Pergő Képek, 1933 (3. évfolyam, 1. szám)

1933-04-01 / 1. szám

A filmfeliratok Ezen cikk írójával Hellmuth Lange-val a Bund der Filmamateure, Berlin elnökével sikerült oly egyezményt kötnünk, mely sze­rint dolgozatainak egy részét magyar nyel­ven közölhetjük. A szerző a keskeny filme­zés egyik híres és közismert úttörője és a német piacon számos vaskos könyv forog tőle közkézen. Örömmel nyújtjuk olvasóink­nak e jónevű szakember tollából származó első magyar izleltetőt és reméljük, hogy tet­szésüket meg fogja nyerni. A jövőben meg­kíséreljük más nyelvű (angol francia stb.) szakírókkal hasonló megállapodásra jutni. sCerin­h nJiinsninh n nibrrnini­­ bórrlóshor A film a technikai műveletek befejeztével még korántsem tekinthető tökéle­­­tesnek, mert egyelőre csupán — gyakran összefüggéstelen — egyes jelenetekből áll. Ezek az egyes jelenetek, amelyek a film alkatrészei és amelyek példának okáért egy wannseei (Berlin melletti tóvidék) kirándulásból származnak, az amatőr és esetleg a többi résztvevő részére mint összefüggő egész és egy cselekmény hor­dozói teljesen érthetők. De a film azok számára is élvezhető legyen, akik a túrán nem vettek részt. Sok filmamatőr ily esetekben úgy segít magán, hogy az infor­málásán nézőkre való tekintettel a bemutatott képeket szóbeli magyarázatokkal fűszerezi-Evvel azonban csak rosszabbítja a helyzetet, mert megfeledkezik arról, hogy az emberek érzékszervei nagyon is tökéletlenek- A legkevesebb egyénnek adatott csak meg az a tehetség, hogy két érzékét — ez esetben a látást és hallást — egy­szerre tudja teljes mértékben kihasználni, leginkább csak az egyikre koncentrálhatja magát. Eleven példa erre az a tény, hogy alig találkozunk a mozgószínházakban oly nézővel, aki pontosan emlékezne arra, mily zenedarabokat hallott a film aláfestésé­hez. E kérdésre adós fog maradni a válasszal és legjobb esetben arra fog emlé­kezni, hogy a kíséret jó vagy rossz volt-e, éppen azért, mert a zenéről csak elmo­sódott benyomásai maradnak vissza. (A hangos filmnél, ahol a párbeszéd a cselek­ménnyel sokszorta szorosabb összefüggésben van, a dolog persze máskép áll.) Ha azonban a néző a kísérő zenére pontosan emlékszik, úgy fogadni lehet, hogy a kér­déses film nem ragadta meg őt kellőképen és gondolatai elkalandoztak a tárgytól Hasonlókép reagálunk magyarázó kísérő beszédre is. (Nem párbeszédekre gondo­lunk itt a hangos filmben.) Vagy az előadó szavaira ügyelünk és ezáltal elmulasztjuk a kép részleteit és finomságait, vagy pedig a film köti le figyelmünket és ez eset­ben csak mellékesen ér el agyunkhoz az amatőr előadása. Mindazt tehát, ami a képek által nem fejezhető ki, de az összefüggés megérté­sére okvetlen szükséges, feliratok által fogjuk a nézővel közölni, nehogy folyton látás és hallás között kelljen változtatni a figyelmet. Ezeknek a feliratoknak nagyjá­ban a következő feladatokat kell megoldaniok. 1- A képekhez közelebbi magyarázatot közölni, amennyiben ezek önmagukban nem elég érthetőek, és 2- egyes jeleneteket, amelyek különböző helyeken és eltérő időben készültek, úgy összekapcsolni, hogy azok egy teljes egészet képezzenek. Családi filmekben ezenkívül a feliratok célja adatokat szolgáltatni a család­tagokról. Ide tartozik a szereplők neve, a felvétel dátuma és esetleges oka (p. a születésnap stb.). Kár lesz túlságosan az emlékezetre bízni magunkat, mert ez saj­nos idő múltával rendkívül hiányos szokott lenni. Arra is gondoljunk, hogy az ama­ PERGŐ KÉPEK

Next