Pest Megyi Hírlap, 1972. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-14 / 112. szám
1972. MÁJUS 14., VASÁRNAP ”V/fff *í«n Egy szocialista brigád (DOKUMENTUMOK) íme, egy sikerlista: A chanikai Művek Március Me15. tmk-brigádja 1961-ben alakult, 62-ben elnyerték a szocialista címet, 63-ban a szocialista brigádzászlót, bronzkoszorús plakettel, 65-ben 67- ben ezüstkoszorússal, 69-ben aranykoszorússal, 71-ben szintén aranykoszorús plakettel tüntették ki a kollektívát, 1972-ben pedig kiérdemelték a vállalat kiváló brigádja címet. Az alábbiakban a brigádnaplóból idézünk: A kezdet Naplóbejegyzés 1963. június 5- én: 1961 elején megértek a feltételek arra, hogy csoportunk brigáddá alakuljon. Őszintén meg kell írnom, nehéz kísérlet volt. Brigádunk tagjai egyenként igen törekvő, józan emberek, de egybekovácsolni őket szocialista brigáddá álomnak tűnt. Ahányan, annyiféle jellem, és a világ minden tájáról valók. Nem állt előttünk példa, minták, sablonok nem álltak rendelkezésünkre. 1963. július 18. Július 5, 6- án szabadult brigádunk egyetlen harmadéves tanulója: Hutschneider Mihály. Úgynevezett nehéz eset volt. Szeretett külön utakon járni. Mint a csikót, úgy kellett betörni. Brigádunk megfogta a kezét, átsegítette a buktatókon. 1963. szeptember 27. Mintha tagjaink fejébe szállt volna a dicsőség, vagy a babérok tették volna önelégültté őket. Az „öreg” dörgedelme ébresztőnek kellett már. Sokan — neveket nem akarok említeni — fél kettőkor „nyugdíjba teszik” a ládát, a kalapácsot stb. 1963. december 30. Sok helyen a disznóvágás örömeiben gyönyörködtek, így történt meg, hogy az utolsó brigádösszejövetel az év utolsó napjára esett. Itt a brigádvezető ismertette, hogy 1963-as tervünket 110,9 százalékra teljesítettük. Az utolsó szó a mindenki részére elhangzott „Boldog újévet” köszöntés volt. A folytatás 1964. január 17. A brigádvezető beszélt az anyagiasságról, mely általánosságban főszempontként foglal helyet majdnem minden brigád életében. A brigád azzal fejezte be a megbeszélést, hogy egy héten belül megkötik az 1964. évre szóló versenyszerződésüket. 1964 április: Rövid megbeszélés keretében a brigád felmérte a második negyedéves tervet, s megállapította, hogy az csak tervszerű munkával oldható meg. 1964. május 5: Első negyedéves tervünket 110 százalékra teljesítettük. Elért eredményeink kaptunk.alapján 392 pontot 1964. május 8: A brigád tagjai közül többek két alkalommal is részt vettek Hutschneider Mihály brigádtag törökbálinti lakásépítésében. 1965. január 6: Tervünket 108,4 százalékra teljesítettük 98 százalékos tervszerűség mellett. III. negyedévi értékelés: Ismét lemaradás van. A munkafegyelem terén hiányosság nem merült fel. 1966. január 30. A brigád 1965. évi tervét 105 százalékra teljesítette. Huszonötezer forint értékű anyagtakarékosságot vállalt, tervét 15 ezer 764 forintra teljesítette. Három újítást ajánlott fel a kollektíva, de ennek nem tudott eleget tenni. Százhetven társadalmi munkaórát vállaltak, az eredeti célkitűzést a brigádon kívül álló okok miatt nem teljesítették. 1966. A sikerek május 4. Április 30-án a szocialista brigád ezüstjelvénnyel lett kitüntetve. A magas kitüntetés további jó munkára kell hogy serkentse a brigád tagjait. 