Pest Megyi Hírlap, 1971. május (15. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-05 / 104. szám

Megkezdődött a szakszervezetek XXII. kongresszusa Az építők szakszervezete székházának kong­resszusi termében kedden reggel 9 órakor megkezdődött a magyar szakszervezetek XXII. kongresszusa. Három és fél millió szer­vezett dolgozó képviseletében mintegy 700 küldött vitatja meg az elmúlt 4 év sikereit, gondjait, a fejlődés gyorsításának, az élet- és munkakörülmények javításának módjait. A kongresszust Földvári Aladár, a SZOT el­nöke nyitotta meg, majd javaslatára megvá­lasztották az elnökséget, amelyben helyet fog­­lalt Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Ta­ácsának elnöke, Fock Jenő, a Miniszterta­­ács elnöke, Apró Antal, a Minisztertanács el­nökhelyettese, Biszku Béla, az MSZMP KB tit­kára, Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, Nyers Rezső, az MSZMP KB titkára, a Politikai Bi­zottság tagjai, Pulai Árpád, az MSZMP KB titkára. Az elnökségbe beválasztották a ter­melés számos, ismert élenjáró dolgozóját, a társadalmi munkában kitűnt aktivistákat, a társadalmi szervezetek képviselőit, s a külföl­di­­ delegációk vezetőit. A kongresszus ezután a napirendről döntött. A napirend a következő: A Szakszervezetek Országos Tanácsának beszámolója a XXI. kongresszus óta vég­zett munkáról és a magyar szakszervezetek soron következő feladatairól. A számvizsgáló bizottság jelentése. A magyar szakszervezetek alapszabályá­nak módosítása. * A Szakszervezetek Országos Tanácsa és a számvizsgáló bizottság újjáválasztása. Ezután megválasztották a kongresszus mun­kabizottságait, majd a kongresszus egyhangú­lag megszavazta azt a javaslatot, hogy a Szak­­szervezetek Országos Tanácsába 195, a szám­­vizsgáló bizottságba 19 tagot jelöljenek. Ezután Gáspár Sán­dor, a SZOT főtitkára emelkedett szólásra, aki a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsának szóbeli beszámolóját mon­dotta el. PEST MEGYEI AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XV. ÉVFOLYAM, 104. SZÁM AHA KO F3BJ.EH 1971. MÁJUS 5., SZERDA ♦ A szakszervezetek cselekvően vesznek részt a politika alakításában Gáspár Sándor terjesztette be a SZOT beszámolóját A SZOT főtitkára bevezető­ben elmondotta, hogy az­­ el­múlt hetekben a szakszerveze­ti vezető szervek megválasztá­sa a széles körű demokrácia jegyében zajlott le. Most a XXII. kongresszusnak az a — A Magyar Szocialista Munkáspárt alig pár hónappal ezelőtt értékelte­ egész tárrsa­­dalmunk helyzetét, megjelölve továbbhaladásunk útját. magyar szakszervezetek — je­­­lentette ki Gáspár Sándor — a pártkongresszus értékelésével egyetértenek, politikai céljait magukévá teszik és megvalósí­tásukért dolgozóiak. — A magyar szakszervezeti mozgalom az elmúlt négy esz­tendőben, végrehajtva a XXI. kongresszus határozatait, lé­pést tartott azzal a fejlődéssel, amely egész társadalmunkat jellemezte. Jobban érvényesí­tette sajátos szerepét, erősödött szocialista jellege. Eredménye­sen segítette a szocializmus, a munkáshatalom erősítését, és ezzel együtt, ettől elválasztha­tatlanul jól látta el a dolgozók érdekeinek képviseletét és vé­delmét. — A magyar szakszerveze­tek befolyásának hatékonyabb betöltése szempontjából döntő jelentőségű volt az a felisme­rés — és ez az MSZMP tör­ténelmi érdeme —, hogy a szakszervezeteknek nemcsak az a feladatuk, hogy a forra­dalmi munkáspárt politikáját közvetítsék a dolgozó töme­­­gekhez, hanem az is, hogy cse­lekvően részt vegyenek a poli­tika alakításában. Csak így tudják kifejteni társadalmi ak­tivitásukat, védeni a tagság érdekeit. • A szakszervezetek társa­feladata, hogy az országos ta­pasztalatok alapján ítélje meg a szakszervezetek tevékenysé­gét Határozza meg a felada­tokat úgy, hogy azokban jussa­nak kifejezésre a dolgozók vé­leményei, igényei, törekvései, dalmi szerepének növelése egyik biztosítéka annak, hogy megelőzzük, illetve feloldjuk a szocializmusban is létező és mindig új formában jelentke­ző ellentmondásokat, érdekel­lentéteket. A párt, az állam és a szakszervezetek között ki­alakult társadalmi munkameg­osztás intézményesen szolgál­ja a különböző érdekek kép­viseletének, egyeztetésének, az ütközések megoldásának útját, módját is.