Pest Megyei Hírlap, 1968. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-11 / 188. szám

/ 6 A Magyar Gördülőcsapágy Művek Diósdi Gyára (Diósd, Gyár u. 2.) FELVESZ gépésztechnikusokat, gépészmérnököket, építésztechnikusokat, villanyszerelő és lakatos szakmunkásokat, betanított munkára férfi és női munkásokat. 6 órás munkára fiatalkorú lányokat és fiúkat. Betanított munkásokat részmunkaidőben (napi 4 órás műszak) is foglalkoztatunk.­­ A gyár Budapestről is könnyen megközelíthető, kék és MAVAUT autóbusszal, a Kosztolányi Dezső térről 20 perc. 44 órás munkahét, kétműszakos üzemelés, kéthetenkénti váltással. Minden páros héten szabad szombat. Utazási kedvezmény. Kollektív szerződés szerinti további kedvezmények. A betanított munkások megfelelő gyakorlat után szakmunkásbizonyítványt szerezhetnek. Kereseti lehetőség betanított munkások részére 1500-2200 FT-IG Jelentkezni lehet a gyár Munkaügyi Osztályán. Telefon: 258 — 880. PEST »fECVEIyBirtop MÍG FENT JÁRNAK A CSILLAGOK... Küzdelem a műtőben — Mosdóban a potyautas Bárpult mellett, hajnalig EMBEREK AZ ÉJSZAKÁBAN... ÚTON, AUTÓBAN, HAJÓN, VONATON — MUNKÁBAN. A BÁRPULTOK ELŐTT. KÓRHÁZAKBAN, ÉJJELI ÜGYELETEN. RÓLUK ÍRUNK A MOST KEZDŐDŐ SOROZATBAN. A köd elborítja a teret. Az utcáik kihalta­k, a félénken­­lőbújó holddal hiába próbál­nak versenyre kelni az utcai Lámpák. Fény csak a ková­csoltvas feliratú — Váci Kór­ Ház — épületből szűrődik ki. Fékez a fehér kocsi, a men­tősök kétoldaliról segítve ve­zetnek egy elgyötört arcú assz­­­­zonyt. A férj jó pár lépéssel lemaradva, félénken követi őket. Éjjeli neonfények. Fél tizen­kettő. Füst, ital és tömeg a ni­gilt clubokban. Egy helyen az asztalok össze vannak tol­va, nagy társaság mulat: né­met turisták. A mellettük le­vő széken, egyedül, egy szem­üveges fiatalember kortyol­gatja konyakját. Hirtelen fel­ugrik, nem bírja tovább az egyedüllétet. Tíz perc sem te­lik el, amikor kidüllesztett mellel visszatér, karján egy hosszú hajú, rövid szoknyás szépséggel. Hogyan csinálta, nem tudni, de nagyon, örül, annyi szent. Az átható sikoly éles kés­ként hasítja fel a folyosó csendvásznát. Szabó József hir­telenjében magára kapott ingét gyűrögeti. Nem veszi észre keze mozdulatát. A szülésznők fehér alakja tűnik fel egy pillanatra. Be­szélgetni nincs idejük. Hiába néz rájuk a leendő apa két­ségbeesett könyörgéssel. Kisállomás a Dunakanyar­ban. A fiatalok, ha unatkoz­nak, kiballagnak az állomás­ra, hogy az öreg „bakterral’­ beszélgessenek, szórakozzanak, vicceket meséljenek. lat Az éjszaka, meglepő forda­borította fed­dgi rendjét. fel a szokások A sorompó­­kezelő laposakat pislog, fejét vakarja, körülnéz és odasúgja a fiatalembernek: — Fiúk, ma nem lehet be­jönni, mert megfúrt a kollegi­­nám. Bármikor ellenőrizhet­nék. Nesztek, vigyétek az üve­get, s gondoljatok rám, fiúk... A fájdalmas kiáltások rövid időközökben, szabályos ütem­ben, mint a szívverés, ismét­lődnek. — Fiú, fiú suttogja maga elé az alig 22 éves férj. Aztán legyint, mintegy önmagának. — Úgyis lány lesz. Újra egyedül van a