Százhalombattai Hírtükör, 2009 (22. évfolyam, 1-25. szám)
2009-01-15 / 1. szám
SZÁZHALOMBATTAI HÍRTÜKÖR • XXII. ÉVFOLYAM 1. SZÁM Egy szenvedélyes gyűjtő A dzsörzé trapéznadrágtól a Rakéta porszívóig minden érdekli. Darabonként rakosgatja össze kollekcióját. Nem holmi hóbort ez nála, tudományos alapon rendszerezi, dokumentálja a tárgyakat. Balpataki Katalin, a százhalombattai “Matrica” Múzeum történész muzeológusa városunk közelmúltját kutatja. Családi indíttatásra került a pályára. Fogadott nagyapja, Maksay Zoltán híres fotósdinasztiához tartozott. Nagy hatással voltak rá a ’80-as években divatba jött, iskolákba, művelődési házakba telepített múzeumi foglalkozások és a jó magyartanárok. Miskolcon végezte a történész szakot, amikor egy szakmai kirándulás hatására eldöntötte: múzeumban szeretne dolgozni. Felvette a muzeológiát, a tanulás mellett régiségárveréseket rendezett, nyaranta pedig asszisztensként dolgozott a visegrádi Mátyás király palotában. - Amikor a szakdolgozatomat írtam, elkértem a miskolci deszkatemplom tervrajzait a plébánostól - meséli. Azon az éjjelen leégett az épület, a szerencsés véletlennek köszönhetően azonban a tervrajzok nem semmisültek meg, nálam voltak. Az már nem véletlen, hogy az újjáépítés után tartott első keresztelő éppen a fiamé volt. Sokszor érzem úgy, hogy áthatja az életem a történelem. - Hogyan került Százhalombattára? - A visegrádi palotában Pálóczi Horváth Andrásnak, Poroszlai Ildikó férjének voltam a “jobb keze”. Amikor a fiam, Doma két éves lett, és állást kerestem, Poroszlai Ildikó ajánlott a “Matrica” Múzeumban. Kezdetben a képzőművészeti, a néprajzi, történeti és műszaki történeti gyűjtemény, valamint a fotótár feldolgozása, gondozása, gyarapítása volt a feladatom. Jelenleg a történeti tárgyak és dokumentumok, a történeti témájú felvételek, illetve az adattári gyűjtemény tartozik hozzám. Rendszeresen rendezek helytörténeti kiállításokat, és a város XX. századi történelmét kutatom. Mivel Százhalombatta történelme rendhagyó, teljesen új kutatási módszereket kellett kidolgoznom. - Százhalombatta egy tipikus szocialista város, nem? - De hány tipikus szocialista város van az országban? Legfeljebb húsz. Ezek a települések nem nagyon foglalkoztak a saját történetükkel, a rendszerváltáskor a témát eléggé furcsán kezelték, nem volt igazán szakirodalma, sem pedig elismert kutatója. Százhalombatta a többi szocialista várostól is nagyon eltérően fejlődött. Először is azokhoz képest későn, majdnem utoljára indult el az urbanizáció, így sok buktatót sikerült elkerülni. Dunaújvárosban például nagyon sok gondot okozott a munkások elszállásolása, Battán eleve azzal kezdték az építkezést, hogy felhúzták az ERBE telepet. Ebbe a városba mindenből a legjobb, a legnagyobb, legújabb került. Ez vajon csak annak köszönhető, hogy központilag is mintavárosnak képzelték el, vagy más oka is volt? - Szerintem a nagyon jó szervezésnek, a jó helyi vezetőknek és a jó kapcsolatoknak volt köszönhető. Mindig volt motiváció, és úgy gondolom, van is. Meghatározta a város fejlődését, hogy Szekeres József tanácselnök építész volt. Szerintem elsősorban neki köszönhető, hogy minden nagyon tudatosan, tervezetten zajlott. Olyan jól sikerült meghatározni a fejlődési irányokat, hogy Százhalombattán néhány évtized alatt gyakorlatilag mindent megvalósult, ami egy várostól elvárható, sőt, bizonyos területeken annál több is. A lakóteleppel együtt épült a sportpark, a zöldövezet, de már a ’70- es években olyan szolgáltatásokat élvezhettek az itt élők, amilyenekkel sehol máshol nem lehetett