Pest Megyi Hírlap, 1971. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-19 / 15. szám

4 Magnificat HADJÁRATOK ESTE 8-IG A Magyar Rádió és Televízió Elnöksége által alapított kritikusok díját a zsűri odaítélte az elmúlt évben bemutatott magyar rádiójátékok alkotóinak. A díjazottak: Hubai Miklós író, Magnificat című hangjátékáért, Barlay Gusztáv a hangjáték rendezője, valamint Kállai Ferenc Kiss Manyi és Külön díjazásra színművészek ajánlotta a zsűri Kopányi Györgyöt a Hadjáratok este 8-ig című rádiójáték íróját, továbbá Váradi Hédit, Vass Évát, Pécsi Sándort és Somogyvári Rudolfot. A Magyar Rádió és Televízió elnöksége pénteken adja át a díjakat a kitüntetetteknek. sr:r..i i “körlap TV-FIGYELŐ Képernyő Amikor az elmúlt hét műsorát figyeltem minduntalan elkalandoztam a képernyőtől a valóságba — legalábbis a magam valóságába. Elkalandozásomhoz az indítékot a tévé adta, amely volt vagy mai valóságokat bombázott — tehát ismeretet terjesztett, izgalmakat okozott és vitára ingerelt. Kedden például vitára ingerelt az Egy utca című dokumentumjátéknak jelzett, gondolatilag és művészileg rendkívül gyenge tévéjáték, amelybe dokumentumrészeket vágtak, majdnem teljesen feleslegesen. A dokumentumrészek sokkal természetesebbek és igazabbak voltak, a megnyilatkozó emberek a valóságot közvetítették számunkra, míg a játékfilmrész nevetségesen avíttá degradálta leegyszerűsítette, a különben jelentős kérdést: az emberek közötti anyagi és szellemi különbségek az előítéletek bonyolult áttételein be- és valóság resztül még mindig megszülik a maguk társadalmi különbségeit nálunk is. Ha a valóságban egy ilyen fontos társadalmi kérdésről — értelmiségi és munkásszármazású fiatalok kapcsolata, a hátrányos helyzetben levők továbbtanulása — konyhái falvédő szinten jelentkeznének a konfliktusok, akkor azt el kellene ítélni, s nem hasonló eszközökkel készíteni belőle filmet. Így aztán csütörtökön a filmről indított vita a „Nyílt tárgyalás” olyan szomorú zsákutcába jutott, hogy inkább azon kellene elgondolkozni: vajon képzettnek számító fiataljaink vitakészsége miért lehetne kitűnő kabarétéma, vajon lényeglátásuk miért nem fejlődött ki, vajon társadalmi érzékenységük miért olyan torz? Ez a vita választ adhat arra, hogy — a filmben is ábrázolt — kisszerű előítéletek miért verhetik béklyóba fiataljainkat, a valóságban is, a képernyőn is. Azt mondják a hozzáértők, hogy napjainkban eltűnt a romantika és sivárabban élünk, mint régen. Lehet, hogy a valóságban ez így van, de a múlt heti képernyőn nem. A győri színház előadásában a Musza Dag negyven napja például annyira romantikus volt, mintha Jókai és nem Franz Werfel írta volna 1932-ben, a fasizmus hatalomra jutása előtt néhány perccel. A fasizmus elleni harcot ilyen romantikusan ábrázolni merészség és tévút. De a Fantasztikus szimfónia című francia film — Berlioz, a romantikus zeneszerző életéről — is „rátett még néhány lapáttal” romantikára, amiről eszembe jutott, a tehetségek érvényesüléséről miért is hiszi a közönség, hogy az mindig olyan teátrális és külsőséges és miért hiszi a befutott emberekről azt, hogy életük valamifajta égi jelenség ... Hát az ilyen filmek miatt. Viszont az India felfedezése című kitűnő olasz