Pest Megyei Hírlap, 1969. szeptember (13. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-03 / 203. szám

1969. SZEPTEMBER 3., SZERDA A len varázsa Markáns arcú, magas ter­metű, mozdulataival, szavai­val nyugalmat egyensúlyozottságot árasztó, ki­sugárzó férfi. Most tíz esztendeje, 1959-ben lett főmérnöke Lenfonó és Szövőipari Válla­a­lat budapesti fonógyárának, de akkor már hat éve dolgo­zott az üzemben. Szakmai tu­dása mellett hely- és ember­ismerete tette könnyebbé az első, vezetőként megtett lépé­seket. Azután már a sokasodó tapasztalatok, az áttekintés megszerzése, s az elsősorban önmagával szembeni igényes­ség egyengették az utat. több mint hat és fél ezer em­­­bert foglalkoztató, Budakalá­­szon székelő vállalat vezetői úgy tartják számon Zolna An­talt, mint a legjobb gyári ve­zetők egyikét. S úgy is, mint akit a len, ez az igénytelen növény varázsa alá vont. A Linum usitatis stricum, azaz a házilen ötezer éve kultúr­növény, ősi textiliák kemény munkával — nyílni, áztatni, törni, tilolni, gerebenezni kell — készült alapanyaga. Ötezer éve használjuk, s mégis: iga­zából most kezdik csak föl­fedezni. Pontosabban: a hos­­­szú szálú lenrostok feldolgozá­sát — fonását, majd szövését — az ipar világszerte most te­szi valóban iparszerűvé. A len bűvkörébe vonta Zolna Antalt. Mint főmérnö­köt, aki évről évre többet tett a feldolgozás tökéletesítéséért, korszerűsítéséért, s mint ku­tató, újat kereső embert. magyar len közepes minősé­­­gűnek számít a világpiacon, bizonyos fajta — finom — fo­nalakat nem lehet előállítani belőle. Azaz: nem lehetett. A főmérnök, s Boros László üzemvezető ugyanis „Lenros­tok kémiai kezelése’’ címmel kidolgozott egy olyan tech­nológiát, aminek alkalmazásá­val 20—30 százalékkal értéke­sebb fonal fonható­ a­ magyar lenrostbó­. — , tehát finomabb. Csökkenthető volt az import, az addig „durva” magyar len­­ost kezesebbé, kellemesebbé simult. Másfél millió forint megtakarítását tették így le­hetővé; a főmérnök fölfűzhet­te a kiváló újító jelvény leg­magasabb, arany fokozatát. A len. Éveken át halmozó­dott a fölhasználhatatlan kóc a gyárban. Valóban nem len­ne alkalmas semmire? Azaz csak műszaki áruként, de tex­tilként nem? ö és Magó Ká­roly „Alacsony értékű lenkó­­tok lenfonodai felhasználása” címmel tettek le az asztalra egy új eljárást. Alkalmazzák, s évente egymillió forintot nyernek vele... Varázs? Biztos, hogy túl­zásnak, „újságírűnek” ítélné meg a kifejezést, ha hallaná. Maga csak annyi magyaráza­tot adott: az ember szeretné ismerni, s ismernie is kell azt az anyagot, mellyel dolgozik. Papírok, könyvek, folyóira­tok az asztalán. Valamennyi a munka, s a szakma szolgája. Pedig a lennek áztatáskor nincs túl kellemes szaga, a törött, tilolt, gerebenezett anyag nem túl mutatós. Pedig a len finom tapintású, nem bolyhos, nem tapad hozzá a piszok ... Kezdőpont és vég­pont között mássá lesz az anyag. És ez az egyszerű, a varázslatos benne. Főként, ha az ember tudja: része van az átalakításban ... Nehéz elválasztani a mun­kában éppúgy, mint szavaiban a két, egymásnak nem ellent­mondó, de más és más ideg­­feszültséget, fölkészültséget, koncentrációt kívánó területet A főmérnökit. Az alkotóit. Vagy nem is lehet elválaszta­ni? Azt hiszem. Csönd van, miután ezt ki­­mondtam. A főmérnök cigaret­táját szívja, maga elé néz. A földszintről a gépek zaja kú­szik fel, s végigbóklászva a szobát, kilibben a ablakon. Hirtelen arról kezd beszélni, hogy a lenipar mindig a má­sodik sorban állt, a textilipart egésznek véve, holott a len a háztartásban, konyhai eszköz­ként, a szobában, ezernyi más helyen — például