Pest Megyei Hírlap, 1968. június (12. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-16 / 140. szám
Ön mit tud? Nemrég riportot készítettem a Ki mit tud? rendezőjével. Büszkén újságolta, milyen népszerű ma már ez a vetélkedő. A legelső Ki mit tud?-ra még csak nyolcezer produkcióval jelentkeztek a fiatalok, az ideire pedig már ötvenezerrel. Valóban nagy fejlődés, de szerintem nincs benne semmi meglepő. Kis ország vagyunk, de vetélkedni, azt nagyon tudunk. Alapképzésetek ott van például a totó és a lottó. Az őseinket még emlegették: lovas nemzet úgy magyar. Ma már sportnemzet vagyunk. És ezt nem a focinak, hanem a totónak köszönhetjük. Az idősebbek talán még emlékeznek a totózás kezdetére. Valahogy ilyenformán hirdették: Totózzon, a magyar sportot támogatja ezzel. Azóta gomba módra nőnek a korszerű stadionok szerte az országban. Hogy időnként besegítünk az építkezésbe társadalmi munkával is? Biztosan azért van ez, mert nem elég jól fotózunk. Majd ha gazdagabbak leszünk. Addig marad a Ki mit tud? Például a televízióban. Pest megyéből eddig csupán a gödöllői Agrártudományi Egyetem táncosainak sikerült a döntőbe kerülniük. A ceglédi tánczenekar pedig jelenleg a középdöntőben várja sorsa jobbra fordulását. Csakhogy a zenekar tagjai éppúgy nem Pest megyei fiatalok, mint ahogy nem azok az egyetem táncos lábú agronómusjelöltjei sem. A gödöllőiek tanulmányúton vannak Pest megyében, a ceglédiek pedig kétesztendős kiszálláson, egyenruhában. Egyszóval bajok vannak a megye kulturális életében. Szerencsére ez nemcsak megyei gond. Országosan is vannak még problémák. Például az új magyar filmekben és drámákban az eszmei mondanivalóval. A meztelen igazság bemutatását többre tartják ennél. Prózaíróink is inkább csak beszélnek az újról, ahelyett, hogy írnának róla. Szóval, ki mit tud? Nemcsak a televízióban, néha az életben is. Például ezekben a napokban. Olvasom az újságokban: ötvenezer fiatal jelentkezett az idén az egyetemekre és a főiskolákra. Nagyszerű dolog. Hogy mindössze tizennégyezer hely várja a tanulni szabad vágyó diákokat? Kérdem én, kell ennél izgalmasabb Ki mit tud? Vagy azoknak a fiataloknak, akik most kapják kézhez a diplomájukat? Különösen azóta, hogy megszűnt szocialista összeköttetés. Most a már csak pályázat útján tölthetik be életük első munkahelyét. A minap felkeresett egy fiatalember. Az újságban aznap megjelent pályázatra személyesen és azonnal jelentkezett. Nagyon kedvesen fogadták, de sajnálkozva közölték vele, hogy elkésett, megüresedett állás meghirdetésének délelőttjén. Persze, nem vesztette el a kedvét. Peche mindenkinek lehet. Jelentkezett egy másik hirdetésre, aztán egy harmadikra is. Mielőtt a negyedik helyre is elment volna, eljött hozzám, magyarázzam meg neki, hogyan van ez? Ennyire szerencsétlen csillagzat alatt született? Mit mondhattam neki? A Ki mit tud?-on sem könnyű elfoglalni a széket. Persze, lehet, hogy csak azért, mert minden ellenkező híreszteléssel szemben, továbbra is fában szegény ország vagyunk. Ezért kevés nálunk a szék. És természetesen a hozzátartozó íróasztal is. Ami van, az, sajnos, foglalt. Majd ha gazdagabbak leszünk... Bár, egyesek szerint, már így is túlságosan sok az íróasztal. Mondják, persze, ezt csak hallomásból tudom, régen egy kétezer holdas birtokot három-négy ember kitünően eligazgatott. Ma egy ezerholdas gazdaság irányításához és adminisztrálásához legalább húsz ember kell. Persze, ezt csak> mondják. Személyesen még$ nem győződtem meg róla. De$ azért elképzelhető. Például azért — és ezen sokat gondol·koztam már —, hogyan