Pest Megyi Hírlap, 1971. május (15. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-04 / 103. szám

FEST MEGYEI XV. ÉVFOLYAM, 103. SZÁM in % no fr'ja.B.Ki* Aczél György és Komócsin Zoltán Bukarestben Hétfőn este Bukarestbe ér­keztek Aczél György és Komó­csin Zoltán, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagjai,­ a KB titkárai, az RKP KB meg­hívására. DR. AJTAI MIKLÓS ANGLIÁBAN Dr. Ajtai Miklós, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnökhelyettese, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke vasárnap az angol kormány meghívására egyhetes hivatalos látogatásra Londonba­­ érkezett, ahol hét­főn délelőtt megkezdte tárgya­lásait John Davies iparügyi csúcsminiszterrel. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK I 1971. MÁJUS 4. KEDD Sok lehetőség tsz együttműködésre Hazaérkezett Párizsból dr. Tímár Mátyás Dr. Tímár Mátyás, a Minisz­tertanács elnökhelyettese hét­főn hazaérkezett néhány na­pos franciaországi útjáról. A Ferihegyi repülőtéren Bondor József építésügyi és városfej­lesztési miniszter, Gál Tivadar, a Minisztertanács titkárságá­nak vezetője, Marjai József külügyminiszter-helyettes fo­gadta. Franciaországi látogatásai­nak tapasztalatait összegezve dr. Tímár Mátyás a következő nyilatkozatot adta: — Tárgyalásaink őszinték,­­nyíltak, célratörők voltak. Az elmúlt években és főleg Fock elvtárs franciaországi látoga­tása óta bővültek a magyar­­országi kapcsolatok, de úgy látjuk, hogy még sok lehető­ség van, az együttműködés különböző formáinak kibonta­koztatására. A Magyarország­ról származó francia áruvásár­lások volumene kisebb, mint a magyar beszerzéseké, ezért ke­restük annak lehetőségeit, ho­gyan tudnák növelni vásárlá­saikat a francia cégek, hogy kiegyensúlyozottabb legyen a forgalom. Ezenkívül szóba ke­rült a harmadik­ piacokon való együttműködés: Dél-Ameriká­­ban, Észak-Amerikában máshol is kínálkozik ilyen le­és­hetőség. Tárgyalásainkon az egyik központi kérdésként me­rült fel, hogy a magyar mező­­gazdasági és élelmiszeripari termékek franciaországi bevi­telét erősen sújtják a Közös Piac rendelkezései, s vizsgál­tuk, milyen — mindkét fél számára előnyös — megoldáso­kat lehetne találni ennek ki­küszöbölésére, és arra, hogy hosszabb időre nagyobb stabi­litást biztosítsunk e termé­keink franciaországi exportjá­nak. — Jacques Chaban-Delmas miniszterelnök és azok a mi­niszterek is, akikkel alkalmam volt tárgyalni, nagy érdeklő­dést tanúsítottak a magyar gazdaságirányítási rendszer és más kérdések, így például szocialista demokratizmus ki­ a szélesítése az új választójogi és tanácstörvény iránt. — Megbeszéléseinkről emlé­keztetőt állítottunk össze, amely összefoglalja a legköze­lebbi tennivalókat, melyeknek eredményei remélhetőleg egy éven belül már jelentkeznek — fejezte be nyilatkozatát dr. Tímár Mátyás. A munka kongresszusa Három és fél millió szervezett dolgozó képvisele­tében gyűlnek ma egybe a fővárosban, az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házának sok fontos tanácskozást látott nagytermében a magyar szakszervezetek XXII. kongresszusának küldöttei. Az elmúlt hónapok egymást követő nagy belpoli­tikai eseményei, a párt X. kongresszusa, majd a kép­viselő- és tanácstagválasztások után a szakszervezetek kongresszusa is választ ad majd a kérdésre: hogyan állta ki a próbát a gyakorlatban az elmúlt négy esz­tendőben folytatott politika. Jóllehet a kérdésre igenlő választ adott, s a cse­lekvésre irányította a figyelmet a párt kongresszusa, majd ezt követően a választásokon hazánk felnőtt la­kossága, a szakszervezeti kongresszus ezek után kö­vetkező­­ állásfoglalását mégsem tekinthetjük formá­lisnak. Aki csak egy kicsit is szemmel tartotta a kong­resszust megelőző szakszervezeti tanácskozások­at, vagy tanulmányozta a SZOT nemrég