Pest Megyi Hírlap, 1970. április (14. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-16 / 88. szám
i 2 NICOSIA Miért halt meg Georgadzisz? Makariosz ciprusi elnök szerdán — első ízben — nyíltan kijelentette, hogy Polikarposz Georgadzisz volt ciprusi belügy- és hadügyminiszter, akit néhány nappal az elnök elleni sikertelen merénylet után a főváros közelében meggyilkolva találtak, részt vett ebben az összeesküvésben. Egy külföldi újságírónak adott interjújában kijelentette: ő és miniszterei tudták, hogy Georgadzisznak a merényletben szerepe volt Egyben ez volt az oka annak is, hogy az elnök nem ítélte el a gyilkosságot. A nicosiai sajtó más részről beszámol arról, hogy a tíz vádlott pere, akiket az államfő elleni gyilkossági kísérletben való részvétellel vádolnak ezen a héten fog megkezdődni. DAR ES SALAAM Megoldatlan „képviseleti“ kérdések Az el nem kötelezett országok Dar Es Salaam-i konzultatív értekezletének második napján sem oldódtak meg az úgynevezett „képviseleti” kérdések. Mind ez idáig nem tisztázták a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány, a Palesztina! Felszabadítás! Szervezet és a kambodzsai delegációk státusát. További kérdés számos afrikai nemzeti felszabadítás! mozgalom képviselete. Nem csupán az vár eldöntésre, helyet foglalhatnak-e az említett delegációk a Dar es- Salaam-i konferencia asztalánál, hanem az is, hogy milyen jogokkal. Ha ezek a kérdések edőlnek, a 60 el nem kötelezett ország megbízottai hozzáláthatnak fő feladataik megoldásához, azaz, az el nem kötelezett csúcs helyszínének, időpontjának, teendőinek meghatározásához. A UPI szerint a legvalószínűbb dátum július, a házigazda-város címére pályázók között Új-Delhit, Addisz-Abebát, Lusakát és Algírt említik. Hol helyezkednek el a pulzárok? A pulzárok a közelmúltban felfedezett rendkívül kicsiny méretű égitestek, amelyek feltehetően szupernóvák robbanása után maradnak vissza, mint a szupernóva magja. Neutronokból épülnek fel, amelyeket ionokból és elektronokból álló felhő vesz körül. Dr. B. Y. Mills, az ausztráliai Rádiócsillagászati Központ munkatársa kiszámította az elektronok átlagos sűrűsége ebben a felhőben 0,06 részecske köbcentiméterenként. Ugyancsak vizsgálatokat végzett a Rádiócsillagászati Központ által megfigyelt pulzárok távolságát illetően is. Feltevése szerint ezek a pulzárok a tejútrendszer spirálkarjaiban helyezkednek el. I FEST «EGTEI 1970 ÁPRILIS 16., CSÜTÖRTÖK PÁRIZS Javul Waldeck Rochet egészségi állapota Több hónapi gondos kezelés eredményeként annyira javult Waldeck Rochet-nak, az FKP főtitkárának egészségi állapota, hogy elhagyhatta a kórházat — közölte szerda reggeli számában a L’Humanité. — Ugyanaz az orvoskollektíva — folytatta a lap —, amely eddig is kezelte, tovább folytatja a még szükséges gondos és hosszadalmas kezelést. CSAK RÖVI NIXON elnök a jövő hét elejére halasztotta eredetileg csütörtökre bejelentett tv-beszédét, amelyben a vietnami helyzetről és a csapatkivonások jövőbeni alakulásáról nyilatkozott volna. A Fehér Ház közleménye szerint az elnök nem kívánja igénybe venni az országos televízió hálózatok idejét akkor, amikor a figyelem az Apolló 13 visszatérésére összpontosul. Az elnöki nyilatkozat új időpontját pontosan nem közölték. NEM HIVATALOS forrásból származó hír szerint Kolumbiában őrizetbe vették az ottani gerillák egyik vezetőjét, Januario Valerot. A SZOVJETUNIÓBAN felbocsátották a Kozmosz 333 szputnyikot. TORNÁDÓ pusztított a kelet-pakisztáni