Pest Megyi Hírlap, 1972. március (16. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-15 / 63. szám
FÓKUSZ Veszélyes kísérlet? MINT ISMERETES, hétfőn Stuttgartban egész napos stratégiai megbeszélést tartottak a jobboldali Kereszténydemokrata Unió vezető szervei — a párt elnöksége és országos vezetősége. A párt állásfoglalását — az ülés után — Rainer Barzel, a CDU elnöke fogalmazta meg. Ennek lényege, hogy az uniópártok — ha a helyzet úgy kívánja — készek átvenni a hatalmat akár országos választások kiírása, akár Rainer Barrel parlamenti kancelláré választása révén. MINDAZONÁLTAL a CDU elállt a választások kiírásának sürgetésétől, miután felismerte, hogy a közvélemény jelentős része nem szívesen Barzel kancellárságát. A lámá kudarctól még inkább tart a bajor CSU vezetője. A pártvezetőség — a régi kedvenc jelszót felmelegítve — határozatot fogadott el, és ebben harcot hirdetett ismét „radikális tendenciák” ellen. a Felszólította ugyanakkor a kormányzó szociáldemokratákat, „ne tűrjék” a fiatal szocialisták (az SPD ifjúsági szervezete) káros tevékenységét. A RÉGI JELSZÓ újbóli meghirdetésével a CDU azokra akar hatni, akik „radikális balratolódásnak” tekintik Brandt kancellárnak azt a bejelentését, hogy a keleti szerződések parlamenti leszavazása és új választása esetén az SPD mozgósítani fogja a nagyüzemi munkásságot. A nyugatnémet munkáltatók szövetsége hétfő délután közzétett nyilatkozatában „veszélyes kísérletnek” nevezi a „politikai viták bevitelét az üzemekbe”. A baden-württembergi tartományi választási harc is azt mutatja, hogy a CDU igyekszik „radikális pártnak” feltüntetni az SPD-t és FPD-t, saját magát pedig a rend és nyugalom őreként, a jólét zálogaként, a jövő ígéreteként tünteti fel. A CDU — amelyet közismerten az „öregek és asszonyok” pártjának neveznek — az idősebb nemzedék konzervativizmusához Törekvéseinek fűzi reményeit, veszélyességét jól illusztrálja a Kölner Stadt- Anzeiger keddi jelentése egy nemrég készült közvéleménykutatásról. A lakosság jelentős részében még mély gyökerei vannak a náci befolyásnak, és sokan állítják, hogy a hitlerizmusnak voltak „jó oldalai” is. A megkérdezettek közül az idősebbek nagy része — a fiataloktól merőben eltérően — magasztalta a harmadik birodalom belső viszonyait, mert akkor „rend és nyugalom honolt az országban”. A KÖZELJÖVŐBEN külpolitikai akciót is szándékozik indítani a CDU a ratifikálás ellen. Ismeretes, hogy az NSZK nyugati partnerei is kívánatosnak minősítették a ratifikálást, sőt Franciaország — a CDU nagy méltatlankodására — hivatalosan is a parlamenti jóváhagyást sürgette. A párizsi „téveszmék” eloszlatására a jövő héten Barrel Franciaországba utazik, és megkísérli áthangolni a hivatalos köröket. A Frankfurter Rundschau kommentárja azt tanácsolja a kereszténydemokrata kancellárjelöltnek, hogy inkább Nyugat-Berlinbe utazzék, és győződjék meg a helyszínen az európai enyhülési politika pozitív eredményeiről. Nyugat- Berlinben megnyíltak az NDK- ba szóló látogatási engedélyeket kiállító irodák. A jelentkezők nagy száma mutatja, mennyire régen vártak a nyugat-berliniek ezekre az utazási könnyítésekre. A Német Szociáldemokrata Párt elnöksége hétfőn szintén ülést tartott, és olyan határozatot fogadott el, hogy április 23-án és 24-én országos felvilágosító kampány keretében fejtik ki a lakosságnak a keleti szerződések lényegét és összefüggésüket a nyugat-berlini rendezéssel. ‘“'zJCMap Abdul Zahir Moszkvában Abdul Zahir afgán miniszterelnök Moszkvába érkezett. Képünkön: Koszigin miniszterelnök fogadja a vendéget. Nagygyűlés Paviában Az Olasz Kommunista Párt XIII. országos kongresszusán résztvevő magyar pártküldöttség, amely Németh Károlynak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a budapesti pártbizottság első titkárának vezetésével tartózkodik Olaszországban, kedden délután nagygyűlésen vett részt a Milánótól 80 kilométerre fekvő Paviában. A lelkes hangulatú paviai tömeggyűlésen Németh Károly mondott