szem­üveges fiatalember. Nem ren­del semmit, csa­k táncol, a nő megunta, otthagyta. Aszta­lán még mindig csak egy ko­nyakospohár árválkodik.. Már nem olyan boldog — menni készül. A belépő árával itt nem lehet túl jól mulatni. A csend már idegtépő. Kö­penysuhogás. A főorvos. Ar­cán még ott a félbehagyott álom kifejezése. Telefon, komplikáció, sürgős! S már itt van. Bezárul mögötte az ajtó. Mintha szűkülnének a falak. Egy, kettő, három, négy, öt... „Meddig tart ez még?” Rohanó lábak, fiatal, talán huszonhat éves csecsemős­­nővér önfeledt mosolya, kéz­szorítása: „lánya van, egész­séges!” Megvan a legifjabb őr­szen­tmiklósd, íratlan szabály a váróter­mekben, hogy csak suttogva szabad beszélni. Ritkán szegik meg. Néha egy alvó, mint most is. Álmában hosszasan, néha üvöltve vitatkozik vala­kivel. Egy-egy pillanatra der­medt­­ csend, megjelenik rendőr, ránéz az alvó szónok­á­ra. Vállat von. — Régi ismerős. Hangulatvilágítás. Piros, kék, lila, lámpák, sejtelmes fény, kezdődik a műsor, ki­gyulladnak a reflektorok, nők sorozatosan visszatapsol­­­ják az énekeseket, a férfiak türelmetlenek, a sztriptízre spórolnak. Nem tudják még , ott nincs ismétlés. óra.Cegléd, vasútállomás, este 11 A forgalmi irodán. — Az állomáson dolgozók­ról csak a MÁV főnökség en­gedélyével szabad írni. Az ügyeletes rendőr: — Sajnálom, de nem mond­hatok semmit, majd ha jön a felettesem. Az újszülöttek szobájában. A legifjabb jövevény Szabó Erzsiké, elfoglalja az őt meg­illető helyet a kiságyban, a vi­lágban. A főorvos mosolyogva lép ki, üdvözli az újdonsült apu­kát, gratulál. Kezében még re­meg kicsit a cigaretta. Két szülésznő és az ügyele­tes orvos segített a szülésnél, az utóbbi meglepően fiatal. Pesten lakik, de a hétből há­rom éjszakát mindig itt tölt. Még ki sem fújhatják magu­kat, a mentő újra hoz valakit. A hosszú, barna hajú fiatal­­asszony mosolyog derűs nyu­galom szépíti arcát. Agócs Miklós — szintén Férje, őr­­szentmiklósi — annál sápad­­tabb. Egyre csak a földet né­zi. Még a felesége vigasztalja őt, végigsimít a haján, úgy mondja: „Nem kell egy óra és jobb kedved lesz, ne aggódj”. De tíz perc sem kell... Robogó vonat. A kalauz. — Ami itt van éjjel! Kép­zelheti. Erre jár az „Ajaj, fe­ketevonat”. Hogy mi a legér­dekesebb? Amikor lógni akar­nak. Képesek órákat állni a mosdóban. A legrosszabb? Amikor meg akarnak verni, ha nem az utolsó számítom a büntetést.állomástól izgatott csend lesz, amikor bekonferálják a vetkőző szá­mot. Egymáshoz dörzsölődnek a tenyerek, emelkedik a vér­nyomás. Jó nő. Vetkőzik dere­kasan. Mikor a melltartónál tart, a férfivendégek felállnak. A te­tem viszont elsötétedik. Moraj. Mire újra világos lesz, előkerülnek a kidobólegények. Nincs dolguk. A bárpultnál sorba könyö­kölnek. Az egyik el is aludt, a másik keltegeti. — Józsi, itt az asszony, ér­ted jött... Nagy az ijedelem, de amikor látja, hogy csak ugratás az egész, nyugodtan tovább hor­­tyog. Kétszáz forintért. Éjfélkor ér véget a tánc Ve­rőcén. Éjféltől négyig kell vár­niuk azoknak, akik a szomszéd községekből jöttek. A