Pest Megyi Hírlap, 1974. április (18. évfolyam, 77-99. szám)
1974-04-17 / 88. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜtOKKIADÁSA XVI. ÉVFOLYAM, 88. SZÁM VIDÉK 1974. Április 17., szerda AMÍG FELÉPÜL Jutott hely mindenkinek Ecser a monori járás kisközségei közé tartozik. Sorra épülnek az új házak utcáiban: jobbára fiatal házasok teremtenek otthont maguknak, s ma már nem ritka Ecseren a két-három gyermekes család. Évente több mint száz A tanács eddig is tett a növekvő óvodai sokat igények kielégítésére. A régi óvodában több mint száz gyermeket helyeznek el évről évre, gondoltak azonban az újtelepiekre is, amikor elhatározták, hetvenöt óvodát építenek a személyes községrészben. Harminc szülő gyermekét nem tudták felvenni tavaly, a tanév kezdetekor, megvásárolták tehát a maglódi Univerzál Tsz-től a volt Fészek bisztrót, s ideiglenesen azt rendezték be óvodának: odakerültek a helyhez nem jutottak. Csöngetésre nyitnak ajtót az ideiglenes óvodában. Új bútor — Azért zárjuk be mindig — mondja Krausz Györgyné vezető óvónő —, hogy a gyerekek ne tudjanak az utcára kiszaladgálni, forgalmas út mellett van az épület. Bevezet a tágas foglalkoztatóterembe, s így folytatja: — Harminckét vettünk fel, tízen gyermeket nagycsoportosok, a többi huszonkettő vegyes életkorú. Nagy segítséget jelent ez az ideiglenes óvoda a szülőknek. A tanács minden gyereket el tudott helyezni, akinek mindkét szülője dolgozik... A közelmúltban kaptuk meg az új bútort, több mint 150 ezer forintba került. Faltól-falig vastag szőnyeg, kényelmes fekhelyek, modern bútorok. Az ide járók jól érzik magukat. — És hol vannak a gyerekek? — tesszük fel a kérdést, mert a terem üres. — A szokásos napi sétát teszik meg Blazsek Jánosné óvónővel és a dadusokkal. — Bizonyára éheseknek, mire visszaérnek, leszMi lesz a mai ebéd? — Borrsóleves és túrós palacsinta. Alig fejezzük be a beszélgetést, megérkeznek az apróságok, levetik kabátjukat, kezet mosnak. Csak szeptemberig Valóban széppé varázsolták az ideiglenes óvodát Ecseren. Sokak összefogásával, a vasúton túl már épül az út. Több mint 600 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek eddig rajta. Májusban szeretnék átadni rendeltetésének. Az ideiglenes óvoda kis lakói új otthonba költöznek, a régit pedig a nyár folyamán korszerűsítik, így nem csuk be a bisztróban lévő óvoda: a mostaniak helyét a nagy óvoda lakói foglalják el. De csak szeptemberig, mert addigra befejeződik a korszerűsítés. A volt bisztróiból pedig az ifjúság művelődési otthona lesz. G. J. ki vonja felelősségre őket? A kártevők A címet rendőrségi folyosón látott plakát adta, közepén szarka, alatta nagy, fekete betűs felhívás: VÉDEKEZZÜNK A KÁRTEVŐK ELLEN! Ha a zsenge vetéseket és a rügyező, virágzó fákat nem látnánk, akár nyári kánikulának is vélhetnénk az időjárást, olyan fülledt a meleg a vasadi határban. A szél kavargó port csap a szemünkbe, de olyan erővel, hogy néha motorunkkal is meg kell állnunk. Fejünk felett apró bárányfelhőfoszlányok úsznak Monor felé. Hátha összeverődnek estére, és mérgükben nekifeketedve, elsírják magukat. — Nagyon kellene az eső — kiáltja felém motorostársam, Virág István mezőőr, mintha kitalálta volna a gondolatomat.★ Az üdezöld, arasznyi lucernatáblán lovas kocsi forog körbe-körbe. — Mit csinálnak ezek? kérdem, amikor megállunk.