beszédet, majd Andreas Fantis, a Ciprusi Dolgozók Népi Haladó Pártjának főtitkárhelyettese és Jorge Rebelo, a Mocambiquei Nemzeti Felszabadítási Front KB végrehajtó bizottságának tagja szólalt fel. Németh Károly beszédében üdvözölte a részvevőket, majd megköszönte az olasz testvérpártnak, a haladó olasz dolgozóknak a szolidaritást, amelyet a magyar kommunistákkal a nehéz időkben is vállaltak és azt az érdeklődést, amelyet Magyarország szocialista építőmunkája iránt tanúsítanak. Kijelentette: „az MSZMP nagy figyelemmel, megbecsüléssel és együttérzéssel kíséri az olasz kommunisták nehéz, de küzdelmét és teljes igazságos mértékben szolidáris harcukkal. Kívánjuk, hogy vigyék győzelemre az összes baloldali és haladó erők antimonopolista egységét, koronázza sikerválasztási küzdelmüket” — mondta. Ezt követően Németh Károly a Magyarországon folyó szocialista építőmunka eredményeiről tájékoztatta hallgatoit ♦ BERNADETTE DEVLIN BORDEAUX KALANDJA A francia hatóságok nem engedélyezték, hogy Bernadette Devlin, aki a brit parlamentben Észak-Írországot képviseli és az észak-írországi polgárjogi mozgalom egyik vezetője, francia földön tartózkodjék. Bernadette Berlint egy francia baloldali szervezet hívta meg, hogy a bordeaux-i egyetem társadalomtudományi intézetében előadást tartson. Bernadette Devlin ennek ellenére útnak indult, amikor azonban az Air France francia légiforgalmi társaság repülőgépe földet ért Bordeaux-ban, azt azonnal körülvette a rendőrség, a többi utast kiszállították. Devlin kisasszonyt pedig átkísérték a marokkói légiforgalmi társaság gépéhez, amely rövid idő múlva visszarepült Londonba. A SZOVJETUNIÓ LEGFELSŐBB TANÁCSA ELNÖKSÉGÉNEK és a Szovjetunió művelődésügyi minisztériumának meghívására kedden Moszkvába érkezett Imelda Marcos, a Fülöp-szigeti elnök felesége. Kisiklott a turboszpressz Brevalban, Nantes közelében (Párizstól 40 kilométernyire nyugatra) kedd délelőtt kisiklott a Párizs—Caen között közlekedő, turbómeghajtású expresszvonat. A négy kocsiból álló szerelvény első két kocsija felborult. Hét ember meghalt — köztük a mozdonyvezetők, harminc pedig megsebesült, összesen 172-en utaztak a vonaton. > 1972. MÁRCIUS 15., SZERDA Három nap csend A brit megszállók ulsteri főhadiszállásának közelében, Lisburnben gépkocsikban elhelyezett pokolgép hatalmas detonációja reszkettette meg a levegőt. Üzletek dőltek romba, üveg csörömpölt és három angol katona megsebesült. Ez a robbanás olyan volt, mintha karmester intett volna be: puskák ropogtak Belfastban és Londonderryben, a lövöldözésnek máris újabb angol és ír áldozatai vannak — szóval a háború ismét folyik tovább. Azért mondjuk, hogy ismét, mert három teljes napon át Észak-Írországban immár szokatlan jelenség volt megfigyelhető: hallgattak a robbanószerkezetek és a fegyverek. Az IRA (ír köztársasági hadsereg) úgynevezett ideiglenes szárnya ugyanis háromnapos fegyverszünetet hirdetett , és be is tartotta azt. És ez az, amire érdemes felfigyelni. Az IRA az ír függetlenségi mozgalom régi, de hagyományosan ellentmondásos szervezete. Tagjainak elszántságához, áldozatkészségéhez soha nem férhetett kétség, módszereikről viszont annál több vita folyt és folyik most is. Méghozzá nemcsak a mozgalmon kívül, hanem nyilvánvalóan azon belül is. Sőt, alighanem azt is hozzátehetjük, hogy az IRA különböző szárnyai és frakciói között nemcsak az eszközöket, hanem a rövidebb és hosszabb távú célokat illetően is bőven akad véleményeltérés. Amikor tehát most az IRA, pontosabban annak egyik szárnya, meghirdette a háromnapos fegyverszünetet, nemcsak a két Írországban és Angliában, hanem világszerte nagy érdeklődéssel — és némi kétkedéssel — fogadták a bejelentést. Sokkal többről volt szó, mint arról, valóban csend lesz-e három napon át a sokat szenvedett Ulsterben. Annak kellett eldőlnie, képes-e arra az IRA, hogy elrendeljen és végrehajtson egy ilyen akciót. Ma ugyanis már ott tartunk, hogy a pattanásig feszült idegek és érzelmek e földjén nehezebb három