pénztá­rosnő becsukta a kisablakot. De elaludni nem tud. Hányko­lódik a félálom és az ébrenlét között, mert a fiúk átrendezik a várótermet, a padokon do­bolnak, lábukkal a padlón ve­rik a ritmust, s veszettül ének­lik: „Kiabálj, énekelj!” Egy­szerre megjelenik köztük ő is, és szófogadóan velük kiabál. Hajnali négy. Záróra. Ki­ürül a night club, megszállják a takarítónők. Az utca párás szürkeségében embercsoport vár a mennek.villamosra, munkába Észrevétlenül kivilágosodik. De még csend van. Pedig a váci kórházban még nincs vé­ge az éjszakának. Hátra van a műtő, a szülőszoba rendbetéte­le, a műszerek sterilizálása, a betegek reggeli ellátása. Nyugodt éjszaka volt. B. Tamás Ervin— Mészáros Sándor— Varga Vera TÉRZENE Borváros a föld alatt MINDEN MÁSODIK EMBERNEK: EGY LITER MAGYAR BOR Budapesten találjuk az or­szág egyik legnagyobb bor­pincerendszerét Valóságos bornagyüzem ez: naponta mintegy 100 ezer palackot töl­tenek meg benne. A pince la­birintusaiban több mint két­ezer ember dolgozik. —­­Mindegy, hogy hol épí­tik fel a pincéket? — Dehogyis! Nemcsak az a fontos, hogy hová telepítsük a borpincét, hanem az is, hogy milyen kőzetanyagok alkotják a falait — magya­rázza Farkas Gábor, a Buda­foki Pincegazdaság igazgatója. Az 1700-as években Mária Terézia és később II. József ide, Budafokra telepí­tett sok ezer sváb családot. A fővárostól alig 10 kilométerre levő helység azóta egybeolvadt a terjeszkedő Budapesttel. Az őslakók a házépítéshez­­ hegyből termelték ki a kocka­a köveket, így hatoltak egyre beljebb és beljebb a hegy gyomrába. Lassan ezután ki­alakultak a hosszú föld alatti folyosók. A bortermelők és a borkereskedők felfigyeltek ezekre, és 1900-ban végképp birtokukba vették a hegy bel­sejét. Különleges előnyei vannak a hegy gyomrában érlelt bo­roknak. Mivel a tufa rendkí­vül rossz hővezető anyag, jól szigetel, s így biztosítja, hogy a leghidegebb tél és a leg­melegebb nyár közötti hőin­gadozás maximum 4 Celsius­­fok, természetesen minden mesterséges hőmérséklet-tem­­perálás nélkül. Optimálisan 12—16 Celsius-fok között „érik” a­ bor és ez a hőmér­séklet itt adva van mondja az igazgató. — Elmondhatjuk, hogy et­től jók a borok? — Nem ilyen egyszerű a válasz. Ezernyi tényező be­folyásolhatja. Mi, borászok úgy mondjuk, hogy nincs két egyforma szüret. A jó évjárat az időjárás függvénye. Döntő a napfényes órák száma, a csapadék mennyisége, különö­sen a szüret időszakának idő­járása. A talaj, a levegő kü­lönleges összetétele a magyar szőlőtermelő vidékeken ki­tűnő. Egy hosszú, meleg „vén­asszonyok nyara” elnyújtja az érést és sűríti az aromákat. — Tehát a szüreten dől el a bor sorsa? — A szüret csak az első lé­pés. Számos borkezelési mű­velet ezután következik. — Ahogy beljebb haladunk a fo­lyosókon, egy idős pincemester ezt így magyarázza nekünk: — A bor élő szervezet: megszületik, fejlődik, s el­öregszik, mint az emberek. Szeretetet igényel, gondos ne­velőmunkát. Derítés, festés, állandó ellenőrzés. Lényeges, hogy mikor kerül az ital a pa­lackokba. Minden bornak van