Pest Megyei Hirlap, 1962. május (6. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-05 / 103. szám

SZÁLKÁK A monori helyi vonat fül­kéiben — mint más vonatokon is — képek vannak elhelyez­ve. A képeken hazánk egy­­egy tája vagy híres festmé­nyek reprodukciói láthatók. Egy utazásom alkalmával e képek nézése közben az „Eger látképe” felírása ra­gadta meg figyelmemet. képen az előtérben egy ma­­­gas dombon két kecske — egy fehér és egy tarka — le­gelész, de a domb mögött egy­két házon és egy templom­tornyon kívül más nemigen látható. Ezen a képen szerintem „Két kecske látképe Eger ha­tárában” felírás helyesebb­­ lenne.★ A Rákóczi-telep be­épített részén „nyugszik” nem az úgynevezett kistó. 50—60 hold holt terület, semmire nem használható. Legtöbb­ször víz borítja, piócák, szú­nyogok, békák lakóhelye. Ha e terület hasznosítására nincs senkinek semmi javaslata, legalább állítsanak ott föl egy fejfát, felírással: Itt nyugszik egy holt terület. Béke poraira, béka vizeiben. Siratják a Rákóczi-telep lakói. A Kossuth ★ Lajos és Ady Endre úton elég nagy az autóforgalom, így magamfaj­ta öregeknek különösen vi­gyázni­­ kell, ha a úttesten át­megyek, nehogy egy autó el­üssön. Vigyázok is, mivel­hogy hallásom nem a leg­jobb. Figyelmem csak akkor csökken, mikor „Vigyázat, Max. 40 km” felírású teher­autót látok közeledni. Fi­gyelmem azért csökken, mert tudom, hogy a „Vi­gyázat, Max” felhívás nekem nem szólhat, mivel én Gyu­la vagyok, tehát vigyázzon a Max, vagy becézve Maxi. Azt már nem értem, hogy miért csak Max vigyázzon, hiszen ez német név, és Mo­­noron oly kevés Max nevű ember lakik. Utólag egy so­főr szolgált felvilágosítással. Megmagyarázta, hogy Max annyit jelent, hogy maxi­mum 40 kilométeres sebes­séggel közlekedhet leten a nevezett autó. belterü­Mivel az autóvezetés nem minden­kinek szakmája, lenne a teljes kiírás,érthetőbb A taxiikat üdvözölve, ma­radok tisztelettel. Szűcs Gyula Üzemi szarkák Rácz Pál, Üllő, Vörösmarty utca 34. sz. alatti, Seres Sán­dor, Vecsés, Dózsa György út 11. sz. alatti, valamint Új­vári Nándor, Vecsés, Vörös­hadsereg útja 30. szám alat­ti lakosok pesti munkahe­lyeikről deszkát akartak haza­vinni, a rendőrség azonban útközben elfogta őket. Rá­­czot­­ 500, Serest és Újvá­rit 200—200 forintra bírsá­golta a szabálysértési ható­ság. Szabálysértők Micsutka Ferenc (Vecsés, Zrínyi u. 100.) 10 kiló dug­hagymát, Mészáros Sándor­­né (Üllő,, Dózsa György u. 23.) 25 kiló akart szállítani vöröshagymát Makóról en­gedély nélkül. Micsutkát 200, Mészárosnét 250 forintra bír­ságolta a szabálysértési elő­adó. Termelői igazolvány nél­kül savanyított káposztát árusított a budapesti Élmun­­kás téri piacon özv. Váradi József­né vecsési tsz-tag. Sza­bálysértés címén 500 forint­ra bírságolták. Lantos Ferenc (Üllő, Hu­nyadi u. 10.) ittas állapot­ban egy budapesti önkiszol­gáló boltból 160 forint ér­tékű italt és csokoládét akart kihozni a táskájába rejtve, fizetés nélkül. E tettéért 600 forintra bírságolták. MAI MŰSOR Mozik Ecset*: Vadállatok a fedélzeten. Gomba: Új barázdát szánt az eke II. Gyömrő: Adua és társnői. Mag­lód: Utazik a cirkusz. Mende: Új­ra egyedül. Monor: Kilencedik kör. Nyáregyháza: Rocco és fivé­rei. Ifjúsági előadásra: Vár titka. Pilis: A torpedó visszalő. Tápió­­sáp: A macska­ kinyújtja karmait. Tápiósüly: Mindenki ártatlan? Úri: Egy katona meg egy fél. Üllő: Le­génylakás (széles). Vasad: Jó utat, autóbusz! Vecsés: Mindenki ártat­lan? (széles). . « A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA,• IV. ÉVFOLYAM, 103. SZÁM 1962. MÁJUS 5. SZOMBAT Tizenhatezer baromfi, napi