Pest Megyei Hírlap, 1986. október (30. évfolyam, 231-257. szám)

1986-10-13 / 241. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 211. SZÁM 1986. OKTÓBER 13., HÉTFŐ Reális számvetés Új középiskolák építése a cél Vác híres középiskoláival, Nagykőrös valamikori tekin­télyes tanítóképzőjével régtől fogva iskolaváros. Az utóbbi évtizedekben szinte észrevét­lenül melléjük szegődött Ceg­léd. Városunk jelentős, kiemelt regionális feladatokat ellátó szerepet tölt be a megye ok­tatási rendszerében. Nemcsak a közvetlen környezetre, ha­nem több megyére kiterjed hatósugara. Ezért is jó, hogy a város hetedik ötéves terve az egész megye számára példa­­adóan összeállított program­mal rendelkezik a középfokú oktatás fejlesztésével kapcso­latban. Létszámcsúcs Nagy szükség van a letisz­tult elképzelésekre, mert a kö­rülmények sürgetnek. Az álta­lános iskolákban az utóbbi öt évben 643-mal emelkedett a tanulók száma. A tantermek mennyiségét tizenhattal sike­rült növelni, s ennek köszön­hetően a korábbi 41,9 helyett ma 38,6 tanulót számíthatnak egy osztályra. A létszámemel­kedés elérte a csúcspontot, s ez a hatodikos kisdiákoknál következett be. Az elsősök száma csökken, a középisko­lákat ostromlóké emelkedik, azokban majd két év múlva tetőzik a hullám. A­z elmúlt években a városban és körze­tében összesen 1200—1500 diák fejezte be a nyolcadik osz­tályt, ám 1989 nyarán 1700-an akasztják vállukra a ballagó­tarisznyát. Ezek a számok kör­vonalazzák a jövő tennivalóit, amikor a mostaninál több ta­nuló befogadására kell lehető­séget teremteni, örvendetes ugyanis, hogy a végzettek 96 —97 százaléka folytatja ta­nulmányait. Kisebbik felük a gimnáziumot és a szakközép­­iskolákat választja, nagyobbik hányaduk a szakmunkáskép­zőket. A gimnázium rekonstrukció­ja véget ért, és az intézmény tovább nem bővíthető. Az ipa­ri szakmunkásképző intézet tíz tanteremmel és tágas konyhá­val gyarapodott, de még ígé­ret a tanműhely és az olyan­­­nyira hiányzó kollégium. Az Április 4. Közgazdasági Szak­középiskola 291 diákot oktat.­­ A gyors- és gépíróiskolában 1­72-en tanulnak. A Török Já­nos Szakközépiskola mezőgaz­dasági képzésében 238 fiatal vesz részt, az egészségügyi szakközépiskola 133 jövendő nővért készít fel a pályára, a szakiskola 163-at. A legna­gyobb a létszám a 203-as Bem József Ipari Szakmunkáskép­ző Intézetben, ahová 1221-en járnak. A Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkás­­képző 541 fiúnak, lánynak ad szakmát. A Dózsa-kollégium­­nak 191 lakója van. A kollégiumi háttér lehetővé­­teszi, hogy az állategészségőr- és az ápolónőképzés a távolab­bi vidékek jelentkezőit is fo­gadhassa. Miután a vonzás­­körzetben máshol nincs közép­iskola, a szakközépiskolai igé­nyeket a település meglevő hálózata nem tudja kielégíte­ni. Szűk a választható szak­középiskolai profil és a befo­gadóképesség is véges. A Kos­suth Gimnázium sok vidékit képez, de vannak, akik Abony­­ból Szolnokra, Újszászra kény­telenek járni. Több pártfogást A középfokú oktatás szemé­lyi feltételei nem túl rózsásak. A közgazdasági szakközépis­kolában 25 százalékos a lét­számhiány. Máshol is vannak betöltetlen állások, legalább 30—35 pedagógus hiányzik, rá­adásul sok nő él a gyes és a gyed adta lehetőségekkel. Ke­vés a