Pest Megyi Hírlap, 1973. június (17. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-10 / 134. szám
4 í*áilÍ MecreiKMírlap A most kezdődő hét esemény naptárából: Hétfő: Egyhetes FAO-tanácsülés Rómában — A CENTO teheráni záróülése — Folytatódik a BT közel-keleti vitája — Csi Peng-fej kínai külügyminiszter Londonból Párizsba érkezik. Kedd: Új szakasza kezdődik a genfi leszerelési értekezletnek — A Biztonsági Tanács előtt a ciprusi kérdés — Jobert francia és Scheer NSZK-külyminiszter találkozója Bonnban. Szerda: A ratifikációs vita nyitánya a két német állam alapszerződéséről az NDK népi kamarájában. Csütörtök: tampont argentin elnök Spanyolországba érkezik. Péntek: Indira Gandhi, India miniszterelnök-asszonya megkezdi jugoszláviai látogatását. i 1973. JÚNIUS 10., VASÁRNAP /E hét krónikája Régi témák - új fejlemények Hétfő: Aranyár-emelkedés nyugati tőzsdéken, újabb dolalárválság fenyegetéséről ír világsajtó — A közös piaci killencek külügyminiszteri értekezlete — Jobboldali manőverek Chilében. Kedd: Prágában megkezdődött a KGST tanácsülése, magyar küldöttséget Fock Jenő a vezeti — Le Duc Tho és Kissinger Párizsba érkezik. Szerda: A balközép politika felújításáról dönt az olasz kereszténydemokraták kongresszusa — Heinemannn nyugatnémet államfő aláírja az alapszerződés ratifikációs okmányait — Az első magyar nagykövet a Dél-vietnami Köztársaságban. Csütörtök: Szovjet—magyar kormányfői megbeszélés Prágában — Helsinki bejelentés: július 3-ra összehívják az európai biztonsági értekezletet. Péntek: A Biztonsági Tanács vitája a közel-keleti helyzetről — Brandt Izraelben — Spanyolországban Franco átadja a miniszterelnöki tisztséget. Szombat: Halasztás után ismét folytatódik a VDK és az Egyesült Államok képviselőinek párbeszéde. Ha az újságolvasó gyorsan és felületesen futotta át a hét főcímeit, csaknem kizárólag régi, ismerős témáikra bukkant Az európai biztonság ügye, a vietnami tűzszünet következetes betartása, a közelkeleti rendezés problémája jó ideje vissza-visszatér a jelentésekben, s nem váltott k ki különösebb meglepetést egy esetleges újabb dollárválság árnyéka sem. Mégis van új a júniusi nap alatt és a „régi témák” a héten érdekes fejleményeket hoztak. A finn fővárosban megszületett a döntés, július 3-ra, Helsinkibe összehívták az európai biztonsági értekezletet. Megállapodtak a négypontos napirendiben is, magával a biztonsággal összefüggő politikai kérdések, a gazdasági, tudományos-technikai, környezetvédelmi összmunka; az együttműködés az emberiességi és más területeken; valamint a konferencia után teendő további lépések szerepelnek a tárgyalási előterjesztésen. A nyitány külügyminiszteri szinten történik Helsinkiben, a folytatás Genfben következik, majd a záróakkordra, csúcskonferencia formájában, ismét a finn fővárosban kerül sor, valószínűleg hónapok múlva. Eredményesen zárult tehát az a hosszú harci szakasz, amelynek célja az európai biztonsági értekezlet összehívása volt. A szocialista következetes küzdelme országok meghozta gyümölcsét, s javaslataik realitását mutatja, megközelítően az általuk hogy indítványozott időpontban összeülhet a konferencia. A Dipoli korszerű épületkomplexumában elbúcsúztak egymástól a nagykövetek, akik november 22-e óta, hosszabbrövidebb szünetekkel, az európai értekezlet előkészületi munkálatait végezték. Ám valóban csupán az első szakasz ért véget. Új erőfeszítés következik a diplomáciában, hogy