Százhalombattai Hírtükör, 2008 (21. évfolyam, 1-26. szám)
2008-01-10 / 1. szám
2. oldal Ami rajtunk múlik, abban tökéletesen optimista vagyok Folytatás az 1. oldalról Nemcsak új, esztétikusabb és energiatakarékosabb tetőt kap a Szalai János Tanuszoda, hanem a gépészet és az uszodatechnika kivételével egy teljesen új létesítmény fogja kiszolgálni a városlakókat. Az öltözőktől a medencéken keresztül a szellőztetőrendszerig minden kicserélődik, vagyis gyakorlatilag két új uszodánk lesz másfél óráért. Remélhetőleg elkészül a művelődési ház felújításának első, hatszáz millió forint értékű szakasza, amely a színházterem, a kamaraterem, a gépészet és az elektromos rendszer rekonstrukcióját foglalja magában. Közben lezajlik a második ütem előkészítése, amely a többi helyiség felújítására vonatkozik. Elkészül a városháza B épületének átalakítása, megújul az úgynevezett díszterem. Ide költöztetjük át a testületi tanácskozásokat, a jelenlegi tárgyaló ugyanis rendkívül szűkös és levegőtlen. A kibővített, modernizált okmányirodát, amit tizenhárom millió forintos pályázati támogatással újítottunk fel, már birtokba vehették a munkatársak és az ügyfelek, de további átalakításokat is tervezünk a városházán, amelynek sok irodájában már méltatlanok az ügyintézés körülményei. Ha a Városi Televízió átköltözik az Ifjúság úti Polgárok Házába, a felszabaduló helyet a Gazdasági Ellátó Intézmény számára szeretnénk átalakítani. Ez a változtatás is a zsúfoltság megszüntetését, az intézmények profiltisztulását szolgálja majd. A Polgárok Háza átadása az év első felében várható. A rádió, az újság és a tévé mellett szeretném, ha itt nyerne elhelyezést egy rendezvényszervező-központ is, amely koordinálná a városi rendezvényeket. A városlakók számához és igényéhez, érdeklődéséhez képest ugyanis túlságosan sok a városi rendezvény, nem ritkán egyszerre több is zajlik azonos időben. Úgy gondolom, erre a helyzetre különösen jól illik a “kevesebb több lenne” kifejezés. A központban egész évre előre nyilván lehetne tartani a város által támogatott programokat, és eseménynaptár, illetve szórólapok formájában egységesen lehetne megjeleníteni azokat. Ha a Városfejlesztési Munkacsoport következő ülésén elfogadja a részletes, finanszírozást is tartalmazó terveket, kora tavasszal elindulhat a főtér beépítése. A felújítás úgynevezett második üteme - ami a térburkolat és az egész látvány megújulását foglalja magában - valamivel később kezdődik, de mindkét ütemnek egyszerre kell befejeződnie, legkésőbb 2010 áprilisára. A jelenlegi elképzelés szerint a főtéren épülő lakóházban tizennyolc önkormányzati szolgálati lakást is kialakítunk, az így felszabaduló szolgálati ingatlanokból pedig bérlakások lesznek. A Városi Szabadidő Központ felújításáról a termálfúrások eredményétől függően döntünk, amely februárra várható. Abban már egyetértés alakult ki, hogy egy-két medencét mindenképpen élményfürdővé alakítunk át, de ha elegendő melegvizet találunk, továbblépünk egy még igényesebb fürdőlétesítmény felé. Emellett az intézmények, sőt akár a lakótelep fűtését is a termálvízzel oldjuk meg, ha ezt a hozam lehetővé teszi. Biztosnak látszik, hogy még ebben az önkormányzati ciklusban elindítjuk a sportcsarnok felújítását. Jelenleg sokan úgy gondolkodunk, hogy célszerűbb lenne lebontani a régit, és teljesen újat építeni. A stratégiai