Pedagógusok Lapja, 2016 (72. évfolyam, 1-12. szám)

2016-01-10 / 1. szám

IN MEMÓRIÁM VARGA LÁSZLÓ 1953-2015 Hosszan tartó, súlyos betegség után, 2015. december 18-án este, 62 éves korában elhunyt Varga László, a Szakszervezetek Együttműködési Fóru­mának (SZEF) korábbi elnöke. Varga László 1972-ben autószerelőként végzett, majd a Miskolci Egyetemen műszaki tanári, később a Kossuth Lajos tudományegyetemen történelem szakos diplomát szerzett. Először autószerelőként dolgozott, majd egy szakmunkásképző intézetben szakoktató lett. A Pedagógusok Szakszervezetének 1975-től volt a tagja, 2003-tól 2007-ig a vezetője, elnöke volt. 1998-tól a SZEF alelnöki, 2007-től 2015 júliusáig a szervezet elnöki tisztségét látta el. Aki ismerte, tudta róla, a közélet szolgálata természetes volt számára, és ahogy annak szeretetét ő maga is édesapjától kapta, úgy örökítette át saját fiainak is. Mélyen hitt benne, hogy a közéleti, szakszervezeti siker soha nem egy kiválasztott vezető személyén múlik, sokkal inkább azon, hogyan tudnak összefogni a közös cél érdekében. S bár tisztán látta, hogy a hazai érdekképviseletek helyzete egyre romlik, mélyen hitte, hogy a demokratikus elvekre épülő szakszervezetekre szükség van. Varga László hamvasztás utáni búcsúztatóján több százan vettünk részt 2015. december 28-án, a miskolci köztemető ravatalozójában. A búcsúztatón megemlékező beszédet mondott Földiák András SZEF-elnök és Pataky Péter volt MSZOSZ-elnök is. Az alábbiakban Földiák András beszédéből idézünk: „Az ember eltávozása mindig sorsszerű, megvilágítja az adott ember küzdelmeit, törekvéseit és gondjait, az őt körülvevő viszonyokat és azokat a nagy társadalmi igazságtalanságokat, amelyekkel küszködött, de amelyek mindannyiunkat is sújtanak. Pontosabban: amelyekkel mindnyájan sújtjuk egymást.(...) És már nem hozhatjuk helyre a hibáinkat, nem pótolhatjuk mulasztásainkat, így van ez majdnem minden elmúláskor, de még inkább így van most, amikor Varga Lászlótól, a SZEF volt elnökétől búcsúzunk. Ez a mai kor pontosan olyan, mint ez a december, nyúlós, alattomos, szürke, jellegtelen, és mindenhová bemászik, mindent a hatalmába kerít. Ez a kor nem tudott mit kezdeni azzal a makacs és következetes tisztességgel, ami Laci elidegeníthetetlen sajátja volt. Igen. Tiszta, világos igazságai voltak, amelyeket lehetett látni színről színre, szóról szóra, állításról állításra. Ám a kor homályos tükre - rossz, kopott tükre - a tiszta fényt is homá­lyosan veri vissza, az élénk, telt színeket is elszürkíti. A kontúrokat elmossa, mindent oly töredezetté tesz. Harcolni sem lehet ezzel a mai közállapot­tal, megküzdeni sem lehet vele, mert az igazsággal nem állít szembe egy másik igazságot, hanem kitér, mellébeszél, udvariasan hajbókol és to­vábbmegy. (...) Ma nem lehet érdemben, a győzelem valós esélyével felvenni a harcot, szemtől szembe megvívni azt, csak küszködni lehet. Ma nem lehet hőssé válni sem, csak őrlődni lehet, és nagyon valószínű, hogy Laci sok mindenen őrlődött, amivel a mai közállapotainkban, szakszerve­zeti küzdelmeinkben szembesült. (...) A szakszervezetek élnek, hatnak, fontos pólusát képezik ennek a megosztott és nehéz helyzetben lévő or­szágnak, és ebben elévülhetetlen érdemei vannak volt elnökünknek. Varga László a Pedagógusok Szakszervezetének országos titkára volt, majd öt évig az elnöke, ezt követően nyolc évig a SZEF elnöke. Ezalatt mindvégig kifejezett, fenntartott, tovább éltetett fontos igazságokat, az emberi élet­nek, a munka világának, a