Pest Megyi Hírlap, 1978. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-23 / 276. szám
VBie PROUTÁJUAI. ECYESÜUEnX! PEST MEGYEI XXII. ÉVFOLYAM, 276. SZÁMÁRA ö. FILLÉR 1978. NOVEMBER 23., CSÜTÖRTÖK Volt olyan esztendő a megyében, amikor azzaléka óvónők negyven szóképesítés nélkül dolgozott e gyermekintézményekben; a szükség törvényt bont. A hálózat ugyanis rendkívül gyorsan bővült, az új s a még újabb intézmények munkaerővel történő ellátása azonban nehéz fejtörést okozott a tanácsoknak. Ha mereven ragaszkodnak az eredeti elképzelésekhez, a képzettségre vonatkozó előírásokhoz, akkor megtörténhetett volna, készen az új óvoda, ott állnak ajtajai előtt a felvett gyerekek, mégsem nyílnak ki ezek az adók, mert nincs óvónő, így tehát — ha furcsán hangzik is — a fejlődés szülte azt a fonák helyzetet, hogy minél több lett az óvoda, annál inkább emelkedett a képesítés nélküli óvónők száma. Amit egy ideig tudomásul lehet venni, bizonyos határ után azonban már nem. Ez határ volt az a már említett negyven százalék. Hosszú viták, kemény győzködések eredményeként a megye végül is megkezdhette saját hatáskörében az óvónőképzést. Ennek döntő szerepe megmutatkozik abban, hogy bár a hálózat bővítése most is nagy iramú, s nem kevesen veszik igénybe az óvónők közül is a gyermekgondozási szabadságot, a képesítés nélkül tevékenykedők aránya folyamatosan apadt, s ma — járásoktól, városoktól függően — húsz, huszonöt százalék között ingadozik. Ami még mindig távol van attól, amit kedvezőnek nevezhetnénk, de kétségtelen, egészen más irányát jelöli a haladásnak, mint ami korábban érvényesült. Akkor az bizonyult döntőnek, legyen készen az óvoda, azután majd csak kialakulnak a működés feltételei. Napjainkban egyre több tanács tervezi tudatosan és előrelátóan azt, megépítendő gyermekintézményeihez hogyan és mikor teremthető elő a kellően képzett munkaerő. A képesítés ugyanis lényegi, s nem formai vonása annak, ami az óvodákban történik: a nevelésnek. Mint sok minden másban, ebben is az ésszerű megalkuvás kínálta a járható utat. Először a mennyiségi igények nagyobb részének kielégítése foglalta el a középponti helyet. Az évtized elején például a dabasi járásban még több településen egyáltalán nem vehették fel a jelentkezőket óvodába, mivel nélkülözték ezt az intézményt. Ma a járás valamennyi községében van óvoda. Igaz, maradéktalanul most sem képesek a jelentkezőket befogadni, ám jóval többet, mint korábban. Mivel nemcsak óvodák épültek ott, ahol korábban hiányoztak, hanem azokban a községekben is bővült a helyek, intézmények száma, ahol addig is járhattak óvodába a fölvett szerencsések. Hét esztendő alatt kilencszáz gyermek számára teremtettek helyet a járásban, azaz úgy vehetjük, mintha minden évben tető alá hoztak volna egy-egy, százhúsz gyermeknél is többet befogadó óvodát. Ami nem kicsiség, jól érzékelteti a fejlesztés tempóját, s nem kevésbé azokat a társadalmi ket, amelyek a erőfeszítésegyermekintézmények bővítésére, elsőként az óvodai helyek gyarapítására irányultak. Nem a hatásos fordulat keresése íratja le velünk, hanem a tények ilyenek: ma mégis zsúfoltabbak a járásban az óvodák, mint voltak hét-nyolc esztendeje. Akkor úgy „bővítették” az elhelyezési lehetőségeket, hogy a száz gyermek számára kialakított helyen — ha községenként nagy eltérésekkel is — 112 ifjú emberpalánta szorongott. Ma viszont százhúszan vannak! Annak ellenére százhúszan, hogy közben az óvodák befogadóképessége 1100-ról majdnem kétezerre, a ténylegesen fölvett gyermekeké pedig 1230-ról 2350-re emelkedett. Folytathatjuk a háttér vázlatos fölrajzolását, azután pozitív és negatív vonások váltogatásával akként is, hogy szemügyre vesszük, miként közeledett vagy távolodott a színvonalasabb nevelőmunka lehetősége. Mert volt, amiben kétségtelenül közelebb került az adottságokhoz, nemcsak a szóbanforgó gyermekintézmények fölszereltségére gondolunk, hanem arra