Pest Megyi Hírlap, 1973. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-31 / 25. szám
KUSZ Holnap és holnapután Vietnamban MI TÖRTÉNIK a következő napokban és hetekben Vietnamban? — a kérdés nemcsak jogos, izgalmas is, és a megfogalmazható válaszhoz egyáltalán nem elegendő Párizsban aláírt sok-sok okamány, a tűzszüneti megállapodás és a kiegészítő egyezmények számos paragrafusának ismerete. VAN UGYANIS JÓ NÉHÁNY olyan eleme a most következő időkben várható fejlődésnek, amely egyáltalán nem a párizsi megállapodások irányában hat Itt van mindjárt az első: hirtelenében „köztörvényes bűntettesekké” minősítettek át meghatározatlan számú, mindenesetre igen sok, a saigoni rendszer börtöneiben sínylődő politikai foglyot Az első — és bizonyára nem az utolsó! — saigoni mesterkedés ez abból a célból, hogy megkerülje a megállapodás nyolcadik párizsi cikkelyének végrehajtását Ez a cikkely írja elő, hogy a két dél-vietnami félnek kell megoldania a Dél-Vietnamban letartóztatott és fogva tartott vietnami polgári személyek szabadon engedésének kérdését A világsajtó szinte egyöntetűen 300 000 főre teszi Thieu-féle börtönökben és táborokban őrzött hazafiak számát — a következő napok és hetek egyik nagy fontosságú politikai küzdelme azért folyik majd, hogy ezek a hazafiak visszanyerjék szabadságukat LÉNYEGBEVÁGÓ, talán legfontosabb kérdés a párizsi a megállapodásokban pontosan körülírt új szerv megalakulása Dél-Vietnamban. A 12. cikkely írja elő, hogy a tűzszünet után haladéktalanul konzultációikat kell kezdeni „a nemzeti megbékélés és egyetértés három egyenjogú összetevőből álló országos tanácsának” létrehozását. Az országos tanács, amelyet a két délvietnami fél konzultációja eredményeinek alapján kell életre hívni, megalakulása után alacsonyabb szintű tanácsok is szerveződnek majd. A tanácsoknak kell segíteni abban, hogy a két dél-vietnami fél, tehát a DIFK és Saigon, mielőbb megállapodjon a belső problémákról. A párizsi egyezmény határidőt is megjelöl — lehetőleg 90 nap múlva kellene aláírni ezt a megállapodást, azaz április 29. és május 1. között. A következő napok eseményei között tehát ott kell lennie a nemzeti megbékélés és egyetértés országos tanácsa megalakulásának. Az első lépés itt a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Front politikáját megvalósító Ideiglenes Forradalmi Kormány küldötteinek Saigonba érkezése lesz. A DIFK első megbízottjai, a fegyverszüneti közös katonai bizottság 20 főnyi csoportja már vasárnap megérkeztek Saigonba. S holnap vagy holnapután meg kell kezdődni a megbeszéléseknek a DIFK, a semleges politikai erők és Thieu kormányzata képviselői között is — ezt világosan előírja az egyezmény. VAN AZTÁN MÉG korábbi határidővel jelzett tennivaló is: február végéig össze kell ülnie annak a nemzetközi konferenciának, amely a tűzszünet után most már a béke megvalósítását szavatolja, és kidolgozza a „hogyan tovább” valamiféle menetrendjét az oly sokat szenvedett ország számára. A konferenciaasztal körül helyet foglalókról intézkedik a párizsi egyezmény — ott lesz a VDK, a DIFK és a saigoni kormány küldöttein kívül az USA, a Szovjetunió, Anglia, Franciaország, a Kínai Népköztársaság küldöttsége, ott lesz Magyarország, Lengyelország, Kanadanézia, a nemzetközi és Indofegyverszüneti bizottságban képviselt országok küldöttsége, és — esetleg személyesen, vagy megbízottja útján — az ENSZ főtitkára. Arról azonban, hogy hol üljön össze február utolsó napjaiban a konferencia, a következő napokban kell dönteni. A TŰZSZÜNET életbe lépését követő órákban megjelentek a Vietnami Demokratikus Köztársaság területén azok az amerikaiak, akik a VDK parti vizein és a folyók torkolatában telepített amerikai