a konferencia ne összeüljön, de eredményes csak legyen. A három színhely, is a különböző szintek, a tervezett viszonylag hosszú időtartam utalhat rá, hogy lesz még tennivaló. A hét másik fontos európai eseménye, az NSZK karlsruhei alkotmánybírósága visszautasította a jobboldali bajor tartományi kormány zavart keltő panaszát, s ezzel elhárultak az akadályok a két német állam alapszerződésének életbe lépése előtt, megkezdődhetnek az előkészületek az NDK és az NSZK ENSZ-felvételére is. Több órás találkozások és elhalasztott megbeszélések jelzik Le Duc Tho és Kissinger újabb párizsi tárgyalási fordulóját, amelyről napokon át semmiféle hitelt érdemlő jelentés nem látott napvilágot. Korábban amerikai részről olyan kiszivárogtatás hogy a két politikus történt, írásos okmány formájában is lefekteti majd a vietnami tűzszünet betartásával kapcsolatos kérdéseket. Ez az elképzelés a dolgok fonákjáról nyert megerősítést, amikor Saigonban sietve kijelentették, hogy nem látnák értelmét bármiféle dokumentum aláírásának. A Thieu-rezsim „egyedüli képviseleti igényeit” a héten ismét összezúzták a tények; Dél-Vietnam szabad területein a gyors konszolidáció jegyében ünnepelték az ideiglenes forradalmi kormány megalakulásának negyedik évfordulóját. A Dél-vietnami Köztársaság aktivizálódó nemzetközi kapcsolatait mutatja, hogy valahol a DIFK fennhatósága alatt álló területen diplomaták adták át megbízóleveleiket, köztük az első magyar nagykövet. Az Egyesült Államokban újabb dollárválság kísértete jelentkezett a héten, úgy tűnik, olyan betegségről van szó, amelyet gyors egymásutánban többször is meg lehet kapni. Ha már az orvosi példánál maradunk: a baj nemcsak gyakoriságával jelentkezik, de igazából nem lehet megállapítani a roham közvetlen kiváltó okát. A diagnoszták mégsem tanácstalanok, hiszen a háttér közismert,a tőkés valutarendszer mélyreható átalakítására lenne szükség. A Fehér Házban összeült a „konzílium”, a válságmegbeszélés, a szűkebb kabinet részvételével, de változatlanul kérdéses, hogy akarnak és tudnak-e valamit tenni a tüneti kezelésen túl. Az ismerős témák új fejleményeket hoztak és hoznak, de a kivétel itt is erősíti a szabályt. A Biztonsági Tanács közel-keleti vitájában — amely időpontjában egybeesik a hatnapos háború hatodik évfordulójával — egyelőre nem mutatkoztak új elemek. A vita lelassult, alig volt hozzászóló, az állandó tagok mind ez idáig tartózkodtak az érdemi megjegyzésektől. Igaz, nem annyira új határozatokra lenne szükség, mint a BT kétezer nappal ezelőtti ésszerű döntésének végrehajtására. Az új javaslatnak számító osztrák terv, amely szóba került az ENSZ-ben, ugyancsak a korábbi BT-határozatra alapozódik, annak végrehajtásához állapítana meg menetrendet, és Waldheim főtitkárnak gyobb szerepet biztosítana maa puhatolózásokban. A viszonylagos némaság Biztonsági Tanács patkó alaakú asztala mellett természetesen nem annak következménye, hogy a részvevőik nem alakították volna ki véleményüket. Előfordulhat — jóllehet erre hivatalos utalások nem történtek —, hogy az ENSZ szokásainak megfelelően, a színfalak mögött folyik az érintkezésfelvétel egy valamennyire közös álláspont létrejötte érdekében. Minderre azonban csak a jövő héten derülhet fény, amikor hétfőtől folytatódik a vita, noha a következő felszólaló még nem jelentkezett... Réti Ervin Befejezte munkáját a helsinki Dipoli-palotában az európai biztonsági és