optimális érési ideje. A ma­gyar homoki fehér borok pél­dául átlagosan 3 év alatt érik el ezt a „bort”, a nehéz aszú­boroknak, viszont 8 év szüksé­ges. Ha ebben az optimális érési időszakban, kerülnek a palackokba, akkor hosszú esz­tendőkig megtartják ízüket, zamatukat. Ha pedig túlérle­lik, elfárad, elöregszik a bor. Szaknyelven úgy mondják: „Iskolát járt bor lehet csak igazi!” Az üveglopóban arany szín­ben csillog a Balaton vidéki bor. Az íze is kitűnő, koccin­tunk a borászok egészségére. Budafokon egyébként a sok száz kisebb pincét a hegy mé­lyén folyosókkal kötötték ös­­­sze: valóságos kis föld alatti város alakult így ki. Az üzem­részek közti széles utak, út­jelzőtáblákkal. És mindenütt hordók, hordók, hordók.­­ A budafoki borpincék a Duna mellett 10 kilométer hosszúságú szakaszon nyúlnak el., Bent a hegy alatt 30 ki­­­lométer hosszúságban futnak föld alatti utak, 500 ezer hektoliter bort lehet egyidő­­ben tárolni itt — mondja az igazgató. Az egyik kanyar után „óriással” találkoztunk. — Ez az ország egyik leg­nagyobb hordója. A „Szent István" 53 500 literes, ennyi bor fér bele domború pocakjába. De itt állt 1896- ban a milleniumi ünnepségek idején a csodahordó is, a 100 ezer literes, amelynek mélyén 12 tagú cigányzenekar ját­szott. A legkisebb hordó 1 li­teres és próbaérlelésekre használják. A magyar borokat világ­szerte az ismert márkák tet­ték híressé. A borok királynő­je, minden nemzetközi bor­verseny sokszoros helyezettje a Tokaji aszú. Íze, mint méz, aromája utolérhetetlen.a Tíz év alatt a magyar bor­export megduplázódott Más­fél milliárd literrel jutott kül­földre is, még Dél-Ameriká­­ban is kedvelt csemege. A má­sodik világháború óta expor­tált boraink mennyisége azt mutatja, hogy a földön min­den második embernek átla­gosan egy liter magyar bor jutott. Regös István Jó kereseti lehetőséggel, állandó budapesti munkára (téli idényre is) FELVESZÜNK AZONNALI BELÉPÉSSEL kőműveseket, ácsokat, állványozókat, festőket, mázolókat, asztalos gépmunkásokat, villanyszerelőket, segédmunkásokat és komplett brigádokat. Vidékieknek munkásszállást, étkezési lehetőséget és szociális juttatásokat adunk. ÁLLANDÓ 5 NAPOS MUNKAHÉT Budapesti Építő és Elemgyártó I tsz XVIII., Hengersor a 73.­­Honvéd pályával szemben, a 42-es villamos végállomásánál) 1968. AUGUSZTUS II, VASÁRNAP A hiszékenység vámszedői A szmokingos fiatalember • Befizetés semmire Táncol az asztal Ismeretlen fiatalember szmo­kingban feszített a kisváros népes farsangzáró bálján. H. Zsuzsa álmában sem hit­te, hogy ilyen csinos lo­vagja akad. Másnap a fiú megkérte Zsuzsa kezét. „Pes­ten garázsban dolgozom — mondta a leánykérő —, la­kásom, 2000 forint havi fi­zetésem van.” A szülők bele­egyeztek a házasságba, hasnap volt az esküvő. há e­el­teltek a mézeshetek, Zsu­zsa mind sűrűbben kérlel­te férjét: utazzanak fel Pest­re, látni szeretné jövendő ott­honát. Ám a fiatal feleség egy reggel hűlt helyét találta férjének. Csak később, a rend­­­őrségen derült ki, hogy szmokingos fiatalember meg­a rögzött bűnöző, két és fél éves