Pest Megyi Hírlap, 1978. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-23 / 276. szám

VBie PROUTÁJUAI. ECYESÜUEnX! PEST MEGYEI XXII. ÉVFOLYAM, 276. SZÁM­ÁRA ö. FILLÉR 1978. NOVEMBER 23., CSÜTÖRTÖK V­olt­­ olyan esztendő a megyében, amikor az­zaléka óvónők negyven szó­képesítés nélkül dolgozott e gyermekintéz­ményekben; a szükség tör­vényt bont. A hálózat ugyanis rendkívül gyorsan bővült, az új s a még újabb intézmények mun­kaerővel történő ellátása azonban nehéz fejtörést okozott a tanácsoknak. Ha mereven ragaszkodnak az eredeti elképzelésekhez, a képzettségre vonatkozó elő­írásokhoz, akkor megtör­ténhetett volna, készen az új óvoda, ott állnak ajtajai előtt a felvett gyerekek, mégsem nyílnak ki ezek az adók, mert nincs óvónő, így tehát — ha furcsán hangzik is — a fejlődés szülte azt a fonák helyze­tet, hogy minél több lett az óvoda, annál inkább emelkedett a képesítés nél­küli óvónők száma. Amit egy ideig tudomásul lehet venni, bizonyos határ után azonban már nem. Ez határ volt az a már emlí­­­tett negyven százalék. Hosszú viták, kemény győzködések eredménye­ként a megye végül is meg­kezdhette saját hatásköré­ben az óvónőképzést. En­nek döntő szerepe megmu­tatkozik abban, hogy bár a hálózat bővítése most is nagy iramú, s nem keve­sen veszik igénybe az óvó­nők közül is a gyermek­­gondozási szabadságot, a képesítés nélkül tevékeny­kedők aránya folyamatosan apadt, s ma — járásoktól, városoktól függően — húsz, huszonöt százalék között ingadozik. Ami még mindig távol van attól, amit ked­vezőnek nevezhetnénk, de kétségtelen, egészen más irányát jelöli a haladásnak, mint ami korábban érvé­nyesült. Akkor az bizonyult döntőnek, legyen készen az óvoda, azután majd csak kialakulnak a működés fel­tételei. Napjainkban egyre több tanács tervezi tuda­tosan és előrelátóan azt, megépítendő gyermekintéz­ményeihez hogyan és mi­kor teremthető elő a kel­lően képzett munkaerő. A képesítés ugyanis lényegi, s nem formai vonása annak, ami az óvodákban történik: a nevelésnek. Mint sok minden más­ban, ebben is az ésszerű megalkuvás kínálta a járható utat. Elő­ször a mennyiségi igények nagyobb részének kielégí­tése foglalta el a közép­ponti helyet. Az évtized elején például a dabasi já­rásban még több települé­sen egyáltalán nem vehet­ték fel a jelentkezőket óvo­dába, mivel nélkülözték ezt az intézményt. Ma a járás valamennyi községében van óvoda. Igaz, maradéktala­nul most sem képesek a je­lentkezőket befogadni, ám jóval többet, mint koráb­ban. Mivel nemcsak óvo­dák épültek ott, ahol ko­rábban hiányoztak, hanem azokban a községekben is bővült a helyek, intézmé­nyek száma, ahol addig is járhattak óvodába a fölvett szerencsések. Hét esztendő alatt ki­­lencszáz gyermek számára teremtettek helyet a járás­ban, azaz úgy vehetjük, mintha minden évben tető alá hoztak volna egy-egy, százhúsz gyermeknél is többet befogadó óvodát. Ami nem kicsiség, jól érzé­kelteti a fejlesztés tempó­ját, s nem kevésbé azokat a társadalmi ket, amelyek a erőfeszítése­gyermek­­intézmények bővítésére, el­sőként az óvodai helyek gyarapítására irányultak. Nem a hatásos fordulat ke­resése íratja le velünk, ha­nem a tények ilyenek: ma mégis zsúfoltabbak a já­rásban az óvodák, mint voltak hét-nyolc esztende­je. Akkor úgy „bővítették” az elhelyezési lehetősége­ket, hogy a száz gyermek számára kialakított helyen — ha községenként nagy eltérésekkel is — 112 ifjú emberpalánta szorongott. Ma viszont százhúszan vannak! Annak ellenére százhúszan, hogy közben az óvodák befogadóképes­sége 1100-ról majdnem kétezerre, a ténylegesen fölvett gyermekeké pedig 1230-ról 2350-re emelke­dett. Folytathatjuk a háttér vázlatos fölrajzolását, azután pozitív és ne­gatív vonások váltogatásá­val akként is, hogy szem­ügyre vesszük, miként kö­zeledett vagy távolodott a színvonalasabb nevelő­munka lehetősége. Mert volt, amiben kétségtelenül közelebb került az adott­ságokhoz, nemcsak a szó­­banforgó gyermekintézmé­nyek fölszereltségére gon­dolunk, hanem arra is, hogy a járásban a hetvenes években a