Pest Megyei Hirlap, 1961. augusztus (5. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-10 / 187. szám
19S1. AUGUSZTUS 10. CSÜTÖRTÖK AEC1E1iHh-inn Katonák, munkások, parasztok vidám találkozója a Pokol-szigeten Már napok óta járta a tanács hangoskodása Vác környékét. Azt adta hírül, hogy vasárnap nagyszabású munkás—paraszt—katona-találkozó lesz a váci Pokol-szigeten. Férfiak és nők, „civilek” és katonák fogtak össze, a helyi népfront-bizottság egésze álsorompóba, hogy előkészítse az ünnepséget. S felvirradt a nagy nap. A Bimán két hatalmas komp szillította át az Észak-Pest megyéből érkező mintegy nyolcvanezer főnyi közönségét. Érkeztek vendégek szentendrei járásból is. Vagy a félezer jármű parkolt az ünnepség színhelyén. A rekkenő hőségben a vendégeket nemcsak a Duna hűs habjai, hanem a honvédség sátrai is ott várták, frissítőkkel, ízes harapnivalóval. Délelőtt tíz órakor felharsant a katonazene, s megkezdődött az ünnepség. Kiszel János városi tanácselnök megnyitó beszéde után, a 9729-es honvéd alakulat száz főnyi csapata mutatta be zenére reggeli tornagyakorlatát a pálya zöld gyepén. Utána az ország legnevezetesebb sportolói, Kárpáti Rudolf, Gurics György, Zsibrita János, az országos ifjúsági vívóváloga ät tett, majd honvéd motorosok adtak ízelítőt tudásukból. Délutánra járt az idő, amikor a részt vevő légvédelmi tüzéralakulatok lövegeinek össztüze remegtette meg a levegőt. Honvéd tüzéreink kemény parancsszavakra, katonás mozdulatokkal, villámos gyorsan foglalták el a tüzelő állást. Egymás után lendült a tűzparancsot adó vörös zászló, s mindannyiszor fület hasongató, csattanó dörrenés hangzott, távoli morajként elhalva a pilisi hegyek ölén ... . y A tüzérek munkáját nem csak a „civilek”, a strandolók nézték, hanem elismerő tekintettel, nagy figyelemmel kísérték a pokol-szigeti ünnepségre megérkezett csehszlovák katonavendégek is. Északi szomszédaink katona- fiai később vígan, örömtelin nevetéssel tapsoltak a váci és a honvédségi művészcsoportok pompás műsorának. Lassanként leszállt az este. A szigeten vígan táncoló fiatalok talpa alá húsz tagú honvéd tánczenekar húzta. Kígyóit a tábortűz, s a friss esti fuvallat a Konstantin téri székesegyház tornyából mintegy takaródóként messze vitte a honvéd fúvósok játszotta szép dallamokat. .. Az eseménydús munkás— paraszt—katona-találkozó véget ért. (f. a.) Barátkozás. Magyar és csehszlovák katonák barátkoznak a váci fiatalokkal A tizenhat ütemű reggeli tornagyakorlat. Zeneszóra bemutatta a 9729-es honvédalakulat Magasra csap a tábortűz lángja Kettős életmentés a Dunán (Tudósítónktól) Szabados László, a ráckevei Ady Endre Gimnázium most érettségizett tanulója, szombaton délután Tökölön fürdőzött, közel ahhoz a helyhez, ahol nemrég kotorták, mélyítették a Duna medrét. Épp a parton időzött, amikor sikoltozásra lett figyelmes, s a következő pillanatban a vízbe vetette magát és a hang irányába úszott. Néhány erőteljes karcsapás után észrevette, hogy két kislány fuldoklik a Dunában. Erejét megfeszítve, hatalmas tempókkal érkezett hozzájuk, s amint elérte a fiatalabb, 14 éves leány, karját, kiúszott vele a partra. Ezután újra a vízbe vetette magát, hogy a másik, 16 éves leányt is kihúzza. Szinte az utolsó pillanatban érkezett oda, annyi ideje volt csak, hogy elkapja az elmerülő leány kezét, s minden erejét összeszedve a partra juttassa az ájult leányt. Közben a parton sokan