dokumentumfilmsorozat nemcsak pusztán ismeretet terjeszt, hanem bepillantást enged a mély tudás megszerzésének valódi alkotó folyamatába. Ez a film csodálatos, magával ragadó és szórakoztató. A másik maradandóbb élményt az Álkatonák című tévéfilm jelentette. Az olasz író Ceccherini és a magyar alkotók egyszerű és emberi filmet készítettek — bár a témát már mások is, többször is „megzenésítették”. No és még egy bánatom, amellyel a valóságot a képernyővel szembesítettem — ez a Bözsi és a többiek. Bár Bözsi és a többiek valóban itt szaladgálnak az orrunk előtt, no de azért nem ennyire tömény kispolgári szemlélettel eleresztve. A valóság vulgarizálása ... — igen azt hiszem így szokták ezt kifejezni. — berkovits — „FELKELŐ NAP HÁZA " GALDAMÁCSÁN Egy szoba • Csemeténként 10 fillér • Köcsögmentés A szálak még tavaly augusztusra nyúlnak vissza... Az egri kirándulás nagyszerűen sikerült. Jó kis társaság ez, gondolták, klassz lenne rendszeresen is összejönni, mondjuk a művelődési házban. Szerencséjük volt: akadt szabad szoba,de meglehetősen rossz állapotban. Sebaj, mondták, majd ők rendbe hozzák, hiszen akadnak közöttük mesteremberek is. A két testvér, Piri Kálmán és Piri István — szobafestők — gyorsan helyre pofozták a termet, egyik napról a másikra újjávarázsolták. Két másik testvér, Kiss Ferenc és Kiss Miklós kovácsoltvas virágtartókat készített. A falra is kellett valami. Fazekas Ferenc 21 éves domonyi képzőművész az ismert Omega-slágerek — a Naplemente és a Gyöngyhajú lány — illusztrációit csinálta meg. A belső berendezés is gyarapodott; a többiek a falusi padlásokon halálra ítélt köcsögöket, viharlámpákat szereztek. Otthonról meg híres mácsai hímzésű térítőket hoztak. S amikor már eddig eljutottak, „megneszelték” a dolgot gödöllői járási KISZ-bizottságon, valamint a helyi községi vezetőségben is. Kaptak némi készpénzt bútorra. És aztán 1970. november 14-én ünnepélyesen is megnyílt Galgamácsán a művelődési ház ifjúsági klubja. Érdekes nevet választottak: Felkelő Nap Háza. A megnyitóra eljött Dollányi Sándor, a járási KISZ-bizottság titkára is, persze, nem üres kézzel: pingpongfelszerelést, játékautomata flippert és még sok minden mást is hozott a fiataloknak. Egy kis pénz is kellett az induláshoz. A klub tagjai elmentek a helybeli erdészethez facsemetét ültetni egy vasárnap délelőtt. Igaz, hogy csemeténként 10 fillért kaptak, s mindössze 300 forint gyűlt össze, de azért ők ennek is örültek. Hiszen együtt keresték meg... November óta még nem sok idő telt el. De ma már a galgamácsai Felkelő Nap Háza ifjúsági klub egyike azoknak, amelyek a legeredményesebben működnek a gödöllői járásban. Farkas József a helyi művelődési ház igazgatója 1964 óta. Maga is a fiatalabb korosztályhoz tartozik, s érthetően nagyon örül a gyors sikernek. — Persze, már az indulás is szép volt. Jelenleg 58 fiatal jár rendszeresen — csaknem minden este — az ifjúsági klubba. Szakmunkások, ipari tanulók és főiskolai hallgatók egyaránt megtalálhatók tagjaink között. Jó az is, hogy így színjátszó csoport utánpótlása a is biztosított. A klub vezetője Kurucz József. Tavaly érettségizett a váci gépipari technikumban, s története jelenleg Ikladon a Műszergyárban gyakorló