­­ A párt természetesen a társadalom vezető ereje. Ez azonban nem jelenti azt, hogy mindent egymaga végezzen el. Az államnak és a szakszerve­zeteknek a társadalmi munka­megosztásban megvannak a maguk sajátos és együttes fel­adataik. A szocialista állam a maga eszközeivel végzi el fel­adatát. A­­ szakszervezetek ugyanezen célok megvalósítá­sát segítik önálló véleményük­kel, hivatásukat töltik be sa­játos eszközeikkel. — Hazánkban egyre inkább „polgárjogot" nyer az a felis­merés és gyakorlat, hogy a szakszervezetek cselekvő köz­reműködése nélkülözhetetlen a munkáshatalom számára. A társadalom érdeke, hogy a dol­gozók élet- és munkakörülmé­nyeit, az árakat és béreket érintő politikai jelentőségű döntésekre minden esetben a kormány és a SZOT vezető szerveinek egyeztetett — vagy megegyezők híján különálló — véleménye alapján kerül­jön sor. A párt, a kormány és a szakszervezetek gyakorlati együttműködése alkalmas ar­ra, hogy a párt-, állami, gazda­sági szervek és a szakszerveze­tek minden fokon hasonló mó­don alakítsák ki együttműkö­désüket. Ez a feltétele annak, hogy a szocializmus építésében felmerült kérdésekben a lehe­tő legjobb döntéseket tudjuk hozni. Az életszínvonal néhány kérdéséről — Célunk — egyebek között —, mondotta hogy a nemzeti jövedelem növekedé­sével párhuzamosan fejlődjön az életszínvonal. — Életszínvonal-politikánk (Folytatás a 3. oldalon) A X. pártkongresszus szellemében KÜLÜGYMINISZTEREK KONZULTÁCIÓJA Francia premier Moszkvában Kevés főváros van a vilá­gon, ahol annyi fontos és ér­dekes vendég fordul meg, mint Moszkvában. Mégsem nehéz megjósolni, hogy Mau­rice Schumann francia kül­ügyminiszter moszkvai látoga­tása — tegnap érkezett szovjet fővárosba­n ott-tar­­­­tózkodásának három napjánál sokkal tovább foglalkoztatja majd a világsajtót, a nemzet­közi közvéleményt. Ha egy nagyhatalom kül­ügyminisztere egy másik nagyhatalom fővárosában tesz hivatalos látogatást, az önma­gában is figyelemre méltó ese­mény. Ebben az esetben azon­ban ennél jóval többről van szó, méghozzá­­ több értelem­ben is. A szocialista szuperhatalom viszonya szívélyesebb, Franciaországhoz mint a többi nyugati nagyhatalomhoz. Ez nem utolsósorban a nemrég elhunyt nagy Charles de Gaulle államférfi, tábornok érdeme. Közismert, hogy a világpolitikának ez a markáns alakja hitt ab­ban, hogy a két nagy nép történelmi barátsága olyan hagyomány, amelyet az atomkorszak körülményei között is folytatni lehet , és folytatni kell. A tábornok azt­ hirdette, hogy Moszkva és Párizs érde­­­kei több lényeges területen azonosak vagy igen közel áll­nak egymáshoz, és nem habo­zott érzékeltetni­ azt sem, hogy az egyik ilyen terület: az ame­rikaiak európai befolyásának visszaszorítása. Hamarosan bebizonyosodott, hogy a szov­jet fővárosban egyetértenek a közied­és koncepciójával, és ez megmutatkozott a két ország kapcsolatainak konkrét alaku­lásában. De Gaulle visszavonulása után Washingtonban és —ki­sebb mértékben, de félreérthe­tetlenül — Londonban, meg­próbálták olyan irányban be­folyásolni a francia külügy­minisztérium, a Quai D’Orsay politikáját, hogy az szakítson De Gaulle elképzeléseivel. Már akkor kitűnt, hogy ez a törekvésük nem jár sikerrel." Georges Pompidou elnök kormányzata a francia külpolitika egyik pilléré­nek és nem múló epizód­nak fogja fel Párizs „ke­leti politikáját”. A két ország közötti együtt­működés azóta még szorosabb lett olyannyira, hogy rendsze­res konzultációt határoztak el a két külügyminisztérium kö­zött.