négyezer tojás, szakmunkás tanfolyam Löbpusztán Mintha egy iskola folyo­sójára csöppentem volna, olyan volt a Felsőbabáéi Ál­lami Gazdaság löbpusztai te­lepének az iroda előtti tér­sége. Idősebb férfiak, fiatal asszonyok, lányok sétálgattak jegyzetfüzettel kezükben. Mi­hály András, a telepvezető világosított fel: ta­n­órára készülnek — mond­tréfásan — és én leszek a tanár. Ugyanis a baromfitelepünkön dol­gozók már régebben el­határozták, hogy szak­munkásvizsgát tesznek. Különben jöjjön, nézzen meg egy órát! Szépen mondták a tanfo­lyam részvevői a tételeket. Igaz, egy kicsit akadozva, hisz nincs nagy gyakorla­tuk a beszédben, de látszott rajtuk, hogy­­ igyekeznek és akarnak. Folyt a beszéd a toll szerkezetéről, a csibék helyes gondozásáról, a to­jás hozam növekedéséről. Az óra végén körüljártuk a gazdaságot. — Most kifejlesztik jobban a telepüket — mondta Mi­hály elvtárs. — Igaz, hogy a most is már 10 ezer darab baromfiállományunk. Eh­hez még naposcsibét. most várunk 6000 Nézze meg, ho­gyan fogadjuk őket! Bevezetett egy nagy, tágas terembe. Meglepő tisztaságot és nagy meleget tapasztaltam. — Ezt a meleget elektro­mos műanya adja. Olyan meleg van a csibékre, mint­ha a tyúkanyó melegítené őket. Idáig az egész tele­pen mintegy 3 százalék csak az elhullás. A tojáshozamuk is megfelelő. Napi 4300 darab az átlagunk. A tojáshozamot még tovább akarjuk növelni­­ korszerű ete­téssel. Ezenkívül most folytatunk kereszte­zéseket húscsirkék kite­Ezeknek nyésztésére, a dolgoknak helyes és szakszerű kiviteléhez pe­dig nem kell más, mint kép­zett szakmunkás. Ezt a prob­lémát remélem megoldja a mostani tanfolyam! Kútvölgyi Mihály Modern felszerelésű, tágas termekben nevelik a csirkéket A tanfolyam résztvevőinek egy csoportja. Balról jobbra: Hiczkó Ilona, Hankó Mária, Halmi Éva, Zumi Ferencné, Petk­es János és Mihály András előadó Mivel gyarapodik Gyömrő az idén? Néhány nappal ezelőtt ré­gen várt építkezés indult meg községünkben. Megkezdték a Táncsics Mihály út, Kossuth és Deák Ferenc utca közé eső szakaszának átépíté­sét, hogy a község központját át­szelő út átépítése befeje­zést nyerjen. Garamvölgyi István, a köz­ségi végrehajtó bizottság tit­kára elmondotta, hogy az át­építést állami költségből vég­zik és az augusztusban át­adásra kerülő hatszáznegyvenezer útszakaszra forintot fordítanak. Jelenleg előkészítő mun­kák folynak. Megtörtént a fák kitermelése, az eddigi járdaburkolat felszedése. Az új útszakasz a postától in­dulónak a folytatása lesz, keskenyebb járdákkal, re­mélhetőleg kevesebb mélye­déssel az úttesten! (Útépí­tőink bizonyára okultak a régebbi útszakasz építése közben felmerült hibákon és­­ nem bővítik központi résű beltengereink számát.)fek­Tudomásunk szerint a Stein­metz kapitány út és az új­temető közé eső útrész kiépí­tésére a következő években kerül sor.­ A nagy örömmel fogadott munka mellett két másik építkezés is folyik a község­ben, a művelődési otthon és a posta átépítése, amelyeket — ha az anyagellátás zavar­talan lesz — szintén alkot­mányunk ünnepére szándé­koznak befejezni. A művelődési otthon épí­tésénél a betongerenda biztosítása okoz gondot a község vezetőinek, ha ezt­­ sikerül időben beszerezni, az­­ épület átépítése a kitűzött határidő előtt befejeződik. Az OTP új helyiségén már a megnyitás előtti utolsó simításokat végzik. Előkészületben vannak egy állami erőforrásból építendő tűzoltószertár tervei is. Ha a terveket időre bizto­sítják, még ebben az esz­tendőben felépül ez is a rendőrőrs telkén. Ez bizto­sítja a gyorsabb segítséget tűzeseteknél, hisz riasztási problémáink megoldása