találkozni. Szabadtéri mozit rendeztek a fiataloknak, az oviban kvarcoltak a gyerekek. Hol volt még ilyen akkoriban? Természetesen annak is fontos szerepe volt, hogy Szekeres József nagyon jó kapcsolatokat ápolt a nagyvállalatok vezetőivel. A város hivatalaiban, közintézményeiben jól képzett, agilis szakemberek dolgoztak, akik közül sokan ma is vezető pozíciót töltenek be. - Lelkesen kutatja a közelmúlt tárgyi emlékeit. Mindent elfogad a gyűjteményébe? - Csak olyan tárgyakat, dokumentumokat, fotókat, amilyenek még nincsenek, vagy valamiért különlegesek, illetve várostörténeti szempontból jelentősek. Járom a lomtalanításokat is, találtam már pólyát, szocialista érdemérmeket, emlékkönyvet. Igyekszem megelőzni a SZÁKOM-ot, ami nem könynyű feladat. - És a konkurencia? - Először furcsán néztek, de miután felmérték, hogy dzsörzé trapéznadrágokra vadászom, még segítettek is. A legnagyobb lomtalanításban szerzett kincsem egy majd negyven darabos diafilmgyűjtemény Vadölővel, Kőszívű ember fiaival. Azt szoktam mondani, hogy ami bekerül a szobámba, az megmarad az örökkévalóságnak. - Milyen kuriózumokat rejteget még? - A maga nemében minden tárgy, dokumentum, fotó kuriózumnak tekinthető, ami begyűjtésre kerül. Annak a páncélvonatnak a relikviáira vagyok a legbüszkébb, ami a tanácsköztársaság kikiáltása emlékére ment végig az egész országon, és 1970. május 7-én Százhalombattán is járt. A tárgyegyüttes - amely az emlék- és vendégkönyvektől az úttörők ajándékain át az egykori vöröskatonákkal készült interjúkig rengeteg érdekes részletet tartalmaz - egyedülálló az egész országban, és azért kerülhetett hozzánk, mert a vonat parancsnoka battai volt. De nagyon különleges egy “palackposta” is, amely a téglagyár bontása közben került elő. A parafa dugóval zárt kisméretű alkoholos gyógyszertári üvegpalackba papírfecnit tettek, amelyre a “Dani József 1893” szöveget írták. Egy ilyen tárgy nagyon beindítja az ember fantáziáját. Izgalmas maga a XX. század is. Még mindenki mást gondol róla. Akadnak kényes témák? - Bizalmi állásban vagyok, hiszen a múltat mindenki másképp élte meg, és ezek az emlékek kihatással vannak a mindennapokra, sőt, a jövőre is. Talán ezért is jó, hogy nem itt nőttem fel, objektívebben tudok közelíteni mindenhez és mindenkihez. Fontos, hogy a különböző forrásokból megfelelő következtetéseket vonják le. - Gondolom, a szenvedélyes gyűjtögetésnek és kutatásnak az új állandó kiállítás a végső célja. - Nem elsősorban. Fontosabb, hogy keresztmetszetet tudjak mutatni az itt élőknek a helyi közelmúlt bizonyos korszakaiból, hogy lássák, milyen fejlődésen ment keresztül a város. Erre persze az állandó kiállítás remek lehetőség. A legszebb, legjellemzőbb tárgyakat itt láthatja majd együtt a nagyközönség, és megismerkedhet a Szeles gyűjteménynyel is. - Milyen gyűjtemény ez? - Szeles János György az 1960-as évektől sokáig az egyetlen fényképész mester volt Százhalombattán. Eredetileg, mint olajmunkás telepedett le, de hamarosan megnyitotta első műtermét a faluban, majd átköltözött az akkor kiépülő Újtelepre, a Vörösmarty és Damjanich út sarkán álló házba. Majd minden battai családi albumban találhatunk általa készített felvételeket, de lelkesen örökítette meg az építkezéseket, a társadalmi eseményeket is. Amikor 2004-ben meghalt, az örökösök elvitték a számukra értéket és emléket képviselő tárgyakat, de így is jelentős anyagra tehettünk szert pályázati forrásból. 