Dacca közelében fekvő hat faluban. A természeti csapás következtében 41 ember életét vesztette, kétszázan megsebesültek. KELET-PAKISZTÁN három községében a múlt héten 157-en haltak meg kolerában. Hírügynökségi jelentések szerint a járvány terjedését sikerült megállítani. Az Apollo 13 letért pályájáról (Folytatás az 1. oldalról.)nyiség túlhaladásával az emberi szervezetre halálos veszélyt jelenthetnek. Az Apollo 13 légtisztítását litiumhidroxiddal végzik. Az anyaihajó litiumhidroxid berendezése viszont nem működik és a holdkompé pedig túlságosan gyenge a keletkező gázok eltávolítására. Ezért az ellenőrző központ az űrhajósokat arra utasította, hogy az anyahajó tartalék lítiumhidroxid tartályát helyezzék üzembe. Szerda reggel 7 órakor a houstoni ellenőrző központ megszüntette a riadókészültséget, és közölte, hogy az Apollo 13 kabinjából sikerült eltávolítani a veszélyes gázokat. Egyúttal felszólította az űrhajósokat, hogy térjenek nyugovóra. Szerdán közép-európai idő szerint 6 órakor az Apollo 13 holdkompja a következő mennyiségű víz- és oxigéntartalékkal rendelkezett: 100 liter víz — körülbelül 61 órára elegendő, 20 kilogramm oxigén — elegendő 120 órára. Szerda délelőtt közép-európai idő szerint 9.22 órakor az Apollo 13 41720 kilométerre volt a Holdtól, és óránként 4835 kilométeres sebességgel haladt a Föld felé. A délelőtti órákban egyébként Fred Haise teljesített szolgálatot, két társa pihent. Az ügyeletes űrhajós a földi központnak 8 óra után azt jelentette, hogy a rakétagépezetet tartalmazó úgynevezett Service Module-ból ismét gázszökést észlelt, és az űrhajótól csekély távolságra egy lebegő fémdarabot látott. A földi ellenőrző központot az új gázszökés nem nyugtalanítja, mert a rakétagépezetet tartalmazó Service Module Földre térésben semmiféle gyaakorlati szerepet nem játszik. Ugyanakkor közölte, hogy az űrhajó mellett látott fémdarabot a pihenőidőszak elteltével fogják kivizsgálni. Nixon elnököt telefonon folyamatosan tájékoztatják a Föld felé haladó Apollo 13 helyzetéről. A Fehér Ház és a houstoni űrhajózási központ között állandó telefonösszeköttetés van. Szerdán, magyar idő szerint 14 óra 38 perckor az Apollo 13, a Földtől 332 843 kilométerre, elérte azt a pontot, ahol Föld ráható gravitációs vonzása már nagyobb, mint a Holdé. Dr. Kurt Debus, az Amerikai Országos Űrhajózási Hivatal (NASA) egyik igazgatója, aki Nyugat-Németországban előadókörúton vesz részt, szerdán Frankfurtból visszarepült az Egyesült Államokba. Körútját az Apollo 13 műszaki zavarai miatt szakította meg Az űrhajózási szakember elutazása előtt kijelentette, hogy véleménye szerint az amerikai űrhajó három utasa már nincsen közvetlen életveszélyben, legnehezebb feladatuk az lesz, hogy a Föld légkörébe történő visszaérkezés előtt leválasszák a holdi kompot az űrkabinról. Lapzártakor érkezett. A houstoni űrközpont közölte, hogy az Apolló 13 letért pályájáról és ma éjszaka,vagy holnap pályamódosítást kell végrehajtani mindenképpen, hogy visszatérjen a Földre. Ha a kísérlet nem jár sikerrel, az űrhajó elkerüli a Földet Az űrközpont szakértői szerint a szükségessé vált pályamódosítás esélyei „kitűnőek”. Az Apollónak pályájától való eltérése a már bejelentett pályamódosításon kívül is újabb módosítást igényel. Az első hírügynökségi jelentések szerint érthetetlen, hogyan térhetett el az Apollo 13 az úgynevezett szabad visszatérési pályáról. Az amerikai űrhajózás földi központjában, a texasi Hous itonban teljes készültséggel