aknák felszedését végzik, együtt a VDK hadseregének tűzszerészeivel. Ez a munka szintén az első tűzszüneti hét eseményei között lesz, mint ahogy az amerikai sajtó arról ír, hogy az első héten már megkezdődik a VDK-ban fogva tartott amerikai pilóták első csoportjának átvétele is Hanoiban. De aligha kétséges: a legfontosabb eseménysornak is azonnal meg kell kezdődnie, hiszen hatvan napon belül ki kell vonni Dél-Vietnamból az amerikai csapatokat, tanácsadókat, a fegyverzetet, a lőszert, a hadianyagot. VASÁRNAP, hétfőn, sőt még kedden is voltak elszórtan harcok Dél-Vietnamban, még Saigon közvetlen közelében is volt lövöldözés. Ha a tűzszünet minden pontját becsülettel betartják, ezen a héten már lőporfüsti és romok pora nélkül, tiszta levegőt lélegzik majd be millió meg millió, végre fegyverzaj nélkül ébredő vietnami ember. I PEST HEGYEI Washington közel keleti látogatói... Husszein jordániai király küszöbönálló washingtoni látogatása során szorgalmazni fogja a közel-keleti válság megoldására irányuló amerikai diplomáciai erőfeszítések felújítását. A jövő hétre kitűzött Nixon—Husszein találkozónak rendkívüli fontosságot kölcsönöz a vietnami tűzszüneti megállapodás, amely bizonyos fokig új helyzetet teremtett az Egyesült Államok számára. Lehetőséget nyújtva egy újabb közel-keleti kezdeményezésre. Végül az Al Ahram által idézett amerikai és jordániai megfigyelők emlékeztetnek azokra a washingtoni nyilatkozatokra, amelyek új amerikai közvetítési kísérletet helyeztek kilátásba erre az évre. Kairói megfigyelők figyelemre méltó fejleménynek tartják, hogy Husszein közvetlenül washingtoni útja előtti tett lépéseket a jordániai— egyiptomi kapcsolatok normalizálására, az arab világtól való elszigeteltség feloldására. Mind az egyiptomi kormány, mind az Arab Liga Védelmi Tanácsa melegen üdvözölte Jordánia csatlakozását az arab egységfronthoz, a keleti front újjáélesztésére és a különbéke elvetésére tett ígéreteket. Ugyancsak figyelmére méltó körülmény, hogy Husszein látogatását követően Golda Meir izraeli miniszterelnök utazik Washingtonba. Meir egyrészt megkísérli lebeszélni Nixont arról, hogy nyomást gyakoroljon Izraelre, másrészt újabb fegyvervásárlási listát terjeszt elő. Az eddigi tapasztalatok arról tanúskodnak, hogy Washington alkalmatlan a pártatlan közvetítő szerepére. uj sonn Ajánlások Nincsenek „német” diplomaták A bonni külügyminisztérium szóvivője hétfőn közölte, hogy az NSZK külképviseletei a közelmúltban új ajánlásokat kaptak a minisztériumtól az NDK diplomatáival szemben tanúsítandó magatartásukat illetően. Ezek értelmében a „német nagykövet” elnevezést „a Német Szövetségi Köztársaság nagykövete” elnevezésre kell felcserélni, ha ez idáig nem történt volna meg. Az NSZK külképviselőinek — olvasható az ajánlásokban — olyan „korrekt” magatartást kell tanúsítaniuk az NDK-beli diplomaták iránt, mint amilyen a normális kapcsolatban levő államok megbízottai között szokás. A bonni külügyminisztérium azt ajánlja diplomatáinak, kerüljék a súrlódásokat és a vitákat az NDK-diplomatákkal, ugyanakkor ne irányukban „túlzott mutassanak barátságot”, ne tartsanak velük „különlegesen szoros kapcsolatokat”. Ha eddig tilos volt nyugatnémet diplomatáiknak szocialista Németországból jött a társaikkal kapcsolatot tartaniuk, most az lesz a szabály, hogy az NDK-diplomaták „bevonandók” az illető NSZK- külképviselet protokolláris és társadalmi tevékenységének valamennyi rendezvényébe. Brezsnyev-Le Duc Tho találkozó szempontjából oly fontos kapcsolatot. A bizottság ma délután újabb ülést tart. Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára kedden Moszkvában találkozott Le Duc Thóval, a párizsi tárgyalásokon részt vett VDK-küldöttség különleges tanácsadójával. A szívélyesség és a testvéri barátság légkörében lefolyt beszélgetés során szovjet és vietnami részről hangsúlyozták azt az eltökélt szándékot, hogy a jövőben is minden eszközzel erősítik az SZKP és a Vietnami Dolgozók Pártja, Szovjetunió és a VDK testvéri barátságát és együttműködését, a két nép, a szocialista világrendszer érdekében, korunk minden forradalmi ereje egységének érdekében. Nguyen Duy Trinh, a Vietnami Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, Vietnami Demokratikus Köztársaság miniszterelnök-helyettese és külügyminisztere kedden Párizsból Moszkvába érkezett. (Folytatás az 1. oldalról) zottság, valamint a négyoldalú katonai vegyésibizottság tagjai felvehessék egymással a tűzszünet hatékonysága 1973 JANUÁR 31., SZERDA Hidegháborús dogmák Az 1972-ben megtartott tét a NATO történetének NATO-hadgyakorlatok meg egyik legnagyobb szabású mutatták, hogy szervezőik manőverét azzal a céllal nem hajlandók lemondani tartották, hogy demonstráló hidegháborús idők dogják a katonai tömb erejét másról — erre a következés összetartását, sürgessék a tetésre jutott M. Ponomar- katonai előkészületeket, sov, a moszkvai Krasznaja minden eszközzel megaka- Zvezda katonai szemleírója, dályozzák a feszültségenyelemezve a tavalyi NATO- hülésének folyamatát, s az hadgyakorlatokat, „erő pozícióját” foglalják el A szemleíró megállapítja, abban az időszakban, amihogy a NATO főparancskor folynak az európai biznoksága, valamint a tagoztonsági és együttműködési szagok fegyveres erőinek értekezlet előkészületei, parancsnokságai tovább tö Provokatív jeleggel tl.tották a többi hadgyakorlatot is — folytatja a szemle . . . . . író. Kettőt közülük például menny, nemenek harci es közvetlenü, Bulgária, illetve erat,^T.t.akt.t.al felkészült ve Jugoszlávia határainál seget Külön figyelmet sor rendeztek ugyanakkor oitottak a csapatok gyors , sajtóban aggasztó mozgósíthatóságára, arra hírek jelentek meg arról kéletesítették a szárazföldi, a légi- és haditengerészeti, a légelhárító erők valahogy rövid idő alatt tudják növelni a csapatok létszámát , és a fegyverzetet a tömb ,a hogy a NATO főparancstanulmányozza ...... ... _ .__ . ..__„atomaknazár” létrehozásáéig^ erőfeszítéseket tettek annaknak lehetőségét a jugoszláv érdekében, hogy megszervezzék a különböző NATO-határ mentén. Provokatív céljaikat kötagországok fegyveres erői vetve, a NATO vezetői minek összehangolt tevékeny litarista demonstrációkkal ségét. A hadgyakorlatok meg akarták zavarni az eutöbbségét a háborús felére rópai feszültség enyhülésélekel maximálisan megkönek folyamatát, fenn akartelítő körülmények között ták tartani a háborús pszitartották. bózis légkörét — foglalja A „Strong-express” fedő össze a Krasznaja Zvezda nevű tavalyi hadgyakorlat szemleírója. PÁRIZSiRémképek ellen”... A választási kampányban a kormánykoalíció pártjai azzal próbálják ellensúlyozni a baloldal közös kormányprogramjának vitathatatlan tömeghatását és fokozódó népszerűségét, hogy ijesztő rémképeket festenek a falra s el akarják hitetni a választókkal: a baloldal programjának megvalósítása túlságosan megterhelné az ország gazdaságát és „gazdasági katasztrófát” idézne elő. Az FKP székházában hétfőn délután tartott sajtóértekezletén Georges Marchais, az FKP főtitkára és a párt gazdasági szakértői részletes számítások alapján bizonyították: a baloldal programja szilárd gazdasági és pénzügyi alapokon nyugszik és minden kiadásra megvan a fedezet. A gazdasági reform lehetővé teszi majd a termelőerők jobb kihasználását, a termelékenység növelését, a beruházások ésszerűsítését. Az Aral-tó, a beléje ömlő Szír- Darja és Amu-Darja, valamint a Pamir előnyúlványai