2007-ben hónapokat töltöttem a házban, minden megmaradt tárgyat összeírtam. Döbbenetes érzés volt, mert az érintetlen íróasztalfiókok, félig kész barkácsmunkák, fotók, személyes tárgyak között beleélhettem magam Szeles bácsi személyes és általa a város történelmébe. - Van még hely az irodájában? - Alig-alig, de ez a jó. Nemrégen a városi archív filmfelvételek digitalizálását is elkezdtük. Annak idején nagyon sok mindenkinek volt felvevője, és a “hógolyó elv” alapján egyre több film kerül hozzánk. Szeretném, ha a felvételeket be tudnánk mutatni az állandó kiállításon. - Elkészülhet a kiállítás 2010-re, a várossá nyilvánítás negyvenedik évfordulójára? - Szerencsés lenne, de nem hiszem, mivel csak pályázati forrásból tudunk haladni vele. Mi mással készülünk, a diákokat szeretnénk mozgósítani. Az lesz a feladatuk, hogy olyan tárgyakat, emlékeket gyűjtsenek, amelyek az 1965 és 1990 közötti diákélethez köthetőek. Azt hiszem, az úttörősíptól a nyolczenés kvarcóráig széles a paletta. Ezekből rendeznénk kiállításokat, amiket a szülők és nagyszülők visszaemlékezései tennének teljessé. - Miért mindig a gyerekek? Könnyebb őket mozgósítani? - Nemcsak erről van szó. Fontos, hogy kialakuljon a lokális identitásuk, hogy beszélgessenek a szüleikkel, nagyszüleikkel, tanáraikkal, hogy megismerjenek múltbeli értékeket, amik közül akad menteni való a mának is. Jó, ha elkezdenek más szemmel nézni a múltra, a múlt tárgyaira, mert megtanulják tisztelni azokat. Emellett természetesen a felnőttektől is folyamatosan segítséget várok, mivel sajnos, mindenkihez nem tudok személyesen eljutni. CK McDaniel Gowdy: Az Édenként kiárusítása De jó volna valami pozitív felütéssel kezdeni az új évet! Sajnos azonban "a jelenlegi helyzetben" aktuálisabb lenne ismételten ajánlani a júliusi kánikulában (Hírtükör, 2008. július 21.) már ismertetett "Hőszivattyú" c. könyvet (Zöldkönyvek, Cser Kiadó), ami egy környezetbarát és független fűtési módszert mutat be, és arról szól, hogyan lehet a Föld (és a Nap) energiáját okosan hasznosítani. Mert lehet úgy is. És lehet esztelenül pusztítani. Földfelszínt, levegőt, kultúrát... Amit most ajánlok, annak "Példázat a természet tönkretételéről" az alcíme. Nem légből kapott számításokról, nem varázsgömbből kiolvasott jóslatokról szól, hanem arról, hogy egy piciny óceániai szigetet, Naurut hogyan tett tönkre a civilizáció. A felszínét - mert lemarták, széttépték az értékes foszfátért. A levegőjét - mert bányákat, gyárakat telepítettek. És a lakosságot - akik megismerték a pénzt, a fegyvert, az alkoholt, aztán a foszfát- és munkanélküliséget. A könyv szerzőinek - a biológus Carl McDanielnek és a közgazdász John Gowdynak - egyik fő célja az volt, hogy Nauru példáján keresztül megkérdőjelezzék a civilizáció mindenhatóságát és üdvözítő jellegét. Nauru népe egyszerűen, ám boldogan éldegélt, amikor a "fehér ember" felfedezte, hogy a sziget igen gazdag foszfátban. Néhány év múlva ez a foszfát Ausztrália földjét termékennyé, a sziget lakosságát pedig gazdaggá tette. Már ami a varázslatos mozaikszót, a GDP-t (az adott idő alatt előállított hazai össztermék mennyiségét) illeti. Ez jó! - gondoljuk automatikusan. Ám ez az érték csak az anyagi javakról szól. A társadalom viszont emberi kapcsolatokból, kultúrából és morálból áll össze, amit a rövid idő alatt megváltozott körülmények riasztó módon ástak alá. A könyv a naurui eseten kívül még számos példára kitér, amelyek igazolják, hogy a mai gazdasági működés, a piacalapú gondolkodásmód előbb-utóbb fordítva sül el. A szerzők szeretnék még időben ráébreszteni a gazdasági és társadalmi folyamatok felelőseit, hogy új irányba kell kormányozni ezt a recsegő-ropogó, nehezen forduló szekeret. LA Tartsanak velünk 2009. első buszos színházlátogatására! Február 21-én a Vígszínházban: Moliere: Úrhatnám polgár, Hegedűs D. Gézával a főszerepben Békés Könyvesbolt és Jegyiroda - Telefon: 23/350 675 DOMI TOURS Utazási ajánlataink: Télből a nyárba: Tunézia jan. 23.,30. 