börtönbüntetése elől menekült el Pestről Zsuzsát a vak bizalom, a hiszékenység késztette arra, hogy örök hűséget esküdjön egy ismeretlen fiatalember­nek. Hogy nem a szmoking teszi az embert? Erre nem is gondolt A hiszékeny em­ber figyelmét legtöbbször a külsőségek kötik le, ezek­ből ítél. A lány esetében bi­zonyos fokig közrejátszott a fiatalokra jellemző meggon­dolatlanság, de a szülők, hoz­zátartozók hiszékenységére aligha lehet mentséget talál­ni. „Mintaeset” — mondták a rendőrségen az iménti pél­dára utalva. A­ hiszékeny­ségnek azonban sok egyéb mintaesetével is találkozha­tunk a rendőrségi króniká­ban. tés Tavaly ilyenkor — hirde­útlán — vegyészmér­nököt keresett az egyik kis­ipari szövetkezet. A felhí­vásra többen jelentkeztek, köztük egy 40 év körüli, jól öltözött, kellemes modorú férfi. Csakhamar megnyerte a szö­vetkezet vezetőinek bizalmát, olyannyira, hogy elfelejtet­ték kérni a diplomáját. Hiá­ba is kérték volna. A mérnök úrnak titulált férfi ugyanis sohasem járt egyetemre, csu­pán gázmesteri vizsgája volt. Amikor felvették a szövet­kezetbe, hirtelen nem jutott más eszébe, a gázmesteri ok­levél számát diktálta be a mérnöki diploma számáua. Később a munkakönyvébe is bejegyezték, hogy ve­gyészmérnök. Néhány hét el­teltével a gázmester munka­helyet változtatott, ugyan­csak vegyészként alkalmaz­ták. És még ma is alkal­maznák, ha közelmúltban nem lopott volna el a válla­lattól 10 000 forintot érő vegyszert. Olykor még középkori ostobaság is hatalmába keríti a hiszé­keny embereket. Falusi isme­rősöm mesélte a minap, hogy szűkebb hazájában még min­dig divat a szellemidézés. Gyászruhás asszonyok 50—100 forintot fizetnek a szellem­­idézőknek, hogy megjelentes­sék előttük elhúnyt gyerme­kük, hozzátartozójuk szelle­mét. tatás Mások az asztaltáncos­­valódiságában hisznek. A világűr titkaiban jártas is­kolás gyerekek is gyanútlanul ülik körül azt az asztalt, amelyre a szeánszvezető is rá­helyezi a kezét. A szeánsz­­vezető bizonyítja: szó sem le­het csalásról, lám, az ő keze is az asztalon van. De azt már nem tudják az avatatlan gye­rekek, hogy a szeánszvezető pálcát dugott a kabátja ujjá­ba és a pálca végét az asztal lapja alá helyezte. A­ babonás hiszékenységében olykor a városi ember sem marad el a falusitól. Egyik kollégámat a minap varázs­­erejű cédula invitálta az egyik bérházba. Itt él a mindentudó jósasszony. A szívélyes hölgy írást ele­mez, hajlandó a postai válasz­adásra is, ha megfizetik. Egy elemzés­e húsz forint. Job­bára művelt, sokat tapasztalt emberek járnak a jósnő bo­szorkánykonyhájába, levelez­nek vele, bizonyára valamen­­­nyien megsértődnek, amiért most őket is a hiszékenység áldozatai között emlegetjük. Ezek után csodálkozha­tunk-e azon, hogy — rengeteg rendőrségi eljárás, bírósági ítélet ellenére — a hiszékeny­ség tovább él, terebélyesedik? Pedig sem a rendőrség, sem a bíróság nem találhat fel olyan varázsszert, amely megóvja a hiszékeny embereket a kárté­kony elemektől. A hiszékeny­séget kell irtani, kinek-ki­nek a saját háza táján. K. F.

Next