lehet $ séges, ha elmegyek egy ter- ^melőszövetkezetbe, percek alatt hozzák a frissen főzött, illatos feketét. És nem az el-§ nök főzte, nem is az agronómus, vagy a főkönyvelő. Valaki az adminisztrátorok közül. Biztosan azért, mert aki kor, éppen azokban a percekben, semmi adminisztrálni § valója nem akadt, keresett^ hát magának gyorsan valami§ elfoglaltságot. Különben még valaki kiderítené, hogy nem dolgozta ki a napi nyolc órdáját. Ez, persze, nálunk elképzelhetetlen. Nálunk a fizetésért mindenki becsületesen megdolgozik. Kis pénz, kis foci. Ezt nem én mondtam. hanem tízegynéhány éve 05 Puskás öcsi. Amikor még ő isz teenager volt. Azóta, persze, $ sok minden megváltozott, «4^ házassághoz például ma máris sok minden nem azon dolgok közül, szükséges^ amelyek egykor még nagyon is fonto ̋ sak voltak. Félreértés ne es ^ sék, a hozományra gondolok. Ez érthető. Miből? Persze, Ki mit tud? alapon minden lehetséges. Tizennyolc éves lány házasságra lép egy hetvenéves férfival. Ki mit tud? Az egyik nyugdíjas például autót, öröklakást produkál ebből az alkalomból. A másik villát a Balaton-parton. És így tovább. Természetesen akadnak kivételek. Anyáink titkolt , nagy szerelme, a máig is örök ifjú énekes bonviván, ötven- hat éves korában házasodott újra. Az új ara tizenkilenc évesen vonult vele az anyag l könyvvezető elé. A háta mögött a professzor papával autóval és egyebekkel. Kilenc^ hosszú hónapon át törtem fejem, hogy ez a teaneger- lány miért ment hozzá a nyugdíjkorhatár előtt álló bbnvi $vánhoz. Ma már tudom, olvasta a Fritz Kahnban, hogy a gyereket nem a gólya hozza. Neki lett igaza. Mondom, a kivétel erősíti a szabályt. Például azt, hogy nálunk teljes egyenjogúság van a nemek között. Tegnap felkeresett egy ismerős mama. Segítsek neki — mondja. A lányának van egy vőlegényjelöltje, a kezében friss orvos, de pillanatnyilag diplomával, még állás nélkül. A Nyírségben, persze, több állást is felajánlottak neki, de az nagyon messze van, hogyan találkozhatnának akkor a fiatalok. Kérdezem tőle,, mikor lesz az esküvőjük. Úh, az még nem is biztos. A kisi lány még csak most érettségizik. Egyetemre készül, öt évig szó sem lehet a házasságról. Addig biztosan kerül a doktori állás — magyarázi , nem, de a mama szigorúan le] intett, csak nem gondolom, ] ] hogy a kislánya leköti magát egy bizonytalan egzisztenciájú fiatalemberrel? Persze, ha van állás, itt a közelben, az sem baj, ha Pesten, akkor más a helyzet. De addig, csak nem képzelem? Szó, ami szó, álllást én sem tudtam, s a fiatalember most kezdheti elölről a „ Ki mit tud?-ot. Csak a zsűri tudomást ne szerezzen róla! S Mert akkor könnyen előfordulhat, hogy más kategóriájban kell indulnia. Egyszóval vetélkedünk. Január elseje óta, új és jobb szabályok szerint. Az eddigi jelek szerint eredményesebben, mint tavaly vagy tavalyelőtt. És ez jó dolog. Akárcsak az, hogyoiább-utóbb mindenkitől megkérdezik: ön mit tud? Mert egyre inkább ez lesz a vetélkedők lényege. A tudás. Prukner LÉGER ALKOTÁSAI A MŰCSARNOKBAN Fernand Léger, világhírű francia művésznek mintegy kétszáz alkotását mutatja be a Kulturális Kapcsolatok Intézete rendezésében megnyílt kiállítás a Műcsarnokban. Kompozíció (faliszőnyeg) Anya és gyermeke (mozaik) (MTI fotó : Szebellédy Géza felvételei) fest HEcreivMf/rmp 1968. JÚNIUS 16.. VASÄRNAP Légvárak, ha összedőlnek FÁKLYASORS ! Halk és szerény, természetesen kedves, fiatal lány. Tavaly végzett a fővárosban a Kiss János altábornagy utcai tanítóképzőben. A budaörsi szülői házból került Tápószőllősre. A III A osztályt tanítja. Csóti