egyértelműen csendes napot produkálni, mint fokozni a harci tevékenységet. Amint lejárt a három nap, felrobban a pokolgép Lisburnban — újabb bizonyíték arra, hogy az IRA megvalósította, amit akart. Az akció azt tanúsítja, hogy az IRA képes egységes cselekvésre, hogy számolni kell vele és a londoni kabinetnek potenciális partnerként kell rátekintenie. Írországban véget ért az IRA által meghirdetett háromnapos fegyverszüneti. Londonderry egyik szupermarkettje a detonáció után. Szűk esztendő a müncheni rádióknál huszonhárom esztendő alatt, amióta a Szabad Európa rádió és az úgynevezett Szabadság rádió működik, még soha nem kellett takarékoskodniuk a müncheni uszítóközpontoknak: akármire volt szükségük, jött a pénz számolatlanul Washingtonból, a Potomac-folyó partjáról, ahol a CIA, az amerikai hírszerzés központja emelkedik. A pénzt — a dollárt —, persze, valakik valahol azért megszámolták, de az összegek a nyilvánosság előtt mindenesetre számolatlanok maradtak. Most már pontosabban tudjuk, mibe kerül a két mert Fulbright szenátor, adó, az amerikai szenátus külügyi bizottságának elnöke közölte: az Egyesült Államok kormánya az elmúlt két évtizedben álcázott költségvetési tételekből mintegy 500 millió dollárt költött a két állomás működtetésére. Ötszázmilló dollár hatalmas összeg. Sok mindenre telt belőle eddig Többek között a SZER és a Szabadság rádió munkatársainak az átlagosnál magasabb fizetésére, aztán különböző emigráns szervezetek pénzelésére, amelyek úgy vették körül e rádiókat, mint a bolygók a napot. pénzforrásról az amerikai adót fizetőknek fogalmuk sem lehetett. A SZER-nek az amerikai közvélemény előtt sokáig sikerült játszania a „magánintézmény” szerepét: olyan szervezetét, amely egy fillért sem kap az amerikai államtól, hanem közakadozásból tartja fenn magát. S mert a pénz azoktól származik, akik „a rab nemzetek javára” adakoznak, a SZER irányítói csak azoknak tartoznak felelősséggel. Így próbálták feloldani azt a képtelen ellentmondást, hogy az Egyesült Államok olyan országok ellen folytat külön erre a célra létrehozott rádióadókkal propaganda-hadjáratot, amelyekkel egyébként nem háborúban, hanem normális diplomáciai kapcsolatban áll A hazugságoknak azonban az a sorsa, hogy előbb-utóbb lelepleződnek. Még Johnson idejében, 1967. február 23-án, George Christian, a Fehér Ház akkori szóvivője arra kényszerült, hogy beismerje: kezdettől fogva a CIA pénzeli és irányítja a müncheni adóikat, amelyek kisebb-nagyobb kémtevékenység jellegű szolgálatokat is tettek a hivatalnak. S hogy a botrány még nagyobb legyen, a szóvivő azt is kénytelen volt elismerni: a nem saját felelősségére, CIA hanem a Nemzetbiztonsági Tanács 1952-ben és 1954-ben hozott irányelveivel összhangban, a fontosabb kormánybizottságok, a külügy- és hadügyminiszterek jóváhagyásával pénzelte e „magánszervezeteket”. Vagyis az amerikai kormány és a CIA közösen tévesztette meg az amerikai közvéleményt Ezután jött létre az úgynevezett Katzenbach bizottság, amely „a leplezetten finanszírozott cégeket” vizsgálta és tevékenyamely 1967. december 31-ét jelölte meg végső határidőként, amikor „a burkolt pénzügyi támogatásnak nagyrészt, talán teljesen meg kell szűnnie”. Johnson azonban a probléma megoldását utódjára, Nixonra hagyta, aki miután Clifford Case szenátor közzétette a SZER és a CIA titkos kapcsolatairól szóló vizsgálat eredményeit, már kénytelen volt valamit cselekedni is. A SZER tevékenységét különben egyáltalán nem ellenző szenátor a vizsgálat során arra a megállapításra jutott, hogy a Szabad Európa rádió költségeinek mintegy 90 százalékát közvetlenül és bizonyíthatóan az Egyesült Államok kormánya fedezi. Ezért javasolta: a CIA helyett, amely titokban pénzeli a tevékenységet, a SZER költségvetését ezentúl az amerikai törvényhozás határozza meg. Ez elől már nem lehetett kitérni. Így került a Szabad Európa költségvetése tavaly nyáron a kongresszus, illetőleg annak különböző szervei elé. Nixon eredetileg 3S millió