Pest Megyei Hirlap, 1965. június (9. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-10 / 135. szám

PEST MEGYEI AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZ­OTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA IX. ÉVFOLYAM, 135. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR 1965. JÚNIUS 10. CSÜTÖRTÖK VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! NAPIRENDEN: a ráckevei járás kereskedelmi ellátása Helyszíni ülést tartott a megyei tanács végrehajtó bizottsága A Pest megyei Tanács vég­rehajtó bizottsága tegnap délelőtt Ráckevén tartotta ülését Varga Péter elnökle­tével. A rendjén igen tanácskozás napi­fontos kérdés szerepelt: a Ráckevei Járási Tanács végrehajtó bizottsá­gának jelentése a járás ke­reskedelmi és vendéglátóipari ellátottságának helyzetéről, különös figyelemmel a sorok­sári Duna-ág idegenforgalmá­ra. A beszámolót, amelyet Szabó József, a járási tanács elnöke terjesztett elő, igen élénk vita követte. Felszólalt többek között Juhász János, az MSZMP járási bizottsá­gának titkára és Ipacs László, a megyei tanács kereskedel­mi állandó bizottságának el­nöke. A végrehajtó bizott­ság egyetértett a beszámoló­val, és határozatot hozott az abban szereplő javaslatok megvizsgálásáról, azzal, hogy ezután teszi majd meg a szük­séges intézkedéseket a rác­kevei járás kereskedelmi el­látottságának fejlesztésére. A napirend második pont­jaként a Szövetkezetek Pest megyei Értékesítési Központ­jának jelentésére került sor, az idei gyümölcs- és zöldség­felvásárlásra való felkészü­lésről. Dömötör MÉK igazgatójának József, a tájékoz­tatóját a végrehajtó bizott­ság tudomásul vette. Ezt kö­vetően a gabonafelvásárlás előkészületeiről és a mező­­gazdasági termények nyári tűzvédelméről szóló tájékoz­tatókat hallgatta meg a vég­rehajtó bizottság, majd egyéb ügyeket tárgyalt. Délután az ülés résztvevői a motoroshajón tanulmányutat tettek a soroksári Duna-ág alsó szakaszán és megtekin­tették a tassi zsilipnél folyó munkálatokat. Fock Jenő látogatása Ikladon Tegnap Fock Jenő miniszterelnök-helyettes, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja látogatást tett az Ikladi Ipari Műszergyárban. Útjára Cservenka Ferencné, a Központi Bi­zottság tagja, a Pest megyei Pártbizottság első titkára kísér­te el. A gy­árban Oszkó Gyula igazgató, Somogyi György fő­mérnök, és Gábori Gyula párttitkár fogadta a vendégeket. Fock Jenő megtekintette az üzemet, az átszervezett üzemré­szeket és beszélgetett a dolgozókkal. mSÜTÜS KILŐTT Tapasztalatcsere, bemutató, munkaértekezlet Sikeresen alkalmazzák a korszerű módszereket a valkói Új Élet Tsz-ben Valkón, az Új Élet Terme- I­tak tegnap a gödöllői járás főszövetkezetben tanácskoz­ ‘ közös vp?.«­gazdaságainak veze­tői. A tapasztalatcserével, be­mutatóval munkaértekezletet összekapcsolt a járási pártbizottság és a tanács hívta össze. Megjelentek a tanácskozáson a járás veze­tőin kívül dr. Magyari And­rás, az Agrártudományi Egye­tem rektora, Baskay Tóth Ber­talan egyetemi tanár, ország­­gyűlési képviselő is. Délelőtt a résztvevők az Új Élet Termelőszövetke­zettel ismerkedtek. Kovács László főagronómus többek között elmondotta, nagy gondot fordítanak az új agrotechnikai eljárások al­kalmazására. Az idén 1300 holdon folytatnak vegysze­res termesztést. A tavaszi munkákkal időben végeztek, s a tagok szorgalmának kö­szönhető, hogy szép terméssel kecsegtet a valkói határ. Jól fejlődik a­­ szövetkezet állat­­állománya is. Ezt követően a soron levő feladatokról Nándori Ferenc, a járási tanács mezőgazdája­(Folytatás az 2. oldalon.) Nem lenne Az esetek nagy részében örömmel fogadják az új­ságírót. Sőt, sokszor sze­mére vetik, milyen ritkán fordul meg a házuk táján. A vezető ilyenkor