— — Nyulat ütnek — feleli a mezőőr, és utánuk iramodik. A kocsiderékban két mezei nyúl hever, de ha közbe nem lépünk, a harmadikat is leütik O. Pál és V. Mihály — kerülnek noteszba a nevek, s a nyíltak is helyet cserélnek: paprikás helyett bűnjel lesz belőlük. Az út felé ballagva. Virág István magyarázni kezd. — A nyúl nem fél a lovas kocsitól. Meglapul, és csak figyel. A fogatos a bakról nézi, miközben társa a kocsi nyomában halad, egy jókora rúddal. A kocsi mindig közelebb kerül a nyúlhoz, ezért forog körbe-körbe. Amikor ütéstávolba érnek, a bakon ülő nyúlra mutat, és a társa la üti. Egy-egy lucernatáblában, de vetésben is akár négyetötöt is agyon lehet ütni, különösen süldő korában. ★ A Hosszúberek és Üllő közti zabos borsótábla mellett állunk meg újra. Egy ideig számoljuk őket, de abbahagyjuk, mert rájövünk, nem érdemes, annyian vannak. Galambok. Fossák, strasszerek és parlagiak. Kétszáz? Nem, legalább ezer. — Ebből a vetésből sem lesz termés — mondja mellettem a mezőőr, és riasztólövést ad le kétcsövű puskájából. — Ennyit ér — mutat távolabb, ahová az imént felröppent galambok ismét letelepedtek.★ Czwikli Károly, az üllői Kossuth Tsz főmezőgazdásza: — Hogy az idén mennyi lesz a kárunk, még nem tudjuk, de tavaly huszonnégy hold zabos borsót ki kellett szántanunk a 95 százalékos galambkár miatt. Harmincezer forintjába került termelőszövetkezetünknek. Székely Kázmér, a Monori Állami Gazdaság területi igazgatója: gós — Tavaly 60 hold napraforszudáni füvet vetettünk újra a galambok miatt. A kár 36 ezer forint volt. Szleszkó Árpád, a monori Új Élet Tsz mezőgazdásza: — A múlt évben száz hold napraforgónkat ették ki a galambok.★ A nyúlütöket feljelentik. De ki vonja felelősségre azt a sok felelőtlen galambtartót, aki a vetések és azok kelése idején nem zárja be galambjait? Kovács György A FILMTECHNIKAI VÁLLALAT felvesz fémcsiszoló szakmunkásokat monori munkahelyre, esztergályosokat, takarítónőket átmenetileg pesti, majd monori telephelyünkre. Jelentkezés: Budapest XIV., Szabó József u 12. Személyzeti osztály. KERESÜNK nyugdíjas férfiakat portásnak, takarítónőket (lehet nyugdíjas is) anyagmozgatókat Jelentkezés: Budapest XIV., Szabó József u. 12. FITE személyzeti osztály Felkészültek az engedményes vásárra Az összes igény kielégíthető A napokban ellátogattunk a sülysápi TÜZÉP-telepre. A vasúti rakterületen igen nagy választékban gerendák, szálfák és egyéb fontos építkezési anyagok közt válogattak az emberek. A sínek közelében hatalmas szénhegyek magasodtak. Ott-tartózkodásunk idején éppen egy vagon NDK szén érkezett. Bori Pál telepvezető tájékoztatása szerint április 1-től országszerte ideiglenesen több szénfajta olcsóbb lett. Az engedményes vásárra a telep jól felkészült. Induló készletként már 4000 mázsa háztartási brikett, valamint 1500 mázsa tatai dió- és berentei szén áll a vevők rendelkezésére. Az utánpótlásról folyamatosan gondoskodnak. A tatai diószenet a sülysápi lakosság, bár csak tavaly óta ismeri, nagyon megkedvelte, tán, mert 4850 kalóriája, mélfűtőértéke tehát nagyobb, a közkedvelt NDK-széné,mint A telepvezető elmondotta azt is, hogy az országban összesen mintegy 9000 tonna szenet értékesítenek kedvezményesen, tehát az engedményes vásár időhatárát a készlet szabja meg, következésképp az jár jól, aki minél hamarább gondoskodik téli tüzelője biztosításáról. Igen fontos tudni továbbá, hogy a vállalatok által kibocsátott utalványokat mindenfajta szénre be lehet váltani, tehát a most árusított kedvezményes szénre is. A telep szénkészlete oly nagy, hogy minden tüzelőutalvánnyal rendelkező lakos igényét ki tudja elégíteni. (ky) Úttörőink a megye élvonalában Az utóbbi időben gyakran írhattunk úttörőink sportversenyeiről: tizenkét sportág tömeges rendezvényeiről tudósítottunk. Örvendetes, hogy a nagy létszám nem megy a minőség, az eredmények rovására, sőt igen sok tehetség is kikerül a versenyekből. lenárásunkban például egyetsportegyesületi tornaszakosztály sincs, úttörőink mégis a megye élvonalában szerepelnek. Íme, az idei megyei és országos versenyeken elért eredmények: Kisdobos lányok: első helyezés (Monor 2. sz. iskola), I. korcsoport fiúk 2. hely (Üllő). Kisdobos fiúk: 3. hely (Pilis 1. sz. iskola), I. korcsoport