Pest Megyei Hirlap, 1965. június (9. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-10 / 135. szám
PEST MEGYEI AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA IX. ÉVFOLYAM, 135. SZÁM ÁRA 50 FILLÉR 1965. JÚNIUS 10. CSÜTÖRTÖK VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! NAPIRENDEN: a ráckevei járás kereskedelmi ellátása Helyszíni ülést tartott a megyei tanács végrehajtó bizottsága A Pest megyei Tanács végrehajtó bizottsága tegnap délelőtt Ráckevén tartotta ülését Varga Péter elnökletével. A rendjén igen tanácskozás napifontos kérdés szerepelt: a Ráckevei Járási Tanács végrehajtó bizottságának jelentése a járás kereskedelmi és vendéglátóipari ellátottságának helyzetéről, különös figyelemmel a soroksári Duna-ág idegenforgalmára. A beszámolót, amelyet Szabó József, a járási tanács elnöke terjesztett elő, igen élénk vita követte. Felszólalt többek között Juhász János, az MSZMP járási bizottságának titkára és Ipacs László, a megyei tanács kereskedelmi állandó bizottságának elnöke. A végrehajtó bizottság egyetértett a beszámolóval, és határozatot hozott az abban szereplő javaslatok megvizsgálásáról, azzal, hogy ezután teszi majd meg a szükséges intézkedéseket a ráckevei járás kereskedelmi ellátottságának fejlesztésére. A napirend második pontjaként a Szövetkezetek Pest megyei Értékesítési Központjának jelentésére került sor, az idei gyümölcs- és zöldségfelvásárlásra való felkészülésről. Dömötör MÉK igazgatójának József, a tájékoztatóját a végrehajtó bizottság tudomásul vette. Ezt követően a gabonafelvásárlás előkészületeiről és a mezőgazdasági termények nyári tűzvédelméről szóló tájékoztatókat hallgatta meg a végrehajtó bizottság, majd egyéb ügyeket tárgyalt. Délután az ülés résztvevői a motoroshajón tanulmányutat tettek a soroksári Duna-ág alsó szakaszán és megtekintették a tassi zsilipnél folyó munkálatokat. Fock Jenő látogatása Ikladon Tegnap Fock Jenő miniszterelnök-helyettes, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja látogatást tett az Ikladi Ipari Műszergyárban. Útjára Cservenka Ferencné, a Központi Bizottság tagja, a Pest megyei Pártbizottság első titkára kísérte el. A gyárban Oszkó Gyula igazgató, Somogyi György főmérnök, és Gábori Gyula párttitkár fogadta a vendégeket. Fock Jenő megtekintette az üzemet, az átszervezett üzemrészeket és beszélgetett a dolgozókkal. mSÜTÜS KILŐTT Tapasztalatcsere, bemutató, munkaértekezlet Sikeresen alkalmazzák a korszerű módszereket a valkói Új Élet Tsz-ben Valkón, az Új Élet Terme- Itak tegnap a gödöllői járás főszövetkezetben tanácskoz ‘ közös vp?.«gazdaságainak vezetői. A tapasztalatcserével, bemutatóval munkaértekezletet összekapcsolt a járási pártbizottság és a tanács hívta össze. Megjelentek a tanácskozáson a járás vezetőin kívül dr. Magyari András, az Agrártudományi Egyetem rektora, Baskay Tóth Bertalan egyetemi tanár, országgyűlési képviselő is. Délelőtt a résztvevők az Új Élet Termelőszövetkezettel ismerkedtek. Kovács László főagronómus többek között elmondotta, nagy gondot fordítanak az új agrotechnikai eljárások alkalmazására. Az idén 1300 holdon folytatnak vegyszeres termesztést. A tavaszi munkákkal időben végeztek, s a tagok szorgalmának köszönhető, hogy szép terméssel kecsegtet a valkói határ. Jól fejlődik a szövetkezet állatállománya is. Ezt követően a soron levő feladatokról Nándori Ferenc, a járási tanács mezőgazdája(Folytatás az 2. oldalon.) Nem lenne Az esetek nagy részében örömmel fogadják az újságírót. Sőt, sokszor szemére vetik, milyen ritkán fordul meg a házuk táján. A vezető ilyenkor kiszól a másik szobába, hogy most egy kis ideig ne