dolgoznak, hogy az Apollo 13 utasait sikerüljön visszahozni a Földre. Képünkön: a telefonnál Thomas Paine, a NASA vezetője. l.lMII. Ili ——MIM A szocializmus és a személyiség szabadsága írta: V. Gyenyiszov, a filozófiai tudományok kandidátusa A két ellentétes világnézet éles harcának tárgyát képezi az ember s az emberi érdek és szabadság mint a személyiség sokoldalú fejlődésének feltétele. Nem véletlen, hogy ez a probléma fokozódó érdeklődést kelt, hiszen benne kereszteződik, ütközik és tükröződik a társadalom szellemi, politikai és gazdasági életének számos különböző aspektusa, az osztályok viszonya és harca, az ellentétes társadalmi rendszerek küzdelme. A polgári ideológusok, akik az emberprobléma megfogalmazásában és megoldásában prioritásra törekszenek, a valóságban kudarcot vallottak, mivel osztálykorlátaik miatt képteleneknek bizonyultak arra, hogy a probléma tudományos elemzését adják, rámutassanak a személyiség társadalmi felszabadításához vezető helyes útra. Miközben rámutatnak a „személyiség válságára”, melyet a kapitalizmus feltételei közt az ember fokozatos elidegenedése hoz létre, mindent gyógyító csodaszerként az emberek erkölcsi öntökéletesítését ajánlják. Mivel a személyiség problémája mindenekelőtt az ember belső világának átformálásával függ össze — állítják —, a polgári társadalomnak semmilyen gyökeres forradalmi változásra nincs szüksége. A polgári gondolkodók szemlélődő humanizmusával szemben a tudományos kommunizmus megalapítói a csak elvi szinten történő felszabadítást mint illúziót elutasították, és kitűzték a konkrét feladatot: a társadalom forradalmi átalakításával vissza kell adni a dolgozó embernek az egyéniséghez és az önállósághoz való jogát, amelyet a kapitalizmus elrabolt tőle. Az ember társadalmi szabadsága egyik alapvető kritériuma a társadalmi haladásnak. Kereteinek kiszélesítése ugyanakkor a történelmi fejlődés elengedhetetlen feltétele. Nélkülözhetetlen előfeltétele ez annak, hogy az új, haladó társadalmi rend győzelmet arasson minden régi fölött. De mi az ember társadalmi szabadságának alapja, miből tevődik össze ez a szabadság? A szabadság — mondják a polgári ideológusok — az a lehetőség, hogy az ember azt tesz, amit akar. Ez tehát az egyéniség akaratának semmi által nem korlátozott szabadsága, mely nem függ a társadalomtól és az életfeltételektől. Épp ezért a személyiség szabadságát nem mint társadalmi, hanem mint egyéni jelenséget vizsgálják, amelynek alapját a személyiség és a társadalom szembeállítása, érdekeik örökös ellentéte képezi. Ugyanakkor hangoztatják, hogy bármilyen szervezet, nemcsak a társadalmi polgári társadalom, ellentétes erőként áll szemben a személyiséggel, és nem képes ezt a „természetes” antagonizmust felszámolni. A személyiség szabadságának elve a gyakorlatban a kapitalista világban egyes embereknek mások felett gyakorlott erőszakává és önkényévé, a a kizsákmányoló osztályoknak kizsákmányoltak fölötti uralkodásává válik. Az igazi szabadság — írja Gianni Rodari olasz író — nem más, mint az, hogy életünket törekvéseinknek és képességeinknek megfelelően rendezzük be, és egyéniségünk minden irányban fejlődjék. Az ilyenfajta szabadság elenyészően csekély. Ezt is pénzért vásárolják, mivel a kapitalista országokban létezni annyit jelent, mint pénzzel rendelkezni. De igazságos és szabad lehet-e az a társadalom, amelyben a „gazdagodj meg bármilyen úton” elve uralkodik, ahol privilegizált társadalmi csoportok és személyek