által határolt hatalmas, majd félmillió négyzetkilométernyi területen jobbára a sivatag az úr. Legalábbis volt az úr. A Kizil- Kum és a Kara-Kum sivó földjei, a karsi sztyeppe, vagy ahogyan másként is találóan nevezik, az Éhség sztyeppe négy magyarországnyi területén néhány kút, még kevesebb kiszáradt vízmosás és a kutak között kanyargó ősi karavánutakon csendben és némán poroszkáló öszvérkaravánok. Felettük, a magasban keselyűk keringenek gazdag tapasztalataikra épített, mélységes optimizmussal. Az égen sehol felhő és körül sehol a horizont. A sárgás-szürkés tájék észrevétlenül olvad bele a sárga párafátylú messzeségbe. Tegnap sem volt eső és tegnap előtt sem, s nem lesz itt eső talán még évtizedekig továbbra sem... Ott, valahol a párafátylon, a vibráló hőségen túl, ahol a Pamir is kapkodja lábait a felforrósodott homoktól, igen, ott szokott lenni 300 milliméter eső is egy esztendőben. Másutt sehol és semmi. A két hatalmas folyó között, elhagyván a hegyvidék alján még idegesen ideoda rohangáló néhány folyócskát, mindenütt a pusztaság az úr. És a pusztulás. Ez Üzbegisztán! A Pamírtól nyugatra. Dehogyis ez! Ez lenne, ha nem lenne ember az ember. Mert lehet, hogy Allah nagy és hatalmas, de Allah hiába akarta volna, ha az ember nem tette volna meg a maga dolgát — soha nem lett volna itt kultúra, civilizáció. Márpedig volt és micsoda magas színvonalú! Márpedig van és micsoda megkapó! Ez a vidék adta a világhírű tudóst, orvost és művészt, Avizzenát és mézes szájú költőt, Omar Chajamot. Itt, ezen a tájon haladt a híres Selyemút, a későbbi Marco Polo útja, Kínából Itália földjére, Velencébe, aztán fel északra, Flandriába és a britek földjére. Itt a kőkorszakban olyan nyüzsgő volt az élet a mind újabb és újabb ásatások szerint, hogy a taskenti múzeum — nemcsak a régi, az épülő, új is — egész magamagát adhatná csak e vidék népei, kőkorszaki „történelmének”. Itt volt a híres Kusani állam, Chorezm híres múltja is régészeti csemege, Buhara, az ősi Bochara, egyetemével csak a talán még híresebb szamarkandi vetekedhetett. Ulugbek a 15. század végén talán csak két tucattal kevesebb látható csillagot jelölt meg a maga építette csillagdájában, a maga készítette térképen, mint a ma tudósai. Pedig valami ezernél is több látható csillagról van ám szó. S e földön élt, indult a keleti reneszánsz tudásának, Ulugbeknek nagyapja, ama nevezetes Timurlenk India meghódítására, és hadat üzenvén mindenkinek e földön, mondván: „... a világ hatalmas ugyan, de nem elég nagy ahhoz, hogy két hatalmas uralkodó bírja. Az egy pedig csak én vagyok ...” Jártak e földön perzsák és arabok, és tatárok, és természetesen jártak itt magyarok, és természetesen az egyik Kőrösy Csoma Sándor volt, és újságíró is járt erre, aki nem is lehetett más, mint a száguldó riporter, Egon Ervin Kisch... Ezzel az utóbbival én büszkélkedtem a mindent tudó, e föld ősi gazdagságát bemutató és elmondó Madrahinova Dilbarnak, a megkapó szépségű, keleti porcelán finomságú, törékeny muzeológusnőnek Taskentben ... „Aki elrabolta a lelkem ..ezt jelenti a neve. Hm, van benne valami, ahogyan a keleti táncosnők szinte kígyózó mozdulataival lépked előttünk teremről teremre és remekmívű kezével cirógatóan mutatja be a kőkorszak embereinek durván megmunkált szakócáit, miközben mélytüzű szemeivel arcunkon kutatja, értjük-e szavai értelmét, hát szívesen szabadulnék a lelkemtől... Hadd vigye csajt! Ha jól tudom még a húszas években, amikor a szovjet hatalom már hatalom volt, de még nem mindenhová eljutó anyagi és szellemi erő, nos, szóval, hogy még a most élők életében halomra gyilkoltak e tájakon nőket, mert le merték védni kendőjüket, és meg merték mutatni arcukat a világnak