Persovits József: Szőke hajszál és más történetek (Budapest, 2022)
Sanyi, a Hídember
meszteni, de nagyobb dologba nem tudok fogni, mert ahhoz tőke kellene, ami nincs. Nem éri meg manapság állatot tartani. Sokba kerül, annyiba, mint a felvásárlási ára. Akkor meg minek, csak dolgozik vele az ember reggeltől estig, de nincs rajta haszon. Azelőtt szinte minden háznál tartottak ilyen helyen disznót kettőt-hármat. Ma a túléléshez, esetleg saját magának tart állatot, hogy legyen húst enniük. Nem lenne jobb a városban? - kérdezem. Egyáltalán nem! Jászberényben pont annyira drága az élet, mint itt Budapesten. Amikor visszamegyek, autószereléssel már nem, de kisebb szerelő-javító munkákkal fogok foglalkozni, addig még van egy félévem - teszi hozzá. Sanyi, a Szabadság híd embere, kényszerűségből lett csöves. Ő a mai Hídember.* Sanyival 2017-ben beszélgettem utoljára. Bár ő nem kérte, két szatyor könyvvel honoráltam beszélgetésünket, aminek nagyon örült. Később még sokszor láttam a hídon olvasni, azután eltűnt. Valószínűleg elérte a nyugdíjas kort, talán visszament vidékre, de lehet, hogy még ma is ingázik. 11