zavarják. Aztán beszélgetnek erről, arról, eredményekről, tervekről, célokról. Gyakran szóba kerülnek a hibák is , hogy van másutt. Telik a jegyzetblokk, formálódik az anyag. Pár nap múlva tudósítás, interjú lesz belőle. De történik másképp is. Amikor a beszélgetést kellemetlen mozzanat szakítja meg. Legtöbbször az, ha az újságíró megkérdezi az illető vezetőt, mit tud hibáról, ami a valamilyen vezetése alatt álló intézményben, gyárban, vagy termelőszövetkezetben történik. S ilyenkor hangzik el a bűvös mondat: „írjon az elvtárs róla, de véleményem szerint most nem lenne politikus”. S gyorsan sorakoznak az okok. Az ügy még nincs kivizsgálva. Már régen kivizsgálták. Még nem döntöttek a büntetés mértékében. Már a büntetést is kirótták. Fellendülő szakaszban vannak. Kár lenne a közvéleményt felkavarni. Csak szítanánk a kedélyeket. Túl sokat kombinálnak az emberek ... És így tovább és így tovább. Kifogyhatatlan érvek. Mert az elvtársnak az égvilágon semmi kifogása nincs az ellen, ha megírjuk, mi történik náluk, csak éppen nem lenne politikus ... Szerencsére az utóbbi időben már ritkábban hangzik el ilyen kijelentés, de még mindig jóval többször, mint ahogyan szeretnénk. S mindig akkor, ha kellemetlen témát akarunk megpendíteni. A szocialista sajtó nem óhajt szenzációt, s nem célunk a leleplezés. Nem világrengető ügyekről lenne szó, csupán visszásságokról, elvtelen összefonódásról, nepotizmusról, parancsolgatásról, esetleg közönyösségről. Higgyék el, nagyon ritkán állja meg a helyét az az érv, hogy valamilyen hibáról írni nem politikus. A mi társadalmunk már nem kiskorú. Éppen a mindenről való írás szoktatja le az embereket, hogy sorok mögött olvassanak. Nincs szükségük rá, mert amit tudni akarnak, az értelmes mondatokban, sorokba foglalva olvasható. A vezető, aki félti közössége jó hírét, akkor vét a legnagyobbat ellene, amikor találgatja a hibákat ahelyett, hogy a társadalom józan ítélőképességében hinne. Egy üzem, egy termelőszövetkezet, egy város életében nincs nem politikus téma. Emberek vannak, akik közül ki hittel, ki csak fizetésért dolgozik. Kényelmesek és szorgalmasak, sokfajták. A rosszindulat, a közöny, az embertelenség, a hanyagság megírása azonban mindig politikus téma, akár fenn, akár lenn követik el. S még politikusabb, ha nemcsak elolvassák az írottakat, hanem meg is szívlelik. LM.__J K. tengert láttam, ahogy kitekintek...44 Olyan fekete az ég, hogy sötétebb a föld gyomrában sem lehet. A fáklyaláng fénye is fehér, mint a fényszóróé. Lucskos, keskeny út, a fűszálakról csorog a korábbi zivatar. — Vigyázz, jól lépj! Odébb ötméteres a víz!... Ez itt a fő védvonal. A kézi lámpa csak sejtet. A fák deréktól kiáltoznak levegő után. Túl száz és ezer méterekre csak víz. Nyomasztó a vaksötétben, mint egy óceán... S ez a semmi földnyelv véd erejétől? — Méterenként húsztonnás nyomás... Megállunk. Szentendrei-sziget déli csücske. Ötvennégyben itt szakadt át a gát Most? Szilárdnak látszik, de nem erősnek ... Hány óra lehet?... Hajnalt remélünk... Néhány perc szünet, a szünet nélküli menetelésben. Hogy volt eddig? ... Tíz körül még Szentendre város partjainál jártunk ... „Tűzoltókocsi a folyóparton. Valami baj? Csónak kell. A parti házak kerti útjait méteres víz mossa. Van család amelyik egy hete csónakkal jár haza. Most újabb ladik kell. A kikötőből való bárka nemsokára a lugas alatt csobban. — Riasztottak kérem! Eljöttünk. Már két hete készültségben ... S én vagyok az önkéntes tűzoltótestület elnöke. Taxi fékez. A szakaszmérnök jön. Dühös. Minek ekkora felhajtás és kivonulás? Az erő későbbre kellhet. Biztosan igaza van, de goromba, és ezek