S ez a szépségesnél csak tudásában lenyűgözőbb üzbég nő és a másik, a „Szerelmi amulett” című üzbég népi balett rendezőnője és primabalerinája, Galia Izmailova, a tudomány és művészetek ormain járva önmaguk sorsán is példázzák, mi minden történt itt, ezen a földön. Kétezerötszáz év alatt is és ötven alatt is! A múzeumtól különben nem messze van a Taskent Szálló, közvetlenül a csipkeszépségű, hipermodern Lenin Múzeum mellett. A szálló hallja, lépcsői, a hatalmas tér, közepén az Ezeregyéjszaka meséiből itt maradt szökőkúttal kiváló alkalom és lehetőség, hogy a mintegy ötven országból itt-tartózkodó több száz tudós kötetlen és fesztelen formában cseréljen véleményt, mennyiben segít éppen Üzbegisztán példája a volt gyarmati országok felemelkedéséhez Indiából és Ghánából, Ceylonból és Burmából, Egyiptomból, Tanzániából és Latin-Amerikából, szó szerint a világ minden tájáról érkeztek ide küldöttek, akik egyébként alig keltenek különösebb feltűnést itt az üzbég fővárosban. Néhány héttel ezelőtt a filmesek nemzetközi Vietnam-értekezlete zajlott le a város falai között, azt megelőzően gyapottermesztési szimpozion volt, s ezután is jön egy újabb nemzetközi konferencia ... Hogy azt majd egy még újabb kövesse! Ülök a szálló éttermében barátkozni próbálok a mazsolás piláffal, se sajátos, de számomra korántsem varázsos ízen kívül itt és most semmi sem tanúskodik, hogy a világnak, ha nem is a végén, de legalábbis a széléhez lennék közel. Pedig, ha széle nem is, de a „teteje” közel van. A Pamir hósipkás csúcsai a tiszta levegőben messziről is idefehérlenek. A világ teteje, a vizek atyja —vagy anyja? — lényegében az üzbég síkság határát is jelenti, de nem a kultúra, a civilizáció határát. Pendzsikendben, harminc kilométerre az üzbég határtól, már Tádzsikisztánban, a jó fül, vagy a nyelvésztudós képes különbséget tenni a két nép között, csak a nyelv más. Közös a történelmi múlt és különösen közös a jövő. Igaz, hogy Taskentben gyűltek össze fél száz ország tudóstársadalmának képviselői, de az egész szovjet Közép-Keletet tanulmányozhatják. Innen ugyanis igen messzire látni, s ezt nemcsak a felhőtlen, kék ég, a tiszta levegő teszi lehetővé! — Szeleukidák — mondom benfentesen, hogy közel férkőzzek Dilbar lelkéhez ... — Szamaridákat akart, ugye mondani a kedves vendég? — figyelmeztet nagy tapintattal fontoskodó tudatlanságomra és a történelmi dinasztia helyes nevére az üzbég muzeológusnő az udvariasság, és a tudás fegyelmezett magabiztosságával. Elhiszem, neki elhiszem, hogy Szamanidák és nem Szeleukidák, s azt is, hogy Taskent a tudósok városa ... És úgy lépek ki a múzeum félhomályos csendjéből a szikrázó fényű, lüktető elevenségű város utcájára, hogy egy pillanatra tanácstalan vagyok. Eltévedtem! Hol van, merre keressem a karavánutak tikkadt országát? Merre? Gyurkó Géza ( Következik: A varázs erejű szó.) A PAMÍRTÓL NYUGATRA (1.) ...Aki elrabolta a telkemet Moszkvából, a „belföldi” járattal, moszkvai idő szerint 9 óra 50-kor indultam. Érkezés Taskentba, 900 méter magasban, négy és fél órát repülve, reggel, jóval kilenc óra után. Kelet felé repülve ugyanis három órát lopott el tőlünk a Föld forgása közben, amit azonban útban hazafelé, Moszkváig már letörlesztett. Később, napokkal és ezer kilométerekkel később már Tádzsikisztánban, a Pedzsikendi múzeum homlokzatán olvasom, a neves tadzsik költő, Rudak egész Közép-Kelet ismerte négysorosát: „Nincs eme világon nagyobb öröm, mint látni a barátokat .. Kölcsönösen így üdvözöltük itt egymást: én, a korabeli magyar utazó és Üzbegisztán földje a maga méltóságával és sok ezeréves múltjával. Salem aleijkum! Allah nagy és hatalmas. De az ember nála is hatalmasabb. Erről fogok szólni. f»