vannak, melyek saját „egyéni szabadságukat” valósítják meg más személyiségek szabadságának megsértése árán. „Minden embernek joga van ahhoz, hogy palotában éljen, de valami oknál fogva sokan mégis jobban szeretnek a Szajna hídja alatt aludni” — jegyezte meg annak idején Emil Zola. Világos, hogy a valamihez való elvont jog még egyáltalán nem jelent reális szabadságot, nem jelenti a jog érvényesítését. Aligha hiszi el valaki is, hogy az Egyesült Államok alkotmánya szerint egyenlő állampolgári jogokkal rendelkező amerikai milliomosnak és munkanélkülinek egyenlő jogérvényesítési lehetőségei vannak, egyenlő társadalmi szabadságot élveznek anyagi és szellemi szükségleteik kielégítésében. A semmi által nem korlátozott individualizmus, melyhez a szabadság polgári értelmezése vezet, beleértve ebbe egyes embereknek mások érdekei csorbításával és elnyomásával történő fölemelkedését, kizárja valamennyi ember szabadságának és egyenlőségének lehetőségét, következésképp formális és antihumánus jellegű. A burzsoá demokrácia: üres frázisok ünnepélyes szavak, ékesszóló ígéretek, a szabadságról és egyenlőségről szóló hangos jelszavak. A valóságban ez... a munkások, dolgozók és kizsákmányoltak rabságát és egyenlőtlenségét jelenti — mondotta Lenin. A kapitalizmus apologétái a személyiség szabadságán mindenekelőtt a termelési eszközök magántulajdonának a szabadságát és az idegen munka kizsákmányolásának lehetőségét értik. „A személyi szabadság és a magántulajdon — hangoztatják L. Kelsz» és M. Adler amerikai szociológusok a Kapitalista Kiáltvány című könyvükben — elszakíthatatlan kapcsolatban van egymással.” A szabadságot ily módon a tőkével rendelkezés szabadságával azonosítják, a magántulajdon intézményének megsértését pedig a személyiség jogával és szabadságával ellentétesnek kiáltják ki. A kizsákmányoló rendszerben a társadalmi termék elsajátításának egyéni módja nemcsak a társadalom és a személyiség gazdasági, de szociális, szellemi és erkölcsi fejlődésének is fékezője. Épp ezért a szocializmus, amikor elvette a volt cári Oroszország földbirtokosainak földjeit, megszüntette a kapitalisták magántulajdonát, azaz elvette tőlük az üzemeket, bányákat és vasutakat, és mindezt az anyagi gazdagságot társadalmi használatba vette, minden polgára számára biztosította a valódi szabadságot és egyenjogúságot. Az állítólagos „abszolút” és ,korlátlan” egyéni akarat szabadságfogalmával ellentétben, melyet a polgári ideológusok propagálnak, s mely a valóságban nem más, mint „kiválasztottaknak”, a hatalom birtokosainak uralma, a szabadság marxista értelmezése azon alapul, hogy csak a társadalmi szabadság, a társadalom minden egyes tagjának egyenjogúsága jelenti minden egyén szabadságának előfeltételét. Nem lehet szabad minden ember, ha a társadalom egésze szociálisan nem szabad. A szabadság a marxizmus tanítása szerint a természet és a társadalom fejlődéstörvényeinek megismerését az ember érdekében történő felhasználását jelenti, és attól a konkrét szociális valóságtól függ, melynek keretei között kibontakozik az emberi tevékenység. A szabadság az ember egyéniségének sokoldalú megnyilvánulását tételezi fel. Világos azonban, hogy az emberi individuum megnyilatkozása és fejlődése csak társadalmon belül, a társadalom révén lehetséges, vagyis csak akkor, amikor a társadalom kedvező gazdasági, szellemi és erkölcsi feltételeket biztosít minden tagja számára, képességeinek és hajlamainak minden oldalú fejlesztéseihez, társadalom és