­­Ez már korábban meg­kezdődött, de miniszteri szin­ten ez az új típusú érintkezési forma premierje. A személyes látogatás egyik oka nyilván­valóan az a tény, hogy előbb­­utóbb magas rangú szovjet személyiségek viszonozzák majd Pompidou elnök moszk­vai látogatását, és Schumann hozzájárulhat egy ilyen­­ rend­kívül fontos utazás jó előké­szítéséhez. A tanácskozás gazdasági és a két ország kapcsolatait érin­­­­tő más kérdéseken kívül leg­fontosabb témája az európai biztonság lesz. Nem túlzás azt állítani, hogy Párizs és Moszk­va konstruktív együttműkö­dése nagyon sokat tehet kon­tinensünk nyugodt nappa­laiért és éjszakáiért 1 VEK­ PROLETÁRJAI, ESYISÜVETEKI Kim Ir Szán fogadta dr. Bíró Józsefet A koreai külkereskedelmi miniszter meghívására Phen­­janban tartózkodó dr. Bíró Jó­zsef külkereskedelmi minisz­tert kedden délután fogadta Kim Ir Szen, a Koreai Mun­kapárt Központi Bizottságá­nak főtitkára, a KNDK mi­nisztertanácsának elnöke. Dr. Ajtai Miklós vidéki körútra indul Dr. Ajtai Miklós miniszter­elnök-helyettes, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke kedd délután Oxford­­ból visszaérkezett Londonba, ahol John Dailies kereskede­lem- és iparügyi miniszter fo­gadást, majd vacsorát adott tiszteletére. A miniszterelnök­­helyettes ma kétnapos észak­angliai körútra indul. Washingtoni csata Hétezer letar­tóztatás, több mint száz sebesült, és tizenötezer karhatalom főnyi az amerikai szövet­ségi fővárosban — ezek az előzetes összefoglaló ada­tok a háborút vietnami ellenző tüntetők hétfői megmozdulásáról. A tüntetők­ — javarészt fiatalok — azt a célt tűz­ték maguk elé, hogy akadályoz­zák a washingtoni közlekedést; szövetségi fővárosa közalkalmazot­­tait nem engedik eljutni, vagy idő­ben eljutni mun­kahelyükre, s ez­zel lényegében megbénítják kormányappará­­­tus működését. Bennie Davis, a chicagói „hetek” egyike, a tüntetés szervezője — akit egyébként most szintén letartóz­tattak — sajtóértekezleten je­lentette ki: a célt jelérni nem sikerült, de ami ennél talán még fontosabb: a mozgalom egyre tovább terjed a nép kö­rében. Hétfőn délelőtt Washington­ban rendőrök álltak minde­nütt; katonák irányították a főváros forgalmát a hidakon, a város különböző pontjain ke­resztbe állított autók bénítot­ták meg az utcák forgalmát, másutt tégla- és cementhal­­mokkal próbálták akadályozni a járművek haladását. A ro­hamrendőrség nagy brutalitás­sal lépett fel. A sebesültek nagy része a gumibotütlegek nyomát viseli, s még este is érezni lehetett a könnygáz­szagot. Az elfogott tüntetőket nem tudják hol elhelyezni: többezres csoportokat a wa­shingtoni­­ börtön udvarán őriznek Nixon elnök üzenetet inté­zett Jerry Wilson washingtoni rendőrfőnökhöz, s megköszön­te neki, hogy oly erélyesen „kezelte” az elmúlt két hét alatt lezajlott megmozdulásokat.háborúellenes A tüntetők ellen alkalmazott rendőri önkény egyébként fel­háborodást keltett az ország számos neves politikai szemé­lyiségében is. Richard Dellums kaliforniai demokrata képvise­lő így nyilatkozott: „Megdöb­bentettek a tüntetés elfojtásá­nak Gestapó-módszerei, rendőrség és a katonaság erő­­­szakossága visszataszító volt.” George McGovern szenátor szerint a legutóbbi események „egyenes következményei an­nak, hogy a kormány képtelen meghallani a nép követelé­seit”. A közvélemény-kutatások is azt mutatják — állapította meg McGovern —, hogy az amerikaiak többsége szeretné, ha az év végéig minden ame­rikai katonát kivonnának Dél­­kelet-Ázsiából. „Amit a fővá­rosban láttunk, újabb jele a tömegek elkeseredésének és kiábrándultságának. Remélem, hogy a kormány végül megérti a nép szavát és befejezi a há­borút. A sorozatos béketüntetések miatt telje­sen megteltek az amerikai főváros börtö­nei. A hatóságok számos letartóztatott bé­keharcost a háttérben látható labdarúgó­­stadionban, a szabad ég alatt helyeztek eL R­ogers Kairóban Rogers­­ amerikai külügymi­niszter és kísérete kedden, ma­­gyar idő szerint 16 óra 10 perckor megérkezett Kairóba. Az amerikai külügyminisztert a repülőtéren egyiptomi kollé­gája, Mahmud Riad és Donald Bergus, az Egyesült Államok kairói diplomáciai képviseleté­nek vezetője fogadta. Rogers még a délután folyamán meg­beszélést tartott Mahmud Rieddal.

Next