Pest Megyi Hírlap, 1980. július (24. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-04 / 155. szám

map A PEST MEGYEI HÍRLAP CEGLÉDI JÁRÁSI ÉS CEGLÉD VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXIV. ÉVFOLYAM, 155. SZÁM 1980. JÚLIUS 4. PÉNTEK Ceglédtől Kecskéscsárdáig Új aszfaltszőnyeg a 4-es úton Huszonegy napot nyertek Hat-nyolc vagy tíz marcona férfi ülte körül az asztalt, ki­próbált, kemény legények va­lamennyien. Sűrű cigaretta­­füstbe burkolóztak. Már min­dent megbeszéltek az akció előtt, nem volt több monda­nivalójuk egymásnak. Csak az adott jelre vártak. Tizenhat­­millió forint forgott kockán, csak úgy vibrált a levegő. Amikor az idegen benyitott az ajtón, úgy döntöttek, nem so­kat teketóriáznak vele. Egy reszelős hang intézkedett: „Mondj el mindent neki, fő­nök, aztán...” Leállóhelyek, öblök Aztán Szerján Béla, az Asz­faltútépítő Vállalat szolnoki főépítésvezetőj­e megszólalt: — Útátadásra készülünk. a Hogy izgulunk-e? Rajtunk és ceglédi építésvezetőségen már semmi sem múlhat, mi minden tőlünk telhetőt meg­tettünk. Csak a megbízó — és egyben beruházó — képvise­lőinek érkezését várjuk, Közlekedés- és Postaügyi Mi­­­nisztériumból, a közúti igaz­gatóságtól. No meg a Magyar Nemzeti Bank képviselőit. Amint megjönnek, nyomban indulunk, hogy bejárjuk az új 4-es út egy tíz kilométeres szakaszát, a 69-estől a 79-es kőig, vagyis Cegléd határától Kecskéscsárdáig. — Miről van szó tulajdon­képpen? — Nyolcvanhatezer négyzet­­méternyi aszfaltfelületről, amelyet több szakaszon terí­tettünk el, leállóhelyeket és autóbuszöblöket képeztünk ki. Ezen „felül” természetesen el­helyeztük az útburkolati és más forgalombiztonsági jele­ket is. A munkálatok, ame­lyekkel most végeztünk, egy nagyszabású, komplex feladat részei: megbízóink szeretnék európai színvonalúra „felhoz­ni” a 4-est, ezt a valamikor autópályának megálmodott utat. Budapesttől Záhonyig több fő-építésvezetőség is fog­lalkozik ezzel, mi se marad­hattunk le. Nekiduráltuk ma­gunkat, elkészültünk, huszon­egy nappal a határidő előtt. Jól szervezett hajrá — Hogy-hogy? — Nem a minőség rovására tettük, ne higgye! Az embe­reken, a gépeken és a szerve­zésen múlik minden. Negyven kemény nap, kilencszázhatvan óra alatt végeztünk. Minden percet ki kellett használnunk. Ebben nagy része van annak a harminc gyalogmunkásnak, akik­ öt-tíz fős brigádokba tö­mörülve dolgoztak, mindig úgy, ahogy a pillanatnyi hely­zet megkívánta. A Kókai Ist­ván művezető által irányított, főként ceglédiekből álló komp­lex brigád meg különösen ki­emelkedő teljesítményt nyúj­tott: zokszó nélkül vállalták a folyamatos műszakot, a szom­bat-vasárnapi túlmunkát is. — Géppark? — Körülbelül kilenc-tízezer tonna aszfaltot kellett legyár­tanunk és bedolgoznunk. Volt úgy, hogy a szolnoki Teltomat­­keverőtelepünk — igaz, csak bizonyos időszakokban, de — elérte a 900 tonnás napi csúcsteljesítményét. Ez 100-zal több, mint az éveken át meg­szokott, huszonnégy órai csúcsteljesítménye. A helyszí­neken is megállás nélkül dol­gozott a géplánc, nyomában a Vögele-finiserrel; aztán az Angliából származó Blair- Knox padkaterítő is megtette a magáét. — Szervezés? — A forró aszfalt szállítása ilyen nagy távolságra — Szol­noktól Ceglédig — nem gye­rekjáték. Jól karbantartott, kiválóan felkészített gépkocsik és biztos kező sofőrök kelle­nek hozzá, olyanok, mint a szolnoki Volán emberei. Ezek a feltételek mind megvoltak, de mégsem bizonyultak ele­gendőnek, így hát létrehoz­tunk egy URH-láncot, amely aztán szakadatlan és folyama­tos összeköttetést jelentett­ a gyártótelep és a ceglédi járás­beli munkahelyek között. A rádiózás haszna: ezerkétszáz gépkocsifordulóból mindössze öt alkalommal robbant le az aszfaltot szállító jármű. Ilyen­kor sem hűlt ki azonban forró massza, az éter hullá­a­main kértek segítséget: értük mentünk, elvontattuk és kiürí­tettük mindet. Két trikolór — Van még valami?