technikus. A klub programjairól így beszélt: — A tréfás vetélkedők és a szombati összejövetelek mellett a KISZ-oktatást sem hanyagoljuk el. Az aktuális társadalmi kérdésekről 30 előadásból álló sorozat indult — filmvetítéssel. Idén neves sportolókat és művészeket szeretnénk meghívni élménybeszámolóra. És ha valaki, teszem azt, nem tudja megoldani matematikapéldáját, abban is a segítünk egymásnak. Olyankor összedugjuk a fejünket, és egykettőre megkapjuk a helyes végeredményt. Nyáron szeretnénk Leijére leruccanni. És ha a helybeli Hunyadi Tsz-ben akad egy kis munka, azt is szívesen elvégeznénk... A történet nem rendkívüli. Ötvennyolc galgamácsai fiatal esténként együtt tölti szabad idejét (falus) „Szeretnék az égen csillag lenni...” Népdalverseny Szecsőn Nem is fért be mindenki szombaton Tápiószecsőn, Damjanich művelődési házba, a olyan nagy volt az érdeklődés. A „De szeretnék az égen csillag lenni” című járási népdalvetélkedő középdöntőjét tartották. Hat község iskolásai kezdték a versengést, valamennyien kitűnően felkészültek, végül is a tápiószecsői Horváth Ildikó győzött, a zsűri 82 és a közönség 348 pontjával. A felnőttek vetélkedőjét Sára Ferenc túras népművész zsűritag értékelte, majd hirdette ki az eredményt. Az első helyen Lesti Istvánná végzett, a második Szirony Jánosné, a harmadik pedig Szabó Lászlóné lett. Közönségsikert aratott a szentmártonkátai Szabó István furulyaszólója is. A kórusok versenyében a szecsői menyasszonykoszorú a zsűritől a maximális 100 pontot kapta, és ezzel győzött. A vetélkedő utáni műsorban fellépett az országos hírű mezőkeresztesi Aranykalász Termelőszövetkezet férfikara — sikerrel. A döntőt február közepén rendezik. *Éremárverés Az Éremgyűjtők Egyesülete vasárnap a Fővárosi Közüzemi Díjbeszedő Vállalat Honvéd utcai kultúrtermében árverést rendezett, amelyre több mint 3000 régi pénzt, érmet, plakettet hoztak az eladók. Az ógörög ezüst drachmától és a római köztársasági ezüst dénártól a 25 év előtti inflációs bankjegyekig a legváltozatosabb pénznemek kerültek „kalapács” alá, s a gazdag anyag az utolsó darabig elkelt • • 1971. JANUÁR 19., KEDD CSAK TISZTA FORRÁSBÓL Az esküvőre úgy induljon Nem mindenütt szokás, de Kemencén már a lakodalom előtti este megkezdődik a mulatozás. Délután a fiús házhoz viszik az ágyat és a szekrényt (illetve régen az ezt helyettesítő tulipános ládát). Este a vőlegény megkapja a menyasszonytól az inget, a zsebkendőt és a kalapot. Persze, ez nem megy ilyen egyszerűen ... A legény ismerőseivel együtt, elindul az utcán énekelve — a lányos házhoz: — Porzik, porzik a kemencei utca, Hogyha végigmegyek rajta. Nyílik nyílik a babám ablaka, Hogyha bekopogok rajta, Nyisd ki babám ablakaidat, Hadd mondom el panaszaimat, így mennek a legények az utcán, de hallgassuk meg azt is, hogyan adják át a vőlegénynek az inget: — Egy inget Hoztunk annak jeléül Hogy mikor a maguk vőlegényük megszületett A keresztanyja a keresztkúthoz vitte, A pap az ártatlanság igéjét reá terítette. Tehát mi is ennek jeléül hoztuk ezen inget. Midőn a maguk vőlegényük ezt felveszi, minden bűntől megtisztuljon. Az esküvőre így induljon. Még egy tennivalójuk van ezen az estén a legényeknek: A menyasszonyt kell elrabolniuk és a