együttműködési konferenciát előkészítő nagyköveti tanácskozás. Moszkvában 10 milliárd dolláros szovjet-amerikai egyezményt írtak alá a kelet-szibériai földgáz amerikai exportjáról. Dr. Armand Hammer, az Occidental Petroleum Corp., valamint Howard Boyd, az El Paso Co. amerikai társaság elnöke moszkvai újságíróknak nyilatkozik a nagy jelentőségű megállapodás megkötése után. Az NSZK-ban a karlsruhei alkotmányjogi bíróság elutasította a szélsőjobboldali bajor tartományi kormányzat óvását, amellyel a két német állam alapszerződésének életbeléptetését akarták megakadályozni. Képünkön: Walter Sauffert, a bíróság elnöke kihirdeti a döntést. Tovább gyengélkedik a dollár. A frankfurti valutatőzsdén mind alacsonyabb értékeket jegyeznek. Miközben a Skylab parancsnoka, Charles Conrad kinyitotta a beszorult napelemeket, a houstoni űrközpontban újságíróknak bemutatták a kozmikus művelet földi mását. A DIFK megalakulásainak évfordulóján az idén már Saigonban is rendeztek ünnepséget. Képünkön a hazafias erők tisztjei a Nemzetközi Ellenőrző és Felügyelő Bizottság egyik lengyel tisztjével beszélgetnek. Érdekes felvétel a NATO hadügyminisztereinek brüsszeli tanácskozásáról: az előtérben Izland helye, a tőkehalháború miatt, üres. Spanyolország határain túl figyelmet keltett a hír: Franco társbornok (baloldalt) Carrera tengernagyot nevezte ki utódává a kormány élére Csi Peng-fej kínai külügyminiszter Londonban. A Downing Street 10. kapujában Heath kormányfő fogadta. Barátaink, omszkiak (1.) KÉT BARÁZDA IGAZI REGÉNYHŐS ül velem szemben. Lihogyid Pjotr Pavlovics, részlet a regényből:Így szól egy ... A nyakas véneket a villanytelep romjaihoz hajtják. A félig rombadőlt falakat kell lebontaniuk és a teret megtisztítaniuk. Miért is ne? Lerombolni hajlandók a falakat, csak felépíteni nem. Ide-oda, egyik helyről másikra rakosgatják a köveket, kárörömmel, kiszámított lassúsággal. A német felügyelő dühöng, az oroszok nem tudnak dolgozni. Az orosz lusta szamár. Tárasz elmosolyodik : „Láttad volna csak, német, hogy sürgölődött itt a »lusta« orosz, amikor ő volt itt a gazda, hogy zuhogott itt Pjotr Lihogyid nehéz kalapácsa, micsoda lázas munka folyt itt, hogy a csurgott a veríték mumikuszubbonyokra.. Mihelyt a német odébbáll, az öregek nyomban abbahagyják a „munkát”. Nagyokat nyögve telepednek le a kövekre, rágyújtanak. A legjobb nevű mesterek ülnek itt a romokon. Ők építették ezeket a műhelyeket. Ők is rombolták le. Vajon hányan érik meg a feltámasztását? Borisz Gorbatov Leigázhatatlanok című könyvének igazi néven megírt kovács hőse itt ül előttem. Ma Omszk melegházának elnöke. Szép szál, derék ember. Gorbatov neki és a többi kiváló mesternek állít emléket soraival. Azoknak, akiknek nagy lapátkezétől a nyolctonnás vas is egyszerre megszelídült. Azoknak, akik, ha kellett fegyverrel vagy fegyver nélkül, de ellenálltak az ellenségnek. LUHANSZKBA, Ukrajna egyik városába bevonultak a német fasiszták. Lihogyid Pjotr Pavlovics akkor már gyárával együtt Omszkba evakuált. Csupán az öregek maradtak otthon, akik életük kockáztatása árán sem állították helyre a mozdonyjavító üzemet, nem javították meg az összeroncsolt német tankokat. A fasiszták keresték gyűlölt Lihogyid Pjotr Pavlenvicset és hogy nem találták, házát gyújtották fel. A regényhős ül előttem. Kapkodja tekintetét, mocorog a széken, nem illik hozzá, hogy szemébe dicsérjék. Pedig végig kell hallgatnia kísérőimtől saját