Pest Megyei Hírlap, 1968. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-14 / 164. szám

A kalászosok betakarításáról BOSSZÚSÁG, LEHAN­GOLT reménység, némi fá­radtság a termelőszövetkezeti vezetők arcán, hiábavaló vá­rakozás, ígérettől visszhangzó s­zikkadó határ. Ez a kétnapos területi­ szemle rövid, de talán jellemző mérlege. A nagyján, igaz, túl va­gyunk, de még korai lenne a végső következtetést, tanulsá­got az évi aratási munkák eredményeiről, a gépek üze­meléséről és a hiányosságok­ról leszűrni. Mégis, vannak a közel egyhónapos, drámaivá fajult betakarítási harcnak olyan állomásai, melyek már tényként rögzíthetők. KELLEMES MEGLEPE­TÉSKÉNT hatott az idei át­lagtermések alakulása. Úgy érzem, nem csupán a közvéle­ményt, de a szakemberek zö­mét is gondolkodásra késztet­te. Hisz egy kegyetlen száraz, aszályos tavaszt egy forró, ko­ra nyár követett. Ennek ellené­re az őszi árpa ragyogó, vártnál szebb eredményt ho­­­zott. Járási viszonylatban a tervezett holdankénti mázsával szemben 15,04 12,10 má­zsát lehet elkönyvelni. Búzá­ból és rozsból pontos átlagot nem tudunk, de megközelítő­leg itt is számolhatunk a terv­vel Lánczy Kornél, a monori Kossuth Tsz . főagronómusa szerint a jó magágy, a kellő műtrágyaadag, s az esetenként jó időben érkező tavaszi esőcs­­kék hatására a kalászosok fej­lődésben, terméskötésben meg­előzték az aszályt. Ha az idő­járás több tavaszi csapadékkal kedveskedik, akkor­­ az idei év gazdag, bő termést hozott vol­na. MA MÁR SZINTE ÉRIN­TÉS NÉLKÜL, teljes gépesí­téssel kerülhet a szem a rak­tárakba, örülhetne...Az ember, jogosan. Ehelyett: a gabonában rejlő milliókért kétségbeesett kéré­sek vagy kemény kirohanások, mindent káromló kritikáik so­ra. Az ok: a gép javító kom­bájnjainak tehetetlensége, melyek állnak, mert rosszak... De hát, miért? Úgy érzem, Horváth Árpád üllői főagronómus fogalmazta meg találóan, amikor a vesz­teglő három kombájn ügyé­ben nála jártam. A gépek jók lennének, ha azt úgy javíta­nák, — akik javítják — mint­ha sajátjuk lenne, s azzal ál­landóan nekik kellene dolgoz­niuk, de mert... Sajnos, javítást Budapesten futószala­a­gon végzik, s ott is normára dolgoznak. A javítás felületes, lényegtelen, csak a végszám a lényeges, s hogy újnak lássék, egy-két kilogramm festék is rákerül. Nem hiszem — mondja teljes meggyőződéssel —, ha tudnák, ha felmérték volna, hogy mely alkatrészek épülnek, fáradnak el leggyor­sabban és azt kicserélnék, elő­fordulna menet közben, szinte óránként, hogy ez, vagy az a csavar, alkatrész elszakad, ki­esik, vagy szinte elporlad. Ezek a kis hibák emiatt is, s a rossz alkatrész utánpótlás miatt is, évről évre visszatér­nek, de senki nem tesz elle­nük semmit. EZ TEHÁT AZ OKA, hogy a gépjavító 31 kombájnjából az egy hónap folyamán átlag 15 állt. Ugyanakkor a szövet­kezetek saját tulajdonában levő 13 kombájn szinte megál­lás nélkül dolgozott. Ez lenne tehát az oka annak a jelenségnek, mely az utóbbi napok közhangulatát rontotta. Persze az is kétségtelen, hogy több esetben nagyobb volt a hang, mint az ok, s itt­­ott olyan műfelháborodásokat láthattunk, amelyek feleslege­sek, s néha károsak voltak. TÉNYKÉNT KELL EL­KÖNYVELNÜNK, hogy a ja­vítások lassan, sokszor szerve­zetlenül, a várakozástól unot­tan folytak le, s ezért joggal róhatók meg a gépjavító terü­leti megbízottai, a műhelyko­csik emberei. De kérdezem, ők tehetnek arról, hogy az il­letékes járási szervek többszö­ri kérelme ellenére a 31 álla­mi kombájnhoz az egész járás területére csak egy műhelyko­csit biztosított a felsőbb veze­tés? Egy volt, s az is hiányo­san felszerelve .... Ennek a végső és sajnálatos eredménye az, hogy a