd nyilvánosan énekelni, és a többiek automatikusan csatlakozni fognak hozzá. Többször is megpróbáltam, nem jött be. ” Persze nemcsak a gyerekek, de a felnőttek bornírtsággal való etetése is elég egészségtelen dolog. Ami azt illeti, mégis sokan, sokféle módon próbálkoznak vele, és ebben a helyszínelős, valóság- és valótlanshow-s, jóban-rosszban világban egyre többeknek sikerül is. Mivel az ételeknél tartunk, vegyük csak a barackfa esetét a társadalommal. Nem fogadta teljes siker a Nemzeti Összetartozás Napjára írt, barackfáról szóló dalt, egyszerűen sokunknak nem vette be a gyomra. Idézzük egy részletét, hátha nem jutott el mindenkihez: „Álmodtam egy barackfáról, ami alatt mindenki táncol, / veled álltam egy hatalmas körben, a puha fűben, a harmatos réten. /A kezeink összeérnek, a talpaink egymásra lépnek, / szemünkben a boldogság fénye ég. ” Ezt a talpas dolgot én különösen nehezen tudom megemészteni, mert lelki szemeim előtt azt látom, hogy a póz csupán akkor vehető fel, ha egyikünk a kezén jár, a másikunk pedig akrobatikus ügyességgel rálép. Szóval, ezért kellett bevezetni a mindennapos testnevelést! így már értem, miért írta egy helyütt Parti Nagy Lajos: „ Hol talpaink domborulnak, unokáink kiborulnak. ” Persze, nem mindenki. Balatoni Mónika, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára például az M1 Ma reggel című, június 4-i műsorában kijelentette: „Amikor a szaktárca kiválasztotta a Barackfa című szerzeményt, azt tartotta szem előtt, hogy a dal a nyolc és 12 éves korosztályt célozza meg. ” Rendben, én már nem vagyok ennek a korosztálynak a tagja, de talán éppen ezért nem szeretném, ha ezzel a sületlenséggel etetnék őket. Sőt azt sem szeretném, ha bármilyen sületlenséggel etetnék őket, mert én már tudom, mennyire vigyáznunk kell a gyerekeink és a magunk - testi-lelki egészségére! Mindenesetre annak, aki kifőzte, hogy ezt a dalt minden diák énekelje el a Nemzeti Összetartozás Napján, szívesen átnyújtok néhány olyan alapvető szabályt, amelynek betartása elemi érdekünk, mert nemcsak gyermekeink, de egész társadalmunk egészségét, fejlődését szolgálja. Először is gondosan kell kiválasztani az alapanyagot. Ami emészthető, abból lehet főzni, ami nem, azt ki kell dobni, bármilyen polcról vagy piacról került is elő. Azután, nem szabad túlzásba esni, a több nem mindig jobb. S végül, a megfelelő tápláléknak változatosnak, teljes értékűnek kell lennie. Romlott viszont semmilyen körülmények között nem lehet! Millei Ilona Lapunkat olvashatja a Pedagógusok Szakszervezete honlapján: www.pedagogusok.hu A TARTALOMRÓL: Magyarországi CIMES-konferencia A szociális párbeszéd, az érdekegyeztetés valóban nagyon izgalmas és nagyon aktuális. Most különösen, az egész közoktatás átalakítása kapcsán az, és azt gondolom, hogy van mondanivalónk, és elvárásokat is meg tudunk fogalmazni. Nem szeretném megelőlegezni a konferencia summáját, de sajnos azt kell mondjam, hogy ehhez partner is kellene a másik oldalról, akivel az együttműködés látszólagos, de tartalmát illetően egyre nehezebb. (Galló Istvánné, a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke) 5. oldal Beszélgetés Marekné Pintér Arankával a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ első félévéről A szándék az, hogy az adható juttatásokban egységes szemlélet uralkodjon. Én azért nem mondom ki, hogy mindenki kap - vagy nem mert az a gazdasági helyzet függvénye. De a szándék, a törekvés pontosan az, hogy ezen átmeneti tanév után egy egységes szabályozás felé mozduljunk el, és igazságosabbá tegyük a korábban egyenlőtlen rendszert. (Marekné Pintér Aranka, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ elnöke) 7-8. oldal Őszintén az életről Kulka Jánossal Ami igazából ijesztő, és ami Magyarország jövője szempontjából a legaggasztóbb, hogy tényleg sikerült elhitetni három év alatt egy egyébként szerintem egészséges társadalommal, hogy itt tartani kell, itt félni kell, itt lojálisnak kell lenni, itt nem lehet más véleményt hangoztatni. Azért az egy vicc, hogy egy színész elmondja a véleményét, és ettől én lettem Magyarország hőse. Tényleg egy vicc! Szóval, ha belegondol, semmi más nem történt, mint hogy a saját szeretett színházamat és az elmúlt öt évemet valaki megpróbálja minősíthetetlen hangon minősíteni. Nekem az a furcsa, aki nem emelt szót ez ellen. (Kulka János színművész) 22-23. oldal Kérdésekre válaszolunk (PL - Jogi útmutató)