döntéseket az első önkormányzati ülésen szeretnénk meghozni, és bízom benne, hogy még az első negyedévben el tudjuk fogadni a látványtervet, valamint a költségbecslést. Ha ez így lesz, az év második felében, esetleg 2009 első felében elindulhat a kivitelezés, és 12-14 hónap alatt befejeződhet a munka. Az óvárosi óvoda ennél sokkal rövidebb idő alatt elkészülhet, szerintem legkésőbb 2009-re. Sok újszerű és hasznos javaslatot fogadott el a képviselő-testület 2007- ben. Gondolok például az ingyenes védőoltásokra, amik országosan is érdeklődést és elismerést váltottak ki. Ön mit tart a legfontosabb eredményeknek? - Fontos és jó döntés volt a tankönyvek ingyenes biztosítása, de ennél is büszkébb vagyok a HPV védőoltás bevezetésére, amit hosszú távra ható és nagyon előremutató kezdeményezésnek tartok, és külön örömmel tölt el, hogy teljes egyetértésben fogadta el a képviselő-testület. - Kudarcként élte meg, hogy egyelőre nem sikerült a város számára előnyös kistérségi együttműködést kialakítani? - Másnak nem lehet nevezni, mint kudarcnak. Az ok nyilvánvalóan a viszonylag alacsony lélekszámúak. Ebben és a közigazgatás terület nagyságában nyilvánvaló Érd előnye. Közel sincs viszont olyan infrastruktúrája és intézményhálózata, mint Százhalombattának. Amit évtizedek alatt kiépítettünk, nagyon jól működik külső támogatás nélkül is, ráadásul nehéz lenne hozzáilleszteni olyat, ami kevésbé fejlett. Százhalombatta elhelyezkedése szempontjából is zártabb település. Nincs átmenő forgalom, az jön be, akinek itt van dolga. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy önellátásra rendezkedtünk be, amit szerencsére az anyagi lehetőségeink is lehetővé tettek. Összességében nincs olyan elemi késztetés, ami a térségi együttműködés irányába nyomna minket, mert csak ez kínálna megoldást bármely problémánkra. Ezért nem akartunk belemenni egy olyan együttműködésbe, amely nem veszi figyelembe a város adottságait, az itt élők érdekeit, vagyis nem biztosít Százhalombatta súlyának megfelelő szerepet. A legutóbbi elutasító testületi döntés óta T. Mészáros András érdi polgármesterrel és Jánosi György országgyűlési képviselővel is beszéltem a témáról. Az év vége nagyon zsúfolt volt, de remélem, idén több idő jut a tárgyalásokra, és partnereink akceptálni fogják a szempontjainkat, és még az év első felében úgy állhatunk fel a tárgyalóasztaltól, hogy senki sem fogja vesztesnek érezni magát. A város kivételezett helyzetét néhány évig az iparűzési adó eltörlésének lehetősége árnyékolta. Újabban az önkormányzati reformról hallani, hogy negatívan érinthet minket, megszűnhetnek a kiemelkedően magas bevételek. Vajon most, amíg van rá lehetőségünk, jól költjük el ezt a rengeteg pénzt? Az igazság az, hogy én sem értek egyet a testület minden döntésével, és nekem is az a meggyőződésem, hogy hatékonyabban is fel lehetne használni a bevételeinket. A koncepciók szintjén mindenki egyetért abban, hogy - különösen a működés területén - racionálisabban kell gazdálkodnunk, de amikor a konkrét döntésekhez jutunk, a többség úgy gondolja, hogy a spórolást a másik által preferált területen kell kezdeni, és nem az övén. Természetesen mindenkinek önmérsékletet kell tanúsítania, s csak így várhatja ezt el a partnerétől is. A magam részéről nem tartom igazságtalannak a jelenlegi elosztási rendszert, hiszen azok a