vasúti ko­csik függönyeként — nélkülöz­hetetlen, teljes értékkel alig­ha helyettesíthető. Kiváló nedvszívó... Magyaráz, érve­ket sorakoztat, a szintetikus anyagok s a len keverésének most kezdődő nagy korszaká­nak lehetőségeit taglalja ... Igen, ahogy mondta: az em­bernek ismernie kell az anya­got, mellyel foglalkozik. Ő azonban nemcsak ismeri. Sze­reti is. A gondokat higgadtan foga­dó emberek típusába tartozik. Mentes a végletektől, de tud örülni tiszta szívvel annak, aminek érdemes. így például hosszan, s részletesen beszél arról, miként változott meg — a vállalati, s a gyári együttes fejlesztési koncepció megvaló­sulásaként T­ a termelőüze­mek főápa, “htfSrdh­i bújtották­­fel a szárn­yasfonókat a ötven százalékkal termelékenyebb szovjet gyűrűsfonógépek. Azt mondja: a műszaki fej­lesztés gyakorlatilag a végte­lenített szalaghoz hasonlítható. Nincs megállás. Amikor mun­kába álltak a gyűrűsfonók, már a következő lépésre ké­szültek: a vizes fonásról a szá­raz fonásra való fokozatos át­térésre. A régi szárnyasfonók­hoz mérten a német szárazfo­nók kétszerte termelékenyeb­bek, igaz, ebben a gyártási tar­tományban ez az eljárás csak most terjed el szélesebb kör­ben, s ma még mindkettőnek, a vizes és a szárazfonásnak egyaránt polgárjoga van. Már csak azért is, mert a véko­nyabb, értékesebb fonalak még vizes eljárással készül­nek, s azért is, mert a száraz­fonó gépeken viszont gyapjú­val, szintetikus anyaggal, len­nel egyaránt lehet dolgozni. Száraz műszaki eszmefutta­tás? De hiszen a műszaki fej­lesztés több éves — s ma sem lezárt — szakaszának eredmé­nyeként, míg 1961-ben 875 fő­vel 1424 tonna fonalat készí­tettek, addig 1968-ban 756 fővel 2272 tonnát állítottak elő. Ha ez, az ilyesfajta fejlődés nem lenne itt, s a gyárak seregé­ben, ma sem kevés gondunk mennyivel lenne több? Mert szép szavakkal szórakoztatni, elandalítani is lehet embere­ket, de az anyagi szükségletek kielégítéséhez a termék kell. A mindig növekvő szükségle­tek mindig több terméket kí­vánnak, követelnek. Hát ezért, hogy a len varázsa pontos mű­szaki adatokkal is meghatá­rozható. A lenipar jövőjéről beszél, s arról, hogy az iparnak ez a hazai nyersanyagbázis nagy lehetőségeket ígér. A jövőből a jelenbe zökken vissza, s azon meditál, hogy hatmillió forintért fésülőgépeket kellene venni, áruk egy év alatt meg­térülne, de­ nincs pénz. Fej­lesztési alapjukat — a válla­latét — nagyrészt lekötötte a készletnövekedés finanszírozá­sa, s így ez évi terveik nagy része íróasztalba került, csu­pán kisebb jelentőségű anyag­­mozgatási korszerűsítést való­sítanak meg. Pesszimista len­ne? Azt mondja: A haladás­ban kényszerű pihenők is le­hetnek, csak az a fő, a pihenő erőgyűjtéssel, új tervek alapos kidolgozásával teljék el. Opti­mista tehát? Egyik sem. Rea­lista, ahogy a mai helyzethez, adottságokhoz illik, s éppen ez a realizmus lehet az egyetlen alapja a holnap optimizmusá­nak. Mészáros Ottó A Szövetkezeti Javító Szolgálat BÁRMILYEN Háztartási kisgép és villanymotor Ceglédi út 8. Híradástechnikai eszköz Személy- és tehergépkocsi Motorkerékpár és kerékpár GARANCIÁLIS ÉS AZON TÚLI JA­VITAS­AT VÁLLALJA­ ssssssssssssssssssssrsssssssssss Ceglédi út 6. Nagykőrösi Gépjavító és Faipari Ktsz Szolnoki út 1. Ceglédi út 8. ""'zMMtw Modern bor­kombinát A Állami Felsőbabádi Gazdaság 32 millió forintos beruházással mo­dern borkombi­nátot épít. Az építmény 3 egy­ségből — fogadó, feldolgozó és táro­zóból — áll majd. A pincerész (a ké­pen) már készen van, jelenleg a fo­gadó és feldolgo­zó részt építik. Jö­vőre a gazdaság 1000 hold szőlőjé­nek termelését teljes egészében itt