nyilvánosságra hozott kongresszusi jelentését, láthatja: a négy esztendő je­lentős eredményei mellett a megoldásra érett problé­mák sokaságát tárják majd a kongresszus elé. A kongresszusi jelentés nyilvánosságra hozása is mutatja: a Szakszervezetek Országos Tanácsa ki akarja tágítani a kongresszusi terem falait, azt akarja, hogy a szervezett dolgozók együtt gondolkodjanak, alakítsák ki a véleményüket nemcsak a szakszervezetek tevé­kenységéről, hanem a munkájukat, a mindennapi éle­tüket érintő sok-sok kérdésről is. Már a kongresszus előtt a dolgozóknak módjuk nyílt arra, hogy ennek a fontos dokumentumnak az ismeretében lássák el újabb megbízatásokkal képviselőiket. Évekkel ezelőtt, amikor még sok formális vonás volt a szakszervezeti mozgalomban és nem is rendel­kezett a mai önállósággal, szűkebb volt tevékenysé­gének hatóköre és természetesen megosztottabb, kor­látozottabb a felelőssége is. Az elmúlt években azonban megnőtt a mozgalom szerepe, önállósága államunk de­mokratikus rendszerében. A népgazdasági tervezésben ma már egyetlen lényeges központi intézkedést sem hagynak jóvá a szakszervezetek véleményének előzetes kikérése nélkül; közismert hogy megkapták a szak­­szervezetek a vétó­jogot; vannak kérdések, amelyekben nem lehet dönteni egyetértésük nélkül, másokban anélkül, hogy kikérnék véleményüket. Minden jel arra mutat, hogy a kongresszus egyik központi kérdése lesz az üzemi és a szakszervezeti demokrácia továbbfejlesztésének témája. A demok­ratizmus erősítését szinte mindenütt igényelték a kongresszust előkészítő tanácskozások felszólalói. Ma már minden feltétel adott ahhoz, hogy növeljük a dol­gozók részvételét a vállalati gazdálkodásban, a dönté­sek kialakításában­­ Feladat a szakszervezeten belüli demokrácia növelése, erősítése is. Sokhelyütt ugyanis csak a választott szervek hatásköre bővült, csak a képviseleti demokrácia fejlődött. Pedig legalább en­­­nyire fontos a közvetlen demokrácia fejlődése, a dol­gozók tevékeny bekapcsolódása a szakszervezeti mun­kába. A szakszervezeti közvélemény nem szenzációs dön­téseket vár a kongresszustól, hanem reális értékelést a végzett munkáról és olyan munkaprogramot, amely egységbe fogja a három és fél millió szervezett dol­gozó törekvéseit, erőfeszítéseit, s tág teret ad alkotó kezdeményezéseknek. Szeretettel üdvözöljük a kongresszus valamennyi részvevőjét —, köztük a külföldi testvér szakszerve­zetek képviselőit — és sok sikert kívánunk felelősség­­teljes megbízatásuk teljesítéséhez. Péter János Pozsonyban Péter János magyar és Jan Marko csehszlovák külügymi­niszter május 2-án és 3-án Po­zsonyban találkozót tartott A szívélyes és baráti légkörű ta­lálkozón a külügyminiszterek megvitatták az országaik kö­zött eredményesen fejlődő köl­csönös kapcsolatok és együtt­működések további megszilár­dításának kérdéseit. Egyidejű­leg eszmecserét folytattak és tájékoztatták egymást több időszerű nemzetközi politikai kérdésről. A dolgozók ünnepén Háromórás felvonulás Budapesten — Színes műsorok me­gye szer­te . A hűvös idő ellenére már a kora reggeli órákban — in­dulók hangjára —, ünneplő­be öltözött férfiak és nők, fiatalok és idősek igyekeztek Budapesten a Felvonulás tér felé. Az ünnep tiszteletére díszbe öltözött a város. A tri­bünöket a munkásmozgalom veteránjai, kiváló dolgozók népesítették be, soraikban ott voltak a szakszervezetek kongresszusának meghívott vendégei. A dísztribünön foglalt he­lyet Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára; Losonczi Pál, a Nép­­köztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke; Fock Jenő, a Mi­nisztertanács elnöke; Aczél György, Benke Valéria, Bisz­­ku Béla, Fehér Lajos Gás­pár Sándor, Kállai­­ Gyula, Nemes Dezső, Németh Károly,­­az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagjai; Óvári