Pest Megyei Hirlap, 1958. november (2. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-20 / 274. szám

PEST MEGYEI A­Z M­S­Z­M­P P­E n. ÉVFOLYAM, 274. SZÁM VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! ­­E­G­Y­E­I B­I­Z­O­T­T­S­Á­G­A ÉS A ÁRA 50 FILLÉR Dr. Mái is­m­e­rt Ferenc elvtárs megnyitó beszéde — Gyakran fordul elő a történelemben, hogy esemé­nyeiknek vagyunk részesei, amelyekről csak később tud­juk meg, hogy a történelemnek fontos mozzanatai voltak — kezdte beszédét Münnich elv­társ, majd méltatta a párt. 40 évvel ezelőtti megalakulásának körülményeit. Beszélt azokról a sikerekről, amelyet a Kom­munisták Magyarországi Párt­ja vezetésével a magyar mun­kásosztály 40 évvel ezelőtt el­ért. Hangsúlyozta, hogy a párt megalakulásában s az azt kö­vető harcaiban részt vettek a munk­ásmozgalom legjobbjai, köztük baloldali szociáldemok­raták, forradalmi szocialisták hazatért hadifoglyok, forradal­mi munkások, szakszervezeti vezetők. A továbbiakban kiemelte, ahogyan 40 évvel ezelőtt a nagy bolsevik párt tapaszta­latai és példaadása erősítet­ték a mi pártunk első lépéseit, ma is megszázszorozza erőnket a világ minden országában harcoló kommunista pártok milliónyi tapasztalata, első­sorban a Szovjetunió dicső kommunista pártjának tapasz­talatai. A Visegrádi utcai 100 ember helyén ma már szerte az országban a kommunisták százezrei állnak — s a milliók, akik a kommunisták szavára hallgatnak, , a pártban bíz­nak. Ez a mérhetetlen alkotó és alkotásra késztető bizalom a mi legszebb születésnapi aján­dékunk ezen a 40. évfordulón — mondotta a többi között Münnich elvtárs, majd átadta a szót Kádár elvtársinak. Ezután Kádár János elvtárs az MSZMP Központi Bizottsá­gának első titkára mondott be­szédet. A teljes jövő heti rádióműsor (5. oldalon) )pE I TAN k C S' L A P;/^ÍA :: 1958. NOVEMBER 20. CSÜTÖRTÖK 40 éve fennen lobog a párt zászlaja! Díszünnepség a KMP megalakulásának negyvened évfordulóján A Kommunisták Magyarországi Pártja meg­alakulásának 40. évfordulója alkalmából Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­­­zottsága szerdán este ünnepséget rendezett az Erkel Színházban. Az ünnepség elnök­ségében helyet foglalt Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának, első titkára, dr. Münnich Ferenc, a Miniszter­­tanács elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, Rónai Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Komócsin Zol­tán és Nemes Dezső, a Politikai Bizottság pót­tagjai. Tagja volt az elnökségnek több munkás­­mozgalmi veterán, kiváló munkás, pártmun­kás, tudós, értelmiségi. Részt vett az ünnepségen az MSZMP Köz­ponti Bizottságának, a kormánynak és az El­nöki Tanácsnak számos tagja, a forradalmi munkásmozgalom sok régi harcosa, jelen volt a budapesti diplomáciai képviseletek számos képviselője és tagja. Az ünnepséget dr. Münnich Ferenc, a Mi­nisztertanács elnöke, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja nyitotta meg. Kádár János elvtárs ünnepi beszéde *— Ezekben az órákban szé­les néptömegek emlékeznek meg hazánkban a lenini-típusú magyar forradalmi munkás­párt megalakításának negyve­nedik évfordulójáról — kezdte beszédét Kádár elvtárs. — Vakiban nagy, az egész nép életére ható történelmi tettet vittek végbe Kun Béla vezeté­sével azok a hadifoglyok, bal­oldali szociáldemokraták, for­radalmi szocialisták, akik 1918 novemberében létrehozták a Kommunisták Magyarországi Pártját. Kádár elvtárs továbbiakban hangsúlyozta, hogy ezzel olyan pártot szerveztek és indítottak el történelmi útjára, amely azóta is dacol minden viharral és halad előre a maga győzel­mes útján. — Az út hosszú, a harc ke­mény volt, ama 40 évvel ez­előtti naptól mostanáig és az úttörők közül sokan kidőltek a korból a hosszú harc alatt. So­kat megöltek közülük a fasisz­ta gyilkosok 1919-ben, Horthy botét negyedszázada alatt és 1956 fehérterrorjának napjai­ban. Ritkította