települések, amelyek részesednek a területükön működő ipar áldásaiból, annak a hátrányait is elszenvedték, illetve elszenvedik. Másrészt, nem hiszem, hogy attól lépne előre az ország, ha néhány település lehetőségeit drasztikusan megnyirbálnák. A többiek számára ez nem jelentene túl nagy előnyt, számukra viszont óriási hátránnyal járna. Arról nem is beszélve, hogy elvesztenék húzóerejüket, hiszen ezek a települések olyan értékteremtésre képesek, amely nem áll meg a város határában. Hogy csak a magunk példáját említsem, Százhalombatta a ’90-es évek második felében összesen fél milliárd forintot juttatott vissza a nagyvállalatoknak, amiből olyan környezetvédelmi beruházások valósultak meg, mint az olajtározók úszótetővel történő ellátása vagy a vasúti tartálytöltők átalakítása, illetve az erőműi kazánok égőfejének cseréje, amelyek nagy mértékben csökkentették a károsanyag-kibocsátást. De említhetném a szakrendelőnket, a Régészeti Parkot, a nyári egyetemet, a sportlétesítményeinket, a strandot vagy a gyermekintézményeket, amelyek színvonalas szolgáltatásait évek, évtizedek óta nemcsak a battaiak, hanem a környéken, sőt a messzebb élők is élvezik. Januártól megemelkednek a közüzemi díjak. A szocialisták szerint először az Értünk Százhalombattáért Közéleti Egyesület (ÉSZKE) is támogatta az erről szóló javaslatot, a testületi ülésen aztán mégis ellene szavaztak. Mi változott közben? - Az egyeztetésnek abban a fázisában, amikor ez szóba került, már nem voltunk mindannyian jelen, kötetlen beszélgetés folyt. Mi tovább gondoltuk az áremelésről szóló javaslatot, és eltérő álláspontot alakítottunk ki. Ennek elsősorban az, az alapja, hogy az önkormányzati törvény a vonalas kommunális létesítményeket a forgalomképtelen törzsvagyonba sorolja, és kötelezővé teszi a fenntartásukat. Ugyanakkor azt is sugallja, hogy bizonyos részben az ezekkel kapcsolatos terheket is viselnie kell a városnak, tehát nem tartjuk etikusnak, hogy az amortizáció teljes költségét megjelenítsük az árakban. Amelyik önkormányzat teheti, kompenzál. Abban nálunk is egyetértés van, hogy szükséges kompenzálni, de a szocialisták szerint nem egyenlő mértékben. Mi azonban úgy véljük, nem igazságtalan, ha többet kap, aki többet fogyaszt, mivel - ha legálisan szerzi a jövedelmét - többet is adózik, vagyis többet tesz a közösbe. Másrészt várhatóan igen komoly adminisztrációs terheket és költséget jelent majd, ha rászorultság alapján differenciáljuk a kompenzációt. Utánajárással, plusz feladatokkal jár mind a hivatalnak, mind a városlakóknak. Arról nem is beszélve, vajon menynyire lehetünk biztosak benne, hogy a legnagyobb ellenőrzés mellett is valóban az kap majd nagyobb kompenzációt, aki jobban rászorul. A mi elvünk inkább az, hogy ha jól megy a városnak, abból mindenki részesüljön. Ha nem ez alapján döntünk, akkor van egy nagyon erős szociális hálónk, amit most egy újabb alappal erősítünk meg, és ami egyéni rászorultság alapján működik. Aki nem fér bele a támogatási rendszerbe, annak magasabb lesz a számlája. Azt hiszem, nincsen abszolút jó megoldás. Nem lehet mindent piacosítani, de az sem elfogadható, hogy mindenhol ott legyen a jóságos önkormányzat. A legnagyobb kihívás nekünk is, az államnak is az, hogy rátaláljunk az egészséges középútra, vagyis a valódi szerepünkre. A hitelbedőlések is jelzik, hogy az emberek még nem fogták