Pest Megyei Hirlap, 1959. október (3. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-10 / 238. szám

fíSf MIC\fCirloV Tapasztalatok, tanulságok és tervek a Dunakanyarban A JÖVŐ ÉVI TERVEK A Pest­­ megyei Tanács megye idei jóváhagyott költ­­­ségvetésében 940 ezer forint „,költőpénzt” biztosított az Idegenforgalmi Hivatalnak Megkérdeztük dr. Nagy Gyulától, a hivatal vezetőjé­től, mire költik, helyesebben mire költötték azt a közel egymillió forintot.­­ Ezt a pénzt az Idegenfor­galmi Hivatal természetesen nem beruházásokra kapta, hanem az idegenforgalom megszervezésével és fellendí­tésével kapcsolatos költségek­re. De azért költöttünk belőle beruházásra is. Például teljes felszereléssel üzem­be helyeztünk az idén több turistaszállást, mintegy kétszázötven férőhellyel. Százhúsz kilométer hos­­­szúságú utakon újítot­tuk fel a turistajelzése­ket. Száz darab műemléktáblát helyeztünk el a Pest megyei műemlékeken. Kiadtunk üdü­lőhelyeink népszerűsítésére egy képes leporellót, négy művészi bőröndcímkét, két­féle autómatricát, négy le­vélzáró címkét, egy szép ese­ménynaptárt, három repre­zentatív plakátot. nyomdában három Most van útiköny­vünk, Ceglédről, Gödöllő és környékéről, valamint Vác és környékéről. Rövidesen megjelenik három újabb ké­pes leporellónk Ráckevéről, Dobogókőről és Penc-Cső­­várról. Megszerveztük a fi­zetővendégszolgálatot a Du­nakanyar több községében, nyolc helyen tájékoztató szol­gálatot tartottunk fenn, fej­lesztettük váci kirendeltsé­günket és megszerveztük a szentendreit. Ebben a pilla­natban az a helyzet, hogy költségvetési Végrehajtottuk. feladatainkat Lennének ugyan megoldásra váró fel­adataink, de a költségvetési fedezet hiánya miatt az idén sajnos, tovább nem mehe­tünk. Érdeklődtünk a hivatal jövő évi tervei iránt. Megtudtuk, hogy részletes programot dol­goztak ki, amelyben számos figyelemre méltó elgondolás érvényesül, így a jövő évben két újabb turistaszállót kíván a hi­vatal létesíteni megfelelő berendezéssel és elhatá­rozott szándéka, hogy há­rom tájmúzeumot vesz át saját kezelésbe, az aszódi Petőfi múzeumot, a penci tájmúzeumot és a sza­­dai Székely Bertalan múzeu­mot. — Szeretnénk valamiképpen hozzájárulni a visegrádi Sa­­lamon-torony restaurálási munkálataihoz — mondotta Nagy Gyula. — Az a ter­vünk, hogy az egyik visegrá­di turistaszállásunkba har­minc építőipari technikumi diákot fogadunk be és gon­doskodunk megfelelő ellátá­sukról. A diákok nyári gyakorlati munkájukat a Sa­­lamon-toronyban végezhetnék el és ezzel segítenék az ide­genforgalmi szempontból meglehetősen sürgős munká­latokat. A megye területén jövőre további száz műemléket je­lölnek meg jelzőtáblával. Az Idegenforgalmi Hivatal tá­mogatni kívánja a melh­tti Lugi dűlőben Pomáz meg­kezdett régészeti ásatásokat valamint a csővári vármarad­ványok állagmegóvó munká­latait. Kiadásra kerül a jö­vő évben egy öt­nyelvű Du­­nakanyar-útikönyv, egy két­nyelvű visegrádi útikalauz, egy magyar nyelvű útikönyv Zsámbékról és környékéről, a jövő évi idegenforgalmi ese­ménynaptár és egy kis kézi­könyv, amely a Dunakanyar­ban megszervezett fizetőven­dég-szolgálatról, valamint a szállodai elhelyezésről hoztatja az érdeklődőket. tájé­újabb képes leporellók kiadását is tervezik, még­pedig Börzsönyről, Vác­­ról,­­Zsegrádról és Szent­endréről. Folytatják a turistautak fel­újítását, elsősorban a Bör­zsönyben, a