29.900.-tól Dubai jan. 21. 209.900.-tól Egyiptom jan. 18.,25. 59.900.-tól Bangkok+Koh Chang jan. 21. 219.900.-tól Málta febr. 13. 64.900.-tól Venezuela jan. 24. 255.900.-tól Grand Canaria jan. 17.,24. 109.900.-tól Bali jan.. 20. 277.000.-tól Lanzarote febr.8.,15. 105.900.-tól Kuba jan. 26. 279.900.-tól Madeira febr. 8. 142.900.-tól Dominika jan 29. 329.900.-tól Zöld-foki szigetek febr. 7., 14.21 148.900.-tól Mexico jan. 28. 329.900.-tól Brazília jan 27. 159.900.-tól El Salvador febr. 4. 15.329.900.-tól Tanzánia jan. 31. 179.900.-tól Barbados jan.. 23.,30. 388.800.-tól Bangkok+Pattaya jan 21 199.900.-tól Costa Rica febr. 10. 669.900.-tól Görögország, Horvátország, Törökország már 9.000 Ft-tól.! Bővebb információ irodánkban. Városlátogatások repülővel: Róma, London, Párizs, Isztambul, Barcelona, Madrid, Velence, Prága, Szentpétervár 4 nap 49.900.-tól Síajánlatok: Ausztria, Olaszország, Franciaország, Szlovákia, Szlovénia síterületeire 21.800.-tól Százhalombattáról induló autóbuszos utazások: Donovaly kutyaszánhúzó verseny 2009.02.07. 1 nap 5.200.Kocsonyafesztivál 2009.02.21. 1 nap 4.600.Schönbrunni Kastély & Állatkert 2009.03.14. 1 nap 5.200.További szolgáltatásaink: valutaváltás, repülőjegy, szállásfoglalás, biztosítás, koncert és színházjegy értékesítés. Domi Tours Utazási Iroda, 2440 Százhalombatta, Piac tér D/2. L Tel.:357-283, 357-989 E-mail: domibatta@domitours.hu Web: www.domitours.hu Január 17-én, 15 órakor: Micimackó - zenés mesejáték - a Bánfalvy Ági International Stúdió előadása - Mesebérlet első előadás - BMK Színházterem Január 17-én: “Matrica” Műhely óvodásoknak és általános iskolásoknak a “Matrica”Múzeumban Január 19-én, 19 órakor: A Faun - vígjáték két részben - a Turay Ida Színház előadása - Felnőtt bérlet első előadás - BME Színházterem Január 22-től március 3-ig: “Civilben” - Buzay József és Vajda László kiállítása a “Matrica” Múzeumban Január 22-én: A Magyar Kultúra Napja a “Matrica” Múzeumban Január 21-24: A Magyar Kultúra Napjai Százhalombattán 21-én, 18 órakor: A SZAK Stúdió és a Benta Art Egyesület kiállítása a BME Galériában és a Benta Art Galériában 23- án, 19 órakor: Életem üzenet - Beszélgetés Simon András grafikusművésszel a Benta Art Galériában - a programot a KÉSZ százhalombattai csoportja szervezi 24- én, 17 órakor. Ünnepi köszöntő - köszöntőt mond: Vezér Mihály polgármester - BME Színházterem Gálaműsor I. rész - Újévköszöntő néptáncgála, II. rész - Árvák boldogsága táncszínházi előadás - Közreműködnek: az Apróforrás, a Kisforrás és az Ifjúforrás Táncegyüttes, a Naprózsafa (Diósd), a Forrás, a Hajtóka (Tárnok) és a Vecsernyica Szlovák (Sóskút) Hagyományőrző Együttesek, a Forrás Néptáncegyüttes, a Bara népzenekar, a tököli Kóló délszláv népzenekar, Galkó Balázs színművész Január 24-én, 21 órakor: Sub Bass Monster koncert az IKSZ-ben - belépődíj: 500 forint Január 25-én: Óvárosi Családi Nap - 15 órakor: A három kismalac - a Miamanó Gyermekszínház előadása - belépő: 400 forint - 17 órakor: Korda György és Balázs Klári estje - belépő: 1500 forint Január 30-án, 18 órakor: Testvérvárosi Est - A magyar nép himnuszai az elmúlt ezer esztendő során - Előadók: dr. Orosz Pál József egyetemi tanár és Józsa András történész Erdélyből - közreműködik a Városi Népdalkar és a Chorus Matricanus Nőikar - Benta Art Galéria 5. oldal