korábbinak ép­pen a kétszeresére növeke­dett az óvónők száma. Ami rendkívül gyors ritmus! Igen, de mivel a gyerme­kek csoportja szintén nagy tempóban bővült, az egy óvónőre jutó létszám szin­te változatlan maradt, mindössze 0,3-del apadt. Ez persze átlag, mert amint az érintettek elmondták, be­tegség, gyermekszülés és más okok miatt némelyik óvodában átmenetileg har­minc, harmincöt csemete is jut egy-egy óvó nénire. Ez elsősorban az agglome­rációs övezet településein érvényes, éppen ott tehát, ahol a szülők amúgy is keveset tudnak foglalkozni utódaikkal. A megyében az óvónők tábora ma már meghaladja a kétezer főt, s ennek kö­szönhetően — a dabasi já­rás elmarad az átlagtól — egy-egy óvónőre 17 gyer­mek jut. A háttérnek ez a része tehát világosabb, kedvezőbb színezetű, mint volt korábban. Azoknak a gyermekeknek, akiknek si­került bejutniuk a hőn áhított helyre, jobb ellátás­ban, tartalmasabb nevelés­ben lehet részük. Azt azonban el kell ismétel­nünk, akiknek sikerült bejutniuk. Mert itt sűrű­södnek továbbra is a legne­hezebb gondok. Mindenfaj­ta fejlesztés ellenére a da­basi járásban több mint hétszáz gyermek jelentke­zését kényszerültek eluta­sítani, mivel a zsúfolt he­lyekre még többet felven­ni képtelenség. S hozzáte­hetjük, sokan már eleve nem jelentkeztek, a lehetőségeket. A ismerve háttér elemeinek részletes meg­mutatása ezért lényeges tényezője a megértésnek. S annak is, hogy ne apad­jon a társadalmi összefo­gás folyamata, a közvetle­nül nem érintettek ugyan­úgy segítsenek, mint azok, akik tudják, fiuknak, lá­nyuknak magasodnak a fa­lak. Mészáros Ottó Háttér Utolsó szakaszban a betakarítás Továbbra is zavartalan munka a földeken, bár a szá­­­razság — amely külön jó szolgálatot tesz a betakarítás­nál — most már egyre ko­molyabban aggasztja a mező­gazdászokat, akik hetek óta egyre türelmetlenebbül várják a csapadékot. A betakarítási munkák az utolsó szakaszhoz érkeztek. Csaknem valamennyi növényt „lehozták” már a földekről. A legtöbb munkát a hátralevő időszakban a még kint lévő kukorica törése, morzsolása adja, ennek a növénynek 85— 87 százalékát takarították be eddig a gazdaságok. Számotte­vő különbség nem mutatkozik az országrészek között, a Du­nántúlon és az Alföldön a terület 86—­­88 százalékán mentek már végig a gépek, az északi százaléknál megyékben 82—84 tartanak. A ku­korica víztartalma ugyan még mindig magasabb a szokásos­nál, ezért költségtöbbletet je­lent a termés mesterséges szá­rítása. Csaknem mindenütt befejeződött már a cukorrépa felszedése és a késői zöldsé­gek betakarítása is már csak néhány napra ad munkát. A hűvösebb idő beálltával a nagyüzemi gazdaságokban gondoskodnak a határban dol­gozókról, meleg teával, meleg étellel látják el őket, és tö­rekszenek a gépek csoportos üzemeltetésére, ami lehetővé teszi, hogy a gépkezelők, sze­relők szükség esetén segíte­ni tudják egymást akár von­tatással, akár alkatrészcseré­vel, műszak-átvállalással. ülésezik a Varsói Szerződés tanácskozó testülete Szerdán Moszkvában meg­kezdte munkáját a Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testületének ülése. ve Az ülés résztvevőit üdvözöl­Leonyid Brezsnyev az alábbiakat mondotta: — Nagy megelégedésemre szolgál, hogy megnyithatom a Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testüle­tének soron levő ülését. Ta­nácskozásunkat most a világ közvéleményének nagyfokú érdeklődése kíséri. A politikai tanácskozó testülettől azt vár­ják, hogy új, energikus lendü­letet adjon az enyhülés elmé­lyítésének, az európai — és nemcsak az európai — orszá­gok közötti együttműködés megjavításának. Tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy megfeleljünk ennek a várakozásnak. A tanácskozás résztvevői: A Bolgár képviseletében: Népköztársaság Todor Zsiv­­kov, a BKP KB első titkára, az Államtanács elnöke; Sztan­­ko Todorov, a BKP KB Poli­tikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke; Petr Mladenov, a BKP KB titkára, külügyminiszter; Dimitr Szta­nisev, a BKP KB titkára; Milko Balev, a BKP KB tag­ja, a KB első titkára titkársá­gának vezetője. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság képviseletében: Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök; Lubomir Strougal, a KB elnökségének tagja, CSKP tiszterelnök; Vasil Bilak, mi­a CSKP KB elnökségének tagja, a CSKP KB titkára; Bohus­­lav Chnoupek, a CSKP KB tagja, külügyminiszter. A Lengyel Népköztársaság képviseletében: Edward Gie­­rek, a LEMP KB első titkára; Piotr Jaroszewicz, a LEMP KB Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnö­ke; Edin Babiuch, a LEMP KB Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára; Ryszard Fielek, a LEMP KB titkára; Emil Wojtaszek, a LEMP KB tagja, külügyminiszter. A Magyar Népköztársaság képviseletében: Kádár János, az MSZMP KB első titkára; Lázár György, az MSZMP KB Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke; Gye­pes András, az MSZMP KB titkára; Pója Frigyes, az MSZMP KB tagja, külügymi­niszter. A Német Demokratikus Köztársaság képviseletében: Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az Államtanács el­nöke; Willi Stoph, az NSZEP KB Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnö­ke; Hermann Axen, az NSZEP KB Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára; Günter Mittag, az NSZEP KB Politi­kai Bizottságának tagja, a KB titkára; Oskar Fischer, az NSZEP KB tagja, külügymi­niszter; Herbert Krolikowski, az NSZEP KB tagja, a külügy­miniszter első helyettese; Egon Winkelman, az NSZEP Központi Revíziós Bizottságá­nak tagja, a KB nemzetközi osztályának vezetője; Werner Eberlein, az NSZEP Központi Revíziós Bizottságának tagja, a KB osztályvezető-helyettese. A Román Szocialista társaság képviseletében: Köz­Ni­­colae Ceausescu, az RKP főtitkára, köztársasági elnök; Manea Manescu, az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottsá­gának tagja; Stefan Andrei, miniszterelnök, az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottsá­gának póttagja, külügymi­niszter; Vasile Musat, az RKP KB titkára. A Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetségének kép­viseletében : Leonyid Brezs­­nyev, az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnöksé­gének elnöke; Alekszej Koszi­gin, az SZKP KB Politikai Bi­zottságának tagja, a Miniszter­­tanács elnöke; Mihail Szusz­­lov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a KB tit­kára; Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának tagja, külügyminiszter; Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának póttagja, a KB titkára; Konsztantyin Ruszakov, az SZKP KB titkára; Alekszandrov, az SZKP Andrej KB póttagja, az SZKP KB főtitká­rának külpolitikai tanácsadója; Anatolij Blatov, az SZKP Központi Revíziós Bizottságá­nak tagja, az SZKP KB főtit­kárának külpolitikai tanács­adója. Az ülés ma folytatja mun­káját. A magyar delegáció az ülésen. Balról jobbra: Pója Frigyes, Gyenes András, Kádár János, Lázár György Ésszerűbb takarmányozás: Több tej Pest megye gazdaságaiban Korszerír istállók, jeg&gépek Kereken öt hét van még hát­ra az évből, de az eddigiek­ből már megállapítható: ered­ményes esztendőt zárnak Pest megye tejtermelő gazdaságai. A becslések szerint ugyanis mintegy 10 százalékkal több tejet fejnek ki a lényegében ugyanakkora tehénállománytól, így az állami gazdaságok 9,3 százalékkal, a tsz-ek 11,6 szá­zalékkal, a kistermelők 4,8 százalékkal haladták meg ta­valyi produktumukat. Figye­lemre méltó, hogy a háztáji­ban tartott szarvasmarha-állo­mány, hosszú évtizedek óta, az idén első ízben nem csök­kent. A sikerekben elsősorban a jobb takarmányozásnak volt­­ szerepe. Az üzemek most bő­séges tartalékokkal rendelkez­nek, van bőven a silókukori­cából, a szénából is. Az átte­­lelés tehát nem okoz gondot, a termelés egyenletes lesz. Természetesen — mint álta­lában az állattenyésztésben­­ mindenütt — ebben az ága­zatban sem egyedül a több és jobb minőségű vezethető vissza takarmányra a nagyobb eredmény. A közös gazdasá­gokra például fokozott tenyész­tési fegyelem is jellemző volt, ami többek között