jelentkező, mert a pá­lyázatok meghirdetői senkit sem kecsegtetnek lakással. Ami a fizetéseket illeti, mi sem jellemzőbb, mint az, hogy az egyik családban a pedagógus apa ment gyesre, mert a más pályán dolgozó felesége töb­bet keres ... Az általános is­kolákban mind érezhetőbb a nevelőhiány, főként képesített tanítók kellenének. A megyei szakvezetés úgy látja, hogy a város vezető testületeinek jobb letelepedési lehetőségekkel kel­lene segíteni a megoldást, és a bérgazdálkodást is javítani kellene. A közgazdasági szakközép­­iskola épülete maholnap fel­újításra szorul, de ehhez elő kell teremteni a fedezetet. A bútorzat cseréjét megkezdték, ám a konyha elöregedett gé­peit csak részben tudják pó­tolni. Az oktatáshoz szükséges nagyobb értékű tárgyakra nincs pénzük. A Török János isko­la épülete elavult, rossz álla­gú és szűk. Sürgős felújításra és bővítésre vár. A Kereske­delmi és Vendéglátóipari Szak­munkásképző Iskola helyzete a legrosszabb, amely kilenc szük­ségtanteremmel kénytelen be­érni, noha már-már tarthatat­lan állapota ellenére is magas­zínvonalú a falai között folyó oktatás. A Dózsa-kollégium tárgyi feltételei jók, bővítésé­re nincs lehetőség. A közsé­gekben több általános iskola bővítése befejezés előtt áll. Cegléden egy új szakközépis­kola épül, és a Török János iskola új szárnnyal gyarapo­dik a tervciklusban. Időben váltani A középfokú oktatás intéz­ményhálózatával a közelmúlt­ban foglalkozott a városi párt­végrehajtó bizottság, amely ala­posan megvizsgálta az iskola­­hálózat fejlesztésének felada­tait. A testület tagjai egyet­értettek abban, hogy a város­beli üzemek és intézmények várható igényeit figyelembe véve kell megtenni a szüksé­ges lépéseket. A munkahelyek eddig is szívesen fogadták a helyben végzetteket­. Sajnos az intézmények ma már erejükön felül kénytelenek vállalni fel­adatokat, feltételeik javításra szorulnak. A végzettek elhe­lyezkedési lehetőségei romlot­tak, éppen ezért új szakmák után kell nézni és ezek okta­tását szakközépiskolai keretek között lehetővé tenni. Időben kell váltani, távlati megoldást találni, ezt kívánja a város és környékének érdeke. T. T. Csend, Hangfogóval TJjsághír: Remek hangulat­­ban töltik szabad idejü­ket a pocakot eresztett har­mincasok. Kedvenc ifjúsági klubjukban, a híres és hírhedt Dózsa Klubban vasárnap este a Hangfogó zenekar játszott nekik édes-bús, szomorú dalo­kat azokból az időkből, ami­kor ezek a slágerek a nemze­dék küzdelmét, harcit és da­cos kiállását voltak hivatot­tak szolgálni. Az elveszett nemzedék, a hétköznapi for­­radalmiság gyermekei ezúton mondanak köszönetet azért, hogy az illetékes szervek, a közművelődési intézmények emlékeztetni kezdik őket vis­­­szahozhatatlan ifjúkorukra, je­lezve nekik időben, barátocs­­káim, ne álmodozzatok tovább nagy, felelőtlen csavargások­ról, ti már komoly családapák és gyermeket nevelő anyák vagytok... Ülök a sorban, a dalok jön­nek egymás után, Híd a zava­ros víz fölött, A csend hang­jai, Cecília, A bokszoló. Egy könnycseppet is elmaszatolok az arcomon, nem baj, sötét van, tehetem. Belém ül a nosz­talgia, pedig azt sehogysem akarnám. Hogy néz az ki, ami­kor az Üvöltés nemzedéke szipogva sugdolódzik, s nagy, régi nosztalgiába burkolja ma­gát? Úgyhogy ezt most