1966. július 13. Kollektív megmozdulás történt, a brigád részt vett a „nősök—nőtlenek” labdarúgó-mérkőzésén, ahol a fiatalok és idősebbek közötti kollektív szellem elmélyítése volt a fő cél. 1967. január 12. A Március 15. szocialista brigád vállalja, hogy az év folyamán a kollektíva hatvan százaléka politikai, illetve szakmai továbbképzésen vesz részt. A brigád termelési feladatait 105 százalékra teljesíti. Mindenki 10 óra társadalmi munkát végez. A brigád tagjai az év folyamán hét esetben kollektív megmozduláson vesznek részt. 1968. december 10. Hozzászólások a brigádgyűlésen. Tóth András: Helyes Lajos meglátogatását javasolja, és kéri a brigádot, hogy három főt jelöljön ki, aki elmegy hozzá, és vegyenek a brigád pénzéből egy üveg bort. Kovács Sándor: ő is javasolja Helyes elvtárs meglátogatását, és kéri, hogy a három főben ő is benne legyen. 1969. január 15. A brigád felajánlja, hogy termelési tervét 105 százalékra teljesíti. A szocialista tudat fejlesztése érdekében oktatásban brigádunk 80 százaléka vesz részt. Kollektív megmozdulások negyedévenként egy alkalommal lesznek. A hangulat 1969. március 15. A brigád tagjai fehér asztal mellett, családias hangulatban beszélték meg problémáikat. A brigád vezetője, Sebestyén Feri bácsi az idén készül nyugdíjba vonulni. Remélik, hogy ezután is jó vezetőjük lesz. Augusztus 15-én a brigád a Panoráma vendéglőben tartott összejövetelt. Meghívták a feleségeket is, valamint Sebestyén Feri bácsit, aki nyugdíjba ment. 1970. január 14. A március 15. szocialista brigád felajánlotta, hogy tervét 105 százalékra teljesíti, de ez 106-ra sikerült. Politikai oktatáson a brigád 90 százaléka vett részt. A brigád tagjai 40 forinttal járultak hozzá fejenként vietnami gyerekek támogatásához. Vállalás 1970-re: A termelési tervet 103 százalékra teljesítik. Oktatásban a brigád 80 százaléka vesz részt. Március 13-án tartotta közös összejövetelét a brigád a Szeged Étteremben, ahol a feleségek is jelen voltak. 1970. április 4-én Rácz Ferenc és Tóth András brigádtagok párt-, illetve szakszervezeti munkájukért kiváló jelvényt kaptak. Az árvízkárosultak megsegítésére a brigád május 26-án műszakot tartott. Május 27-én Tóth András az árvízkárosultakhoz ment 5 darab faházat átadni, illetve építeni Géberjén községben. 1970. május 14: Gabara elvtárs kérte, vegyék be a brigádba. A brigádnak semmi kifogása nincs, de csak 1971. január 1-től veszik be, addig ismerkedjen meg brigádunk életével. 1971. január 5. A brigád termelési tervét 103 százalékra vállalta, 107,4-re teljesítette. Március 15-én, a hagyományokhoz híven, a brigád megünnepelte névnapját. Május 8-án Tóth András részt vett a patronált kislány ballagásán Fóton. Június 26-án a brigád tagjai közösen megnéztek egy kétrészes színes filmet.. Tóth András társadalmi munkájáért július 3-tól Leningrádban volt jutalomként. Vietnami beírás a naplóba: „Magyarországi látogatásom alkalmából szeretettel üdvözlöm az elvtársakat, akik nagy szeretettel foglalkoznak két lányommal.” 1972. január 6. A brigád ez évi termelési tervét 104 százalék helyett 106,3-ra teljesítette. 1972. április: Kovács István brigádtagunk, aki jelenleg katonai szolgálatot teljesít húsvéti üdvözletet küldötte a brigádnak.” ★ A sok sikert elért Március 15. szocialista brigád alapító tagjainak névsora: Sebestyén Ferenc brigádvezető, Nagy László, Tirpák Károly, Ürmösi István, Führinger Bacheffer Ferenc, Tóth János, András, Hetyei Ferenc, Helyes Lajos, Kovács Sándor, Hutschneider Mihály, Homonnai József, Horacsek János. Feljegyezte: Fóti Péter Budapestig jön a gázvezeték Az elmúlt év őszén írta alá dr. Szekér Gyula nehézipari miniszter Moszkvában