mel­lett a központi fekvés a tá­volságokat is megrövidíti. Faruglyás Géza Aki Bartók Béla édesanyjától tanult zongorázni Kedvesség, jóság sugárzik özvegy Részegh Ferencné ar­cáról, ahogy visszaemlékezik. Az 1900-as évek elején, mint lelkes tudnivágyó kisleány, el­indult Monorról Pozsony váro­sába, hogy az ottani tanítónő­képző intézetben tanuljon. Ott találkozott össze Bartók Béla édesanyjával, aki mint peda­gógus és mint zeneoktató volt alkalmazva. Tőle tanult zon­gorázni. Most is nagy szere­tettel idézi emlékét: — Végtelenül kedves, sze­líd lelkű, de kellő szigorral rendelkező ■ hölgy volt Bartók néni, nem volt benne semmi „felsőbbséges”, ami az akkori nevelőket jellemezte, — mond­ja, majd így folytatja: — tőle tudtam, hogy két gyermekét, fiát, a nagy zeneszerzőt és leányát özvegyen nevelte. Gyenge fizikumú fiát nagyon féltette, és azt mindnyájan tudtuk, hogy Béla is rajongá­sig szerette édesanyját, aki őt is bevezette a zene birodalmá­ba. Akkor még ő sem tudta, hogy fejedelemnek. Vizsgázni sem kisebb tekin­tély előtt kellett, mint Erkel Józsefnél Erkel Ferenc fiánál, aki a pozsonyi zeneiskola igaz­gatója volt abban az időben. Ott jegyezte el magát örökre a muzsikával özvegy Részegh Ferencné. Első férje Losonczy Gyula — Kacsóh Pongrác unokatest­vére —, szintén muzikális volt. Korán meghalt és ő a muzsikához menekült, zeneok­tatásba kezdett. Akkor Mono­­ron ő foglalkozott ezzel komo­lyan egyedül. Az érdeklődés azonban akkor szűkkörű volt, mert csak a jobbmódú csalá­dok gyermekeit taníttatták. Azonban az utóbbi 15 évben nagyon megszaporodott tanít­ványainak száma, több száz gyermeket vezetett be a zene rejtelmeibe. Most a zeneiskola keretében tanít, 17 növendéke van, még harmonikaoktatással is fog­lalkozik. Pöttömnyi kisfiú, Vá­mos Józsika küszködik egy nagy tangóharmonikával­­, de hogy tud! — büszkén nézi őt Iduska néni, azt mondja nagyon tehetséges, szép jövőt jósol neki. Még elmondja, hogy Petrik Sándorban is fel­fedezte gyermekkorában a te­hetséget, amit igazolt is azóta. Közben visszaül a zongora mellé és egy buksifejű fiúcs­kának magyaráz türelemmel. A lénye csupa harmónia. Bú­csúzóul annyit mond: — A zene a mindenem, a vigasztalóm, ebben feloldó­dom, ebben nem lehet csalód­ni! Hubalekné Az asszony brigadéros Kora reggel didereg az em­ber a szokatlan hidegben, de a messzifutó rakoncátlan szél nemcsak hideget cipel, hanem port is, teli az ember szeme­­szája, s amik­or megfordul, hogy kitörölje, akkor meg a kabátját húzza, dobálja. — Eső kellene! Lassú, sűrű esésű, áztató eső — köszönt rám egy ismerős hang. Békinéé, a mosolygó arcú brigádvezetőé. — Jöjjön inkább arrafelé! —­­ mutat az erdőn túl, a tanya­­központ felé. — Arra nem ér­demes menni, ahonnan én jöt­tem. Hallgatok a szóra — külön­ben is a sárgarépa felé igye­keztem s ahogy ballagunk a halkan susogó fák alatt, kiraj­zolódik egy életút beszéde nyo­mán: —, Kiskoromban a lacházi homokon őriztem a libákat meg a malacokat. Alig száradt meg a tinta a bizonyítványo­mon, máris az állomásfőnö­­kéknél vágtam a fát és pucol­tam a krumplit. Aztán hogy a főnök Kisterenyére kerül, én is a családdal mentem, de akkor már a Kárpátok innen­ső oldalán dörögtek az ágyúk... Ismét csomagoltunk... — Megáll. Behányja a szemét, most talán újra végigjárja azt az utat, amit akkor megtett. Kissé remeg a hang, amikor megszólal: — Kopott táskám­ban, fél Európán át, a tarka­­limlomjaim mellett az életem terhét is cipeltem, de 1945 nyarán már itthon voltam. Ül­lőig jutottam, itt mentem férj­hez. 10 évig a Magnezitban dolgoztam. 