kihagy­juk, nézzünk helyette mást. De mit? Persze, leírhatnám azt, hogy így éreztem magam, meg úgy, a közönség többször visszatapsolta a zenekart, élü­kön Horányi László állt, egy debreceni színész, aki gyorsan tűzbe hozta a jelenlevőket. Aztán, hogy a Dózsa Klubban újra sokan voltak, mert fia­talos könnyedséggel hozták össze ezt az estét. Szóval sok mindent leírhatnék, még lel­kendezhetnék is egy sort, lám, milyen pompás az élet, ami­kor Pinczés István kitűnő for­dításában hallgathatom Simon és Garfunkel dalait: „álmaim­ban egymagam, sétálgattam nyugtalan”. Ha mindezt leír­nám, úgy tűnne, gámról és önmagunkról önma­lel­kendezem, csupán azért, mert végigültem egy koncertet. Ilyet még a pár lépéssel előt­tem araszolgató Nagy Generá­ció sem csinál, pedig mosta­nában rájuk jött az emlékez­hetnék. Úgy látszik, mégiscsak van mire emlékezniük. Rend­jén is van ez, most ők van­nak soron. Mi még kuporgunk néhány évet a csend kútjá­­b­an. Rab László Egészséges kiállítás Napjainkban sajnos elég gyakran elhangzik olyan ész­revétel, megjegyzés,­­ hogy felületesen egészségünkkel­ gazdálkodunk Hivatalosan és nem hivatalosan többen is elmondták: társadalmasítani kell a helyes életmód gyakor­lását, bővíteni, fejleszteni szükséges a vöröskeresztes, ezen belül a véradó mozgal­mat. Az abonyi Ságvári Endre Termelőszövetkezet vöröske­­resztes alapszervezete az em­lített célok elérése érdekében az egyik legegyszerűbb mód­szert választotta. Kiállítást rendezett a közelmúltban, amely október közepéig te­kinthető­ meg. A szándék két módon valósul meg: egyfelől dokumentálnak, másfelől kedvet csinálnak. A szemlélő megismerheti az elsősegély­­nyújtás fontosabb mozzanatait és eszközeit, de egyben az is nyilvánvalóvá lesz, milyen helyzetekben, miként embertársainkon segíteni­ lehet Az ott található köteteket ugyan senki sem lapozhatja át, de azért az mindenképpen rögződhet az emberben, mek­kora irodalma van ma már a helyes életvitel kialakításá­nak. Vagy: a vöröskeresztes mozgalomról, az önkéntes vér­adásról sokan tudnak, arról azonban már kevésbé, hogy az élenjárók, a jók és még job­bak milyen elismeréseket kaptak és kaphatnak. Aki megtekinti a bemutatót, az nemcsak a kitüntető jelvé­nyeket, hanem az azok vise­lését kiérdemlő abonyiakat is megismerheti. Figyelemre érdemesek azok a fotók, amelyek a véradó mozgalom egy-egy eseményét rögzítik. Viszontláthatók azok, akik első alkalommal tartot­ták oda karjukat a véradóál­lomás dolgozóinak, és akik negyvenszer vagy annál több­ször, mint például Kiss József, az áfész dolgozója. A nyilvá­nosság elé tárt dokumentu­mok között található a telepü­lés vöröskeresztes mozgalmá­nak négy évtizedes története, amelyet Pető Istvánná állított össze egy évvel ezelőtt. —ki Szárítják a gyümölcsöket A Gyümölcs- és Dísznövényter­meszt­ési Fejlesztő Vállalat ceglédi kutatóállomása gyümölcsalany­­mag üzemében be­fejezéshez köze­ledik a magisko­­lai szaporítóanyag előállítása. Cse­resznye és meggy feldolgozásával kezdték s a sze­zont az őszibarack­kal zárják. Makai Sándorné a kite­rített, mosott ma­got a szárítóba rakja — fent. Mo­gyoródi Sándor a magozógépbe ön­ti a gyümölcsöt — alsó képünkön. (Apáti-Tóth Sán­dor felvételei) Őszi összejövetel Október 14-én, kedden dél­után fél 