a földgázvezeték építéséről szóló egyezményt. A vezeték építésének terveit a Kőolaj- és Gázipari Tervező Vállalat készíti. A gondos felméréseket követően már kijelölték a vezeték útját, és a beruházás megvalósításának ütemtervét is kidolgozták. A tervek szerint a vezeték Beregszásznál hagyja el a Szovjetuniót, s a beruházás első szakaszában Leninvárosig halad, ahol összekapcsolják a meglevő hazai vezetékrendszerrel. A nagy volumenű építő- és szerelőmunka 1974 második felében fejeződik be, és a vezeték 1975-ben már egymilliárd köbméter földgázt szállít. A beruházás második szakaszának megvalósítására a negyedik ötéves tervidőszakot követő években kerül sor, Egyenruhák Abonyból Az Egyesült Ruházati Szövetkezet abonyi üzemében, amely alig több mint egyéves múltra tekint vissza, már tavaly is 18 millió forint értékben készült exportruha. Most hazai megrendelésen dolgoznak, a Budapesti Közlekedési Vállalat részére készítenek nyári ingzubbonyokat. Fotó: Urban A kormány oklevele a zsámbéki tsz-nek (Folytatás az 1. oldalról.) becsülését, elismerését. Legyenek erre büszkék a szövetkezet tagjai. Mi is történt Zsámbékon? — tette föl a kérdést, és így válaszolt: népgazdaság bonyolult kérdéseiben egyre inkább eligazodni tudó szövetkezeti tagok és vezetők jól érzékelték a helyi természeti, közgazdasági lehetőségeket, alkalmazkodni tudtak hozzá, reálisan határozták meg a haladás útját, szót értettek egymással az emberek. Az utóbbi években megfiatalodott ez a tsz, amelyben az átlagéletkor ma 44 esztendő. Évente 10—12 szakmunkást küldenek iskolára, egyetemi ösztöndíjat is alapítottak a zsámbékiak, s összefogva a helyi tanáccsal, gyarapítják a szociális, a kulturális és a sportlétesítményeket. Az idős tagoknak, nyugdíjasoknak kiegészítést adnak a járadékhoz, nyugdíjhoz. A tsz vezetői gyümölcsöző kapcsolatot teremtettek a gödöllői Agrártudományi Egyetem Zsámbékon működő üzemszervezési karával. A kor követelményeinek megfelelő a közös és a háztáji gazdaság kapcsolata. Dr. Nyíri Béla hangsúlyozta, hogy az eredmények elérésében nagy szerepe van a szocialista brigádok, a szakmunkások, a dolgozó nők jó munkájának, végső soron annak, hogy ebben a szövetkezetben a tagok tulajdonosnak érzik magukat, s mint tulajdonosok, vállalják a különféle feladatok megoldását. Ám ebben a szövetkezetben is vannak még kihasználatlan lehetőségek, tsz vezetői,amit jól látnak a — Annak tudatában át a kormány elismerő adom oklevelét — fejezte be beszédét a TOT elnökhelyettese —, hogy a párt- és állami vezetés, a területi tsz-szövetség segítségével a zsámbéki tsz tagsága a jövőben is rászolgál a bizalomra, s a fejlődés bonyolultabb szakaszában mind is megtalálja helyét. Gratulálok az eredményekhez, s a további sikerekhez mindenkinek erőt, egészséget és boldogságot kívánok. Ezután dr. Biró Ferenc tolmácsolta a megyei és a budai járási pártbizottság, valamint a megyei tanács végrehajtó bizottságának elismerését azért a munkáért, amellyel a zsámbékiak az elismerő oklevelet megérdemelték. Majd dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter megbízásából a következő tsztagoknak adta át a mezőgazdaság kiváló dolgozója kitüntetést: Schlégl Ferenc traktorosnak, Bihari Józsefné baromfigondozónak, Göter Ferencné takarítónőnek, Zámbó Bertalan juhásznak és Tugyi Józef A miniszter gépkocsivezetőnek. dicsérő oklevelét kapta Jákfalvi Józsefné baromfinevelő, L. Nagy Istvánná növénytermesztési dolgozó, Filler