­­* — Igen, a közeljövőben ör­ményesen működésbe lép egy bitumenemulziót gyártó telep. Az avatóünnepségen szép számmal lesznek ceglédiek is, hiszen a járásbeli brigádjaink keze munkája is benne van a dologban. A francia szaba­dalom alapján elkészült tele­pet július 14-én, a gallok nem­zeti ünnepén adjuk át ren­deltetésének. Ekkor a magyar zászló mellett fenn lobog majd a francia trikolór is — és lent, az építők tiszteletére, néhány „díszlövés” is eldördül majd. Mert remélem, hogy a beígért pezsgőspalackokat nem hagy­ják otth­on a franciák ... ★ Dáridó? Aligha lesz. Csak néhány pohár gyöngyöző ital­lal koccintanak majd. Aki iri­gyelné tőlük, csinálja utánuk azt, amit az építők a pezsgő­pukkanást megelőző időszak­ban tettek. Meg különben is: az örményesi telep is elkészült, kilenc nappal előbb, mint az eredeti határidő. V. I. Kapás a sajtos-ropogós ostya isé & & Évente 150 tonna sajtos-ropogós ostyaüzemében, készül a Dél-Pest megyei Sütőipari Vállalat ceglédi kedvelt, keresett termékük az ország minden részébe eljut. Apáti-Tóth Sándor felvétele Szeretem az embereket" Nem szakadt el a közélettől " Nyugdíjasként is sokféle tisztségben Kis kertes ház Abonyban, az Arany János utcában. Az u­dvar tele virágokkal, dísznö­vényekkel. Rózsák, dáliák és még sok más virág színpom­pás kiállítása ez a kis hely. Az ajtónyitódásra két kutya figyel fel. Az egyik ugatva ront ránk — már amennyire a lánca engedi. A másik tün­tetőleg ásít egyet. — Jól van már! Elhiszem, hogy éber vagy — mondja Zsengellér Ferencné. — Ke­rüljenek csak beljebb! Olyan sokan járnak hozzám külön­féle ügyekkel, hogy nem cso­da, ha mindenkit megugat Ahogy beljebb megyünk, a bejárat mellett kis műhelyt találunk. Férje bádogos kis­iparos, épp csak feltekint munka közben és dolgozik tovább. Visszahívták — Ez a fogadóirodám — mutatja mosolyogva a kis szobát, a negyedszer is meg­választott tanácstag. A he­lyiségben rekamié, székek, asztal. És mindenütt szoba­növények. Az egészet valami különös, nyugalmat árasztó légkör veszi körül. — Miért vállal még mindig ilyen sok társadalmi megbí­zatást? Tűnődve néz ránk. — Szeretem az embereket — mondja természetes egy­szerűséggel. — Egész életem­ben ez az érzés vezérelt. 1960- ban költöztünk Abonyba. Itt azonnal csatlakoztam a Vö­röskereszt helyi alapszerveze­téhez, 36 személlyel kezdtük. 1963 óta körzeti titkár va­gyok. Ma 14 csoportunk van, ezer taggal. Hatalmas munka volt, de megérte. Az élet- és egészségvédelem valami nagy­szerű, nemes feladat! Agitál­tunk, képeztük magunkat, fel­­világosító, egészségügyi tan­folyamokat szerveztünk, ön­kéntes véradónapokat hirdet­tünk. Sok embert ismertem meg így, és ők is megismer­tek engem. Nyugdíjba men­tem, megváltam a titkári poszttól. Rá egy évre vissza­hívtak. Azóta is csinálom. Tevékeny évek — Milyen más területeken dolgozott még? — Amíg az abonyi áfész­­nél voltam, a nőbizottságban tevékenykedtem. Vizsgáltuk a munkakörülményeket, javítot­tunk a szociális helyzeten. Ren­dézeresen látogattuk kismamákat és a nyugdíjaso­­­kat. 1969-ben megalakítottuk az öregek napközi otthonát. Ezt vezettem éveken át. Részt vettem a Pest megyei