3-kor nyugdíjas-talál­kozót rendeznek Cegléden, a Puskin utca 1. szám alatt. A városbeli és a környező kilenc községben élő nyugdíjas köz­alkalmazottakat várják. Az­ összejövetelen részt vesz és fellép Patkós Irma érdemes művész. A nyitott kapuk országa Egyre több hazánkfia vá­lasztja üdülése színhelyéül a napfényes bolgár tengerpar­tot. Ismerkedik a tájjal, em­berekkel, kirándulóhelyekkel, történelmi nevezetességekkel. A családi fényképalbumokban, h­atárakban mindennek nyo­ma van. Ezek persze csak fel­színes ismeretek, amelyek nyelvtudás és az ottani élet alaposabb tanulmányozása nélkül alakulnak ki. Jogos igény, hogy többet­­ erről a baráti népről­ tudjunk A Hazafias Népfront kere­tében időről időre megrende­zett barátsági napok ezt a célt szolgálják. Legutóbb éppen a budapesti Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központ köz­reműködésével bonyolítottak le jól sikerült rendezvénysoro­zatot. A hét közepén Albert­­irsán, Dánszentmiklóson és Cegléden járt az intézmény igazgatóhelyettese, Szvetlozár Vaszilev és Lengyel Károly főmunkatárs. Albertirsán a Szabadság Tsz­­ben Bolgár népszokások cím­mel rendeztek kiállítást és előadást tartottak a mezőgaz­daság Szociálisa átszervezésé­ről és jelenéről. Dánszentmik­lóson a művelődési és sport­­házban a­­ bolgár­ természetvé­delmi területekről készített fényképfelv­é­tel­eket mutatták be, filmelőadással összekap­csolva. A­­ következő napon a Közgép ceglédi gyára volt ta­lálkozó színhelye, amelyet vá­rosnézés előzött meg. Az üzem­ben előadás hangzott el a bol­gár belpolitikai élet legfonto­sabb kérdéseiről, majd filmet vetítettek az ország legszebb idegenforgalmi nevezetességei­ről. A barátsági napok záróese­ményeként a városháza aulá­jában ki­állítás nyílt Bulgária a nyitott kapuk országa cím­mel, amelyet Szvetlozár Var­szilev nyitott­­ meg. A muzsika és a dal felcsendülése tette ünnepibbé a pillanatot. A je­­lenlevők nagy figyelemmel és érdeklődéssel hallgatták az ezt követő­ előadást, amely Bulgá­ria a XIII. pártkongresszus évében címmel hangzott el. Velencei verseny Társadalmi szerveink, a sportot szerető és szervező sportbarátok sokat töprenge­nek azon, hogy a fiatalokat hogyan lehet megnyerni a sza­badidő hasznos eltöltésének. Legyen az labdajáték, vetél­kedő, turistaprogram. A Szak­­a­szervezetek Országos Tanácsa budapesti Természetbarát Szövetség és a diákszakszer­vezet megszervezte a szak­munkástanulók első természet­­járó és sportnapját Velencén. Az üdülőközpont minden igényt kielégít. Az ott meg­rendezett szabadidős program legnagyobb vonzereje a tu­risztika volt. A fiatalok, az idősebb korosztállyal együtt háromszázan vettek részt a 9 kilométeres ügyességi tájéko­zódási versenyen. A sportve­télkedők során a tanulók egy csoportja eljutott a 48-as hő­sök emlékművéhez és megem­lékezett a fegyveres erők nap­járól. Kovács László Kajszi, őszi bélyegen Piroska Ceglédről indult A honismereti, helytörténeti kutatómunka Magyarországon is egyre mélyebb feltárást képes végezni. A források né­ha egészen szokatlan helyeken és alakban kínálkoznak, pél­dául bélyeg formájában. A Filatéliai Szemle szeptem­beri száma közli, hogy meg­jelent a Hazai nemesítésű gyü­mölcsök című sorozat 22 fo­rintos címletben. A sorozat hat