jogszerű munkahelyi viszonyoknak nélkülözhetetlen értékeit. Megalkuvás nélkül képviselte a tisztességes munka értékét és a munkavállaló érdekeit. Sem a PSZ, sem a SZEF állásfoglalásait, fellépéseit nem homályosította el ez a kor. Mindig következetes és céltudatos volt, a tagok érdekeit szolgálta. Ezeknek a kiállásoknak, küzdelmeknek a részleteit dokumentumok sokasága tanúsítja. (...) Laci! Fájdalommal búcsúzom személyesen is, irodai kollégáid nevében is, a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának tisztségviselői, tagszervezetei és tagjai, valamint a Pedagógusok Szakszervezete teljes egésze nevében. Tisztességed örök példa lesz előttünk, igazságaidat szem előtt tartjuk, értékeidet megőrizzük, továbbvisszük és érvényesítjük. Nyugodj békében!" S arról, hogy milyen ember is volt Varga László valójában, álljon itt néhány idézet volt beszédeiből. 2010. december 4-én a Szakszervezetek Demonstrációs Bizottsága által szervezett Roosevelt téri rendezvényen így kezdte beszédét: „»Megint itt vagyunk a téren! Itt vagyunk, mert semmibe veszik jogainkat, és rólunk, nélkülünk döntenek.« Ezt a mondatot több mint egy évti­zede mondtam ugyanezen a helyen. Az volt az első tüntetés, amin országos szakszervezeti vezetőként beszélhettem. Azóta - s erre mindenkit em­lékeztetni kell - mindig, minden évben és minden kormány alatt - hol itt, hol egy másik helyen -, de kint voltunk a téren. És mindig azért, mert semmibe vették, veszik jogainkat, mert rólunk, nélkülünk és ellenünkre döntöttek, döntenek." 2011-ben a Kossuth téri tüntetésen így beszélt: „Tiltakozunk a Munka törvénykönyve tervezett változtatásai miatt. Tiltakozunk az egyeztetés nélküli rendszerátalakítások, az ötletszerű változtatások, a munkavállalók érdekeit figyelmen kívül hagyó és az őket képviselő szakszervezeteket kirekesztő döntéshozatal ellen. Mi pontosan tudjuk, hogy az ország nincs, soha nem is volt könnyű helyzetben. De azt is tudjuk, hogy a rendszerváltás óta elvesztegettünk két évtizedet, mert mindig fontosabb volt a másik legyőzése a meggyőzése helyett, a vélt igazamnak a megvalósítása a minimális közmegegyezés kialakítása helyett. A párbeszédtől ennyire elzárkózó és közben álságos nemzeti konzultációkról beszélő kormány azonban eddig még nem működött Magyarországon, mint a jelenlegi." Végül 2012 majálisán elmondott beszédéből idézünk: „Ma nincs jövő! Nincs jövő? De van! A munkavállalókat, a közszolgálatokat, a szakszervezeteket semmibe vevő, gyakran csak játékszernek tekintő hatalomnak és az ellenzéki politi­kai elitnek meg kell értenie, hogy nélkülünk nincs, velünk lehet. Mert a munkavállalók tömege az igazi 2/3-os többség, nélkülük nincs működő tár­sadalom. A többség mi vagytok, mi vagyunk. A többség mi vagyunk, a munkavállalók. A mi felelősségünk is, hogy megvédjük magunkat, a szakszervezeteinket, a demokráciát. Ehhez több józan ész, együttműködés és szolidaritás kell. Az emberek, a társadalom, a szakszervezetek, a poli­tika kompromisszumkereső együttműködésének nincs alternatívája. Ezt ki kell mondanunk május elsején itt, a ligetben, és mindenhol, ahol még szabad a szó. Ezt meg kell hallania és értenie mindenkinek, a politikai hatalomnak is, most, május elsején és május másodikán is. Ki kell adni a jelszót! Be a szakszervezetekbe!" Varga Lászlónak gyönyörű orgánuma volt. Beszédeit mégsem csak ezért szerettük hallgatni, hanem azért is, mert igazságainak mélységesen emberi hangja volt. PEDAGÓGUSOK LAPJA • www.pedagogusok.hu/pedlap »Tel./fax: 322-8464

Next