Gyermek- és Ifjúságvédő In­tézet abonyi csoportjának munkájában is. Sorra látogat­tuk a nevelőszülőknél levő ál­lami gondozott gyerekeket. Néha elcsodálkozom azon, hogy is jut mindenre időm... — Mit szólt a család? — Mindig is éreztem egyet­értésüket, támogatásukat. Igaz, néha nehéz volt, de hát ilyen az élet. Mikor Marikám elsős lett, a szülői munkakö­zösségbe választottak, rögtön elnöknek. Azután a gimná­ziumban is elnök Számtalan programot, lettem, kirán­­dulást, klubdélutánt szervez­tünk a gyerekeknek. A gim­náziumban létrehoztunk egy egészségügyi csoportot, 20 taggal. Elsősegélynyújtásra, alapvető egészségügyi retekre tanítottuk őket. Isme­rlig akartam elhinni, hogy elre­pült az a néhány év. A közösség bizalma — Ezért az áldozatkész helytállásért, a sok mun­káért, kapott-e elismerést? Kis keresgélés után az asz­talba tesz néhány oklevelet, [ kitüntetést. — Erre vagyok a legbüsz­kébb. Honvédelmi érdem­­­érem, a polgári kifejtett munkáért, védelemben 1971-ben megkaptam a vöröskeresztes munkáért ezüst, 1976-ban pedig az arany fokozatát. A nagyközségi tanácstól a kör­nyezetvédő jelvényt, a Vörös­­kereszt Családi Lapjától az eredményes terjesztésért el­ismerő okleveleket, képesla­pokat kaptam. Van még né­hány oklevél, jutalomkönyv, de hát ezek csak jelképek. A munka, az emberek megbe­csülése, a tisztelet, ami fon­tos. Meg az, hogy ma is hív­nak. Most legutóbb a válasz­tási elnökség tagja voltam. És most nekilátok újabb öt év­nek, mint tanácstag. Negyed­szer választottak. Örülök a bizalomnak. Folytatom a munkát, ameddig csak bírom. Cs. B. Háborítatlan az élővilág Kakukkfű, berkenye és bábakalács gáz, frissen kelt pillangó, paj­kos nappali pávaszem lejtett szertelen táncot a virágokban. Van bőven édes nedű, a rovar­világ ambróziája. Mélybe vágódott löszút haj­dani nyomai vehetők ki, nem messze tőle elhagyott gémes­­kút, már a káváját is csak egy árván virágzó gyalogbodza jel­zi. Mellette vízfolyás. Vajon mennyi víz zuhog el benne, ha nyáridőben úgy igazán meg­nyílnak az ég csatornái? Minden bizonnyal sok csapa­dékot nyelnek el a gazdagon és buján növő füvek. Törésekben, elhagyott utakon itt is, ott is virágoznak a vadrózsák. Nem messze egész sor faj, változat él, az egyiken fészek, az árnyékos helyen fülesbagoly piheni ép­pen éjjeli mozgalmas vadásza­tát. A fűszeres levelű rózsát kö­zelebbről is megnézem, amit Borbás Vince neves botanikus is ritkának tudott a Kárpát­medencében. „A fiú letépi már / a rózsát a réten: / jajgat, szúr a rózsa­szál, / tolvajával szembeszáll, / nem menekszik mégsem... /­ Piros rózsa, rózsaszál, / vadvi­rág a réten.” Csak Goethe örökszál sorai tudják hozzávetőleges hűség­gel visszaadni a lenyűgöző lát­ványt. Szerencsére évek óta a vadrózsák is, a berkenyék is háborítatlanul díszlenek a Do­linában. Nem tarolják le ille- i ,Ela?0 féktelen kezek a kakukkfüvet, í­rp^a bábakalácsot és minden más nevezetességet. Komoly nem­zeti érték található a védett te­rületen, így károsítása, a növé­nyek gyűjtése tilos. A szigor jogos, amit az em­berek meg is értenek, ezért fi­zet a Dolina lelkes kutatóinak szépséges vadvirágokkal. Surányi Dezső Az idei nyáron bizony ritka vendég volt eddig a kellemes napos idő. A múltkor szeren­csém volt, mikor megnéztem a vadrózsákat és berkenyéket Al­­bertirsa határában, a Doliná­ban. Alig mozgott a levegő, szépen tűzött a nap, és a csendben a bogarak zaja is hangosnak tűnt. Virágjáró bo Mozgássérültek klubfoglalkozása Klubfoglalkozást tart július 12-én, szombaton, délelőtt tíz órai kezdettel