Miklós, ,az MSZMP Központi Bizott­ságának titkára; Bruttyó Já­­nos, az MSZMP Központi El­lenőrző Bizottságának elnö­ke; Ben­csik István, a Haza­fias Népfront Országos Ta­nácsának főtitkára; Földvári Aladár, a SZOT elnöke; dr. H­orváth István, a KISZ Köz­­­ponti Bizottságának első tit­kára; Kelemen Lajos, a Fő­városi Tanács megbízott el­nöke; Erdei Lászlóné, a Ma­gyar Nők Országos Tanácsá­nak elnöke; dr. Beckl Sándor,­­a Magyar Testnevelési és Sportszövetség elnöke, továb­bá a munkásmozgalom több ,régi harcosa, a termelőmun­ka sok kiváló képviselője. Pontban 10 órakor megin­dult a felvonulók áradata. .Impozáns volt a sok ezernyi fiatal menetének változó élőképe, kifejezve a proletár internacionalizmust, a békét, a vietnami és az arab népek­ iránti szolidaritás, a X. párt­kongresszus határozatainak szellemét. Az ifjak serege­­ után megindult a főváros la­kosságának ezer színű me­­­nete. Déli egy óráig több mint negyedmillió budapesti ,tarka forgataga hullámzott a­­ téren, majd a májusi se­regszemle leglátványosabb­­ tömegjelenete, a zárókép kö­vetkezett: színes melegítőbe öltözött kétezerhatszáz fia­tal szépen koreografált moz­­­gássorozatot mutatott be, vé­gül a felvonulás záróakkord­jaiként formálta a térre:­­„Világ proletárjai, egyesülje­­tek!" Országszerte, s a megyében is gazdag programmal kö­szöntötték a nemzetközi pro­letariátus nagy ünnepét. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára a május elsejei felvonuláson, a rádió és a televízió mikrofonja előtt. NAGYKŐRÖS Kitüntették a konzervgyárat Zászlók, a házak oldalán szí­nes plakátok, szél lengette májusfák az épületek tetején — ünnepi díszt kaptak május 1-én a nagykőrösi­ utcák is, s ünnepi ruhát öltöttek a város lakói. Délelőtt tíz órakor több százan igyekeztek Nagykőrös „Városligetébe”, a Cifra­kertbe, amelynek szép parkja, mint évről évre, most is a majális vidám programjainak volt színhelye. Az ünnepség kezdetére megtelt a szabad­téri színpad nézőtere, a sorok­ban külön kis tábort alkottak a Konzervgyár dolgozói. Nem véletlenül, hiszen az ünnep­ségen sok szó esett róluk és munkájukról... Az elnökségben Nagykőrös párt-, állami és társadalmi szervezeteinek vezetői, üzemek és szövetkezetek képviselőinek társaságában ott láttak meghívott vendégeket: Jám­a­bor Miklóst, a Pest megyei Pártbizottság titkárát és Csi­pás Györgyöt, az Élelmiszer­ipari Dolgozók Szakszervezeté­­nek Pest megyei titkárát. Ta­kács Jenő, a városi pártbizott­ság titkára beszédében méltat­ta a nemzetközi munkásosz­tály hagyományos ünnepének jelentőségét, s a munka ün­nepe alkalmából — országunk fejlődésének tükrében — szólt a fejlődő Nagykőrösről. Elis­merő szavakkal emlékezett meg az itt működő üzemek eredményeiről. A rangsorban első helyre kívánkozik a Kon­zervgyár. Erről szólt ezután Jámbor Miklós, ak­i a Pest megyei Pártbizottság nevében köszöntötte az üzem dolgozóit. A gyár — mondotta — tartós eredményekkel a város és a megye élenjáró üzemei közé küzdötte fel magát, s munká­­­juk újabb sikerét jelzi, hogy kongresszusi versenyben elnyerték a megyei pártbizott­ság megtisztelő kitüntetését, a vörös versenyzászlót és az oklevelet. A nézőtéren felcsattant a taps, amikor Kovács Sándor, a Konzervgyár igazgatója át­vette Jámbor Miklóstól a ki­tüntetéseket (a képben). Csipás György az Élelmi­­szeripari Dolgozók Szakszer­vezete és a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium nevében jelentette be: a gyár elnyerte a Szocialista munka­vállalata címet is, majd a ki­tüntetést átnyújtotta az igaz­gatónak. Szakszervezeti mun­kájukért az üzem dolgozói kö­zül Dér Jánosnét és Gömöri Jánosnét tüntették ki, az Élel­miszeripar kiváló dolgozója lett Szász Dánielné, Pintér Lajos, s miniszteri dicséretben részesült Gránát Ferenc. A­­ (Folytatás a 3. oldalon)

Next