Szénanátha, 1992 (33. évfolyam, 1-19. szám)
1992-06-19 / 9-10. szám
így is lehet SZÉNANÁTHA Tudnivaló, hogy a libák híres népek. Petőfi is megénekelte, őseik menték meg Rómát. Ma meg akár gyárat is lehet alapozni rájuk, gründolni belőlük. Már aki érti a módját. És van ilyen ember. Nem reklámozzuk, nem is üzleti titkát kutatjuk. Inkább egy-két ecsetvonással próbáljuk megrajzolni a portréját, de főként vállalkozói pályaívét. Élhetne ő bárhol kies hazánkban, de akiről szó van, az történetesen a fővárostól szűk félszáz kilométerre lakik, pontosabban működik. Alig négyezer lelkes falu az otthona. A nép egy része itt hagyományosan a földet "esztergályozza", többsége Pestre járóként kereste-keresi a kenyerét. Terem e föld, a sovány irtvány ügyes embert is bőven, tanúsítják a szebbnél szebb házak, pincesor "költeményei" (építményei). Hősünk is életre való. Sok hajszála - mondják a helybéli regősök elismerően - nem hullt ki a tudományokért, ám tehetsége, szorgalma példaként állítható bárki emberfia elé. Tíz éve még csak tömte a libákat. Mára - állítják - az ország legkorszerűbb, úgy négyszáz négyzetméter alapterületű baromfifeldolgozó "művét" üzemeli - saját tulajdonaként. Amit elért, méghozzá az élelmiszeriparban, melyről tudvalevő, hogy egy-két ágazatától eltekintve igencsak válság súlytotta terep, magáért beszél. A liba volt - lett hősünk emelkedésének, a boldogulásának a forrása. Nem neveli, hanem a magántermelők falkáiból, Kecskemét környékéről vásárolja "őket” - felpucolva, megtisztítva "érkeznek" a "gyárba", a lánckesztyűs, boszorkányosan ügyes és gyors kezek alá. Liba per két perc szükséges az értékes máj kitermeléséhez, ami előbb korszerű hűtőkamrába jut, kettő van belőle, majd konténerben, jégpárnák között utazik Nyíregyházára a mercin. A konzervgyárban dobozolják és onnan szállítják Ausztriától Japánig. A kiszerelés, már ami a dobozok és címkézés ízlésszintjét, esztétikumát illeti, azért még fejleszthető. A csomagolás mikéntje eddig sem a formatervezőkön, hanem az ipari technológián és persze a költségtényezőn múlott. Most jött el az ideje az előrelépésnek. Ami szép, az keresettebb, jobb az érfekvése és szemmagasságba kerül a szupermarketek polcain. Igaz, az áru így is kelendő. Méghozzá nehéz piacon, kemény versenyben a francia és az izraeli exportőrökkel. A libák húsa a fővárosi Liba-eposz vásárcsarnokok standjaira kerül. A gyár heti forgalma eléri az egymilliót, forintban. Az üzlet virágzik, elkészült az eddig hiányzó vágóhíd terve, sőt megindult a kivitelezés is. Egy tető alá kerülnek az eddigi építmények. A tulajdonost, aki túl van a harmadik X-en, és a feleségét, aki nálánál is ifjabb, ismerősei szerint szimpatikus embernek tartják. "Látható" vagyonát úgy ötvenmillióra becsülik. (A faluban a virilisták elejéhez tartozik, jóllehet, aki itt a közvélemény a leggazdagabb polgárnak mond, annak - hírlik - százmilliónál is többje van, és ugyancsak az élelmiszeriparban lett érdekelt. A környék egyik legkorszerűbb, villanyüzemű hengermalmát vette meg, valamin0 egynéhánymillióért.) A "libában utazó" titkát ismerősei abban látják, hogy emberünkben az adott, a veleszületett üzleti tehetség szorgalommal, sőt