kombáj­­nosok nem kerestek, s közülük nem egy hetekig tartó vesz­­teglés miatt ott akarta hagyni az egészet. MILYEN TANULSÁGOT vonhatunk le az eddigiekből? Szakmailag talán azt, hogy igazolódott ismét, csak megfe­lelő növényszámtól lehet jó átlagot várni, s a vetés idején a szükséges nem szabad magmennyiséget sajnálni. A sok éves harc eredménye az, ami megtörtént az idén, s a száraz idő ellenére jó termést adott­ a a megfelelő magágykészítés, s szerves trágya hiányában nagyobb arányú műtrágya adagolás. E tekintetben persze mérlegelni kell a gazdaságos­ságot is, mert nem mindegy, hogy mennyiért állítunk elő egy mázsa többletgabonát. Mi a tanulság a gépekre­ vo­­­­natkozóan? Ha nem támasz­kodhatunk mások becsületes munkájára, akkor a leggazda­ságosabb és legcélravezetőbb a saját kombájn. Kevesebb a vita, és egy já tsz­ésszerű ki­használással az aratási díj fe­jében két év alatt ki tudja gazdálkodni az árát. Ha pedig gyengébb a gazdaság és rá­kényszerül az idegen kom­bájnra, akkor nagyobb türe­lem és megértés kell mind a vállaló, mind a munkáltató részéről. Ne legyen mindenki szakember, okos, szervező és irányító, hanem az ügyek in­tézését bízzuk az érdekelt, érintett vezetőre. Szép dolog a segíteni akarás, de csak ész­szerűen, szervezetten, nem kapkodva. AZ UTOLSÓ HARMAD még hátra van. A gépiek min­denütt kezdenek úgy dolgozni, ahogy az első perctől kellett volna. A kalászosok betakarí­tásánál aggodalomra, izgalom­ra nincs ok. Klein István, a járási mezőgazdasági­ és élelmezésügyi osztály szakfelügyelője 120 NAPIG? Kedves figyelmességgel le­pett meg bennünket a Róna Vendéglátó Vállalat. Elküldte szerkesztőségünkbe a vállalat legújabb, saját termékét, Róna-teasüteményt ízléses, dí­a­szes, cégjelzéses dobozban. Mellékelt levelükből megtud­tuk, hogy a teasütemény új­donsága, előnye az, hogy hos­­­szú ideig, 120 napig tárolható, és mégis omlós, puha marad. Mutatós csomagolása pedig ki­elégíti a korszerű követelmé­nyeket, kem­ény anyagú dobo­za szu­n­tés közben megvédi a süteményt a zúzódástól. a Továbbiakban kérték, hogy meg.Róna-teasüteményt ízleljük Nos, megkóstoltuk. És rész­ben ellenőriztük, hogy állítá­saik fedik-e a valóságot. A do­bozban többféle sütemény volt, puha is, omlós is, nagyon fi­nom. De hogy 120 napig el­­áll-e, erről nem tudunk véle­ményt mondani, ugyanis a doboz sütemény az első nap elfogyott. X. ÉVFOLYAM, 164. SZÁM 1968. JÚLIUS 14., VASÁRNAP Üllői kérdés: Nincs elég tej? Lesz, ha a Kossuth Tsz látja el a községet Az üllői Kossuth Tsz tej­csarnokában katonás a rend. A kimosott kannák fejjel le­felé sorakoznak, a sárga kera­­mitpadló még nedves, nemrég mosták fel. Tisztán várják a hűtőedények az esti fejést. Itt még a tejet hagyományos mó­don, bordás vízhűtővel hűtik, de már szerelik a modern, ammóniákkal működő új be­rendezést. A tsz-ben naponta több mint ezer liter tejet fejnek. A szállítás gazdája Vakarcs László fogatos, naponta pontos időre, két helyről szállítja ide a tejet, a Gyár utcai tehené­szetből és a Zsaróka-hegyről. A tej nagyobb mennyiségét a ceglédi tejipar veszi át. Most nyáron, az éjjeli órákban. Helyben csak annyi marad, amennyi a fogyasztóknak kell. Éppen eddig jutottam el a tájékozódásban, amikor vásár­lók jöttek. Gyorsan megteltek a háziasszonyok kannái, azon­ban nem jutott mindenkinek. Miért van ez? Azért, mert so­kan eddig a boltból vitték a tejet, most újabban pedig ide jönnek. Miért éppen ide? Az egyik vásárlót, Szekendipét kérde­zem: — Jobb ez a tej? — Az a tej jó, amelyik föl­adja a felét — válaszol diplo­matikusan, aztán mégis csak állást foglal. — Ez pedig föl­adja. Az üllői boltokat jelenleg a ceglédi tejipar látja