soraikat az el­lenséges golyó a harctereken, ahol a nép szabadságáért küzdöttek. Az elesett harcosok, emlékét örökké őrizni fogja szíveiben a nép. A párt alapítói, első harco­sai közül az élők ma is egy­­sorban küzdenek velünk. Ma szeretet és megbecsülés, tiszte­let övezi őket Ennek a tiszte­letnek mindenütt és minden­kor élni kell a veterán harco­sok iránt, nem is csak azért, mert erre ők a maguk szemé­lyében bőven rászolgáltak, ha­nem azért is, mert személyü­kön keresztül a párt is, a rét­ is a legszebb erényt­, a zászló iránti hűséget és önmagát, sa­ját múltját becsüli meg. Lelkesített és lelkésít bennün­ket az SZKP példája . A továbbiakban hangsú­lyozta, hogy már a pártunkat megalakító első magyar kom­­­munistákat is a Szovjetunió Kommunista Pártja példája ösztönözte. Negyven éven át vértezték fel a magyar kom­munistákat az úttörő, az előt­tünk járó idősebb testvérpárt tapasztalatai. Negyven éven át és mindig így volt ez párt­jaink között — ma is a legszo­rosabb eszmei, elvtársi, baráti kapcsolatok kötik össze Szovjetunió Kommunista Párt­­­ját és a Magyar Szocialista Munkáspártot Mély meggyő­ződésünk, hogy pártjaink kap­csolatait jellemző teljes eszmei közösség és jó elvtársi kapcso­lat a jövőben is mindenkor fennmarad és az idő haladtá­val mind mélyebb és bensősé­gesebb lesz. Kádár elvtárs hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának létrejötte tör­ténelmi mérföldkő volt az egész nemzetközi munkásosz­tály és az emberiség életében Mérföldkő volt a Kommunis­ták Magyarországi­­ Pártja megalakítása is, a magyar munkásosztály és a magyar nép történetében. — Pártunk negyven évvel ezelőtt elindított harcának mindenkori célja az volt, hogy a tőkés-földesúri hatalmat, a munkásosztály hatalma, a ka­pitalista kizsákmányolást a ki­zsákmányolástól cialista társadalom, mentes szo­cialista rabságot a az impe­nemzeti függetlenség, a háborút a béke váltsa fel és szorítsa ki örökre. Negyven éve lobog a párt zászlaja, amelyre mártírjaink vére írta a szocializmus, a nemzeti függetlenség, a béke számunkra szent szavait. A párt mindig mutatta az iatal a nemzet számára E zászlóval, a jelszavakkal indult harcba pártunk 1918 őszén és rövid néhány hónap alatt meghódítva a munkás­osztályt, a dolgozó nép többsé­gét, 1919. március 21-én diadal­ra vitte a Magyar Tanácsköz­társaság megteremtésének ügyét . A Magyar Tanácsköztár­saságot ugyan leverték, s utá­na rettenetes terror követke­zett és bár a proletárállam alig tudta elkezdeni a szocialista rendszer építését, köztársaság mégis a Tanács­­kiirthatat­­lan reménységet hagyott a magyar nép szívében. A párt a éltette ezt a reményt a nép szívében, hirdette, hogy el fog jönni ismét a felszabadulás napja. A Magyar Kommunisták Pártja 25 éven át súlyos áldo­zatok árán, föld alá kénysze­rítve, betiltott pártként a fa­sizmus, később a Hitler-fasisz­­ta megszállás és a háború sú­lyos viszonyai között is, sza­kadatlanul hirdette és szer­vezte a harcot a szocializmu­sért, a nemzeti függetlenségért, a békéért, a fasiszta tőkés dik­tatúra megsemmisítéséért. Kádár elvtárs a továbbiak­ban arról a harcról beszélt, amelyet a párt vívott a máso­dik világháború idején a há­ború ellen, s hangsúlyozta, hogy a mi pártunk volt az egyetlen erő, amely kivezető utat tudott mutatni a nemzet számára abból a szakadékból, amelybe a Horthy-fasizmus taszította, s így a munkásosz­tályon túl a parasztságot is, az egész népet vezető párttá fej­lődött. Ezután arról szólott, hogy a Magyar Kommunista Párt élve a felszabadulás adta lehetőség­gel, a nemzet haladó erőinek élén, széles fronton vezette harcba a magyar népet, a há­borúban mérhetetlen károkat szenvedett ország újjáépíté­séért, a demokratikus, refor­mokért, a népi demokratikus állam kiépítéséért. E harc eredményeként népünk rövid három év alatt megvalósította a polgári demokratikus forra­dalom reformjait és békés úton győzelemre vitte a szocialista forradalmat is. Kádár elvtárs méltatta a két munkáspárt egyesítésének tör­ténelmi jelentőségét, majd azokról a hibákról beszélt, amelyek 1949—53-as évek ke­(Folytatás a 2. oldalon) A díszü­nnepség elnöksége 1 (Visegrádi utca is ! | ________;­!IIIINIIIIIIIIIIIIIIIIIillllllllllllllllllll!!llll1lllliTM ! ( Ma már csak tábla, egy emléktábla őrzi a helyét. I f Naponta ezrek járnak el előtte anélkül, hogy észrevennék. ) I S kevés azoknak a száma, akik látták, idejártak és ma i­s tanúskodhatnának: mi történt itt november 20-án, 1918-ban.