kiszól a másik szobába, hogy most egy kis ideig ne zavarják. Aztán beszélgetnek erről, arról, eredményekről, ter­vekről, célokról. Gyakran szóba kerülnek a hibák is , hogy van másutt. Telik a jegyzetblokk, formálódik az anyag. Pár nap múlva tudósítás, inter­jú lesz belőle. De történik másképp is. Amikor a be­szélgetést kellemetlen moz­zanat szakítja meg. Leg­többször az, ha az újságíró megkérdezi az illető veze­tőt, mit tud hibáról, ami a valamilyen vezetése alatt álló intézményben, gyárban, vagy termelőszö­vetkezetben történik. S ilyenkor hangzik el a bűvös mondat: „írjon az elvtárs róla, de vélemé­nyem szerint most nem lenne politikus”. S gyorsan sorakoznak az okok. Az ügy még nincs kivizsgálva. Már régen kivizsgálták. Még nem döntöttek a bün­tetés mértékében. Már a büntetést is kirótták. Fel­lendülő szakaszban van­nak. Kár lenne a közvéle­ményt felkavarni. Csak szítanánk a kedélyeket. Túl sokat kombinálnak az em­berek ... És így tovább és így tovább. Kifogyhatatlan érvek. Mert az elvtársnak az égvilágon semmi kifo­gása nincs az ellen, ha meg­írjuk, mi történik náluk, csak éppen nem lenne po­litikus ... Szerencsére az utóbbi időben már ritkábban hangzik el ilyen kijelentés, de még mindig jóval több­ször, mint ahogyan szeret­nénk. S mindig akkor, ha kellemetlen témát akarunk megpendíteni. A szocialis­ta sajtó nem óhajt szenzá­ciót, s nem célunk a lelep­lezés. Nem világrengető ügyekről lenne szó, csupán visszásságokról, elvtelen összefonódásról, nepotiz­musról, parancsolgatásról, esetleg közönyösségről. Higgyék el, nagyon rit­kán állja meg a helyét az az érv, hogy valamilyen hibáról írni nem politikus. A mi társadalmunk már nem kiskorú. Éppen a min­denről való írás szoktatja le az embereket, hogy sorok mögött olvassanak.­­ Nincs szükségük rá, mert amit tudni akarnak, az ér­telmes mondatokban, so­rokba foglalva olvasható. A vezető, aki félti közössé­ge jó hírét, akkor vét a legnagyobbat ellene, ami­kor találgatja a hibákat ahelyett, hogy a társada­lom józan ítélőképességé­ben hinne. Egy üzem, egy termelőszövetkezet, egy vá­ros életében nincs nem po­litikus téma. Emberek van­nak, akik közül ki hittel, ki csak fizetésért dolgozik. Kényelmesek és szorgal­masak, sokfajták. A rosszindulat, a közöny, az­­ embertelenség, a ha­nyagság megírása azonban mindig politikus téma, akár fenn, akár lenn köve­tik el. S még politikusabb, ha nemcsak elolvassák az írottakat, hanem meg is szívlelik. LM.__J K. tengert láttam, ahogy kitekintek...44 Olyan fekete az ég, hogy sötétebb a föld gyomrában sem lehet. A fáklyaláng fé­nye is fehér, mint a fényszó­róé. Lucskos, keskeny út, a fű­szálakról csorog a korábbi zi­vatar. — Vigyázz, jól lépj! Odébb ötméteres a víz!... Ez itt a fő védvonal. A kézi lámpa csak sejtet. A fák deréktól kiáltoznak le­vegő után. Túl száz és ezer méterekre csak víz. Nyomasz­tó a vaksötétben, mint egy óceán... S ez a semmi földnyelv véd erejétől? — Méterenként húsztonnás nyomás... Megállunk. Szentendrei-szi­get déli csücske. Ötvennégy­ben itt szakadt át a gát Most? Szilárdnak látszik, de nem erősnek ... Hány óra lehet?... Hajnalt remélünk... Néhány perc szünet, a szünet nélküli menetelésben. Hogy volt ed­dig? ... Tíz körül még Szent­endre város partjainál jár­tunk ... „Tűzoltókocsi a folyópar­ton. Valami baj? Csónak kell. A parti házak kerti útjait méteres víz mossa. Van csa­lád amelyik egy hete csónak­kal jár haza. Most újabb la­dik kell. A kikötőből való bárka nemsokára a lugas alatt csobban. — Riasztottak kérem! El­jöttünk. Már két hete ké­szültségben ... S én vagyok az önkéntes tűzoltótestület elnöke. Taxi fékez. A szakaszmér­nök jön. Dühös. Minek ekko­ra felhajtás és kivonulás? Az erő későbbre kellhet. Bizto­san igaza