el. Most viszon­t a Kossuth Tsz azt ter­vezi, hogy növeli a tehénállo­mányt, fokozza a tejtermelést, s így majd lehetőség nyílik arra, hogy ez a szövetkezet lássa el egész Üllőt. S így re­mélhetőleg nem lesz gond a­­ tejellátással. (em) | Szakállas férfi - 46 ezer fontért A londoni Sotheby Galériá­ban rendezett képaukción ha­talmas áron keltek el régi hol­land, olasz és francia mesterek remekművei. Rembrandt „Sza­kállas férfi” című, képes­ leve­lezőlap nagyságú portréjáért 46 000 fontot adtak. J. B. Páter „Falusi ünnep” című festménye 52 000 fontért kelt el. KEDDEN SZELLEMI VETÉLKEDŐ Július 20-án, szombaton rendezik meg Cegléden a te­rületi szántóversenyt. Ezen járásunk is érdekelt lesz, ti­zenhárman utaznak Ceglédre versenyezni. Ebből hat ver­senyző KISZ-tag. A szombati gyakorlati versenyt szellemi vetélkedő előtt kedden tartanak meg, amelyet Monor­on, a járási KISZ-bizottságon. Az ifjú szántóversenyzők politi­kai és szakmai kérdésekre vá­laszolnak. A FRISS KENYÉR Érkezik a friss, puha kenyér az üllői üzletekbe. Mire a vakációzó gyerekek felébrednek, a párolgó kávé mellett már ott van egy jókora szelet belőle, vajjal vastagon kenve. (Kiss Tibor felv.) Az üllői tolvaj még a kulcsot is elvitte Üllőn, a Móra Ferenc utcá­ban van egy kis vakolatlan épület, itt lakik a nyugdíjas Maár házaspár. Maár István azelőtt postai levélkézbesítő volt, most nyugdíjának kiegé­szítéséért a kőművesek mellett vállal munkát. Az üllői búcsút megelőző szombaton a kis család házába szomorúság köl­tözött, ajtaját Mariska néni a lakás wertheimzárral be­zárta és elment az orvoshoz, majd a gyógyszertárba. Haza­térve meglepetéssel vette ész­re, hogy a szobaszekrényből eltűnt a keservesen összespó­rolt 1400 forintjuk, a baromfi­­udvarból pedig hiányzik öt nagyobb csirke. — Mikor hazaérkeztem — panaszolja —, mindjárt fel­tűnt, hogy a lakást kettőre zártam és egyre nyílt. A háló­szoba ajtaját nyitva találtam, s a macska is a szobában volt, holott előzőleg kizártam az udvarra. Ezek keltették fel a gyanúmat, mindjárt a pénzt kerestem, s hűlt helyét talál­tam. — A wertheimzárat hogyan nyithatta ki az ismeretlen? — csodálkoztam hangosan. — A hátsó szénkamra ajta­ja felett, belül egy szögön ló­gott a kulcs. Most az is el­tűnt. A helyszínen ismerős egyén követhette el a lopást, aki tudta, hogy a másodkul­csot hol szoktuk tartani. Meg­jegyzem, a szekrényből húsvét előtt már eltűnt ezeregyszáz forint, akkor abban a tudat­ban voltam, hogy elvesztet­tem. Most már biztosra ve­szem, hogy azt is a lakásból lopta el valaki. Érdekes, hogy mindkét lo­pás nagyobb ünnep előtt tör­tént. ___________ (em) Katonaarcok A rajparancsnok k­issé idegenül érezte magát­­­­ társai között az első hó­napokban. Aztán egyre jobban megszokta a „rendet”, fegyel­met, s az első két hónapban , az alapkiképzés időszakában kiváló eredményeket ért el. Jól sikerült a lövészet számá­ra, de nem vallott szégyent egyéb kiképzési ágakban sem. Így esett rá is — többek között — a választás: tisztes­iskolára küldték. Ott a még nagyobb feladatokat is sikere­sen teljesítette, s a megérde­melt siker nem is maradt el. Nagyon örült, amikor jó mun­kája jutalmául őrvezetővé léptették elő. Kissé szorongó érzés fogta el. Eszébe jutott a sok-sok fáradságos munka, amely idáig vezette őt. A raj tagjait jól ismerte, hiszen ő is közülük került ki. Mint raj­­parancsnok tevékenykedik im­már hét hónapja és sok szép eredményt mondhat magáé­nak. Az egyik éjszakai lövé­szeten mények hirtelen nehéz körül­között is jó ered­ményt ért el — rajával egye­temben, elöljárói, felettesei elége­­dettek munkájával. Büsz­ke rá édesanyja is, aki szíve­sen hallgatja