összeverődtek, akik — miután látták, hogy a két Joszkintestvér életben maradt — valóságos ünneplésben részesítették a kétszeres életmentő Szabados Lászlót. Kosármáglya a budaörsi réten A tonnaszámra tengerbe hajított kávé jut az ember eszébe arról, ami nemrég, egyik júliusi napon Budaörsön történt. Ám, amíg a kapitalista gazdasági rendben a profitot biztosító ár védelmében egészen természetes jelenség az értéket jelentő áru megsemmisítése, ilyesmi korántsem természetes a mi gazdasági rendszerünkben. Hiszen Budaörsön nem is az árvédelem szempontjából raktak máglyát ,száz meg száz mindenféle kosárból, vesszőből, fontba. Ezt,, elhisszük. Úgy véljük azonban és Budaörs lakossága, meg a községi tanács végrehajtó bizottsága is hasonlóképpen vélekedik, a szocialista gazdasági rendben bármi kis érték elpusztítása semmivel sem mentegethető, még azzal sem, amivel a Kosárfonó és Fonottáru Szövetkezeti Vállalat magyarázza a történteket: selejtárut semmisített meg a budaörsi réten. Csakhogy selejt és selejt között is van különbség. A vállalat budaörsi szép és tágas exportraktárából toronymagasan megpakolt teherautón vitték ki a vizenyős talajú rétre a halálra ítélt árut. A réten máglyát rakta belőle és meggyújtották. A tűz láttára sokan összesereglettek, s mialatt a máglya egyik szélén már pattogott a sok égő kosár, a másik oldalon egyesek kíváncsiságból kihúztak néhány darabot. Ahányat csak kézbe vettek, valamennyit rendeltetési céljára használhatónak találták. Ripszky János, a Budaörsi Községi Pártbizottság titkára, Mészáros Iván, a községi v. b. tagja, Gromsperger Sándor munkásőr és sokan mások ezt állítják. Kisebb-nagyobb mértékben elszíntelenedett felületű volt valamennyi, exportcélra tényleg nem feleltek meg ezek a kosarak, de azért a lángok martalékául mégsem kellett volna odahajrtatni az összesen 78 ezer forint értékű árut, ami export szempontjából még ha selejtnek is minősült, a hazai piacon dlkesebb áron nyilván gazdára talált volna, legfeljebb leértékelt áruként. Mindenki csak örülhet, ha a szövetkezeti vállalatnak olyan jó az anyagi helyzete, hogy egyetlen könnyed mozdulattal elégethet 78 ezer forintot, sőt, még arra is akad pénze, hogy a benzinköltséget se kelljen sajnálnia az áruégetéshez, a máglyarakók nem is beszélve.munkabéréről Ám, ha ezt a 78 ezer forintot a vállalati könyvelők le is írhatják egy tollvonással az árukészletből, a népgazdaság mégiscsak kárt szenvedett. Egy fél év múlva különben megint lesz selejtezés az exportraktárban. És a selejtet ismét tűzhalálra készülnek ítélni. Mit is csinálhatnának egyebet? Nekünk nincs tengerünk ... • Sz. E. Siófok. A somo! vizét, gyipart sekély bársonyos homokját hárman tapossák: kedves barátom, aki egy éve költözött Veresegyházról Csehszlováliába, egy városkába a lengyel határ közelében, s ott az egyik autógyár anyagbeszerzője lett, a fiatal orvosnő felesége és én. Harmadik napja $ vagyunk együtt. Ök | egymás közt csehül beszélnek, mi a fiat talasszonnyal kerék› be törjük a néme$ tét, a családom töb$bi tagjával élénk ^ jelbeszédet folytatnak. Most éppen Dé́ nes barátommal két% ten társalgunk, persze magyarul. A ^ nagy élmények ki% cserélésén túl vagyunk már, az epizódoknál tartunk. $ Dénes barátom mesél éppen. — Mint anyagbeszerző, gyári bejártam már Csehszlovákiát, egész Az egyik alkalommal Jabloneczban, az egyik német határmenti városkában üldögéltem egy