fel igazán, a nagy szabadság nagy felelősséget is ró rájuk. Nyugat-Európában, Észak-Amerikában már túljutottak ezen a dilemmán. Persze bizonyos területeken át is estek a ló túloldalára. Nem lehet elfogadni ugyanis, hogy ötvenmillió ember éljen társadalombiztosítás nélkül, de azt sem, hogy mindenkinek ingyen járjon az orvosi ellátás. Meddig kell és meddig szabad az önkormányzatnak beleavatkoznia az egyén életébe? - ezek a kulcskérdések. Mi azonban mindig konkrét ügyekben döntünk, egyelőre hiányzik a zsinórmérték. 2008 a nagy lehetőségek éve Százhalombatta számára. A motoGP pálya, a termálfúrás, a nemzetközi digitális szakmai központ és a nyári egyetem egyenként is esélyt jelenthetnek egy olyan fordulatra, ami túlzás nélkül történelmi jelentőségű lehet a város életében. A nagy lehetőségek persze nagy felelősséggel is járnak, és nyomással, hiszen a lehető legjobban kell élni az eséllyel. Optimizmussal vagy inkább szorongással tölti el az előttünk álló év? - Ami rajtunk múlik, abban tökéletesen optimista vagyok. Biztos vagyok benne, hogy minden tőlünk telhetőt megteszünk a sikerért. Ehhez adottak a megfelelő szakemberek és a képviselőtestület egysége, konstruktivitása is. A nagy ügyek - elsősorban a motoGP-re gondolok - azonban döntően nem rajtunk múlnak, hanem a befektetőkön, a kormányon, illetve egyéb külső körülményeken, amikre nekünk semmilyen, vagy nagyon csekély ráhatásunk van. Emiatt bizony szorongás van bennem, és lesz is, amíg fel nem száll a füst. De nagyon bízom benne, hogy néhány hónapon belül már kevesebb aggodalommal és több optimizmussal nyilatkozhatom erről a témáról is. Czifrik SZÁZHALOMBATTAI HÍRTÜKÖR • XXI. ÉVFOLYAM I. SZÁM Premier Plán - Csarnoki Antal Nem az a fontos, hogy mikor Beszélgetésünk kezdetétől - mintha magától értetődő lenne - szinte csak a zenéről esik szó. Sorolja a példaképeket: Gary Moore, Eric Clapton, Joe Striani... Minden más csak ürügy, hogy visszatérhessünk a rockzenéhez, ami kitöltötte és kitölti az életét. - Ahogy ilyenkor szokás, megtudhatunk-e néhány személyes adatot? - Mint mindenki akkortájt, Budapesten születtem 37 évvel ezelőtt. Szüleimmel alig egy éves koromig laktunk Tárnokon, aztán következett Százhalombatta, mivel édesapám itt dolgozott a Dunai Kőolajipari Vállalatnál. Itt jártam óvodába, általános és középiskolába. Minden korai emlékem ide köt. - Ha már a korai emlékeknél tartunk, fel tudja-e idézni az első meghatározó zenei élményt? - A zene iránti érdeklődésem hamar megmutatkozott, már fiatalon elkezdtem gitáron játszani. Néztem a fellépő zenészeket a régi Battai Napokon, és arról ábrándoztam, milyen jó lenne velük együtt állni a színpadon. Kölcsönkapott gitáron kezdtem pengetni, próbáltam a lefogásokat, a hangzást, szorgalmas autodidaktaként sok mindent megtanultam. Mint minden fiatalnak akkoriban, a rock zene volt számomra a legfontosabb. - Annyi munka, idő és vonzalom után szembe kell nézni a megmérettetéssel, ami kudarcot is hozhat. - Az első komoly próbatételem alig tizenegy éves koromban, 1981-ben volt, amikor a Black Demons zenekar gitárost keresett, és behívtak meghallgatásra. Szabályosan vizsgázni kellett. Ma már könnyű mondani, hogy innen aztán gyorsan haladtak az események. Következett a Triton, majd a nagyon szép sikert elérő Magazin együttes, akikkel rock kategóriában megnyertük a Csillag Születik