Dunakanyar fő közlekedési útjain pedig négy nagyméretű festett és megvilágított idegenforgalmi tájékoztató táblát helyeznek el. A jövő évben megrendezik a Dunakanyarban az autós rejtvény versenyt a Dunaka­nyar Intéző Bizottságával és az Automobil Klubbal közö­sen. — Szeretnénk a Dunaka­nyar Intéző Bizottságával együtt a jövő évi Budapesti Ipari Vásáron és a mezőgaz­dasági kiállításon egy kisebb méretű idegenforgalmi pavi­lont felállítani — mondotta még Nagy Gyula — és ter­vünk, hogy tovább folytatjuk a fizetővendég-szolgálat szer­vezését, amelynek hálózatába további községeket kapcso­lunk be. Az a célunk, hogy a budapest—esztergomi útvonal mentén, vala­mint a jó levegőjű Gödöl­lő környéki községekben is kényelmes szobák és kifogástalan étkezési le­hetőségek álljanak az üdülést kereső vendégek rendelkezésére.­hoz igen érdekes tapasztalatok­juttatta az idegenforga­lom intézőit a Horány Gyön­gye idei példája. A szép fek­vésű, de csak körülménye­sen megközelíthető szálloda és étterem felújítására és berendezésére a Váci Vendég­látóipari Vállalat jelentős ös­­­szeget költött el, de a propa­gandát igen későn kezdte meg. A szezonban elért igen gyenge eredmények meg­győzhették a váci anyaválla­lat vezetőségét, hogy ezen a helyen nincs szükség luxus­­száll^m, és étteremre, a köz­művek hiánya erre a Horány Gyöngyét különben sem teszi alkalmassá. Fenntartására feltétlenül szükség van, de mint olcsó turistahelyre. A Horány Gyöngye a szezont II. osztályú árakkal kezdte meg, 62 forintos „evezőstálak”-kal, 36 forintos szobaárakkal és 45 forintos penziókkal. Ez az oka annak, hogy amikor a Dunakanyar minden más helye zsúfolásig tele volt, itt csak lézengtek a vendégek és a legtöbb csalódva távo­zott. A vezetőség csak ké­sőn kapott észbe és utólag le­szállította az árakat. Kár, hogy erre csak augusztus ele­jén került sor, amikor a Ho­rány Gyöngye rossz híre már széltében-hosszában elterjedt és távol tartotta a vendége­ket. Az idei tapasztalatok re­mélhetőleg meggyőzték a Váci Vendéglátó vezetőit, hogy a következő szezonban egészen más szellemben kell kezelniük ezeket az egysége­ket. Felvetettük a kérdést, hogy miért bánik kissé mostohán az Idegenforgalmi Hivatal a Dunakanyarhoz nem tarto­zó, de hasonlóan szép és von­zó Pest megyei üdülőhelyek­kel, például Gödöllővel­­ és Ráckevével. — Tudatában vagyunk an­nak — válaszolta dr. Nagy Gyula —, hogy ezeknek a he­lyeknek is nagyszerű idegen­­forgalmi adottságaik vannak és azokat ki­­ is kellene aknáz­nunk, de erre szűkre sza­bott anyagi miatt jelentősebb lehetőségeink mértékben nem kerülhetett sor. 1960-ban a súlyponti feladatot jelentő Dunakanyar mellett ezeknek a helyeknek a problémáival is be behatóbban foglalkozunk, ajánlatos lenne, ha az érdekelt községek köz­ségfejlesztési programju­kat valahogyan összhang­ba hoznák az idegenfor­galmi szempontokkal és ebből a célból szorosabb kapcsolatot tartanának fenn az Idegenforgalmi Hivatallal. Tagadhatatlan, hogy Pest megyében, főként a Duna­kanyarban az idén sokat­ fejlődött az idegenforgalom, de még rengeteg a tennivaló, és még nagyon sok nagyszerű lehetőség vár kihasználásra. A fontos az, hogy az Idegenfor­galmi Hivatal a Dunakanyar Intéző Bizottságával együtt reálisan értékelje és érvénye­sítse az idei szezonban szer­zett útmutató tapasztalatokat. Magyar László DILEMMA -iCmidt- Melyiket kosarazzam