dolgozzák majd fel. Hozzászólnak az illetékesek III. Bank és a tsz-ek feldolgozó tevékenysége A tevékenység bővítése mindig beruházások, álló- és forgóalapok, egyszóval pénz kérdése is. Ebből az elhanya­golhatatlan nézőpontból in­dultunk ki, amikor felkeres­tük dr. Pálos Gyulát, a Ma­gyar Nemzeti Bank elnökhe­lyettesét. Megkérdeztük tőle, hogyan szemléli és hogyan támogatja a bank a termelő­­szövetkezetek kiegészítő te­vékenységét. — Az én véleményem és a bank vezetőinek véleménye szerint — válaszolta — már maga a kérdés ily módon való feltevése is korszerűtlen. — Valamilyen tevékenység legfejlettebb üzemgazdasági, vagy üzemszervezési oldalról nézve lehet „fő”, vagy „mel­lék”, illetve „kiegészítő” jel­legű. Az élelmiszergazdaság­hoz nem tartozó ipari tevé­kenységtől az egyszerűség kedvéért ezúttal tekintsünk el. Mi a szövetkezetet, mint vállalatokat az új mechaniz­mus által diktált szemlélet szerint nézzük. Itt pedig már a tevékenység nincs felpar­cellázva, nincsenek kijelölt profilok. A vállalat feladata az, hogy kielégítse az igé­nyeket és hatékonyan gazdál­kodjék. Okosan jár el tehát az a szövetkezet, amelyik a piac szükségleteinek megfelelően minden olyan árut termel, il­letve minden olyan szolgál­tatást nyújt, amire igény van és amit megfizetnek. 1 — Korábbi szemlélet volt az, amely a tevékenységi kö­röket elhatárolta, még­pedig felső igényekből, központi döntésekből, nem pedig a va­lóságos szükségszerűségek­ből kiindulva. Most „újra kell gombolnunk a mellényt”, tu­domásul kell vennünk, hogy a kiegészítő tevékenység nem más, mint a mezőgazdasági termelés meghosszabbított fo­lyamata, amely társadalmi­lag rendkívül előnyös. Mi is elítéljük a kezdeti időszakok­ban — különösen Budapes­ten és környékén — kibon­takozott vadhajtásokat, leg­inkább a munkaerő-kereske­delmet. Vagy finomabb kife­jezéssel a munkaerő-átenge­dést ... Hozzá­tesszük azon­ban, hogy ezért legalább azo­nos mértékben felelősek azok az ipari vállalatok is, ame­lyek a munkaerőt igénybe vették és azok a rendelkezé­sek, amelyek ezt az ipar­­vállalatoknak előnyössé tet­ték.­­ Feladatunk az, hogy a fő irányba tereljük ezt a fo­lyamatot, ami azt jelenti, hogy a kereskedelmi és fel­dolgozó tevékenység felé kell az utat megnyitni. Az egészsé­ges kezdeményezéseket mi a magunk részéről is támogat­juk. Helyeseljük és anyagi­lag is támogatjuk például, ha a tsz-ek egyedül, vagy közö­sen tejfeldolgozó üzemeket alapítanak, mert ez a fogyasz­tók érdeke is. Feltétlenül okos dolog, ha például a szőlészet­tel foglalkozó tsz-ek teljes vertikumot igyekeznek kiépí­teni, azaz a szőlőfeldolgozá­son át eljutnak egészen a bor­palackozásig, és így színesítik a belföldi választékot, vala­mint az exportot. A hűtőtá­rolók létesítése már most, eb­ben a kezdeti szakaszában is érezteti áldásos hatását az el­látásban,­ sőt a devizagazdál­kodásunkban is.­­ A bankot természetesen különböző előírások és kere­tek kötik. A kormányhatáro­zatok például csak az úgy­nevezett kiemelt beruházá­sok — modern sertés- és szarvasmarha-kombinátok stb. — létesítéséhez teszik lehető­vé az úgynevezett preferált hitelek nyújtását. A mező­gazdasági termelés meg­hosszabbított folyamata nem kiemelt célkitűzés, de a bank gyakorlatában nem is hát­térbe szorított tevékenység. Ha például valaki egy sertés­kombinátra úgy kér hitelt, hogy a költségvetésbe bele­veszi egy kis vágóhíd és fel­dolgozó üzem hiteligényét is, — akkor — feltételezve, hogy a szükséges hatósági enge­délyt megkapták — mi a ter­vezetet nem bontjuk két rész­re, hanem együtt szemléljük. Sőt, ha a beruházás így haté­konyabb lesz, hamarabb meg­térül, , ak­kor lehet, hogy éppen erre a célra adjuk a hitelt.