az egyén érdekében történő felhasználásához. Az embernek nem egy illuzórikus „akaratszabadságra” van szüksége, nem szabadságra általában, mint alkotmányba foglalt absztrakt „elidegeníthetetlen” jogra, hanem mindenekelőtt reális és gyakorlatilag biztosított szabadságra, nélkülözésektől és elnyomástól, létbizonytalanságtól mentes szabadságra. A szabadság első előfeltétele az élet szabadsága — írja Janagida Kendzsuro haladó japán filozófus. Enélkül semmi másnak a szabadsága sem tekinthető szabadságnak ... Éppen ezért, ha azt akarjuk megítélni, hogy az adott társadalomban az emberek szabadok, vagy sem — hangsúlyozza Kendzsuro — elsősorban azt kell megvizsgálnunk, nincs-e a társadalomban munkanélküliség, hogyan vannak az emberek ellátva létfenntartási eszközökkel, hogyan valósul meg a társadalombiztosítás, nem rendezetlen-e az emberek élete. Magától értetődő, hogy csak az olyan társadalmi rend képes minden egyes tagja számára valódi szabadságot és kedvező fejlődési lehetőségeket biztosítani, amelyben sem a társadalmi, vagy nemzetiségi hovatartozás, sem a vagyoni helyzet, sem a hivatali beosztás, sem a pártállás, vagy vallási hovatartozás nem ad jogot az embernek uralkodó vagy privilegizált helyzetre, illetve nem szolgálhat akadályul. Ilyen társadalmi rend a szocializmus. A szocialista társadalomban az egyén helyzete, összes reális lehetősége, következésképpen szabadsága nem függ osztályhelyzetétől, mivel az osztályok és társadalmi csoportok nem antagonisztikusak, alapvető érdekeik azonosak, eszmei-politikai és erkölcsi nézeteik közösek. Az egyén lehetőségeinek realizálása a szocializmusban mindenekelőtt személyes képességeitől, képzettségétől, céltudatosságától, szakmai tudásától függ. Mindenkinek joga van, hogy képességeinek megfelelően dolgozzék és az elvégzett munka mennyisége és minősége alapján fizessék. A szocialista társadalom a legmesszebbmenőkig érdekelt abban, hogy minden egyes polgárának lehetőségei és tehetsége a legteljesebben realizálódjanak. Azis Nyesin török író A. Leonov szovjet űrhajós útjával kapcsolatban az Aksam című újságban ezt írta: „Van egy nagyon fontos tény, amin érdemes elgondolkozni, ez pedig annak az űrhajósnak a személyisége, aki kilépett az űrbe. Olyan munkás ő, akinek lehetősége volt arra, hogy tanuljon, repülőtiszt legyen, majd elvégezze az egyetemet. Úgy vélem, hogy ez a tény még fontosabb, mint az űrben tett sétája. Az előtte a Kozmoszban járt két másik szovjet űrhajós annak idején szintén munkás volt. A szovjet űrhajósnő eredeti foglalkozása szövőnő. Ezek az emberek tehetségesek, erősek, a szocialista társadalom pedig minden lehetőséget megad nekik, hogy képességeiket az életben kibontakoztassák, híres emberekké váljanak. A Szovjetunió elsősorban azért ér el óriási sikereket, mert minden ember számára megadja a lehetőségét, hogy fejlessze képességeit, mert minden tehetséges ember azt a helyet foglalja el, amelyet kiérdemelt.” Míg a polgári társadalom életfeltételei és társadalmi viszonyai az emberekben az individualista, magántulajdonosi pszichológia kialakítását segítik elő, a szocializmusban nagymértékben szélesedik az állampolgárok társadalmi látóköre, és társadalmi tevékenységének kerete. A szocialista társadalmi viszonyok az emberek társadalmi szolidaritásának megszilárdítását segítik elő minden kollektíva és az egész társadalom keretein belül. A kölcsönös elvtársi segítség számos ténye, amely az egyes emberek közti viszonyban, munkakollektívákban, 1