fiús házba vinni. Természetesen a menyasszonynak ilyenkor menekülnie kell, és ha ügyes, akkor sikerül. Egyébként Kemencén nem emlékeznek olyan esetre, hogy a legények csele sikerült volna. A lány mindig el tudott futni a fiúk elől... — Sunyó — 11 új magyar játékfilm A héten 11 új magyar játékfilm forgatásán dolgoznak a filmrendezők, operatőrök, illetve a színészek a MAFILM négy játékfilmstúdiójában. Ezek közül befejezéshez közeledik a Szindbád című Krúdyfilm forgatása, amelyet Huszárik Zoltán rendez és Sára Sándor fényképez. Kenyeres Gábor operatőr most első filmes rendezőként készíti Éleslövészet című, mai témájú alkotását; a héten már a vágást végzik az új alkotáson. Ugyancsak első filmes rendezőként forgatja Rejtő Jenő műveiből Halhatatlan légiós című filmjét Somló Tamás operatőr: ezekben a napokban készülnek a trükkfelvételek. Új címet kapott Gábor Pál mai témájú alkotás, amely eddig „Horizont”-ként volt ismert: most „Élni, ahogy kel” címmel ezekben a napokban lesz a házi vetítése. Moszkvában rögzítik a zenefelvételeit Szász Péter „Kapaszkodj a fellegekbe” című kétrészes, színes magyar—szovjet koprodukciós alkotáshoz. Mészáros Márta „Húsz évesen meghalni” címmel forgatja majd újabb filmjét Déry Tibor nyomán, Fábri Zoltán regénye pedig Kaffka Margit „Hangyaboly” című regényéből ír azonos címmel játékfilmet, jelenleg a forgatókönyvön dolgozik. Az ifjúság örömére Palásthy György újabb alkotást készített a korosztálynak „Hahó Öcsi” címmel, amelyet éppen ezen a héten fejeznek be. A filmben ismét a tehetséges gyermekszínészt, Kovács Krisztinát láthatjuk majd. NAPLÓ Egy találmány története I. Fölébredtem, aztán, hogy az órámra tekintettem kiugrottam az ágyból. Kicsiny albérleti szobámban alig tudtam megmozdulni. Kitekintettem az ablakon, sietnem kell, a Volga vár a ház előtt. Találkozóm van sok emberrel, többek között délután, ha fogad, a miniszterrel. Először a gyárba vitt az utam. Némi herce-hurca után beengedtek. A portán akadékoskodott egy bácsi, nem tudtam nevet mondani, kihez is megyek én. Vita közben mentőötletem támadt, azt mondtam, a pártirodára. Szezám nyílt ki, kinyílt. A hatalmas szerelőcsarnokban por, benzingőz, fülsiketítő lárma. És vér és arany — gondoltam. Ebből talán a vér nem igaz, újságírói túlzás, de hogy vérre megy a játék, az szent igaz. És a szálak ide, ebbe a csarnokba vezetnek. ★ a Most hogy visszaemlékezem történtekre, ráncbaszedve gondolataimat, rovom e sorokat, nos most egy évtized távlatából is elkap a düh, a gyűlölet. Mégis, a neveket elhallgatom, álnevekkel dolgozom majd. Nem tudom élnek-e, halnak-e a szereplők. Furcsa, kínos történet volt. Sehol egy pozitív figura, legalábbis szimpatikus egy se. Korántsem akarom azt állítani, hogy most született gazemberekről írok. Legyünk igazságosak. Volt, persze hogy volt olyan szereplője is a történetnek, akinek igaza volt, részben ... Hogy ő sem volt egyértelműen pozitív hogy a gyár igazgatója, figura, főmérnöke, hogy mindenki antipatikus szerepet vállalt ebben az ügyben, az akkor is, és most utólag is azzal magyarázható, hogy a kapzsiság ördöge vert tanyát a lelkükben, mindahányan futottak a guruló arany után, igaz, nem is 14 karátos, de 24 karátos arany után. Bár ha