lányok (Monor 1. sz. iskola), II. korcsoport lányok (Pilis, I. sz. iskola) és II. korcsoport fiúk (Vecsés, 3. sz. iskola) — valamennyi 4. helyezés. A híres tornászmúlttal, a hagyományokkal és egyesületi szakosztályokkal rendelkező Nagykörös és Cegléd társaságában megyénk élvonalába tartozunk. B. M. A tervezettnél korábban Vízműrendszer Úriban Még a száz család is csatlakozhat Az Úrit körülölelő dombokról leereszkedő idegen serény munkálkodást tapasztal szinte a község minden utcájában: itt árkot ásnak, ott csövet fektetnek, máshol már éppen eltüntetik a munka nyomait. Vízműrendszert építenek Úriban. Az ivóvíztársulat irodájába toppanva, éppen a vezetőség ülését zavarom meg, mégis örömmel fogad Szikszai István, a társulat elnöke, és készségesen tájékoztat a nagy munkáról. Az Úrit ábrázoló fali térképre mutat, amelyen kék és piros színűek az utcák. A kék szín dominál, jelezve az elvégzett munkát, mely már több mint négyötöde a tervezettnek. Az előirányzatok és a számlák egybevetése arapján, a pontos adatot is megtudom, 83 százalékban kész a vízműrendszer. A munkálatokat végző Pest megyei Víz- és Csatornamű Vállalat jó szervezése, lelkiismerete, hozzáértése tette lehetővé az átadás előbbrehozatalát, augusztus 20-ra, s a féléves nyereség az öröm oka abban, hiszen már a kánikulában élvezhetik a fürdőszoba előnyeit. Természetesen a még elvégzendő 17 százaléknyi munka sem csekély. A napokban kerül üzembe helyezésre a 2. számú mélyfúrású kút, amely percenkénti 500 literes teljesítményével a vízmű továbbfejlesztését is lehetővé teszi. Az egyik dombon fel a Vecséstől vásárolt állítják hidroglóbusz. A vízműrendszer átadásával módosul a társulat tevékenysége is: szeretnék a teljes községet szolgálni, lehetőséget adva az eddig még nem csatlakozott száz családnak a belépésre. Lukács István MISOR MOZIK Maglód: Pókháló. Monor: Illatos út a semmibe. Nyáregyháza: Vörös tulipánok völgye. Úri: Keresztesek I—I. Vecsés: A tűz meghódítása I—II. MŰVELŐDÉSI HÁZ Monoron, 19 órától: irodalmi fotó az ifjúsági klubban. JEGYZET Ha késve érkezik a távirat... Nemrég egyik barátom elpanaszolta, hogy előző nap feladott expresszlevelét csak másnap délután két órakor kapta meg, egy másik ismerősöm meg nem mindennapi történetet adott elő. — Pesti rokonaim — mondta — távirattal értesítettek, hogy meglátogatnak. Értesítésüket minden bizonnyal azért küldték, nehogy érkezésük váratlanul érjen bennünket. Szándékuk kivitelezése azonban nem a legjobban sikerült, a táviratot ugyanis szombaton déli 12 óra 15 perckor adták fel, s mi, sajnos, csak vasárnap délelőtt 11 óra tájban kaptuk meg. Alighogy eltávozott a postás, autóval berobogtak a vendégek, öten. Szó sem róla, nagyon megörültünk rokonok fogadásukra látogatásának, azonban nem voltunk felkészülve. A panasz nyomán a következő nap elmentem sülysápi 1. számú postahiavatalba, s a hivatalvezetőtől a következő választ kaptam: “ A fennálló rendelkezések értelmében szombaton csak 12 óráig tartunk szolgálatot, a janaszos ezért kapta meg késve táviratát. Szombat délután a községünkbe címzett táviratokat ugyanis Nagykátán veszik fel, s másnap, tehát vasárnap reggel nyolc órakor hivatalunkhoz továbbítják A szabály szerint ilyen esetben a táviratot négy órán belül ki kell kézbesítenünk. a Az elmondottak alapján sülysápi postahivatalt semmiféle vád nem érheti. Ennek ellenére mégsincs minden rendben. A táviratokat ugyanis rendszerint azért adják fel az emberek, hogy a címzettek minél hamarabb tájékoztatást kapjanak az őket igen fontos ügyben.