Zsámboki Krónika, 2005 (6. évfolyam, 1-4. szám)

2005-03-01 / 1. szám

4. oldal Paprikásoknak üzentek a multik Községünk önkormányzatát megkereste az eddig nálunk kertészeti árufelvásárlással foglalkozó Agragent Kft. vezetése és jelezte: baj van. A nagy áruházláncok ugyanis azt közölték velük, hogy csak olyan friss árut fogadnak be, amelynek előállításáról valamilyen elfogadott minősítési tanúsítvány készült. Ez pedig drága dolog. A megoldás Zsámbokon is csak a termelők összefogása lehet. Udvarias, de határozott hangú levelet kaptak január elején azok termelők, illetve „frissáru-beszállítók”, akik a nagy kereskedelmi láncokkal üzleteltek eddig. A figyelmeztetés lényege, hogy egy három éve kelt uniós rendelkezés értelmében csak olyan árut fogad be a multinacionális kereskedőcég, amely hivatalosan minősített körülmények között készült el. Egyszerűbben fogalmazva: aki ezt a feltételt nem teljesíti, az kiszorul a - óvatos becslések szerint is már a hazai forgalom kétharmadát lefedő - nagybevásárló-központokból. A lépés elsősorban a hazai kertészeket érinti, hiszen akár már az úgynevezett elsődleges nagybani felvásárlásból (például a helybeli áruleadásból) is kiszorulhat az, akinek nincs a termeléséről „papírja”. Ez a bizonyos „papír” a természetesnek számító vegyszernapló megléte, vagy a felhasznált fajták engedélyszámainak rögzítésén túl arról is tanúskodik, hogy például a termelőhelyen van e megfelelő illemhely és tisztálkodási lehetőség, illetve „a termelők és/vagy szállítók tudják-e bizonyítani a szermaradvány­­vizsgálatok évenkénti elvégzését, vagy a tagságukat egy harmadik fél által működtetett monitorozó rendszerben, amely a gazdaságig visszakövethető?” Az ominózus rendelkezést 2002 januárjában hozta meg az Európai Bizottság és eszerint az idén januártól már csak olyan élelmiszer (takarmány, állat, adalékanyagok, stb.) kerülhet a fogyasztók kosarába, amelyről pontosan tudni lehet, honnan származik. Ezt a feltételt a szakma „nyomonkövethetőségként” jelöli és az uniós előírásig egyik legfontosabb kritériumát öleli föl: a biztonságos élelmiszer az, amelynek útját a szántóföldtől (óttól) a fogyasztó asztaláig pontos adminisztráció rögzíti. Az elvhez kapcsolódó regula a négy éve bekövetkezett drámai állat- és élelmiszerhigiéniai botrányok (dioxin­­ügy, szivacsos agyvelőgyulladás, száj- és körömfájás) után jelent meg és egy természetes fogyasztói igényt fogalmaz meg: tudni akarjuk, mit eszünk. A hazai termelők nagy része viszont egyszerűen - s ez községünkben sincs másképp —felkészületlen erre a helyzetre, mivel az említett nyomonkövethetőség olyan hivatalosan rögzített feltételeket ölel fel, amelyekről sokan még csak nem is hallottak. Az említett levél az EurepGap-rendszer átvételét követeli meg beszállítóitól. Ez a szisztéma a termelés minden egyes fázisát lényegében kockázati tényezőként elemzi, magyarán azt vizsgálja, hogy miközben a gazda magágyat készít, palántáz, permetez vagy éppen betakarít, érvényesülnek-e a biztonság feltételei. Kériné dr. Tasnádi Márta, a kertészeti termékkeres­kedelemmel foglalkozó Agragent Kft. igazgatója az önkormányzatunknál lezajlott egyeztetésen elmondta: a feltételek bár nem teljesíthetetlenek, kialakításukhoz nyilvánvalóan új termelői szemlélet szükséges. Megjegyezte: az uniós rendeletről az egymást követő kormányok pontos információkat kaptak, ám igazából senki sem ösztönözte a termelőket arra, hogy a szükséges fejlesztéseket végrehajtsák. Az EurepGap egy önkéntesen vállalható, de a nagy kereskedőcégek által elfogadott minősítési rendszer­­ célszerű lenne, ha a magyar termelők többsége e szerint méretné meg és fogadtatná el „hivatalosan” magát. Ez viszont nem egyszerű. A hatósági minősítés (idegen szóval: auditálás) önmagában is pénzbe kerül és nem is kevésbé: évente akár félmillió forintot is rá kell szánnia annak, aki komolyan gondolja, hogy ő friss áruval akar jelen lenni a nagykereskedelemben. A szakértő ezért azt javasolja, hogy a termelők ne önállóan, hanem csoportosan kérjék termelésük minősítését és ehhez pillanatnyilag a legmegfelelőbb forma az unió által is támogatott termelési és értékesítési szervezet, a TÉSZ. (Fontos: ez nem termelőszövetkezet!) Magát a minősítő eljárást jelenleg két uniós oklevéllel rendelkező szakértő cég végzi Magyarországon. A rendszer három részre tagolódik: van kötelező feltétel, ajánlott, és „kevésbé fontos”. Az első kategóriából gyakorlatilag mindent teljesíteni kell, a másodikból 95 százalékot, a harmadiknak pedig legalább a felét illik igazolni. A konkrét feltételekről az érdeklődő gazdák pontos információkat kaphatnak a DNV Magyarország Kft. honlapján (www.dnv.hu) található táblázatból. Az egyik hetilapnak az egyik érintett nagykereskedelmi cég képviselője elmondta: nem céljuk kiszorítani a magyar termelőket a pultjaikról, de a törvényi előírásokat be kell tartaniuk. Jelezte: ha felhívásuk nyomán sem mozdul a hazai termelői kör, kénytelenek lesznek importőrökhöz fordulni, mert vásárlóiknak folyamatosan minőségi árut kell kínálniuk. Mit tehetünk hát mi itt Zsámbokon? A megoldás csakis valamiféle összefogás lehet. Azt viszont rögtön tisztázni kell: az önkormányzatnak nem feladata ebben részt venni. A testület, a polgármester a közösség létrehozásának kereteit segíthet „összehozni”, de maga az „üzletben” nem szerepelhet, hiszen ahhoz semmi köze. Az önkormányzat nem termel és nem vásárol fel paprikát, viszont a falu hosszú távú érdeke azt kívánja, hogy a rendszer átvételére alkalmas szervezet létrehozásában technikai-jogi segítséget adjon. Ezt egy néhány napja termelők részvételével lezajlott tájékoztatón Kókai Zoltán polgármester fel is kínálta a gazdáknak, hozzátéve: a kapcsolatteremtés után az önkormányzati szerep természetesen megszűnik. Azóta megkezdődött az egyeztetés a már említett tájékoztatón is megjelent hatvani TÉSZ vezetőivel egy esetleges belépés feltételeiről, de felmerült más, a helyi kö­rülményekhez jobban igazodó megoldás lehetősége is. A fejleményekről lapunkban folyamatosan tájékoztatást adunk. Tamás Gábor Zsámboki Krónika

Next