dollár megszavazását kérte a következő esztendőre. Hosszas vita után az összeget lefaragták 32 millióra. A valóságban persze, sokkal többről van szó, mint arról az általános takarékosságról, amelyre az Egyesült Államok kormánya a dollár romlásával rákényszerült. Azután, hogy a SZER és a Szabadság rádió működéséhez szükséges összegek a kongresszus ellenőrzése alá kerültek, mód nyílt arra is, hogy a szenátorok és a képviselők, s általuk az Államok közvéleménye Egyesült beletekintsen a kártyákba. Egyre több higgadt és megfontolt amerikai politikusnak az a véleménye, hogy a blöff még a pókerben sem mindig célravezető, hát még a politikában, a propagandában. Úgy vélik, hogy ennyi pénz túlságosan sok azért a soványka eredményért, amelyet a müncheniek hozhatnak. A CIA hatalmas költségvetésében annak idején jelentéktelennek számított a Münchenre szánt pénz. Önálló tételként viszont jelentős és felülvizsgálható kiadás. De William Fulbright szenátor, a szenátus külügyi bizottságának elnöke mégsem egyszerűen takarékossági okokból ellenzi a Szabad Európa rádió és a Szabadság rádió állami költségvetési kereteinek további fenntartását, hanem azért, mert a hidegháború elavult maradványának tartja. Kétségtelen, hogy az Egyesült Államokban sokan vélekednek másként. A New York Times például azt írta, hogy „mindazok, akik halogató taktikával próbálják e rádióadások beszüntetésének elérését, csak a Kremlnek használnak”. Furcsa logika, úgy tűnik, a hidegháború érveinek maradványa. Az Egyesült Államokban mégsem lehet az az alapkérdés, hogy mi használ, vagy árt egy másik országnak, hanem az, hogy mi használ vagy árt az Egyesült Államoknak. Márpedig — az eddig elköltött félmilliárd dollárról nem is beszélve — e két adó működése a gondolkodó emberek előtt leleplezte az Egyesült Államok igazi szándékait. A SZER és a Szabadság rádió felszámolása pedig használna a Fehér Ház tekintélyének. Azt mutatná, hogy ha Nixon nem is tud kibújni a bőréből, van érzéke a realitásokhoz. S tudja, hogy vannak eszközök, amelyek használhatatlanná váltak. Sajnos, ekkora józanságot, úgy látszik, egyelőre nem lehet elvárni az amerikai politika irányítóitól. Vasárnap érkezett a hír: a kormány nyomására az amerikai törvényhozás az utolsó pillanatban megmentette a két uszító adót az állami támogatás felfüggesztésétől. A kongresszus hozzájárult, hogy június 30-ig, a pénzügyi év lejártáig élvezhessék az adófizetők pénzéből az állam támogatását. Ezután azonban már csak újabb törvényjavaslat elfogadásával lehet állami pénzből fenntartani a Münchenből sugárzó két adót. Az ügyet tehát csak elodázták. A nemzetközi enyhülést szolgálná mindenképpen, ha végre pontot tennének a lejárt lemezű müncheni propagandisták dicstelen pályafutásának a végére. Pintér István AZ MTI JELENTETTE KEDDEN Az amerikai szenátus és a képviselőház egy közös bizottsága hétfőn olyan határozati javaslatot fogadott el, amelynek értelmében az Egyesült Államok további négy hónapig pénzeli a Szabad Európa rádió és a Szabadság rádió tevékenységét. A törvényjavaslatot, amely 36 millió dollárt juttatna a rádióadóknak, valószínűleg a hét végén terjesztik a képviselőház elé. William Fulbright, a szenátus külügyi bizottságának elnöke és több szenátor már korábban kifejezésre juttatták követelésüket, hogy a hidegháború örökségeként hátrahagyott rádióadókat fel kell számolni. Bizonyos fokig az ő győzelmüket jelenti, hogy a közös bizottság nyitva hagyta a kérdést, mivel a törvényjavaslat csak az 1972-es pénzügyi év végéig, június 30-ig „gondoskodik” a két rádióállomásról. Úgy látszik azonban, hogy egyes amerikai körök továbbra is pártfogolni akarják eddigi védenceiket. David Abshire, a kongresszusi kapcsolatok ügyeinek államtitkára a Reuter hírügynökség tudósítójával közölte: az Egyesült Államok annak lehetőségét vizsgálja, hogy a jövőben nyugat-európai szövetségeseit kéri fel a szocialista országok ellen propagandatevékenységet folytató rádióállomások pénzügyi támogatására.