előrelátással társul. Fejlődése, pályaíve alighanem a lehető "legszerencsésebb". Szerencsés csillagálláskor indult, s ki tudja, meddig ível. Polgárrá, "korunk hősévé" emelkedni így is lehet. -i.e. "A lovakról" Beszéljenek a tények. Nálunk a lótenyésztés, a lóversenyek jelentőségére - mint köztudott - legelőbb, 1823-ban gr. Széchenyi István könyve hívta fel a figyelmet. Mezőgazdaságunknak ez - ahogyan a szerelmesei nevezik - a dísze, eredeti rendeltetése szerint mindenekelőtt a tenyésztő munka eredményének a tesztelésére szolgált. Ma ott tart, hogy hetek alatt összeomolhat, merthogy veszteséget termel. Ennek összege tavaly megközelítette a 100 millió forintot. A csődveszélyt közvetlenül a szerencsejátékokról szóló törvény" hívta elő". Az ugyanis a lósportot adózási szempontból "egy tekintet alá" vette a totóval és a lottóval. Pedig esélykiegyenlített versenyről és nem szerencsejátékról van szó. A "kegyelemdöfést" a forrásadó jelentette. Az eddigi bruttó 800 milliós forgalom ez évben 700 millióra eshet, miközben ennek elvileg a versenyre fordítható 35 seából is egyre többet visznek el ez emelkedő közüzemi, fenntartási költségek... A deficites működés ódiumát természetesen ma már az a hat állami gazdaság és az a két TSZ sem vállalhatja, melyek a lóversenyzést (lényegében 1996-ig) támogatásukkal fenntartották. Nélkülük pedig igazán kevés annak a 2000 embernek a fogadása, aki rendszeresen látogatja a budapesti - Európa legszebbnek mondott - versenypályáját. A Magyar Lovaregylet meg, melynek minden kis és nagy lótenyésztő tagja, a versenylovak tulajdonosa, nem képes a ménestartó gazdaságok elé bíztató perspektívát állítani. Ezért azok tenyészmunkáját is veszély fenyegeti; újbóli talpraállásukhoz 5-10 évre volna szükség. (Tény viszont, hogy angol telivérjeikért ma a szabadpiac nem kínál 60-80 ezer forintot, lévén, hogy e nemes lovakat nem érdemes szekér elé fogni.) A mondottak együtt vezethetnek oda, hogy hazánkban a lótenyésztés és vele a lósport akár össze is omolhat. Annak ellenére, hogy ez az ágazat nálunk állami támogatást nem kapott, és másutt (például az USA-ban 2,6 billió, Honkongban 1,6 billió, Ausztráliában 600 millió dolláros) hatalmas hasznot hoz. A gondok megoldására kínálkozó kiút, a "ránézésből" 1,2 milliárd forintra becsült lóverseny-vagyon privatizációja, is csak úgy lehet eredményes, ha a működés alapvető koncepciójában, továbbá az aktuális, a közép- és a hoszszútávú teendőkben is minden érdekelt fél (a Nemzeti Lovaregylet Kft, az Állami Vagyonügynökség, az FM...) egyetért. Talán üdvös lenne - hangzott el a parlamenti "Agrárklub" június 11-i ülésén, melyen Csépi Lajos, az ÁVÜ igazgatója, Raskó György államtitkár, s egy ideig Gergátz Elemér miniszter is résztvett - ha a lóversenysport, szakmai felügyeletét illetően továbbra is az FM irányítása alatt maradna; az ÁVÜ pedig gondoskodna róla, hogy tőkeerős és "türelmes" befektetőt találjon... Szükség lenne egy 300-350 millió forintos tőkeinjekcióra, a fogadóirodák országos hálózatának kiépítésére, főként pedig külön adózási szisztémára..Kétségtelen, bármilyen megoldás-változat lett légyen is majdan a szimpatikus(abb) pénzbe kerül. Ré. 9