Százhalombattai Hírtükör, 1989 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-04 / 1. szám
SZÁZHALOMBATTAI fn gyűjtemény hírtükör II. ÉVFOLYAM 1. SZÁM MEGJELENIK MINDEN MÁSODIK SZERDÁN AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA Ára: 5.- Ft 1989. január 4. ÚJESZTENDŐI SZÁMVETÉS - beszélgetés Szekeres Józseffel a városi tanács elnökével - Az új esztendő küszöbét a számvetés és a tervezés idejének szoktuk mondani. Mit tud maga mögött a város, és milyen új feladatok előtt áll az év fordulóján? - Megvallom őszintén, szívesebben és többet beszélnék a múltról - ami telén gazdasági körülményeink között nem is igen csodálható. Ezt nem élőnek szántam, mert most bizony alaposan mérlegre kell tenni a múltat, hogy tanulhassunk hibáinkból és eredményeinkből. Másrészt nap nap után tapasztalnom kell, hogy akik gyakorta kritikusan közelítenek városunk fejlődésének részkérdéseihez, nem ismernek lényeges összefüggéseket, nem látják tisztán milyen rendhagyó és nehéz körülmények között jött létre és alakult városunk a mostanivá. Százhalombatta a kormányzat 60-as években kialakított koncepciójának, a vidéki iparfejlesztésnek köszönheti létét. E koncepció deklarált célja bizonyos aránytalanságok megszüntetése volt. Ezek az új városok - köztük a miénk is - a 60-as években, de a következő évtized elején is alaposan átgondolt urbanizációs terv nélkül nőttek ki a földből. Százhalombatta várossá növekedését is bonyolult, ellentmondásos korszak előzte meg. Csak 1968-ban születtek meg a két vállalatnál azok a fejlesztési döntések, amelyek előrevetítettek és pontosabban körvonalazták a mára már kialakult nagyságrendet. Nyilvánvalóvá vált, hogy azt a laza településszerkezetet összefogni nem lehetett községi keretek között, még kevésbé volt elképzelhető új, egységesítő változások és folyamatok elindítása. 1970 április 1-jén Százhalombattát várossá nyilvánították. Az adminisztratív intézkedéstől persze még nem vált várossá. - Sok zökkenővel járt a várossá válás útja? Százhalombatta igen hátrányos helyzetben indult a várossá válás útján. Földrajzi helyzete sem mondható előnyösnek: keleten a Duna, délen és nyugaton Fejér megye, északon Érd határolja. Vonzáskörzete gyakorlatilag nincs, viszont beleesik a főváros agglomerációs övezetébe. A töredezett településszerkezet (Óváros, Dunafüred és lakótelep) gyakorta kényszerítette a városvezetést részmegoldások alkalmazására. Kedvezőtlen volt - és részben az még ma is - az ipar, a lakóterület és környezet kölcsönhatása. A tagoltságot fokozza a két nagyvállalatot összekötő vezetékrendszer. Hosszú ideig az iparfejlesztés állt előtérben, az új lakótelep építésében sem érvényesültek különösképpen az urbanizációs szempontok. A gyorsütemű lakásépítkezés csak az iparfejlesztés függvényeképpen jött számításba. Ilyen körülmények között kellett a szakembereknek kialakítaniuk a városfejlesztési koncepció közeli és távlati célkitűzéseit. Pontosan be kellett határolni a város külső és belső területeit, az ipari, a lakóterületi és az üdülésre szánt területeket, dönteni kellett a köztes területek távlati felhasználhatóságáról, ki kellett jelölni az intézmények, a szabadidő- és sportközpontok pontos helyeit. Ezt a koncepciót a közeli és távlati feladatokat a 70-es évek derekán sikerült kialakítanunk, akkor vette be kezdetét az az átfogó városalakító munka, amely napjainkban is tart. Melyek voltak ennek a munkának a fontosabb stádiumai az elmúlt másfél évtizedbe? (folytatás a 2. oldalon) Jön a MŰHOLDAS tévé PROGRAM Ez év szeptemberétől várhatóan városunkban is lesz műholdas televízióadások vételére