padon, nézelődtem. Idős bácsika telepedett mellém, újságot húzott ki a zsebéből,s olvasgatni kezdett. Szórakozott pillantásom megakadt az ismert fejlécen: „Pest megyei Hírlap”. Egyszerre felélénkültem. Egy magyar bácsi a cseh—német határon, aki Pest megyei Hírlapot olvas!?... Sok magyar megfordul Csehszlovákiában, mindennapos a MASZ AUT-selírás az Ikarus-buszon, az IBUSZ-tábla, az útiakon a magyar szó. De Pest megyei Hírlap? Nem láttam, amióta eljöttem Veresegyházról. Hogy szólítsam meg? Pusztán azért, mert magyar, nevetséges lenne, ezen az alapon utcahosszat megszólíthatnám a járókelőket. Végül is a legegyszerűbb fogással éltem: tüzet kértem tőle magyarul (az öngyújtóm a zsebemben szégyenkezett). A bácsi azután mesélni kezdte, hogy ő váci, de már egy ideje neczban itt van rabloa gyerekeknél. A napokban az újságárusnál felfedezett négy-öt Pest megyei Hírlapot, nyilván téves postázás nyeként következmekerült ide, persze megvette mind." Átnyújtotta, nézegessem én is, közben mesélt. Én azonban nem hallottam, mit mesél. Az újság betűi összefutottak a szemeim előtt, s valami kimondhatatlan csavart édes fájdalom a szívembe. A Dunát láttam és Budapestet, anyámat és a verest tavat, a vonatbeli utitársaimat és húgaimat, rokonságomat. Ez hát az igazi honvágy! — S minek köszönhetem ezt az édesbús érzést? Egy pár lappéldánynak ott Jabloneczban, a cseh—német határon ... Fazekas Mátyás A Pest megyei Hírlap és a honvágy mm 3 Megyénk intézményei:* Ifjú Technikusok Állomása Vác 1955-ben létesítettük a váci úttörőházat. A kezdet bizony nagyon nehéz volt. elhanyagolt épületből Romos, kellett megteremteni a váci úttörők mozgalmi központját. Hatalmas feladat volt, de sikerült megbirkózni vele. Az évek folyamán azután mozgalmas élet alakult ki itt. A város úttörői öt szakkörben tevékenykedhetnek. Jelenleg is működik a fa- és fémtechnikus-, a vízi, az ezermester- és a szakács szakkör. A fa- és fémtechnikus szakkörben modern gépek állnak a pajtások rendelkezésére: korszerű, fűrészgép, fúrógép, és az esztergapadok, mind-mind az elmélyült szakköri munkát, és ezen túlmenően a politechnikai nevelést szolgálják. Az ország úttörőházait a váci úttörőház szakkörei látták el éveken keresztül famegmunkáló gépekkel, és ezzel nagy elismerést szereztek intézményüknek. Az ezermester-szakkört kellően felszerelték sarukkal, fogókkal, kalapácsokkal, és egyéb szükséges munkaeszközökkel. A szakkör készítményei sikerrel szerepeltek az úttörők idei jubileumi kiállításán is. Az úttörőház mellett működik a XIX. sz. Búvár Kund vizi úttörőcsapat. Ez a csapat a viziélet megteremtésében kezdeményező szerepet játszott az egész országban. 1956-ban indultak először a nagy vízitúrára, a Sió-csatornán keresztül Zamárdiig eveztek, és a megyei tábor felavatásakor Kádár János elvtárs is elismeréssel nyilatkozott kezdeményezésükről. Az évek során sok szép eredménye született a csapatnak. 