jelenti azt is, hogy a tartásra alkalmatlan egyedeket megfelelő arányban selejtezték. Javult a tenyészüsző­­utánpótlás, korszerűbbek lettek az istál­lók, illetve azok berendezései. Így elmondható, hogy a megye tehenészeti telepeinek fele már szakosított. Igaz, az újonnan vá­sárolt fejőberendezések alkat­részellátása gyakran akadozik, ami sok bosszúságot okoz ke­zelőiknek. A fajtaváltás , vagyis a nagyobb hozamú importfajták tenyésztése, illetve a Holstein- Fríz magyartarka fajta keresz­­tezése egyelőre még nem érezteti hatását­ a hozamok növelésében. En­nek ellenére várhatóan az ál­lami gazdaságokban a tehe­nenként tejtermelési átlag 4300 liter, a termelőszöveke­­zetekben 3700 liter lesz. Kevésbé örvendetes, hogy a közös gazdaságok egy részé­ben nem fordítanak kellő fi­gyelmet a betanított- és szak­­munkásképzésre, pedig a költ­­séges, bonyolult berendezések kezelése elképzelhetetlen értő munkások nélkül. Most, ami­kor a téli időszakban csökken a mezőgazdasági teendők szá­ma, talán nem lenne hiábavaló ezzel a kérdéssel is foglalkozni. Régi igazság, hogy a legjobb beruházás a dolgozók szakmai oktatása, reméljük, mielőbb megértik ezt azokban a ter­melőszövetkezetekben is, ahol eddig elfeledkeztek ennek fon­tosságáról. V. B. Losonczi Pál, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának elnö­­ke Libanon nemzeti ünnepe alkalmából táviratilag üdvö­zölte Elias Szárkisz köztársa­sági elnököt. Dabronaki Gyula, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, szerdán hazaérkezett Tanana­­rivéből, ahol — az MSZMP képviseletében — részt vett a Madagaszkári Függetlenségi Kongresszus Párt (AKFM) megalapítása 20. évfordulója alkalmából megtartott rend­kívüli kongresszuson. A ma­gyar küldöttet, aki átadta a kongresszusnak az MSZMP KB üdvözletét, fogadta Ri­chard Andriamanjato, a párt elnöke, a forradalmi tanács tagja, és Gisele Rabesahala fő­titkár. Megbeszélést folytatott a kormány több tagjával, a társadalmi és a tömegszerve­zetek vezetőivel. Párt- és árami vezetők látogatásai Losonczi Pál, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, az Elnöki Tanács elnöke szerdán a Csepel Vas- és Fémművek­be látogatott. Elkísérte Méhes Lajos, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a buda­pesti pártbizottság első tit­kára. A vendégeket Ernszt Antal, a Csepel Művek pártbizottsá­gának első titkára és Garai Vilmos vezérigazgató fogad­ta. A házigazdák tájékoztatást adtak a gyáróriás idei ered­ményeiről, az 1980-ig megvaló­suló tervekről, a várható fej­lesztésekről. Losonczi Pál elismeréssel nyugtázta a vállalati törek­vést; évről évre mind több gazdaságtalan terméket töröl­nek a gyártmányok listájáról, növelik a műszakok kihasz­náltságát, jelentősen emelik a nemzetközi, illetve a világ­­színvonalú mércével mért ter­mékek arányát Az utóbbiak 1980 végén 51 százalékot kép­viselnek majd az össztermelé­sen belül. A tájékoztató után a vendé­geknek levetítették a gyár egykori és mai arculatát tük­röző, a dolgos munkáshétköz­napokat megörökítő Vörös Csepel című, csaknem egyórás filmet, majd üzemlátogatásra indultak. Az Elnöki Tanács elnöke megtekintette a vasmű szakor­vosi rendelőjét is, majd a Ki­rálymajor tőszomszédságában lévő csaknem 900 lakásos munkáslakótelepet és a Festő utcai óvodát nézte meg. Losonczi Pál végül részt vett és felszólalt a Csepel Művek kibővített pártbizottsági ülé­sén. ★ Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyet­tese szerdán látogatást tett Zuglóban. A XIV. kerületi pártszékház­ban a Politikai Bizottság tag­ja egészségügyi és oktatáspo­litikai kérdésekről eszmecse­rét folytatott a kerületi párt­­bizottság tagjaival, az állami- és tömegszervezetek vezetői­vel, a kerületi pártmozgalom aktivistáival. Ezután felkeres­te a Magyar Filmgyártó Vál­lalatot. A program a Buda­pesti Finomkötöttárugyárban folytatódott. A zuglói látogatás a kerületi pártbizottságon megtartott nagy aktíva értekezlettel zá­rult, amelyen Aczél György, tájékoztatást adott időszerű kül- és belpolitikai kérdésekről.

Next