ki? 1959. OKTÓBER 10. SZOMBAT A szomszédos községgel összefogva oldják meg Zsámbékon a vízproblémát Törpevízművet és vízvezetékhálózatot építenek Tizenkét év óta intézi M. Nagy Sándor a kis Zsámbék község ügyeit. A felszabadulás után telepedett ide sokadma­gával Kisújszállásról, miután a pilisi hegyek festői vidékének e falujában a régi, német nem­zetiségű lakosság egy része be­leszédült a hitleri őrületbe és követte a felszabadító szovjet seregek elől Nyugatra menekü­lő fasiszta alakulatokat. A fa­luba alföldi nincstelenek köl­töztek, jász- és kunivadékok. Az első esztendőkben persze elég nagy volt a zűrzavar. A község új lakossága nehezen illeszkedett bele a merőben új környezetbe. A folyamatot meglassította az el­lenséges propaganda is, amely állandóan az új honfoglalás ideiglenességét hangoztatta. De azóta minden megváltozott. Zsámbék népe már magáénak tudja új faluját, otthon érzi magát benne, hiszen az új ge­neráció már itt pillantotta meg a napvilágot, már tősgyökeres zsámbéki bennszülöttnek szá­mít. M. Nagy Sándor Kisújszállá­son a kovácsmesterséget űzte, de itt, a pilisi hegyek tövében átpártolt a földhöz, a mező­­gazdasághoz. 1947-ben bíróvá választották, 1950-ben pedig az akkor megalakult községi ta­nács végrehajtó bizottságának elnökévé. Ma már úgy beszél a zsámbéki problémákról, a köz­ségfejlesztési tervekről, mintha szülőfalujának dolgairól lenne szó. — Terveink végrehajtásá­­­nak legnagyobb akadálya az — mondja —, hogy állandóan szállítási nehézségekkel küz­dünk. A TEFU csak szombat­ra és vasárnapra vállal szá­munkra fuvart, amivel nem sokra megyünk. Ez az oka an­nak, hogy félbe kell szakíta­nunk a járdaépítést is, mert nem tudjuk a helyszínre jut­tatni a hozzá szükséges sódert Pedig az idén ezer méter hos­­­szú járdát akartunk építeni. Tennivaló akad bőven más vonatkozásban is. A község már kinőtte a régi napközi ott­hont, a bölcsődét és baj van a kultúrotthonnal is, amely — mint az elnök mondja — „van is, meg nincs is". Annak idején egy öreg emele­tes épületben kapott ideigle­nes hajlékot, amelyben egé­szen apró helyiségek vannak és így ennek a célnak semmi­képpen sem felel meg. Átala­kítása, rendbehozása viszont olyan sokba kerülne, hogy ab­ból a pénzből egy új, korszerű épületet is emelhetnének. Azt tervezték, hogy a földszintjé­ből üzlethelyiségeket csinál­nak, emeleti részén pedig ven­dégszobákat rendeznek be, mert a Zsámbékon megforduló idegenek most az éjszakát semmiképpen sem tölthetik a faluban, kénytelenek este el­utazni akkor is, ha másnap is­mét ott lenne dolguk. A me­gye azonban nem járult hozzá ehhez a tervhez, így most azt tervezik, hogy az épületben egy iskolás napközi otthont rendeznek be. Ezenkívül né­hány régi épület megfelelő át­alakításával négy pedagógus számára kívánnak megfelelő lakást biztosítani, mert ezen a téren is nagy a hiány. Kilenc­venezer forintja van is már rá a községnek. A legsúlyosabb probléma különben Zsámbékon is Az ásott kutak vize egészség­telen. A közelben fakad a bő­vizű Törökforrás. Úgy lát­szott, hogy azzal megoldhat­ják a kérdést. Terveket is készítettek hozzá — 25 ezer forintot vittek el ezek a ter­vek —, a múlt év decemberé­ben, hosszas ményeképpen agitáció erett­megalakították a vízügyi társulatot is — 450 család lépett be, vállalva évi háromszáz forintos hozzájá­rulást —, de aztán kiderült, hogy a Törökforrás vize