1959-ben került sor „nagy kör” végigevezésére. Ez a volt. idáiglalkozásuk, a legnagyobb válA Búvár Kund csapat már országos hírre tett szert, gyakran írnak róluk a különböző lapok. A ház munkáját Sándor László igazgató irányítja az alapítás óta. Eredményesen szervezi a ház tevékenységét, melyhez nagy segítséget nyújtanak számára a váci üzemek mérnökei és a pedagógusok, akik a szakkörök vezetését vállalták. A gyermekek érdeklődésére jellemző, hogy a szakkörökben és a vizicsapatban mintegy 400 pajtás dolgozik. A váci úttörők kellemes otthonra találtak az úttörőházban, ahol tehetségüknek és érdeklődésüknek megfelelő munkát végezhetnek. Egyről — másról Hódi Katalin és Nagy Ilona úri pajtások részt vettek csoportjukkal a csillebérci nagytáborban rendezett országos kulturális bemutatón. Szereplésük mellett a csillebérci rádió mimikáját is segítették, mint a rádió, , munkatársai. ■ Hódi Katalin pajtás az irodalmi rovat vezetője volt, Nagy Ilona pedig a hírrovatnál dolgozott. Rendszeresen segíti a csapat nyári munkáját Sóti Éva galgahévízi ifjúvezető pajtás, az aszódi gimnázium III. osztályos tanulója. Mint rajvezetőhelyettes dolgozik a galgahévízi csapatnál. Érdekes rajfoglalkozásokat szervez, sok rajkirándulást vezet a környék megis mérésére. Köles József,» túrái 13251. sz. Móra Ferenc úttörőcsapat őrsvezetője a nyári szünidőben édesanyjával együtt a Galgamenti Termelőszövetkezet kertészetében dolgozik. Eddig 45 napot dolgozott és 28 munkaegységet szerzett. TÁBORRÓL TÁBORRA A gyömrőiek bükki táboráról A Bükk elbűvölő rengetegében, Közép-Garadna mellett, úttörők és kiszesek vidám dalától, csengő kacagásától hangos a Rókafarm dűlő. A gyömrői fiatalok táboroznak itt, bizonyítva, hogy az összefogás nagyszerű eredményeket szül. Gyomron még az elmúlt nyáron elhatározták, hogy az ifjúsági szervezetek közös tábort építenek és felváltva táboroznak majd itt. Tavaly a Bakonyban vertek tábort, Városlőd mellett, az idén pedig a Bükköt választották. A tábor költségeinek fedezésére közös alapot létesítettek és ifjúsági sportnapot rendeztek A sátrakat nagyrészben az Úttörő Szövetkezettől kölcsönözték. A táborban minden csapat önálló életet él, kirándulási tervezetet készít, társadalmi munkát végez és éli az úttörők szabad, vidám életét, így válik lehetővé, hogy ebből az egyetlen községből négy turnusban mintegy 300 fiatal — zömmel úttörő — táborozhat. A táborozás célja kettős: egyrészt jutalom az egész évben végzett munkáért, másrészt erőgyűjtés a következő év feladataihoz. Mikor e sorok megjelennek, éppen a gyömrői Zalka Máté KISZ-szervezet „lakik” a táborban. Reméljük, augusztus 21-ig, a táborbontás napjáig, még sok-sok felejthetetlen élménnyel gazdagodnak a gyömrői pajtások és erről beszámolnak megyénk többi úttörőjének is. Táborokról néhány szóban Parádfürdőn, festői környezetben verték fel sátraikat nagykátai járás úttörőcsapatai. a Három váltásban táboroznak itt, és a járás minden csapatából vannak itt pajtások a táborban, mintegy 300-an. E tábort úgy emlegetik, mint megyénk egyik legjobb táborát Jól szervezték meg a tábor programját és jó kapcsolatot létesítettek a helyi úttörőcsapatokkal. A váci 19. sz. Búvár Kund úttörőcsapat leányraja Velencén táborozott, szintén sátortáborban. Csillagtúra-szerűen bejárták a környéket, hogy megismerjék és állatvilágát,annak növényi Ugyancsak Velencén táborozott a pátyi 2986. sz. Petőfi Sándor úttörőcsapat 22 pajtása, Junek gus vezetésével. Károly pedagóg pajtások szorgalmas munkával, nagyszerűen kiépítették táborukat, ötletes napiparancs-táblát készítettek és mintaszerű volt a sátrak rendje. A tököli 3572 sz. Petőfi Sándor úttörőcsapat és 4365. sz. Kinizsi Pál úttörő- a csapat Makádról közös táborba indult az idén Balatonvilágoson vertek sátrat: a két csapatból 62 pajtás tölt itt el két boldog hetet. Már április óta készültek a táborozásra és ez meg is látszik a tábor nagyszerű programján