3 éve vagyok tsz­­tag. Egy tenyérnyi földem nem volt, most 750 holdam van, enyém ez az egész határ, van 12 fogatom és 81 szorgos dol­gos tag, akikkel meg lehetne fordítani ezt a falut is. Ha nincs munkánk, oda megyünk, ahol szükség van az iparkodó kezekre. A múlt hetekben a Nagy-brigádnak segítettünk burgonyát vetni. Eszembe jut, amit a tsz el­nöke mondott róla beszélgetés közben: — Nem is tudom, hogyan fér el az a hihetetlen akaraterő meg szervezőkészség ebben az apró termetű asszonykában, úgy engedelmeskednek neki az emberek, mintha kezes bá­rányok lennének. 30 hold olyan cukorrépája van, amihez ha­sonló nem hiszem, hogy akad még a járás területén, 15 hold sárgarépáját kapálni lehet, 50 hold burgonyája kel, a kuko­ricája mind elvetve. A tanyaközpontban már a kocsik előtt állnak a lovak. — Pali bácsi — szál halk hangon Kránicz Pálhoz — ma­guk öten trágyát hordanak a kertészetnek. Hegedűs Jancsi, ti meg valamennyien a háztáji vetéseket fogasoljátok. Megvárja, amíg elporoznak a kocsik, aztán a kút­­ melletti vályúra ül és írni kezdi a napi jelentését. Kiss Sándor ÜDVÖZLET AZ ÖTVENÉVES PRAVDÁNAK 1912. V. 5. — 1962. V. 5. Te népszabadság bátor harsonása, ki ötven éve fennen hirdeted, hogy eljött már a dolgozók világa: hadd küldjek forró üdvözlést Neked! Iljics halott? Nem! Tollad ő vezérli. Lánglelke súgja minden mondatod. Mert él Lenin! Eszménk, hitünk e férfi, ki szép rendünkben mindig élni fog. Rotációsok, zúgjatok csak, rajta! Árasszátok a Pravdát szüntelen, hogy minden dolgot kézben ott legyen, ki békén termel bár, de kész a harcra, mert zászlajára írta már e nép a kommunizmus tiszta, szent ügyét! Rakovszky József REJTVÉNYKED­VELŐK, FIG­YELEM ! HOLNAPTÓL ÚJ SOROZAT INDUL Mindinkább népszerűvé váló „7 kérdés — 7 válasz — 7 nyeremény” sorozatunk vasárnaptól-vasárnapig tartó hatodik fordulója holnapi számunkban indul. A kérdések az élelmi­szerkereskedelem népszerű árucikkeivel lesznek kapcsolatosak és a helyes megfejtők között hét — élelmiszerboltban bevált­ható — vásárlási utalványt sorsolunk ki. Jó szórakozást! Így ünnepeltek a gyömrőiek Egy kép a színpompás ... és egy a nagygyűlés májusi menetből, •. résztvevőiről (Várnai Béla képei) MUNKÁBAN A RIPORTER-ŐRS: Rajgyűlésen A rajgyűlést Koblencz Zsu­zsa nyitotta meg, amelyet ün­nepélyes jelentéstétel követett. Mészáros Imréné, a VII/b-sek rajvezetője és osztályfőnöke, ünnepi beszédében a május el­sejék történetét ismertette. A két őrs a világifjúsági in­duló eléneklésével kezdte meg tréfás vetélkedőjét. Sok szava­lat, úttörődal, zeneszám és já­ték váltogatta egymást. Szava­lataikkal közreműködtek: Füri Edit, Barna Piroska és Nagy­­szegi Zsuzsanna. Forró sikert aratott Homoki Nagy Olga saját verse, amelynek címe Rossz álom. A délután fénypontja bábszínház volt. A Gyöngyvi­­­rág-őrs tagjai nagyon ügyesen adták elő a Julika és az álla­tok című kedves, tréfás báb­játékot. Ezt követte az izgal­mas számháború, amelyet egy ötletes dalos játék keretében adtak elő. A kisdobosoknak is jutott szerep a műsorban, játékkal és verssel szórakoztatták a megjelenteket. A zeneszámok sem maradtak el a többitől. Horváth Edit és Rédey Klára zongoraszáma harmonika­száma ugyancsak, tetszett. Be­fejezésként Halm­ Gabriella őrsvezető Mozart D-moll fan­táziájét játszotta. Woffíá­ner Ka­to’5” és Ivicsics Marianna, a Riporter-őrs tagjai Színvonalas műsort adott a Kossuth-iskola VlI/b osztálya május elseje tiszteletére. Az előadás rajgyűlés keretében folyt le, amelyet látogatásuk­kal tiszteltek meg Varró Ist­ván és idős Magócsi Károly veterán elvtársak, valamint Magócsi Károlyné járási út­törőtitkár.

Next