belegondolunk, ez mit sem változtat helyzetükön. Arcuk megrajzolásánál, karakterük megítélésénél, nem vehetjük figyelembe, e tény nem lágyítja a vonásokat. Csodálatos az ember lelke, és milyen vaksin egyoldalú a szeme. Hosszú oknyomozásom során minden szereplővel beszéltem, némelyikkel többször is. Kivétel nélkül mind a másikra mutogatott, azt tartotta bűnösnek. Akkor az a képtelen gondolat villant fel a fáradt agyamban, ezek az emberek bemásztak a gyár hatalmas kéményének kürtőjébe és most egymás kormos arcán röhögnek. Jó vicc, de nem volt erőm nevetni. Elkezdem. Nézzük a szereplőket, hogyan állt fel a csapat. Adva volt, persze, mindenekelőtt a találmány, amely egyszerű és szerény újításként kezdte karrierjét. És adva volt az újító mérnök, a gyárigazgató, aki ellopta az újítást, a segítője, egy süket öreg, de mérnöki szinten gondolkodó lakatos, a lopott holmin a végső simításokat végző fiatal mechanikus és az újítást találmánnyá gardírozó nesztor, a gyár volt kapitalista részvényese, jelenleg tanácsadó aggszakáll. További szereplők: a gyár főmérnöke, a szakszervezet nyugdíjas újítási felelőse, Találmányi Hivatal, a miniszter, akire mindenki hivatkozik, a tv, a rádió, a magyar filmhíradó és... És az újságíró, aki jószerével azt sem tudja, mi keresnivalója ebben az ügyben, bár a végén, majdnem forint ütötte a markát,százezer így kezdődött. Azt mondja egy borús délután a szerkesztőségben kenyeres cimborám és kollégám, hogy egy régi ismerőse keresi a portán, valami nehéz ügy, ő nem vállalhatja. Vasárnapra a KGST- ről kell írnia egy dolgozatot Ha úgy gondolom, hallgassam meg az ürgét Feljön a mérnök, szegény ázott veréb, gondolom, amikor kezet fogunk. Leül, beszélni kezd, és ahelyett, hogy szemével is agitálna, görcsösen kerüli tekintetemet. A történet fantasztikus. Nem is jegyzem, csak hallgatom, örül ennek és ömlik belőle a szó. Két óráig mondotta el bánatát, közben szavait hitelesítendő, egy papírt rakott elém.akitatáskányi „Benei János vagyok, gépészmérnök, a minisztériumban dolgozom. Ötvenhatig a csőgyárban dolgoztam. Még szeptemberben volt egy újításom, egy régi eljárást modernizáltam, tettem praktikusabbá. A papírra vetett gondolataimat elfogadták, megdicsérték, kaptam ötezer forintot. Amikor a rajzot precízen elkészítettem, kaptam még tízezret. Nem sokkal rá kitört az ellenforradalom, nem volt idő megvalósítani az elképzelésemet. Később kijöttek a minisztériumból hozzám, azt mondták, maga helytállt. Benei elvtárs, ezután a minisztériumban építse a szocializmust, onnét irányítsa az ipart, örültem, boldogok voltunk, több volt a pénz, jobban éltünk. 1960-ban csapott le a villám, akkor borultam ki először, azóta egyre mélyül a depresszióm. Elvesztettem az emberben, az eszmékbe a társadalomban, vetett hitemet. Képzelje el, egy szép csendes szombat délután ülök családommal együtt a tv előtt, ünnepség a képernyőn. A 150 ezredik magyar találmányt és föltalálót ünnepelik, a miniszter és a tv-bemondó gratulál és én nem vagyok sem élő, sem halott. Csak azt érzem, szakad rólam a víz. — Köztiszteletben álló emberek nagy jelentőségű találmánya ez! Haszna a gyárnak, az országnak, és haszna természetesen a feltalálóknak — mondja egy kissé intimpistás, búgó