érintő Javasoljuk, szombatonként délután négy óráig ügyeletes teljesítsen szolgálatot a telefon mellett, aki csupán csak a táviratokat veszi fel, továbbá álljon rendelkezésre egy postai kézbesítő, aki az esetleg érkező táviratokat még aznap kiviszi. Az elkésetten érkezett expresszlevelek és táviratok ugyanis jogosan kiváltják a közönség elégedetlenségét, s csorbát ejtenek a helyi postahivatal jó hírén is. K. L. Népviseletben Hét szoknya, kötény és tutyi Rohamosan alakulnak, változnak a monori járás községei. Űri is, ahol nemcsak a vízmű építése jelzi a változást, hanem az öltözködés, az aránylag rövid idő alatt feledésbe merült sok régi szokás is. Pintér Ferencnével beszélgetünk. o — Hét méter anyagból készült a szoknya és a blúz. A felső szoknyát fekete, az alsószoknyák alját piros szegéllyel varrtuk körbe. A blúz derékhoz simult, s hosszan ráült a szoknyára, alul csipkével díszítettük. A lányok színes szalagokat kötöttek hajukba, a menyecskék, aszaszonyok kontyot csavartak, és rája tutyit helyeztek, arra került a csipkés kendő majd földbe a bársonyból, nyáron a selyemből készült fejkendő. Nagyon szép volt. Általában hat-hét szoknyát vettünk föl, kötényt — Mi volt a tutyi?közöttünk. — Mi volt?... Kemény kartonpapírból, hegyes, kontyra ülő sapkát készítettünk, piros szövettel bevontuk, kontyra feltűzve, arra borult a fejkendő, sajátos fejtartást adva. Ám a hétméternyi ruhaanyag megvétele, s hozzá a Ságon készített, fényes csizma, nem volt olcsó lakkmulatság. Érthető, a ruhát meg kellett becsülni, amrt csak templomba vették föl, néhanapján bálba. Évtizedekig őrizték a szekrényben. — 1925-ben Pestre kerültem, évekig ott szolgáltam. Bár jó helyem volt, mégis mindig hazavágytam. A nyarakat itthon töltöttem, olyankor az uraságnál, az aratásban mint marofszedő dolgoztam. — Hogyan emlékezik a félévszázaddal ezelőtti község képére? Rövid gondolkodás után: — Ó. hát akkor alig két kis utcácskából állt. A legtöbb ház, a miénk is, nádfedeles volt, alul mestergerendával, földes helyiségekkel, kemencével, berakott tűzhellyel. 1928-ban férjhez megy, egy évvel később születik első gyermeke. — Annyi munkám, elfoglaltságom volt, hogy bizony, az utolsó pillanatokig dolgoznom kellett, majdnem tarlón szültem meg a gyermekem. 1931-ben még egy fiam született, megbetegedett, gyógyításra nem volt lehetőség, s amire átvittük a szomszéd községbe, Sülybe, már nem lehetett segíteni rajta. Kétéves volt, amikor meghalt. Az utóbbi tíz évet a helyi termelőszövetkezetben töltötte, tavaly ment nyugdíjba. — Szerettem a téeszbe járni, jó volt ott. Munka közben jutott idő arra is, hogy szót ejtsünk gyorsan változó világunkról. Nevettünk is, mondták az asztözzön ki, Tera néni, maga is”. Tényleg, ma már alig néhányan, főleg öregek járunk a régi népviseletben. Én már ki nem öltözök, az biztos! — S mi a véleménye a mai divatról, a fiatalokról? — Nem ítélem el, nem szólom meg őket. Nagyon jó a mai fiataloknak. Az öltözködést sem tartom megbotránkoztatónak. Kesernyés mosoly fut végig neki az arcán. — Mondtam, a ruhát meg kellett becsülnünk, évekig hordtuk, anya leányának adta át viselésre... No, igaz, akkor nem változott a maihoz hasonló gyorsasággal a divat. Nem lehetett hallani, mint a mai fiataloktól, ahogyan a tavaly vett ruhára mondják: „Ez már nem divat”, meg „Föl nem veszem, mert kinevetnek. ..” — Hogy telnek a napjai? — Újságot olvasok, meg a rádiót hallgatom. Televíziónk nincs. Az újságot az első betűtől az utolsóig kiolvasom. Mindig a politikánál nem, nagyon érdekelnek keza világban történtek. A Pest megyei Hírlapot járatjuk már vagy tíz éve. Kifelé mutat az udvarra: — Van kis kertünk, malacot meg baromfit is tartunk, így elfoglaltság is akad mindig. Mielőtt elköszönnék, beinvitál a belső szobába is. — A szobánk ugyan földes, de sokat változott még berendezés, meg a ház maaga is... Hamarosan újabb munkánk lesz: a nyári helyiségből kidobjuk a kemencét, hosszabb várakozás után, az idén megkapjuk a gázpalackot, kell a hely a gáztűzhely- Jandó István