Mária a neve. Cellaszerű, kis albérleti szobájában ülünk. Odakint vakítóan tűz a délelőtti nyári nap, s itt benn sötét van. Nem mer I villanyt gyújtani. Megvonaglik az ajika, s észreveszem, a keze is remeg. A kálváriáját meséli. Mások az álmok, a diákkori elképzelések, és más az élet, mely össz édönti a légvá rakat. Aki nem tudja magvetni a lábát a valóság talaján, s elbukik. Egy kolléganője cn- 1 gyilkos lett. Huszonhárom éves volt, és megmérgezte magát. Ő nem gondol ilyesmire. Ő élni akar. Hivatásának, a gyerekeknek, akik olyan aranyosak, s akiket annyira szeret, beteg anyjának, aki gyámolításra szorul, s majd annak a valakinek, akire egy szer biztosan rátalál. Ő i Már kisiskolás korában elhatározta, hogy tanító lesz. Hányan próbálták lebeszélni! ! Hiába. A gimnáziumbeli osztályfőnökének azonban örökre hálás, az mellé állt, az végig segítette. Nem akart Pesten maradni. Falura, falura — ez volt a vágya. Három helyet pályázott meg. A vizsga után közölték vele, hogy Tápiószöllősre kerül. Augusztusban látta először a falut. Furcsa volt a földszintes, kis, kolompolós iskola, ő kezdettől fogva emeletesekben járt. Egy kolléganőjével beszélt és az igazgató feleségével: a tantestület jó, a gyerekek helyesek, mondták neki. És ez így is van, erről meggyőződött. Hanem a körülmnéj nyéki A falu valamikor Tápiószele tanyavilágához tartozott,óriássá nőtt, hajdani uradalom, hosszanti település, nagy távolságokat járnak be lakosai. Keskeny filmeket játszó mozija van, de télen nem fűtik rendesen, s a cukrászdája tulajdonképpen, modern ital- 5 bolt. Tápiószelén telepedett le, egy kolléganője nagynénjénél , kapott albérletet. Ott jól érezte magát. Ott volt vasútállomás, könnyen hazautazhatott, vagy felugorhatott Pestre, megnézni egy-egy előadást, ott megfelelő színházi mozi volt, valódi cukrászda, ABC- áruház, minden. Busszal járt Szőllősre. Egy hónap múltán Frunyó István igazgató közölte vele, nem egyezik bele, hogy Szelén lakjon. Azóta Szőllősön most foglalta el a negyedik albérletét. Másfél hónapig lakott az első helyen, egy képesítés nélküli tanítónő társával egy szobában, közösen. Tanítás után a tanáriban ücsörögtek, készültek a másnapi órákra. Egy férfikollégájuk is melléjük társult, annak a háziasszonya főzte meg mindhármuk vacsoráját, kilenc-tíz óra tájban mentek haza. Lakásadóik későnek találták ezt az időpontot, azt akarták, hogy sötétedéskor, velük együtt ők is lefeküdjenek. Szedték a sátorfájukat. A férfi kolléga bevonult katonának, az ő szobájába költöztek. Később a társnőjét Rókára helyezték, egyedül maradt. S megkezdte vegetatív életét: evett, aludt, vagy amíg a néni is fenn volt, aki állandóan lefoglalta, szórakoztatójának tekintette, rádiót hallgatott. Olvasni szeretett volna, nyelveket tanulni, de az átszűrődő fényt a szomszéd szobában nem tűrték el. Tavaszig bírta, akkor odább állt. A harmadik helyen egy étel arra ébredt, hogy 46 éves szállásadónője 26 éves élettársával verekedik. Verekedéseik később rendszeressé váltak. Egyik estéjét egy pedagógus házasipárnál töltötte, likor ért haza. Vendéglátói elkísérték, és megkérték a háziakat, ne haragudjanak a késés miatt. A házi néni azonban másnap fűnek-fának azt terjesztette róla, hogy részegen ment haza, holott egy korty bort sem ivott. Május végén, elhagyva a kórházat, két kezelés között leutazott hozzá az édesanyja. Az ő segítségével került jelenlegi aiDerietoe, az első női viszonyulag jól telt el. Keveset még olvashat is, sőt tévét is nézhet: az udvarban lakik Matild néni családos fia, azoknál van televízió. — Beszennyeztek — mondja Mária. — Először a katonának bevonult kollégámmal boronáltak össze, majd, amikor az állatorvos egyszer motorjával hazavitt, az állatorvossal. Mi az, már két vőlegényem van, gúnyolódtak, és nézegették, nem vagyok-e állapotos. Elhíresztelték, hogy adós maradtam az albérleti díjjal... — A tantestület nem segíti? — Volt egy szoba az iskolában, az egyik osztály mellett. Megüresedett, de egy velem egyidős tanártársam kapta meg. Endre rendes fiú, én őrá nem haragszom. Sokszor elgondolkozom itt magamban a sötétben, míg nem tudok elaludni, vajon nem bennem van-e a hiba. Nem vagyok-e túl érzékeny? Mi írandó az én számlámra? Hol, mikor, hogy rontom el a dolgaimat? Tudja, az a baj, hogy a tanítás csak négy óra, és a többi időt iskolán kívül kell eltöltenem ... Harsány kiáltást hallunk. Kimegyünk. — Ki maga? Mit keres az én házamban? Mit akar attól a lánytól? — támad rám Matild néni. Felvilágosítom. Nem elégszik meg vele. Az igazolványomat akarja látni. Egy börtönőr szigorúságával mustrálja, még a kezemből is kiveszi. Azt hiszem, Máriának itt se lesz sokáig maradása. o Körülbelül húsz pedagógus , él Tápiószőllősön, albérletben , csak Csóti Mária lakik, ő a tantestület kultúrfelelőse, sikeres karácsonyi műsort rendezett, anyák napján szép táncot mutatott be osztályával, egyik tanítványa szavalatával , a járási kulturális seregszemlén bronzérmet nyert. Június 23-án kisdobosvezető-képzős táborba megy, augusztusban két hétre őrsvezetőképző táborba. Az igazgató jó tanerőnek tartja. — Bezzeg a mi időnkben — ágálnak idősebb férfi pedagógustársai. Hogy ők is mennyi buktatón mentek át, míg idáig eljutottak. Nem szabad mind^ járt letörni, elszaladni. Mi lenne, ha mindenki megfuta$ modna? ... Fanyalogva hall· gatom ezt a nem szerencsés és ^ ^ nem meggyőző érvelést. A tanács már eddig is sokat ^ tett a nevelők letelepítése érdekében, mondják, s ez már ^ jobban érdekel. Egy pedagógus-házaspárnak lakást vásárolt, két házaspárnak házat ^ építtetett. Jövőre, ha pénzt $ kap rá, két vagy három egy^ szobás lakással bővíti az iskolaépületet, ezekből Máriának is ^ jut. De lehet, hogy előbb is ^ megoldják problémáját, mert !; Kézér Jánosék pedagóguskölcsönnel építkeznek. Csak hát ^ Kézérék tavasznál előbb nem ^ foglalják el új otthonukat. S ^ egyébként is egy számtan-fizika tanárt keres az iskola, esetleg annak kell majd a volt Ké^ zér-lakás. No, de egy másik 5 pedagógus is költözni készül, 6 ^ talán akkor az ő helyére... Ha... lehet... talán ... © S Megyek a buszmegálló felé, § hatodmagával ballag velem $ ^ szemben Csóti Mária — Most jön egy hosszú ^ nyár, mindent kipihenek, és $ majd gondolkodom — mondja, ^ amikor összetalálkozunk. — ^ Azt hiszem, csak egy mód van: ^ ősszel visszajönni, és újra kezdeni. Bár az is megfordult a ^ fejemben, nem lenne-e jobb, ha valami adminisztrátori ál^ ^ lást vállalnék valahol. Kissé keserűen bár, de már ^ ^ mosolyog. Nézek utána. Egy dundi kis 5 lány a kezét fogja, egy másik S a jobb karjába csimpaszkodik, § három rajongva körülugrán^ ^ hozza. Nem fogja őket itthagyni, ^ tudom Palsai* Titván Árnyéka volt Ami te voltál, visszalépett, árnyéka volt, van, nincs sehol, nyugtalan álmú sziklaszirten zizeg a zengő alkohol, fókabajuszú hajnalokkal arap beléd az ébredés és mámormérgű áldozat van, ha nem ébredsz, ha élni félsz. Fogadkozások falka vádja kering körötted — sok sakál — vigyáznál, lépnél, ám bokádba akasztja horgát száz halál, cseppekre oszlott öntudattal keresed lépted, önmagad, úgy mondod, hogy ez meg az van, soha nem jön meg már szavad. Somodi Barna tudom.