alkalmas antennarendszer. A városi tanács és a székesfehérvári Elektrokomfort Szolgáltató Vállalat még a múlt év decemberében véglegesítette a műszaki terveket. A tanácstestület előreláthatóan április-májusban dönt a pénzügyi kérdéseket és a megvalósítást illetően, s a szakemberek ezután kezdik kiépíteni a kábelhálózatot és a parabolaantennát (ami a tervek szerint valamelyik tízemeletes épület tetejére kerülne). Nem sikerült azonban pontosítani, hogy melyik televízióállomások vételére lenne lehetőség. Csak kettő biztos: a Sky Channel és Super Channel műsora ott lesz a képernyőkön. A zárt láncú, városi kábeltelevízió megvalósításának programja később kerül „műsorra”. -k- VÁROSI ANYAKÖNYV Nem akarunk jóslatokba bocsátkozni arra vonatkozóan, hogy mikor mit jelentenek a statisztikai mutatók, de egyikmásik néha érdekes lehet, sőt mi több, használható is. Annyi már bizonyos, hogy bár a város lakosságának növekedését elsősorban az újszülöttek száma határozza meg, mégsem kell tartanunk a demográfiai robbanástól. Lássuk tehát a számokat. A város lakosságának száma 1988. január 1- jén: 18473 1988. december 31- én: 18630 Negyvenhárom esztendeje immár, hogy befejeződött a II. világháború. Emlékezetünk csendesedik, a világégés romjait felszámoltuk, lassacskán sebeink is begyógyulnak. Talán épp ezért hat ránk döbbenettel, ha békés napjainkba még ennyi év után is betörnek a pusztítás rekvizitumai. A hír és a benne foglalt tények önmagukért beszélnek. A DKV-tól Ercsi irányába húzódó Dunaparton, egy kidőlt fa gyökerei között víziaknára bukkantak az ott játszó gyerekek. Kíváncsiságuktól ösztönözve azonmód nekiláttak és szétszerelték a szerkezetet! Az eset - szerencsére! - egy rendőr tudomására jutott, aki nyomban kihívta a tűzszerészeket. Mint a vizsgálat kiderítette, az akna 40 kg trotilt tartalmazott. Számomra rejtély, miként tudták a srácok, eszközök híján szétszerelni. De belegondolni is hátborzongató, mi lett volna, mi lehetett volna játékuk vége, ha kiszabadul egy ekkora töltet ereje? Mindannyiunk számára jó érzés tudni, hogy gyermekeinknek nem kellett megélniük, megismerniük a háború rémségeit. A mi felelősségünk azonban, ha tudatában sincsenek tetteik lehetséges következményeinek. A mi pótolhatatlan veszteségünk az is, ha az ilyesfajta kíváncsiság halálos véget ér. Mert ez a játék legközelebb akár halálos is lehet...! -így- Halálos játék Őrségváltás a városi Vöröskeresztnél Méray Tiborné 1980tól töltötte be a városi titkári tisztet. Tavaly novemberben azonban felmentését kérte funkciója alól. A Magyar Vöröskereszt Pest Megyei Vezetősége méltányolta kérését, megállapította, hogy a mozgalom nagyszerű aktivistától köszön el Méray Tiborné személyében, hiszen kiváló munkájáért múlt év május 8-án a Vöröskereszt Munkáért arany fokozatú kitüntetésben részesítették. A városi titkári beosztásba Ruisch Jánosnét választották meg, a vöröskeresztes munka tevékeny résztvevőjét, aki hosszú évek óta aktív véradó és vöröskeresztes szervezőként tüntette ki magát. ITT ÉLNED, HALNOD KELL? Miért kell ezt a várost gyűlöl?Van az embernek hazája, van egy szűkebb hazája — pátriája — s van egy lakása — otthona. De vajon van-e valamennyiünknek? Meghökkenve olvastam lapunk első számában a „10 éve írták Százhalombattáról” című rovatban: „nem az a város, ahogyan én elképzeltem”, vagy: „Itt lakni lehet, élni nem”. Aztán visszaemlékeztem: bizony, többektől hallottam, hogy nem szeretik, nem kedvelik városunkat. Nem tudnak megszokni, honvágyuk van korábbi életterük iránt, elvágynak innen. Való igaz: Százhalombatta nem a hagyományos értelemben vett városok példája