tehetségkutató versenyt 1988-ban. Ennek köszönhetően készíthettük el első lemezünket, tizenhét éves voltam akkor. Ettől kezdve mintha egyenesnek látszana az út: táborok, koncertek, ORI vizsga, de a legnagyobb találkozás még hátra volt. 1989-ben jött létre a Sing-Sing. A battai rockzene kedvelőinek sokat mondanak a nevek: Hangyási Laci, az Abaházi testvérek és persze Kun Peti. - Első nemzetközi turnénkon, Litvániában, egy művelődési ház színpadán készülődtünk, pakoltunk, hangoltunk, miközben a teremben pártgyűlés zajlott. Aztán széthúzták a függönyt, és ugyanazok az emberek zakót, nyakkendőt ledobva tomboltak a zenénkre. - Azt hittük, sosem lesz a vége, a történet mégis megszakadt. ’99-ben, tíz év után megszűnt a Sing-Sing zenekar. - Számomra váratlanul kellemetlen fordulat volt, de nem rémített meg, harminc évesen léptem először munkába. Igyekeztem és igyekszem ma is két lábbal a földön állni. Gépkocsivezetőként helyezkedtem el a szakorvosi rendelőben, és azóta dolgozom az orvosi ügyeletén. Szép és felelősségteljes szolgálatnak tartom. Az elmúlt években sem feledkeztem meg a zenélésről, de aktívan nem foglalkoztam vele, csak otthon vagy baráti társaságban. - Hosszas kerülő után mégiscsak eljutottunk magánélete egyik fontos eleméhez, a családhoz. - Huszonkét éve vagyok házas. Feleségem, Emese szakápolóként dolgozik a családsegítő központban. Tizenhat éves fiunk, Richárd kiskorától kezdve elkísért a próbákra és a koncertekre, és bár borásznak tanul, remélem, tovább viszi a zenei vonalat. Mostanában gitározgat. Úgy tűnik, mára megérett arra, hogy értse és szeresse ezt a hangszert. Harmonikus családban élünk, fontos számunkra az őszinteség. Mindig voltak és ma is vannak közös terveink, talán a legfontosabb, hogy fiunk boldogulása, jövője megbízhatóan megalapozott legyen. Már éppen berendezkedni látszott a nyugodt, racionális, polgári életre, amikor egy váratlan fordulattal “viszszaköszönt” a zene... - Igen, tavaly év végén az Irigy-hónaljmirigy zenekar keresett meg egy visszautasíthatatlan ajánlattal, mégpedig azzal, hogy gitárosként kísérjem el őket élő nagy koncertjeikre. Ismeretségünk ugyan régi volt, mégis meglepődtem, hogy rám gondoltak, hiszen tudták, hogy évek óta nem játszom aktívan. Hihetetlen élmény volt a koncertünk a Sport Arénában, hiszen korábban nem léptem fel ekkora közönség előtt. Fergeteges sikert arattunk, azóta velük járom az országot. - Váratlan és véletlen fordulatok után születik-e még új terv, van-e megvalósulásra váró álom ? - Az a fajta ember vagyok, aki, ha kitűz egy célt, előbb vagy utóbb, de eléri. Nem az a fontos, hogy mikor. Van bennem türelem, makacsság, vagy hívjuk éppen kitartásnak. Döntöttem, szeretnék megmaradni a zenei pályán. Újraszervezzük a Sing-Singet, 2008- ban talán egy nagy koncerttel ünnepelhetünk. A dalszerzés mellett szívesen készítenék egy instrumentális gitáros lemezt (lásd: példaképek), ha másért nem, hát magamnak és a barátaimnak. - Újévkor helyénvaló a jókívánság. - Három dolgot kívánok, nemcsak magamnak és a családomnak, hanem mindenkinek: egészséget, nyugalmat és boldogságot. Mi kell ennél több? - Kit ajánl a következő Premier plánba? - Dr. Horváth János háziorvost rendkívül jó szakembernek tartom. Aki találkozott vele, tudja, hogy emberként is nagyszerű. Mindenkinek feltűnik alapossága, közvetlensége, embersége. Szabics Judit