fiát, ha hazajön Monorra, szabadságra. Mint mondja: — Örülök, hogy fiam ott is megállja a helyét... a Es, hogy mennyire így van ez, azt bizonyítja az is, hogy Kár­mán Jóskát egyre többször láthatja édesanyja, mert a jó munka jutalma, a szabadság, sohasem maradhat el. (gér) ÜLLŐ: Épül az új zöldségbolt Ássák már az alapját az ül­lői, Rákóczi-telepi új zöldség­boltnak. A bolt 100 négyzet­­méter alapterületű lesz, s kü­lön, tágas göngyölegraktárt is építenek mellé. A mennyiségű tégla és megfelelő cement már a helyszínen van, s hogy a vizet se kelljen hordani, nyújtóznak messziről már csövek az OVIT-kútig. Innen a kapja majd a bolt is a vizet.­­ — E hónap végén kitűzzük „gleitnit” — fogadkozik Kálmán István kőműves bri­gádvezető, s ha hinni lehet a szónak, akkor őszre megnyí­lik Üllő legkorszerűbb boltja. Az építésre 150 ezer forintot fordítanak. (k. s.) HÉTFŐN SZABAD PÁRTNAP Hétfőn szabad pártnap lesz a járási tanács épületében. En­nek keretében filmbemutató­val egybekötött, kubai él­ménybeszámolót tart Klein István, a mezőgazdasági és élelmezésügyi osztály munka­társa. Holnap: Fogadóóra Dr. Zimányi Gyula, a járási tanács vb-tátikára, holnap, 8- tól 14 óráig fogadóórát tart a járási tanács épületében levő hivatali helyiségében, a taná­csi szervek hatáskörébe tarto­zó ügyekben. Annak Apró, kis nyomtatott cé­dulákat osztogatnak mosta­nában a postai kézbesítők. Egy előzékeny figyelmezte­tés van rajta, a július 26-i Anna névnappal kapcsolat­ban. Részben a saját érde­kükben, de inkább az An­nák és az Annákat köszön­tők érdekében hívják fel a lakosságot arra, hogy a dísztáviratokat ne az utolsó napon adják fel. Minden ilyen közismert névnap előtt próbálnak propagan­dát kifejteni a postások, eddig vajmi kevés siker­rel. Pedig érdemes lenne megfogadni jó tanácsukat, esetleges bosszúságoktól mentenénk meg magunkat is, meg az Annákat is. Bár a jókívánság két nappal a névnap után sem késő, de miért ne érjen oda idejé­ben, ha lehet. Márpedig le­het, egyszerű a titka. Akár a már holnap fel lehet adni távirati jókívánságot, csupán külön kérni kell, hogy mely napon kézbesít­sék ki. Ügyeletes orvos Gyömrőn: dr. Balogh Sán­dor, Monoron: dr. Pénzes Já­nos (egészségház), Üllőn dr. Koncz Lajos, Vecsésen: dr. Pauchly Géza tart ügyeletet vasárnap. — Ügyeletes gyógy­szertár Monoron a főtéri, Ve­csésen az Andrássy-telepi. Moziműsor Ecset: Meztelen pásztorlány. Gomba: Becsületbeli ügy. Gyöm­­rő: Keresztelő. H: Gyilkos a túl­világról. Maglód: Kalózkapitány újra tengerre száll. H: Menyas­­­szony a zsákban. Mende: Meny­asszony a zsákban. H: Kalózkapi­tány újra tengerre száll. Monor: Korunk hőse. H: Árnyak a Notre Dame felett. Nyáregyháza: Falak. Péteri: Aranysárkány. Pilis: Lás­sátok feleim. H: Jocita. Tápió­­sáp: Lenni vagy nem lenni. Tá­­piósüly: Hűtlen asszonyok. Űri: A felrobbantott pokol. Üllő: Jég­királynő. H: Fiúk a térről. Vasad: Hűtlenség olasz módra. Vecsés: A 4-es labor őrültje. Matiné: Császár parancsára. H: Tökéletes úriem­ber. TŰZ A NÁDASBAN Gyerekek dobták el az égő gyufát Csütörtökön délután tűz ütött ki Péteriben. Gyermekek játszottak a tó mellett a ná­dasban, s egyikük tűzzel kí­nálta a cigarettára gyújtó tár­sát. Az égő gyufát azután el­dobta, s a viharos szél pilla­natok alatt lángra gyújtotta a nádast. Mire a község lakossága tu­domást szerzett volna a baj­ról, már a gyömrői honvédség tűzoltói teljes erővel dolgoz­tak. Egyes egyedül nekik kö­szönhető, hogy nem esett a lángok melletti, martalékául a nádas nagy kiterjedésű rezsitábla. Kalina János tanácselnök, a község lakossága nevében kö­szönetét fejezi ki a gyömrői honvédeknek. (sötétné) Tóth Ambrus felvétele

Next