­­ Mi ugyanis igen alapo­san megvizsgáljuk, hogy a beruházás hatékonysága mi­lyennek ígérkezik és a kérel­mező mennyi saját erővel rendelkezik, milyen vissza­fizetési feltételeket vállal. Ez a döntő nálunk és nem az, hogy — korszerűtlen kife­jezéssel élve — fő tevékeny­ségről, vagy kiegészítő tevé­kenységről van-e szó. CD — Meg kell persze monda­nom, hogy korlátozott lehe­tőségekkel rendelkezünk, ma hitelt nyújtani általában nem könnyű. A tapasztalat azon­ban azt mutatja, hogy a tsz­­ek egyébként is ritkán for­dulnak hozzánk az itt tár­gyalt témába vágó kérel­mekkel. Amit eddig kértek, annak teljesítése különösebb nehézséget nem okozott.­­ Túl azonban a bank szo­rosan vett hatáskörén, még egy szempontra szeretném figyelmet felhívni. El kellene n éznünk, hogy ha egy állami vállalat és egy termelőszövet­kezet ugyanazt a tevékeny­séget óhajtja folytatni, ak­kor ezt azonos szerű feltéte­lek között tehesse. Egy ilyen helyzet kialakítása igen jó ha­tással lenne a szorosan vett mezőgazdasági termelési fo­lyamat meghosszabbítására irányuló törekvésekre. F. B. o Baleseti krónika Sok a túlóra Élni kell a vétójoggal Az év első felében tovább nőtt az üzemi balesetek szá­ma — állapította meg a Szak­­szervezetek Pest megyei Taná­csa. A múlt évihez képest 90-nel több munkást ért szerencsét­lenség, s 10 700-zal több a ki­esett munkanap. A számok azt mutatják, hogy közel 5 nappal tovább tartott a sé­rültek felgyógyulása, vagyis­ súlyosabb sérülések tör­téntek. Abból adódik a legtöbb baj, hogy megszegik az előírásokat, s a vezetők elnézik a szabá­lyok megsértését. A liberaliz­mus oka: „a termelés minde­nek előtt” szemlélet. Folyama­tos munkavédelmi nevelés he­lyett többnyire csak egyszeri, mechanikus oktatást kapnak a dolgozók. A balesetek okainak vizsgá­lata sem mélyreható, a bizton­sági szemléről szóló jegyző­könyvek sem utalnak arra, hogy a baleseti okokat felszá­molnák. A harmadik: sok a túlóra. A tervteljesítés érdeké­ben sokhelyütt mértéktelenül túlóráztatják az embereket. Például a Bugyi Telefongyár­ban — a csökkentett munka­idő ellenére —, májusban 15— 16 ezer órát használtak fel, s az is előfordult, hogy fia­talkorúak 40—70 órát dol­goztak munkaidőn túl. A postás- és vasasszakszer­vezethez tartozó üzemekben, s különösen a MEDOSZ-nál, emelkedtek rohamosan a bal­eseti számok. A javulás érde­kében sokat kell tenniük a szakszervezeteknek! Élniük kell vétójogukkal, növelniük az aktívák számát, a munka­­védelmi őrségek tevékenységét hatékonyabbá kell tenni. A gazdasági vezetéstől számon kell kérni a munkavédelmi feladatok végrehajtását Vietnami vendégek Nagykőrösön Kedden tíztagú vietnami küldöttség tett látogatást a nagykőrösi Dózsa Termelőszö­vetkezetben, Lukács Lázárnak, az MSZBT Pest megyei titká­rának kíséretében. A vendé­geket Petőfi Sándor, a terme­lőszövetkezet elnöke kalauzol­ta. AZ ÚTÉPÍTŐGÉP JAVÍTÓ ÉS GYÁRTÓ VÁLLALAT FELVÉTELRE KERES • LAKATOS • HEGESZTŐ • ESZTERGÁLYOS SZAKMUNKÁSOKAT,­­ * segédmunkásokat, • gyors- és gépírót. Kereset megegyezés szerint. Heti 44 órás munkahét. Minden második szombat szabad. CEGLÉD, KÜLSŐ KAT­AI U. 35/a Gyermekkocsi — hármasikreknek hét Az országban sehol sem le­kapni hármasikreknek gyermekkocsit. Ezért a debre­ceni Fémfeldolgozó Ktsz fia­taljai elhatározták: társadalmi munkában gyermekkocsit ké­szítenek Nagy Istvánná debre­ceni fiatalasszony részére, aki júliusban hármasikreknek adott életet. Az ajándékkocsi elkészült és a debreceni hár­masikrek: Ágnes, Márta és István már a gyermekkocsiban nagyméretű napfürdőz­­nek.

Next