a hajnalban munkába futó, odaadó emberek nem érdemlik. Még akkor sem, ha tűzoltó létükre a kései szolgálatban nemcsak vízzel élnek ...” tán.Megint néhány lépés a gát Hát ez itt, vasárnap itt roppant meg a vonal. Rőzseszőnyeg és homokzsáktartó a töltés beeső felén. A víz felől vasgerendák sora. — A nem sokat ér. Lehet, hogy még jobban fellazítja a talajt De ezt nem mi vertük. A vízművek... A szigetvégi gát a fővárosi vízszolgáltatás kútsorait óvja. A hivatásos árvédelmi embereké az irányítás joga, de a gazda a vízművek. Valami érthetetlen, furcsa respektusát érezni annak, hogy itt ő az úr, nem a segítő vendég. S a tulajdonos ezt igényli is. Micsoda butaság ebben a helyzetben, istenem, micsoda butaság! — S itt már nem lehet baj? — Nem. Itt már nemigen szivárog. Ha megkezdődik valami, akkor nem csorog-csöppen, nem folyik, hanem robban a töltés ... „Tahitótfalu. Védelmi központ. Az iskola előtt gépek, autók. Döglött kolosszusok sötétben, esőben és sárban. És a mégis megbizseregteti az embert, hogy egy riasztó jelzésre mozogni, mozogni , élni kezdenek. S az álomból kiráncigált sofőrök még kábult fejjel, de már reflexes biztonsággal hajtanak a cél felé. A technikai vezetőt felrázzák. rohamosztagPillanatokig azt sem tudja, hol van. — Ja, ti jöttetek... Vártalak ... Csak egy kicsit dőltem le... Jó, már húzom a csizmát. Az iskolatermekben, gumimatracokon, kábultan, heverő emberek. Mint aratás után a széthullott búzaszálak. A váltás odakinn, a gáton... Az osztályajtón, félig leszakadva lóg a gondosan rajzolt tábla: Tiszta, rendes osztály! Indulunk kifelé ...” Dong, mozog a léptek alatt a kifoltozott gát. Csak lassan, míg rajta járunk! A szolgálat fáklyákat gyújt. Odébb, fél kilométernyire lámpasor: fényszórók, földgépek. Értelmetlennek látszó akció; a sziget csücskét keresztbe szelik át egy új földtöltéssel. — Mindenre számítani kell... Három hónapja vízben állnak a gátak és az eső folyton az eső ... minden átázott ... Az egész sziget kalickáréra osztott. Ha itt vagy ott mégis átjönne a víz, csak egy szakaszt foglalhat el. Most is ezért járnak a gépek. Esni kezd. A friss töltésen tengelyig süppedt dömpert próbál kiráncigálni a lánctalpas. „Megyünk a munkához. Velünk már a védelemvezető főmérnök is. A gépesített osztag parancsnok, Papp János jó középkorú — Somogyi Miklós fiatalember. A személykocsi megáll. Nincs tovább! Átszállás az öreg Ziszre. A teherkocsi spriccelve, csúszkálva, zörögve, csetlik-botlik egyik kátyúból és sártengerből a másikba. Hideg van. Fák között megyünk s megint elfordulunk. — Látod ezt az utat, már mi találtuk ki. A régi nyomvonal a vízbe vezet. Mélyen a gátak mögött egyre feljebb jön a talajvíz. Vagy ötszáz hold áll így. Van, ahol másfél méter mély tengerbe fulladt a vetés. Ez ellen nincs védelem... Az út olyan rossz a sok záportól, hogy szállítani sem lehet rajta. A homokzsákokat, súlyos anyagokat dereglye viszi a töltésig.” Zuhog. Félreállunk egy fészerféle oltalmába, egy kisajtón. Csizmás Benyitok lábnak a földön, sűrű levegő a csöpp szobában. Mint a zsákok, úgy dőlnek el, az emberek. Semmi sem számít. — Meddig tart még? — Ki tudja azt? Tudod hányszor készültünk már haza? Aztán újabb jelentés, megint árhullám, így megy hét hét után... Rettenetes súlya van az álomnak. Előbb kerülget, kísér, aztán követel. A szúnyogok marnak, de az se baj. A sűrű, vizes levegőtől testünkhöz tapad a ruha — mindegy. Csak aludni! Mindegy hol, hogyan — belezuhanni a meseszerű semmibe... „A teherkocsi közelít a célhoz. — A lámpasor saját fényforrásunk. Kis motor fejlFolytatás a 3. oldalon) A töltést vasgerenda védi A kerti úton csónak jár