István traktoros és Hajdú M. József magtáros. Szin Béla, a tsz elnöke oklevelet és pénzjutalmat nyújtott át a legjobban dolgozó brigádoknak. A Petőfi Sándor brigád nevében Kiss Csaba, a Zalka Máté brigádéban Bihari József, a Dózsa György brigád nevében L. Nagy Istvánná, az Ady Endre brigádéban Miklós Budai Imre, a Zrínyi brigádban dolgozók nevében Schlégl Ferenc, végül a Tyereskova brigád nevében D. Varga Piroska vette át a jutalmakat, s ezt követően megtették idei felajánlásaikat is. Az ünnepség közben érkezett meg dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszternek, valamint Cservenka Ferencnének, a megyei pártbizottság első fának gratuláló távirata.titkaVégül kulturális műsor zárta a zsámbéki tsz oklevélelnyerési ünnepségét. K. N. > 3 KÖZÉPÉN minilván az olvasó is ismeri a közkeletű kiszólást: Szép lehetsz, de okos nem. Az embernek sűrűn jut eszébe mondás, még olyan, a kabarétréfáktól távoleső dolgok emlegetésekor is, mint például a középvezetők hatáskörének tiszteletben tartása, a helyben hozott döntések változatlanul hagyása, amennyiben azok jogosak, helyesek. Kommunistákkal, a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat ún. déli építésvezetősége pártalapszervezetének tagjaival beszélgetve jutott eszembe a szólás, amikor elmondták a legutóbbi időkig dívó gyakorlatot. Azt például, hogy a helyi vezetők — a négyszög, azaz a gazdasági vezető, a párt-, a szakszervezeti és a KISZ- titkár — elosztották a béremeléseket, beküldték a vállalati központba, ahol mi tagadás, túl könnyedén kezelték azt. Elvettek, hozzátettek, megváltoztatták. A vállalatnál napjainkban fontos változások mennek végbe, a termelés — a múlt esztendei stagnálás után — növekszik, fokozatosan érvényre jut a pártbizottság álláspontja, amelyet a X. kongresszust megelőző pártértekezleten félreérthetetlenül rögzített: a vállalati központnak jobban kell igazodnia az új követelményekhez, minden tekintetben, így az irányítási stílus esetében is. Idő kellett ahhoz, míg a feltételek létrejöttek, s aligha alaptalan jóslás, ha azt állítjuk: idő kell míg a gyakorlat ahhoz is, megváltozik. A déli építésvezetőség kommunistáinak dohogása mégsem alaptalan, nem is a türelmetlenkedés s szülötte. Arról van szó, hogy itt s más vállalatoknál, ezernyi helyen még mindig és újra az egyszeregyet kell ismételni. Az irányítás, a vezetés szeregyét Az önállóság, egyhatáskör-gyakorlás, a jogok és kötelességek összefüggésének mibenlétét, s nem azért, mert a központban a konokság rakott fészket, hanem mert hosszú éveken át minden ügyintéző megszokta, hogy a központi döntés az „igazi”, amit helyben akarnak, az óhaj lehet csupán. Beidegződött irányítási módszerekkel szokásokkal, van tehát dolgunk, azzal a szemlélettel, amely azt sugallja, hogy vállalati mindenkor és központnak mindenben „okosabbnak” kell lennie, mint azoknak, akik egy-egy részterületet fognak át. Ez a lényeg, ez az okosság. Nagy szükség van rá, de persze, nem így. A különböző termelői szervezetek tagadhatatlanul rugalmasabbá váltak az elmúltban, a gazdasági esztendőkreformhatása — ha nehezen is — túljutott a gyáraik, vállalatok kapuján. Ma a legtöbb helyen ott tartanak, hogy amit elvben mindenki helyesel, azt a gyakorlatban még csak kevesek alkalmazzák. Érzik, hogy másként kellene irányítani, de még nem tudják, hogyan alakítsák e más kereteit. Ez nem egyszerűen gazdasági dilemma, hanem rendkívül lényeges politikai kérdés! Ahol ugyanis