is, hogy a járásban a hetvenes években a korábbinak éppen a kétszeresére növekedett az óvónők száma. Ami rendkívül gyors ritmus! Igen, de mivel a gyermekek csoportja szintén nagy tempóban bővült, az egy óvónőre jutó létszám szinte változatlan maradt, mindössze 0,3-del apadt. Ez persze átlag, mert amint az érintettek elmondták, betegség, gyermekszülés és más okok miatt némelyik óvodában átmenetileg harminc, harmincöt csemete is jut egy-egy óvó nénire. Ez elsősorban az agglomerációs övezet településein érvényes, éppen ott tehát, ahol a szülők amúgy is keveset tudnak foglalkozni utódaikkal. A megyében az óvónők tábora ma már meghaladja a kétezer főt, s ennek köszönhetően — a dabasi járás elmarad az átlagtól — egy-egy óvónőre 17 gyermek jut. A háttérnek ez a része tehát világosabb, kedvezőbb színezetű, mint volt korábban. Azoknak a gyermekeknek, akiknek sikerült bejutniuk a hőn áhított helyre, jobb ellátásban, tartalmasabb nevelésben lehet részük. Azt azonban el kell ismételnünk, akiknek sikerült bejutniuk. Mert itt sűrűsödnek továbbra is a legnehezebb gondok. Mindenfajta fejlesztés ellenére a dabasi járásban több mint hétszáz gyermek jelentkezését kényszerültek elutasítani, mivel a zsúfolt helyekre még többet felvenni képtelenség. S hozzátehetjük, sokan már eleve nem jelentkeztek, a lehetőségeket. A ismerve háttér elemeinek részletes megmutatása ezért lényeges tényezője a megértésnek. S annak is, hogy ne apadjon a társadalmi összefogás folyamata, a közvetlenül nem érintettek ugyanúgy segítsenek, mint azok, akik tudják, fiuknak, lányuknak magasodnak a falak. Mészáros Ottó Háttér Utolsó szakaszban a betakarítás Továbbra is zavartalan munka a földeken, bár a szárazság — amely külön jó szolgálatot tesz a betakarításnál — most már egyre komolyabban aggasztja a mezőgazdászokat, akik hetek óta egyre türelmetlenebbül várják a csapadékot. A betakarítási munkák az utolsó szakaszhoz érkeztek. Csaknem valamennyi növényt „lehozták” már a földekről. A legtöbb munkát a hátralevő időszakban a még kint lévő kukorica törése, morzsolása adja, ennek a növénynek 85— 87 százalékát takarították be eddig a gazdaságok. Számottevő különbség nem mutatkozik az országrészek között, a Dunántúlon és az Alföldön a terület 86—88 százalékán mentek már végig a gépek, az északi százaléknál megyékben 82—84 tartanak. A kukorica víztartalma ugyan még mindig magasabb a szokásosnál, ezért költségtöbbletet jelent a termés mesterséges szárítása. Csaknem mindenütt befejeződött már a cukorrépa felszedése és a késői zöldségek betakarítása is már csak néhány napra ad munkát. A hűvösebb idő beálltával a nagyüzemi gazdaságokban gondoskodnak a határban dolgozókról, meleg teával, meleg étellel látják el őket, és törekszenek a gépek csoportos üzemeltetésére, ami lehetővé teszi, hogy a gépkezelők, szerelők szükség esetén segíteni tudják egymást akár vontatással, akár alkatrészcserével, műszak-átvállalással. ülésezik a Varsói Szerződés tanácskozó testülete Szerdán Moszkvában megkezdte munkáját a Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testületének ülése. ve Az ülés résztvevőit üdvözölLeonyid Brezsnyev az alábbiakat mondotta: — Nagy megelégedésemre szolgál, hogy megnyithatom a Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testületének soron levő ülését. Tanácskozásunkat most a világ közvéleményének nagyfokú érdeklődése kíséri. A politikai tanácskozó testülettől azt várják, hogy új, energikus lendületet adjon az enyhülés elmélyítésének, az európai — és nemcsak az európai — országok közötti együttműködés megjavításának. Tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy megfeleljünk ennek a várakozásnak. A tanácskozás résztvevői: A Bolgár képviseletében: Népköztársaság Todor Zsivkov, a BKP KB első titkára, az Államtanács elnöke; Sztanko Todorov, a BKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke; Petr Mladenov, a BKP KB titkára, külügyminiszter; Dimitr Sztanisev, a BKP KB titkára; Milko Balev, a BKP KB tagja, a KB első titkára titkárságának vezetője. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság képviseletében: Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök; Lubomir Strougal, a KB elnökségének tagja, CSKP tiszterelnök; Vasil Bilak, mia CSKP KB elnökségének tagja, a CSKP KB titkára; Bohuslav Chnoupek, a CSKP KB tagja, külügyminiszter. A Lengyel Népköztársaság képviseletében: Edward Gierek, a LEMP KB első titkára; Piotr Jaroszewicz, a LEMP KB Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke; Edin Babiuch, a LEMP KB Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára; Ryszard Fielek, a LEMP KB titkára; Emil Wojtaszek, a LEMP KB tagja, külügyminiszter. A Magyar Népköztársaság képviseletében: Kádár János, az MSZMP KB első titkára; Lázár György, az MSZMP KB Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke; Gyepes András, az MSZMP KB titkára; Pója Frigyes, az MSZMP KB tagja, külügyminiszter. A Német Demokratikus Köztársaság képviseletében: Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az Államtanács elnöke; Willi Stoph, az NSZEP KB Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke; Hermann Axen, az NSZEP KB Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára; Günter Mittag, az NSZEP KB Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára; Oskar Fischer, az NSZEP KB tagja, külügyminiszter; Herbert Krolikowski, az NSZEP KB tagja, a külügyminiszter első helyettese; Egon Winkelman, az NSZEP Központi Revíziós Bizottságának tagja, a KB nemzetközi osztályának vezetője; Werner Eberlein, az NSZEP Központi Revíziós Bizottságának tagja, a KB osztályvezető-helyettese. A Román Szocialista társaság képviseletében: KözNicolae Ceausescu, az RKP főtitkára, köztársasági elnök; Manea Manescu, az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának tagja; Stefan Andrei, miniszterelnök, az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának póttagja, külügyminiszter; Vasile Musat, az RKP KB titkára. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének képviseletében : Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke; Alekszej Koszigin, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke; Mihail Szuszlov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára; Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, külügyminiszter; Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, a KB titkára; Konsztantyin Ruszakov, az SZKP KB titkára; Alekszandrov, az SZKP Andrej KB póttagja, az SZKP KB főtitkárának külpolitikai tanácsadója; Anatolij Blatov, az SZKP Központi Revíziós Bizottságának tagja, az SZKP KB főtitkárának külpolitikai tanácsadója. Az ülés ma folytatja munkáját. A magyar delegáció az ülésen. Balról jobbra: Pója Frigyes, Gyenes András, Kádár János, Lázár György Ésszerűbb takarmányozás: Több tej Pest megye gazdaságaiban Korszerír istállók, jeg&gépek Kereken öt hét van még hátra az évből, de az eddigiekből már megállapítható: eredményes esztendőt zárnak Pest megye tejtermelő gazdaságai. A becslések szerint ugyanis mintegy 10 százalékkal több tejet fejnek ki a lényegében ugyanakkora tehénállománytól, így az állami gazdaságok 9,3 százalékkal, a tsz-ek 11,6 százalékkal, a kistermelők 4,8 százalékkal haladták meg tavalyi produktumukat. Figyelemre méltó, hogy a háztájiban tartott szarvasmarha-állomány, hosszú évtizedek óta, az idén első ízben nem csökkent. A sikerekben elsősorban a jobb takarmányozásnak volt szerepe. Az üzemek most bőséges tartalékokkal rendelkeznek, van bőven a silókukoricából, a szénából is. Az áttelelés tehát nem okoz gondot, a termelés egyenletes lesz. Természetesen — mint általában az állattenyésztésben mindenütt — ebben az ágazatban sem egyedül a több és jobb minőségű vezethető vissza takarmányra a nagyobb eredmény. A közös gazdaságokra például fokozott tenyésztési fegyelem