a Mozgássérül­tek Budapesti Egyesületének ceglédi csoportja. Az összejövetelre a Kossuth Művelődési Központban kerül sor, a földszinti kisteremben, amely az udvaron át rokkant­­kocsival is megközelíthető. ■ A megadott időpontban min­den tagtársat és érdeklődőt szívesen látnak Cegléden, a Kossuth tér 5/a alatt. Példásan, sportszerűen A serdülők jó teljesítménye Megyei válogatottban a gólkirályok Házi ünnepség keretében adták át a napokban a kivá­ló teljesítmény jól megérde­melt jutalmát az abonyi sport­körben. A dicséretet különösen az Abonyi Tsz SK serdülő labdarúgó-csapata érdemelte ki. Az elmúlt év őszén alakult válogatott a Cegléd-Monor összevont járási bajnokságon az első helyezést szerezte meg. Az aranyérmet fölényes, 114- 20 gólkülönbséggel nyerték el. Első helyezettként kerültek be a Pest megyei döntőbe, melyen szépen helytálltak, ezüstérme­sek lettek. — Mi a siker oka? — Két lényeges okot emlí­tek — mondja Gönczöl Géza, volt abonyi labdarúgó, a ser­dülő csapat edzője — a gye­rekek lelkesedése nem ismert határt. A heti két alkalomkor mindig túllépték a kétórás edzést. Szeretnek focizni. Ma­guk gondozzák a szerelésüket, sportszerűségük mintaszerű. A bajnokság alatt egyetlen fe­gyelmezetlenség nem fordult elő. Nagyszerű a vezetők és a gyerekek kapcsolata. — Mik a további terveik? — Ezt a csapatot Tóth Ernő és Mocsári József tanárok fel­becsülhetetlen segítségével si­került létrehoznunk. Ezt a sikeres együttműködést akar­juk továbbfejleszteni. Csapa­tunk 10—14 éves gyerekekből áll. Az iskolák segítsége tehát nélkülözhetetlen. Meg kell említenem Nagy Zoltán gól­király (43 góllal), Tóth Zsolt kapus, Gulyás Zoltán és Imre József nevét. Ők bekerültek a megyei válogatottba. Számí­tunk rájuk az ifi, majd a nagy csapat mérkőzésein is- Moziműsor Cegléd, Szabadság Film­színház, szombaton és vasár­nap, délután: Halálos tévedés (NDK kalandfilm). Este: Fé­lelem a város felett (francia krimi). A kamaramoziban: Rokonok (magyar film). A mesemoziban: A kis Fülöp (NDK mesefilm). Abony, szombaton és va­sárnap: Futárszolgálat (szov­jet történelmi dráma). A mű­vészmoziban: Álmatlan évek (magyar film). A mesemozi­ban: Az eltévedt nyuszi (me­sesorozat). Albertirsa, hétfőn: Mese habbal (magyar film). Ceglédbercel, vasárnap: Min­den szerdán (magyar film). Törtei, szombaton és vasár­nap: Hintón járó szerelem (magyar film). CEGLÉDI APRÓHIRDETÉSEK Eladó alig használt Simson Schwalbe mo­torkerékpár. Cegléd, Dugonics utca 8. szám. jó állapotban négyszemélyes rekamié és férfi­, női ruhák. Érdeklőd..* 17 óra után: Felszegi út 24 a. Cegléd, Sürgősen eladó csa­ládi ház. Cegléd, Csengeri utca 18. szám. Eladó S 100-as 4 éves Skoda személygépko­csi. Érdeklődni lehet 16 órától: Cegléd 10— 769-es telefonon. Eladó használtan sez­­lon, rekamié, intarziás kerekasztal, négy kár­pitozott szék, három­szárnyú tükörszek­rény. Cegléd, Sándor utca 6/b.Fürst Cegléd, Malom-tó szel 12. szám alatt köz­ponti fűtéses szoba, fürdőszoba-haszná­lattal kiadó házaspár­­nak vagy egy sze­mélynek. Sárgaszínű J­S—100-as Skoda szkg., áron alul sürgősen eladó. Ceg­léd, Rákóczi út 47. II. emelet 10. Vennék 2 szobás, ker­tes családi házat. 300 ezer Ft. kp. és a töb­bit, megegyezés sze­rint fizetem. Érdek­lődő levelet „Zsuzsika 113 804” jeligére ké­rem a Hírlapkiadó Váll. kir. Cegléd, Te­leki utca 30. szám. Kladó 3 ajtós szek­rény. Cegléd, Csutak Kálmán utca 5. szám. Kladó 2 szoba, kony­ha, fürdőszobás ház­rész. Érdeklődni lehet délután 15 Cegléd, Kinizsi órától: utca 28. szám.

Next