szerint épült. Itt nincsenek széles sugárutak, hiányoznak a hatalmas kirakatok a nagy terek. Ez egy telepszemen beépített város, a neve is mutatja: lakótelep. Csakhogy, amikor a város szerveződött, az emberek jöttek és pontosan tudták, mit vállalnak! És akkor örömmel vállalták azt, mit most megtagadnak! Tudták! Tudták, hogy a város egyik nagy ipari létesítménye egy olajfinomító gyár. Környezetszennyező? Igen. De tudták azt is, hogy ez a gyár — a „FIGYELŐ” közgazdasági szaklap sorolása szerint — az ország első száz vállalata közül az első helyen áll! Tudták, hogy az országban Százhalombattán lehet legelőbb lakáshoz jutni! Tudták, hogy országos átlagban itt a legmagasabb a kereseti lehetőség! És — a térképről — tudták, hogy mindössze 30 km-re esik a fővárostól! É mert erre lehet következtetni legalábbis a déli bejárat felőli városjelző táblára feketével odamázolt — gúnyos-irónikusnak szánt, ám inkább szellemi tiborcságot tanúsító — „A VÁROS” feliratot. Örömmel közlöm mindenkivel, aki nem szereti ezt a várost, aki utál itt lakni, aki máshová vágyik: ismereteim szerint jelenlegi Alkotmányunk nem foglalja magába — így nem is érvényes — Verbőczi István híreshírhedt tripartitumát, amely örök időre kimondotta a dolgozó tömegek röghözkötöttségét. Magyarul: nem kell itt lakni! El lehet költözni egy „igaz” városba, Debrecenbe, Nyíregyházára, Körmendre, bárhová. Sőt! Világútlevelünk tágabb lehetőségeket is biztosít: az elégedetlenkedők előtt nyitva az út Bécs, Párizs, vagy éppen Rawalpindi felé is! Csakhogy egy a bökkenő. Azt hiszem, az őrök elégedetlenek, mindenhol találnak hibát, vagy hibáztatni valót. Minden városban akad, ami valamiért nem tetszik. Százhalombatta ilyen. Ilyennek épült. Nekünk épült. Szeretni kellene. A várost, a parkokat, a köröttünk levő zöldövezetet. A „betonrengeteget” mely meleg lakást, komfortot, otthont ad valamennyiünknek. Végezetül szeretném Tamási Áron gondolatait emlékezetükbe idézni: „Azért vagyunk e világon, hogy valahol otthon legyünk benne”. hu- CSAK A JÓT? Nincs mit tagadni, valamennyien éhesek vagyunk az információkra, így volt ez eleddig is, s különösképpen így van napjainkban, amikor - szerencsére - egy egész sor területen nagyarányú változásoknak lehetünk tanúi. Ilyen körülmények közepette aztán érthető, hogy mindenki várja a tágabb és a szűkebb környezetről érkező híreket Csakhogy cseppet sem mindegy, milyen jelentések jutnak el az olvasókhoz. Olyanoké, amelyek ténylegesen a való életet tükrözik, vagy olyanok, amelyek egyfajta álomvilágba kalauzolnak el. Mindezek a gondolatok akkor jutottak az eszembe, amikor az egyik cég vezetője, akit arra kértem, szóljon már az általa irányított üzem tevékenységéről néhány szót, érdeklődésemet - amely természetesen nem magánjellegű volt - azzal hárította el: most nem aktuális a dolog, rossz passzban vannak, térjünk vissza akkor a témára, amikor majd szebb eredményekről számolhat be. De a világhoz a rossz éppen úgy hozzátartozik, mint annak ellentéte. Önmagunkat csapnánk be, ha a negatívumokat nem vennénk észre, ha csupán a szépre, a kellemesre az ideálisra figyelnénk. Az effajta struccpolitika nemhogy nem használ, hanem kifejezetten káros. Hamis, torz képekre egyáltalán nincs - nem lehet szükségünk. Azt, hogy vannak még fogyatékosságok - úgy ahogy -, elviseljük. De akkor, amikor azt látjuk, hogy e hibákat „dugdossák” előlünk, már lényegesen kisebb a tűrőképességünk. Ha egyszer felnőtté váltunk - márpedig ezt fölöttébb gyakran halljuk emlegetni -, akkor ennek megfelelően is kell kezelni bennünket. Magyarul: nem csupán a jóval kívánunk szembesülni.