is jellemző volt, ami többek között jelenti azt is, hogy a tartásra alkalmatlan egyedeket megfelelő arányban selejtezték. Javult a tenyészüszőutánpótlás, korszerűbbek lettek az istállók, illetve azok berendezései. Így elmondható, hogy a megye tehenészeti telepeinek fele már szakosított. Igaz, az újonnan vásárolt fejőberendezések alkatrészellátása gyakran akadozik, ami sok bosszúságot okoz kezelőiknek. A fajtaváltás , vagyis a nagyobb hozamú importfajták tenyésztése, illetve a Holstein- Fríz magyartarka fajta keresztezése egyelőre még nem érezteti hatását a hozamok növelésében. Ennek ellenére várhatóan az állami gazdaságokban a tehenenként tejtermelési átlag 4300 liter, a termelőszövekezetekben 3700 liter lesz. Kevésbé örvendetes, hogy a közös gazdaságok egy részében nem fordítanak kellő figyelmet a betanított- és szakmunkásképzésre, pedig a költséges, bonyolult berendezések kezelése elképzelhetetlen értő munkások nélkül. Most, amikor a téli időszakban csökken a mezőgazdasági teendők száma, talán nem lenne hiábavaló ezzel a kérdéssel is foglalkozni. Régi igazság, hogy a legjobb beruházás a dolgozók szakmai oktatása, reméljük, mielőbb megértik ezt azokban a termelőszövetkezetekben is, ahol eddig elfeledkeztek ennek fontosságáról. V. B. Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Libanon nemzeti ünnepe alkalmából táviratilag üdvözölte Elias Szárkisz köztársasági elnököt. Dabronaki Gyula, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, szerdán hazaérkezett Tananarivéből, ahol — az MSZMP képviseletében — részt vett a Madagaszkári Függetlenségi Kongresszus Párt (AKFM) megalapítása 20. évfordulója alkalmából megtartott rendkívüli kongresszuson. A magyar küldöttet, aki átadta a kongresszusnak az MSZMP KB üdvözletét, fogadta Richard Andriamanjato, a párt elnöke, a forradalmi tanács tagja, és Gisele Rabesahala főtitkár. Megbeszélést folytatott a kormány több tagjával, a társadalmi és a tömegszervezetek vezetőivel. Párt- és árami vezetők látogatásai Losonczi Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az Elnöki Tanács elnöke szerdán a Csepel Vas- és Fémművekbe látogatott. Elkísérte Méhes Lajos, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára. A vendégeket Ernszt Antal, a Csepel Művek pártbizottságának első titkára és Garai Vilmos vezérigazgató fogadta. A házigazdák tájékoztatást adtak a gyáróriás idei eredményeiről, az 1980-ig megvalósuló tervekről, a várható fejlesztésekről. Losonczi Pál elismeréssel nyugtázta a vállalati törekvést; évről évre mind több gazdaságtalan terméket törölnek a gyártmányok listájáról, növelik a műszakok kihasználtságát, jelentősen emelik a nemzetközi, illetve a világszínvonalú mércével mért termékek arányát Az utóbbiak 1980 végén 51 százalékot képviselnek majd az össztermelésen belül. A tájékoztató után a vendégeknek levetítették a gyár egykori és mai arculatát tükröző, a dolgos munkáshétköznapokat megörökítő Vörös Csepel című, csaknem egyórás filmet, majd üzemlátogatásra indultak. Az Elnöki Tanács elnöke megtekintette a vasmű szakorvosi rendelőjét is, majd a Királymajor tőszomszédságában lévő csaknem 900 lakásos munkáslakótelepet és a Festő utcai óvodát nézte meg. Losonczi Pál végül részt vett és felszólalt a Csepel Művek kibővített pártbizottsági ülésén. ★ Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese szerdán látogatást tett Zuglóban. A XIV. kerületi pártszékházban a Politikai Bizottság tagja egészségügyi és oktatáspolitikai kérdésekről eszmecserét folytatott a kerületi pártbizottság tagjaival, az állami- és tömegszervezetek vezetőivel, a kerületi pártmozgalom aktivistáival. Ezután felkereste a Magyar Filmgyártó Vállalatot. A program a Budapesti Finomkötöttárugyárban folytatódott. A zuglói látogatás a kerületi pártbizottságon megtartott nagy aktíva értekezlettel zárult, amelyen Aczél György, tájékoztatást adott időszerű kül- és belpolitikai kérdésekről.