élete történetét. Hatvankét évvel ezelőtt egy ukrán faluban született, de már kölyökkorában Luhanszkba került a regényben megírt mozdonyjavítóba — kovácsnak. Írtak róla az Izvesztyijában, 1935-ben Vorosilov, aki szintén Luhanszk szülötte, fogadta több luhanszki munkással együtt. Lihogyid 1936-ban küldött volt a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának azon az ülésén, amelyen kidolgozták a szovjet alkotmányt. Omszkban, a hátországban a sztyeppén, a semmiből építették fel a gyárat. Még véget sem ért a háború, csak érződött a győzelem szele, Pjotr Pavlovics új megbízástt kapott: újra a semmiből teremtsen gyümölcsöst, kertészetet. A terület, amely ma a híres melegház, akkor a gyárhoz tartozott. Az óriás tenyerű kovács negyvenéves lett, mire elvégezte a mezőgazdasági technikumot. 1953-ban önként kérte, küldjék vidékre kolhozelnöknek, részese akar lenni a mezőgazdaság nagy fejlesztésének. Nem engedték. Omszkban eresztett gyökeret. Húsz esztendeje a melegház elnöke. A rossz, szikes, sós földön teremtett életet. Mondják, de nevetnek közben: 12 éve nyugdíjba ment. Nemrégen a Pravda Két barázda címmel cikket írt róla. A két barázda jelkép, jelképezi, hogy az iparban és a mezőgazdaságban is kiválót alkotott. Szombatonként otthonában ma is egy asztalnál ül az egész család: Galina Fjodorovna, a felesége, fia, aki mérnök, két lánya és vejei, valamint öt fiú unokája. ELŐTTEM ALBUMOK, oklevelek, moszkvai kiállítások sikerei. Egy kép: így kezdték. És a képen a kietlen földön kívül semmi. A másik képen már áll az első műhely. A harmadikon felépült az első üvegház. 1955-ben vették az első gépet. Ma 128 traktor, 85 gépkocsi is vagyonukhoz tartozik. Sok maguk alkotta gépet használnak. A legutolsó egy lánglövő masina, gyomtalanító. Egy ember egy nap alatt száz métert tudott gyomtalanítani. A gép egy óra alatt 1200 méteren tisztítja a földet. Egy kultivátoruk a mezőgazdasági miniszternek is megtetszett... ezt és a többit másutt is használják azóta. Tervjelentéseket mutatnak: mindig túlteljesítik vállalásaikat. Két és fél ezer hektáron gazdálkodnak, ebből másfél ezer a szántóterület, amelyet öntöznek. Uborkát, paradicsomot, sárgarépát, céklát, hagymát, káposztát, burgonyát termelnek, gyümölcseiket maguk konzerválják. Százezer tyúkjuk van. Tervükben 4 832 000 tojást ígértek, de ötmillió háromszázezer biztosan meglesz. 41 900 tonna gyümölcsöt termelnek. Ezerötszáz dolgozó varázsolja a szeszélyes időjárás ellenére, a gyenge talajviszonyokat megváltoztatva gazdaggá a földet. 80 ezer négyzetméter üvegház és 60 ezer négyzetméter fólia alatt a palántájuk. Sokat közülük végigjártunk. Akkor épp harminc fok melegben fejlődtek, zöldelltek, értek paradicsomok, uborkák ... A szabadban alacsony növésű, majdnem a földön fekvő lombú almafák. Szépen megmunkált talaj várja a gabonavetést. Amott ribizli hatvan hektáron. Elfagyott. Tavaly és tavaly előtt is. És újra telepítik. Nem nyugszanak a kudarcba. Nem uralkodhat felettük a természet sem. Nekik kell legyőzni. Nincs lehetetlen. Legyőzhetetlenek. Így írta Gorbatov is: Leigázhatatlanok. ITTHON KÉRDEZTÉK, milyenek a szibériaiak. Olyanok, válaszoltam, mint Lihogyid Pjotr Pavlevics, a Szovjetunió Hőse. De mégsem csak olyanok. Olyanok is, mint Ahotnyikov Viktor Vasziljevics, a Ruszkapoljanszki járás első titkára, aki az elmúlt év őszén kapta meg a Szovjetunió Hőse kitüntetést, ismerik Lihogyid Pjotr Pavievics.