hangon a szpíker. tehetetlen düh agyamba, torokomba, gyomromba lopódzik. A szívem megáll és tombol. — Tolvajok! Gazemberek! — ordítok. Feleségem ijedten felugrik, a gyerekek sírnak. Apuka, apuka! Másnap elmentem Szilvási igazgatóhoz és felelősségre vontam őt, hogyan merészelte, hogyan tehette ezt velem. Ellopni az én újításomat, az én gondolataimat, és ország-világ előtt hencegni, mint a sajátjáéval. Szilvási a szemembe nevetett és kidobott. Ezután elmentem Hivatalba, azóta a Találmányt több mint százszor jártam ott, ismernek engem, mint jobban egymást ismerik ott az emberek. Először is, és azóta százszor, széttárták a karjukat, ez bírósági ügy. Elmentem a bíróságra, az első pert elveszítettem, azt hittem, elég az igazam, mert bizonyítékkal a szavamon kívül alig tudtam szolgálni. Először ekkor kerültem Hárshegyre. Egy hónapot töltöttem ott, azután újra kezdtem, igazamért a harcot. Lehet, már nem is az igazság utáni vágy, nem is a hírnév és a pénz utáni vágy hajtott, csupán csak az igazságtalanul megvertek vak bosszúia. Egyszer a miniszter is fogadott. A miniszter helyettese többször is. Kedvesen azt mondták, próbáljam újra a bíróságon . Ja Itt a mérnök megállt, kifújmagát, hiszen mindezt idáig egy szuszra mondotta el, teljes átéléssel, energiája pazarlásával. Amikor újra kezdte, szemével most már a szemembe mélyedt és kért, könyörgött. — Holnap reggel lesz a második perem. Nagyon kérem, jöjjön el. Tudom, zavaros az ügy, azzá fajult az évek során, mégis kérem, szakítson időt a számomra. Nincs már kihez forduljak, senkiben sincs bizalmam, reményeim szertefoszlottak. Valaki azt mondja, forduljak a pártsajtóhoz. Eljöttem, ha ön is elutasít, ismét abonáltatom magam a Hárshegyen. Kérem, jöjjön el. Nekem ez jót tenne, és ön jobban megértené az ügyet, mélyebben megismerné az életet. Hogy nagy nehezen rám került a sor, megkérdeztem tőle. — Kérem, azóta nem beszélt az igazgatóval? Ö, Szilvási mit mond, egyáltalán mivel védekezik? Mire hivatkozik. Hát azért egy ilyen komoly beosztásban dolgozó emberben csak van valami becsület és szégyenérzet. — Többször is beszéltünk, hiszen egy pártszervezetben dolgozunk, mindketten, itt kerületben. Már a taggyűlésen is tárgyalták ügyünket, feljelentettem a kerületi pártbizottságon is. Nekem és mindenkinek azt mondja, az ő találmányuk egészen más, mint az én pitiáner újításom volt. Azt nem tagadja, hogy van közöttük valami rokonvonás, de ők egy a százhoz, én pedig csak egy a tízhez forint értékben újítottam. És mindketten más utakon, bizonygatja. Szamaraskordé és Diesel-mozdony! — nevetett először a szemembe. Azt mondta, pontosan ez a különbség a két dolog között. Próbáltam védeni szépen is az igazamat. Megmagyaráztam neki, hogy én gyakorló mérnök vagyok, ő pedig géplakatos. Egykori géplakatos, de már húsz éve nem dolgozik a szakmájában. Hogyan lehetek én a szamaraskordé? Kinevezett és a bíróságon sem fogadták el érveimet. Körülbelül azt mondták, 1956 őszén felvettem az újításomért 15 ezer forintot, ezzel azt az ügyet lezárta a gyár, mit akarok még? — Tényleg, elvtársam, mit akar? — vágok ismét közbe —, mennyi pénzről van itt szó? — Szilvásiék eddig több mint egymilliót vágtak zsebre... (s) (Folytatjuk.)