van, de goromba, és ezek a hajnalban munkába futó, odaadó emberek nem ér­demlik. Még akkor sem, ha tűzoltó létükre a kései szol­gálatban nemcsak vízzel él­nek ...” tán.Megint néhány lépés a gá­t Hát ez itt, vasárnap itt roppant meg a vonal. Rőzseszőnyeg és homok­zsáktartó a töltés beeső fe­lén. A víz felől vasgerendák sora. — A nem sokat ér. Lehet, hogy még jobban fellazítja a talajt De ezt nem mi vertük. A vízművek... A szigetvégi gát a fővárosi vízszolgáltatás kútsorait óv­ja. A hivatásos árvédelmi em­ber­eké az irányítás joga, de a gazda a vízművek. Valami érthetetlen, furcsa respektusát érezni annak, hogy itt ő az úr, nem a segítő vendég. S a tulajdonos ezt igényli is. Mi­csoda butaság ebben a hely­zetben, istenem, micsoda bu­taság! — S itt már nem lehet baj? — Nem. Itt már nemigen szivárog. Ha megkezdődik va­lami, akkor nem csorog-csöp­­pen, nem folyik, hanem rob­ban a töltés ... „Tahitótfalu. Védelmi köz­pont. Az iskola előtt gépek, autók. Döglött kolosszusok sötétben, esőben és sárban. És a mégis megbizseregteti az em­bert, hogy egy riasztó jelzés­re mozogni, mozogni , élni kezdenek. S az álomból kirán­­cigált sofőrök még kábult fej­jel, de már reflexes bizton­sággal hajtanak a cél felé. A technikai vezetőt felrázzák. rohamosztag­Pillanato­kig azt sem tudja, hol van. — Ja, ti jöttetek... Vár­talak ... Csak egy kicsit dőltem le... Jó, már hú­zom a csizmát. Az iskolatermekben, gumi­matracokon, kábultan, heverő emberek. Mint aratás után a széthullott búzaszálak. A váltás odakinn, a gáton... Az osztályajtón, félig leszakadva lóg a gondosan rajzolt tábla: Tiszta, rendes osztály! Indulunk kifelé ...” Dong, mozog a léptek alatt a kifoltozott gát. Csak las­san, míg rajta járunk! A szolgálat fáklyákat gyújt. Odébb, fél kilométernyire lámpasor: fényszórók, földgé­pek. Értelmetlennek látszó akció; a sziget csücskét ke­resztbe szelik át egy új földtöl­téssel. — Mindenre számítani kell... Három hónapja víz­ben állnak a gátak és az eső folyton az eső ... minden át­ázott ... Az egész sziget ka­­lickáréra osztott. Ha itt vagy ott mégis átjönne a víz, csak egy szakaszt foglalhat el. Most is ezért járnak a gépek. Esni kezd. A friss töltésen tengelyig süppedt dömpert próbál kiráncigálni a lánctal­pas. „Megyünk a munkához. Ve­lünk már a védelemvezető fő­mérnök is. A gépesített osz­tag parancsnok, Papp János jó középkorú — Somogyi Mik­lós fiatalember. A személykocsi megáll. Nincs­­ tovább! Átszállás az öreg Ziszre. A teherkocsi spriccelve, csúszkálva, zörög­ve, csetlik-botlik egyik ká­tyúból és sártengerből a má­sikba. Hideg van. Fák kö­zött megyünk s megint elfor­dulunk. — Látod ezt az utat, már mi találtuk ki. A régi nyom­vonal a vízbe vezet. Mélyen a gátak mögött egyre feljebb jön a talajvíz. Vagy ötszáz hold áll így. Van, ahol másfél méter mély ten­gerbe fulladt a vetés. Ez el­len nincs védelem... Az út olyan rossz a sok zá­portól, hogy szállítani sem lehet rajta. A homokzsákokat, súlyos anyagokat dereglye vi­szi a töltésig.” Zuhog. Félreállunk egy fé­szerféle oltalmába, egy kisajtón. Csizmás Benyitok lábnak a földön, sűrű levegő a csöpp szobában. Mint a zsákok, úgy dőlnek el, az emberek. Sem­mi sem számít. — Meddig tart még? — Ki tudja azt? Tudod hányszor készültünk már haza? Aztán újabb jelentés, megint árhullám, így megy hét hét után... Rettenetes súlya van az álomnak. Előbb kerülget, kí­sér, aztán követel. A szúnyo­gok marnak, de az se baj. A sűrű, vizes levegőtől testünk­höz tapad a ruha — mindegy. Csak aludni! Mindegy hol, hogyan — belezuhanni a meseszerű semmibe... „A teherkocsi közelít a célhoz. — A lámpasor saját fény­forrásunk. Kis motor fej­lFolytatás a 3. oldalon) A töltést vasgerenda védi A kerti úton csónak jár

Next