Ese Híradó, 2007 (12. évfolyam, 1-10. szám)

2007-02-01 / 1. szám

­ ÖSSZEFOGÁS AZ ISKOLÁÉRT MUZSIKÁLÓ ADVENT Jótékonysági hangverseny a Városi Zeneiskola javára „Jobb adni, mint kapni” - mondja a régi bibliai közmondás. Az ember, amikor ad, megfeledkezik saját bajairól, problémáiról, és lelkileg feltöltődik. Ezt az érzést fokozza, ha a megajándékozott személy szemében örömöt és hálát lát. Ennek voltunk szemtanúi egy éve, amikor az Adventista Teológiai Főskola hallgatóival 2005. december 18-án jótékonysági hangversenyt szerveztünk a Petőfi Sándor Általános Iskola csökkentett létszámú osztályai számára. A hangversenyen a Pécsi Gospel Kórus lépett fel. Mind­annyiunk számára felüdülést jelentett a fiatalok lelkes éneke. Az­zal, hogy adtunk, nem fosztottuk meg magunkat semmi jótól, el­lenkezőleg, mi is kaptunk, és lelkileg gazdagabbak lettünk. Ebben az adventben is úgy döntöttünk, adni szeretnénk, má­sokat megajándékozni. Az idei jótékonysági hangverseny kedvez­ményezettje a Városi Zeneiskola volt. Tanárai, diákjai szüntelenül azon fáradoznak, hogy zenei igényünket kielégítsék, és örömöt szerezzenek nekünk. A koncert által lehetőség nyílt arra, hogy ne csak előadjanak, hanem ők is részesüljenek zenei élményben. A hangversenyt a Ráday-kastélyban rendeztük meg december 10-én, advent második vasárnapján délután 5 órai kezdettel. A zeneiskola részéről fellépett: Szilágyi Anna - hegedű, Szilágyiné Szalai Zsu­zsa - zongora, Szilágyi Levente - trombita, Nagy Zsolt - kürt, Nagyné Fábián Tímea és Kovács Ernőné - fuvola, közreműködött még Farkas Zsolt és Ősz-Farkas Krisztina zongorán, valamint az Éjféli Kiáltás Gospel Kórus. A Ráday-kastély díszterme 2006 de­cemberében is kicsinek bizonyult, a terem és a folyosó zsúfolásig megtelt. A közönség lelkesen fogadta a kórust és a zenészeket, s ez a lelkesedés adakozó kedvükben is megmutatkozott. Istené legyen a hála, hogy ebben az önző világban vannak még olyan emberek, akik tudják: „Jobb adni, mint kapni.” Árvai Pálma És a folytatás... Mindig nagyon szerettem volna olyan beszámolót írni, ahol az előkészületekről mi írunk, a „végeredményről” pedig a közönség soraiból valaki. Hisz magunkról írni elég nehéz... Most az előkészületeket más végezte (bár nem panaszkodha­tunk, mert nekünk is jutott feladat ebben az időszakban: először számba vettük, hogy melyek azok az eszközök, amelyek hiánya egyre inkább gondot jelent, aztán kerestünk és választottunk szá­munkra megfelelőt a kereskedelmi kínálatból, ugyanis az ATF szervezői teljesen profi szinten készítették elő az estet. Nem lehe­tett „csak úgy megsaccolni”, hogy mi mennyibe kerül, hisz pontos számokról szólt a bevezető-ráhangoló kis fom. Azután még műsor­időt is kaptunk, tehát a szokásos felkészülést sem nélkülöztük.) Nos úgy gondolom, hogy fantasztikus hangulatú előadás részesei lehettünk. Kb. 60 fiatalból álló kórust hallhattunk-láthattunk. Azt is nehéz volt nem észre­venni, hogy milyen lelkesen-szeretettel énekeltek a fiatalok. A szűnni nem akaró taps és a még sokáig ott időző-beszélgető-örülő közönség minden bizonnyal azt jelentette, hogy az estnek nagy sikere volt. Ha már jótékonyságról van szó, illik arról is beszámolni, hogy a kitűzött célt mennyire tudta elérni az est bevétele. A ritmus­­hangszer-készletre, hegedűtokokra, CD-lejátszóra és mágneses táblára 116.000 forintot számoltunk. A helyszínen 99.100 forint jött össze, majd néhány nap múlva magánszemélytől még 2.000 forint támogatást kaptunk. Ebből a mágnestáblát kivéve minden egyéb vágyunkat teljesíteni tudtuk. Köszönjük a szervezőknek és persze a közönségnek, hogy a koncert kapcsán nemcsak szép zenei élménynek, de nagyszerű ajándékoknak is örülhet növendék és pedagógus egyaránt! Kovács Ernőné 6­ESE Híradó 2007. február

Next