megreked a gazdasági teendők végrehajtása, ott nem teljesülhetnek a társadalom támasztotta kívánságok sem, holott a közös érdekek nem azt célozzák, hogy létezzék egy vállalat, hanem azt, hogy gazdaságosan tevékenykedjék. E követelménynek egyre kevésbé lehet megfelelni a régi szervezettel, irányítási módszerekkel, az okosságot helyettesítő okoskodással. Törvényszerű, halogatható, de végső soron kikerülhetetlen folyamatról van szó. Bizonyság rá, hogy például a Híradástechnikai Anyagok Gyárában a középvezetés megerősítésében, hatáskörének tisztázásában és tiszteletbon tásában lelték meg azt t azfontos tényezőt, ami nélkül a soron levő feladataikat egész egyszerűen képtelenek lennének végrehajtani. Mindenütt eljön ennek az ideje, ám nem mindegy, hogy fölkészülnek-e rá, vagy várnak az utolsó pillanatig. Mai tapasztalataink szerint sok helyen várnak. Mire — kérdené ösztönösen az ember, ám a felelet nem itt rejlik. A várakozás magyarázata abban található, hogy vállalatok túlnyomó többsége kényelmesen megél így is. Igaz, a szigorúbb állami szabályozás következményeként a múlt esztendőben a megyében levő tanácsi vállalatok többségénél csökkent a nyereség — s nem egy minisztériumi vállalatnál is —, ám még mindig elég pénzt fiadzott a munka ahhoz, hogy ne kelljen megkongatni vészharangot. A legkülönbözőbb állami támogatások annyiféle mankót dugnak a vállalatok hóna alá, hogy az egyébként gyenge lábúak is vígan futkároznak. Nemegyszer vígabban, mint azok, akik igyekeznek mankók nélkül járni! Nincs kényszer — nincs tehát fejlődő vállalati szervezet sem? Szerencsére, nem ilyen egyértelmű helyzet. Jó néhány megyei a termelő üzemben — csupán kettőt említve, a Pestvidéki Gépgyárban, a Mechanikai Művekben — nem vártak addig, míg a baj kopogtat az ajtón, hanem időben fölismerték, hogy amit akarnak, azt csak a középvezetés egész szerkezetének radikális megújításával érhetik el. A változás azonban ma még csak példákon mutatható be, s nem általános. Itt a gond. S erre a gondra legérzékenyebben a kommunistáknak, a vállalati pártbizottságoknak, pártszervezeteknek kell reagálniuk. Ne tűrjék az önáltatás, a halogatás gyakorlatát. Követeljék meg, hogy a vállalati szervezetben mindazok, akik irányítanak, akik egy-egy részterületet vezetnek, ne csak forma szerint, hanem ténylegesen, a gyakorlatban is okosak, azaz területük önálló, felelős vezetői lehessenek. Mészáros Ottó Kitűnő ütemben Még az idén befejezik a váci Földvári lakótelep tavaly elkezdett 238 lakásos szektorát. Egy 82 és egy 60 lakásos épület már elkészült, a hátralevő 96 lakás is 80 százalékban kész. A francia alagútzsalus módszerrel készülő lakótelep második ütemében három , egyenként 113 lakásos, ötszintes, távfűtéses — lakóház épül. Most az első ilyen épület harmadik szintjénél tartanak, de közben alapozzák a másodikat is. Mint a megyei beruházási vállalatnál informáltak, a Pest megyei ÁÉV munkaüteme kitűnő — remélik, hogy a végleges kazánépület is elkészül kora őszig. Ennek egyedüli akadálya egy pozitívum: az Energiagazdálkodási Intézet több százezer forintos megtakarítást ígérő, gazdaságosabb megoldást alakított ki időközben. Természetes, hogy az új megoldás időelcsúszással jár, de ha szeptember-októberig mégis sikerül tető alá hozni a kazán épületét, abban máris hozzáláthatnak a munkához a technológiai szerelők, s átveheti a végleges kazán a „stafétabotot” az ideiglenesen beállított, konténeres fűtéstől. P. G. r k