sem alkalmas fogyasztásra. Túl­ságosan nagy a nitráttartal­ma. Nagy volt a lehangolt­­ság, de csakhamar fölvető­dött egy másik terv. A szom­szédos Tök község is hasonló bajban szenved, de van egy bővizű forrása és annak ki­fogástalan a­ vize. Ott is meg­alakult a társulat. A két köz­ség képviselői összeültek megállapították, hogy egyesí­és tett erővel sokkal jobban megoldhatják a közös prob­lémát. Könnyebben telepít­hetik a törpevízművet. A vi­zet így csupán két kilométer távolságból kell Zsámbékra vezetni. Az új megoldás tervein most dolgoznak. A zsámbé­­kiak nagy örömmel értesül­tek a jó hírről, és vállalták, hogy a vízvezetékhez szüksé­ges csatornákat társadalmi munkában készítik el, így az­tán minden utcába eljut az egészséges ivóvíz. Kétszáz méterenként kifolyókat sze­relnek a csőhálózatra, ké­sőbb pedig a lakóházakba is bevezetik a jó vizet.­­ A téli hónapokban alaposan előkészítjük a munkát — mondja bizakodva a ta­nácselnök — és kora tavas­­­szal megkezdjük télihálózat építését.a vízveze­Búcsúzóul arról beszél, hogy a falu másfél évtized­del ezelőtt idetelepedett né­­pe ma már „fatornyos pátriá­jának” érzi Zsámbékot, évről évre jobban szereti, ragasz­kodik hozzá és egyre kön­­­n­yebb mozgósítani a község­­fejlesztési tervek megvalósítá­sához. m. 1. Mikor lesz az ígéretből tett? Ezt szeretnék tudni az ül­lői tanácselnökkel együtt még igen sokan a faluban. — Itt van mindjárt a por­talanítás ügye — mondta Berki elvtárs. — Ez is ide­stova hároméves jubileumát ünnepli, mégsem jutott előre egy lépést sem. A Kossuth Lajos és az Ócsai út olyan poros: isten ments, hogy autó végi­gmenjen rajta. Pedig napjában nem is egy, hanem sok szántja az úttestet, ke­veri a vastag, szürke port, amely soha nem tud leüle­pedni. 1956-ban már úgy látszott, rájuk mosolyog a szerencse. A KPM még a szenet is ki­szállította a bitumenezéshez. Korai volt azonban az öröm, mert nem történt semmi. Il­letve reklamálásukra ismét megjelentek a teherautók és­­ elvitték a szenet. De van még más is. Régóta kérik, hogy az Üllő—Cegléd vasútvonalon, az úgynevezett Rákóczi-telepi átjárónál sze­reljék fel a sorompóra a vé­dőrácsot, amint, az szokásos. Most teljesen szabadon van, ember, állat, gyerek akkor bújik át alatta, amikor akar. Nincs olyan tanácsülés, ame­lyen ne sürgették volna, mert szinte csoda, hogy még nem történt szerencsétlenség. Végre, már annak is hat hete múlt, levelet kaptak, hogy szerelik már a védőrá­csot. Az intézkedést „folya­matba” tették, úgy látszik azonban, nagyon hosszan kell „folynia“, hogy odaérjen, mert a rövid, párórás munkához még hozzá sem fogtak. — Ez a két hiányosság a legsürgősebb, amin segíteni szeretnénk és azt monda­nunk sem kell — fejezte be Berki elvtárs —, hogy a la­kosság társadalmi munkával szívesen járulna hozzá munkáik mielőbbi befejezésé­­­hez. És most hallgassuk meg a másik felet is, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumot. Az útra vonatkozólag azt mond­ta Horváth János főmérnök, egyáltalán nem biztos, hogy ők a ludasok. Három évvel ezelőtt még a kivitelező válla­lat kötelessége volt az anya­gok kiszállítása. Időközben azonban az utak javítása, az anyagok szállítása a Közúti Igazgatóság feladata. Az üllőiek panaszát felül­vizsgálják, de rosszul tette a tanács, hogy nem fordult már előbb közvetlenül a miniszté­riumhoz, mert októberben bi­tument permetezni