­­ Az ifjabb nemzedék mint történelmet ismeri: Viseg­ f­­­rádi utca 15 — az első pártközpont székhelye. Alig néhány­­­­ szobája volt. És azt is csak a munkásmozgalom veterán-­­ I­jaitól hallották: ez a pártközpont már akkor is mindig i­s telve volt. Munkások, parasztok jöttek tanácsért, értelmi­ f­­­ségiek vitatkoztak... Itt kapott helyet a kommunisták­­­­ lapja, a Vörös Újság szerkesztősége is. Innen irányították a kommunisták harcát. A párt azóta I | él. A négy évtized minden perce a dolgozó nép szolgálatá­­­­­­ban és vezetésében telt el. A kommunisták ott voltak min­­­­­­denütt, ahol a munkások, a dolgozó parasztok és minden ] 1 kisember jogaiért kellett küzdeni. A földért, a gyárért, a­­­­ szabadságért, az egyenlőségért. Hány ismert és névtelen harcos áldozta életét, vállalta l­e a halált a pártért! Az ő vérük, mártírhaláluk, áldozatuk­­­­ nélkül ma nem építhetnénk a szocializmust. 1956 októberében a gyilkosok, az ellenforradalmárok 1­1 összetörték a Visegrádi utca 15 emléktábláját. El akarták­­­­ törölni a párt megalakulásának emlékét. És ma a tábla, az emlékmű, mint szimbólum, ismét I I áll. Nem díszes, nem kihívó. Egyszerű emlék. De jelképe a s­­ párt négy évtizedes magasztos harcának és hirdetője az­­ I elkövetkező küzdelmeknek. H­­­ ­niiiiiHiimiimiiHUUiumHHititiiHiuiiHniUiiMiimiiuiiiiiHintimtiimitiHitmniMMimiinmimfmiHHiiimuiiiittHHMKiitiMt5 Kitüntetések A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Kommunisták Ma­gyarországi Pártja megalaku­lásának 40. évfordulója alkal­mából, a forradalmi munkás­­mozgalomban kifejtett tevé­kenységük elismeréséül dr. Münnich Ferencnek,­­az MSZ­MP Politikai Bizottsága tag­jának, a Minisztertanács elnö­kének és Rónai Sándornak, az MSZMP Politikai Bizottsága és a Népköztársaság Elnöki Tanácsa tagjának a Magyar Népköztársaság Érdemrendje; dr. Sík Endre külügyminisz­ternek, Nógrádi Sándornak, a Magyar Népköztársaság pe­kingi nagykövetének, Somogyi Miklósnak, az MSZMP Politi­kai Bizottsága tagjának, a SZOT elnökének és Vincze Józsefnek, a SZOT titkárának a Munka Vörös Zászló Ér­demrendje; Révész Géza vezérezredes, honvédelmi miniszternek a Vörös Zászló Érdemrend kitüntetést adományozta. A kitüntetéseket szerdán délelőtt Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke adta át az Or­­szágházban. Ezenkívül számos veteránt tüntettek ki a forradalmi mun­kásmozgalomban kifejtett te­vékenységük elismeréséül a Munka Érdemrend adomá­nyozásával. A kitüntetettek kö­zül hét Pest megyei dolgo­zó: Kurucz Béla, az MSZMP gödöllői járási bizottsága titká­ra, Hunya István föld­munkás, Berena Anna nyug­díjas munkás, Eppich Al­bert nyugdíjas bányász, Merész Henrik, a Kis­állattenyésztő Kutatóintézet dolgozója, Rágó Antal, a Pest- Nógrád megyei Állami Gaz­dasági Tröszt igazgatója és Rácz Gyula földmunkás kapta meg a magas elismerést A kitüntetések átadásakor jelen volt Kádár János, az MSZMP Központ Bizottsága első titkára, Apró Antal, Kiss Károly, Rónai Sándor, Somo­gyi Miklós, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagjai, Sán­dor József, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja, Kristóf István, az Elnöki Ta­nács titkára, Vincze József, a SZOT titkára, Gyáros László, a kormány Tájékoztatási Hiva­talának elnöke. Az ünnepség után a kitüntetettek tiszteleté­re az Elnöki Tanács fogadást adott.

Next