bélyegből áll, ezek a követke­zők: Magyar kajszi C. 235 (2 Ft), Érdi bőtermő (2 Ft), Jonathán M 41 (4 Ft), Nagy­marosi málna (4 Ft), Piroska őszibarack (4 Ft) és Zalagyön­­gye csemegeszőlő (6 Ft). Zsitva Szabolcs tervezte a bélyegeket, amelyeknek tüikre 37X52 mm, ebből 372 300 db fogazott és 4800 db fogazatlan, úgynevezett vágott formában jelent meg. Acélmetszettel ké­szült és mélynyomással állí­tották elő a moszkvai Goznak nyomdában. Az év végéig lesz forgalomban. A Magyar kajszi e jeles klónja kétszeresen ceglédi. Nemesítője, hosszú ideig meg­figyelője és bejelentője Nyújtó Ferenc (munkatársaival), to­vábbá a fa lelőhelye is Ceg­lédhez kapcsolódik. Az anya-­­fát az öreghegy szőlőben, Túri Pál kertjében találták az 50-es években. Szakkönyvekből tudott, hogy 19 százalékkal többet terem, mint az alapfajta, amely gaz­dag virágzásából és jó termé­­­keny ülési készségéből ered. Jó relatív fagytűrőképessége is, országosan elterjedt fajta, mind nagyüzemekben, mind a házikertekben. A Piroska őszi­barack szintén ceglédi, ugyan­az a kutatócsoport tette köz­kinccsé az országban. Cegléd határában figyeltek fel az anyafára, 1973 óta előzetesen elismert fajta. Főleg háziker­tekben termesztik. Fehér húsú, június közepe­ táján érik, gyü­mölcse középnagy, fagytűrése igen szembetűnő — a koraisá­­ga ellenére. A fajtakutatók leginkább a Duna—Tisza kö­zén javasolják termesztésének fokozását, amit termékenysége, gyümölcsének íze is indokol. A Nagymarosi málna és Érdi bőtermő meggyfajta neve és természetesen előállítása Pest megyéhez fűződik, így a Csabagyöngyével együtt (ame­lyet Stark Adolf állított elő Békéscsabán) az alföldi gyü­mölcstermesztés hagyományai is méltó megörökítést kaptak. A Magyar Posta a hazai bé­lyeggyűjtők örömére újabb gyümölcstémájú bélyegekkel lepte meg a filatelistákat, amelyhez még azt illik hoz­záfűzni, hogy szép előzményei vannak a honi bélyegek szí­nes panoptikumában a magyar föld gyümölcseinek. Surányi Dezső ISSN 0133-2600 (Ceglédi Hírlap) Vízilabda Felemás szereplés CVSE—Csongrád 16-10 (4-2, 2-3, 6-2, 4-3) Cegléd, 150 néző. CVSE: Szőnyi, Ócsai, Kiss, Pap, Bóbis, Kelemen, Ungvá­ri, Lakatos, Tóth, Bálint, He­­vér, Tankó. Edző: Czigány Károly. (3). Góllövők: Bóbis (7), Kiss Kelemen (2), Ungvári (2), Ócsai, Tóth. Magabiztos és megérdemelt győzelmet aratott a hazai csa­pat a vízilabda MNK-ban az ezúttal gyengébb napot kifogó csongrádiak ellen. Csak 2 já­tékrészig tudták megakadá­lyozni a ceglédieket a nagy­arányú győzelemben. Ki kell emelni Bóbis gólerős játékát, 7 gólja önmagáért beszél. KSI—DVSE 16-9 (3-1, 6-1, 4-3, 3-4) Budapest: Komjádi uszoda. A ceglédi csapatban csupán annyi változás történt a Csongrád elleni mérkőzéshez képest, hogy a kapuban újra Konyecsni állt, aki időközben megkezdte sorkatonai szolgá­latát. A játék viszont közel sem hasonlított a Csongrád elleni­hez. Az eredmény majdnem ugyanaz lett, sajnos azonban az OB II/A osztály bajnoka, a KSI javára. Csak az utolsó két játékrészben sikerült fel­venni a sportiskolás fiatalok ritmusát, ami már késői­ volt. Ezzel a találkozóval befeje­ződött a ceglédiek számára az MNK. Vízilabdázóink legkö­zelebb Belgrádban szállnak vízbe, az október 20—21-én rendezendő nagyszabású nem­zetközi tornán. Beck Mihály

Next