már nem lehet. A kérdéses utat megné­zik s amit tenni lehet a por­talanítás érdekében, megteszik. A tavasszal, ahogy az idő en­gedi, sor kerülhet a bitumen­nel való portalanításra is, an­nál is inkább, mert Üllő abba a Pest környéki körzetbe tar­tozik, amelynek útjait véglege­sen és tartósan rendbehozzák. A Terézvárosi pályafenntartá­si Főnökségnél Mezei Béla elvtárs további türelmet kér az üllőiektől. A sorompóra felszerelendő „szakállt” soron kívül kellett megrendelniük a Szegedi So­rompógyárban, mivel ezek egyedi darabok, hosszuk a so­rompó hosszától függ. Az ilyen terven kívüli rendelésre pedig várni kell legalább 4—5 hetet Ez történik a jelen esetben is. Tekintve azonban, hogy már ezt a várakozási időt is túllép­ték, megsürgetik a gyárat a mielőbbi szállításra. A kiszállí­tás és felszerelés aztán valóban csak órák kérdése. K L. EGÉSZSÉGHÁZAT RENDEZNEK BE NÓGRÁDVERŐCÉN Nógrádverőcén tulajdonkép­pen nincsen egészségház. Az óvoda épületében levő és az egészségházat pótló egyetlen szoba valóban nem nevezhető annak. S ha meggondoljuk, hogy ennek a szobának az el­helyezése az óvodaépületben, ahová tbc-sek, s más betegek járnak, mennyire nem meg­felelő, megértjük a verőcei taná­csot, amely már régóta keres jobb megoldást. Egészségház építésére nem gondolhat, nem futja rá a pénzéből, de ennek az égető problémának a megoldását állandóan napirenden tartják. Most azután alkalom kínál­kozik rá, hogy nagy befekte­tés nélkül végérvényesen ren­dezze ezt a kérdést. A Duna-parti Árpád út 50. számú állami tulajdonban levő ház egyik lakója ugyanis még ebben a hónapban újon­nan épített saját házába köl­tözik és így megürül, ahol eddig lakott, az egyszoba­­konyhás, fürdőszobás lakás. A községi tanács ezt a lakást rendezi be egyelő­re egészségháznak. Közeljövőben azonban a ház másik lakója is kiköltözik és az általa bérelt szoba-kony­­hás lakást szintén az egész­ségügy szolgálatába állítják, ahogy idővel, ha a ház har­madik lakása is megürül, az egész épületet. Esetleg az egészségház és orvosi rendelő mellett később szükség ese­tén orvosi lakás is kerülne ide. A jelenlegi orvos ugyanis saját házában lakik és tart rendelést. Magyar baromfihús német, francia, osztrák, olasz, libanoni éttermekben ízletes húsáért nemcsak itthon, hanem külföldön kedvelik és szívesen vásárol­n­­ják a parlagi nevelésű ma­gyar baromfilélét. A TERIM­­PEX egész éven át expor­tálja a csirkét és a tyúkot, de a fő idény, a hízott ba­­­­romfi kivitele, most kez­dődik. Különösen karácsonykor fo­gyasztják sok országban a magyar pulykát és libát, s a TERIMPEX már sok kül­földi céggel megkötötte a szer­ződést a karácsonyi és az azt megelőző időszak áru­­szállításaira. Létrejött a m­e­g­­állapodás a nyuggatn,émet és a francia cégekkel, valamint a libanoni üzletféllel, most tár­gyalnak az olasz vevőkkel. Csehszlovákiába és a Német Demokratikus Köztársaságba az államközi szerződések ér­telmében­­ szállít a cég. Érdeklődnek a magyar baromfi, vásárlásáról mál­tai és görög cégek is. Ausztria, a Német Szövet­ségi Köztársaság, Franciaor­szág, Olaszország és több más áll­am számos éttermében részben magyar baromfi húsá­ból készítik az ételkülönle­­gességet. Libanon legelőke­­­­lőbb szállodájában, a beiruti­­ Bristolban magyar­ csirkéből­­ és kacsából kérik a sültet, Libanonba is , vagontételben küldi a vállalat a vágott ba­romfit.

Next