Pest Megyei Hírlap, 1989. május (33. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-11 / 109. szám
1989. MÁJUS 11., CSÜTÖRTÖK Ötletek a világkiállításra Mindent csak a fővárosnak? A világkiállítás építészeti ötleteinek tárlata április végéig volt látható a budai várban, az Új Magyar Központi Levéltárban. A világkiállítás budapesti helyszíne még nincs véglegesen kijelölve. Számításba jöhet Lágymányos térsége, Aquincum környéke és Örsöddomb, azaz Gazdagrét. Néhány kiragadott építészeti javaslat a bemutatóból: A tervezők szállodát álmodtak Kálvin térre, amellyel az utolsó, irritáló háborús sebet tüntetnék el a Baross utca torkolatából. Ugyancsak a pesti Duna-parton, a mai Közraktárak helyére is szállodasort terveztek, mert így megszűnhetne a századelőről ránkmaradt raktártelep, kedvezőbb állapotok alakulhatnak ki Petőfi és a Szabadság híd közötti partszakaszon. A Petőfi híd budai hídfőjében, egy igencsak merész elképzelés alapján, henger alakú építmény törne a magasba. Ez a négyszáz szobás toronyszálló, alakjához híven, a nevében is tükrözné: Hotel Towers A budai Czakó utcában tervezett megoldás bizonyára tiltakozások sorát fogja majd kiváltani a városvédők táborában, hiszen több mint tizenöt méter mélységű bevágást képeznének ki a domboldalban. Oda telepítenék a háromszáz ágyas gyógyszállót, mellé pedig unikumnak szánva a „kis Tabánt” építenék meg. A budai gyógy-idegenforgalmi negyedben, az ORFI környékére tervezett Thermál Hotel és az Aquincum Szálloda ajánlati tervei — függetlenül a világkiállítástól is —, érdemesek a megvalósításra. A legtöbb terv alatt egyébként Finta József neve olvasható. Feljegyzésre érdemes Szabó József modellező munkája is, aki Óbudán, a Hajógyári szigeten létesítendő kiállítási helyszínt varázsolt elénk szemléletes makettjén. A bőséges látnivalók ellenére mégis, mintha hiányérzete támadna a szemlélődőnek. Nevezetesen az, hogy a világkiállítás szervezői váltig bizonygatják: Bécs—Budapest rendezése esetén nemcsak a főváros járhat jól, hanem a távolabbi országrészek infrastruktúrája is fejlődhet! Nos, a látottak erről nemigen győzik meg az embert. Bozó Emil Zárt nyilatkozat lem nagy kunszt kész tényekről tudósítani, ezerszer is lerágott témacsontot újra tálalni. Az újságírók szívét az elsőbbség dobogtatja meg, ha egy később folyammá duzzadó téma forrására lel, apró, semmitmondónak tűnő információ szilánkjaiból állítva össze a nyomra vezető térképet. Ilyen szilánk a Szentendre és Vidéke kiadványban megjelent nyilatkozat, mely azért sokatmondó, mert nem mond semmit... Mielőtt a „nagypolitika” állóvizének hullámai felkorbácsolódtak volna, naponta tucatjával lelhettünk ilyen semmitmondó információkra az újságokban. Elutazott, hazatért, tárgyalt, fogadta... és más efféle sztereotípiák borzolták az információra áhítozó olvasók idegeit. Azt megtudhatta, hogy ki, hol és mikor, csak azt nem, miért? Már-már elszoktam ettől. Mostanában, ha egy új politikai csoportosulás összeült, legkevesebb, hogy valakinek a leváltását követelte. A szerényebbek beérték egy-egy miniszterrel, az igazán harciasak azonban az egész kormányzat és a pártvezetés menesztésénél nem adták alább, ezzel is érzékeltetve, nem akármilyen csoportosulásról van szó. Nem csoda, ha felajzott érdeklődéssel olvastam az MDF és a Független Kisgazdapárt szentendrei szervezeteinek közös nyilatkozatát, melyet az első hivatalos megbeszélésükről adtak ki. Csalódtam. Se leváltás, se menesztés, csak az álláspontok egyeztetése. Jó, csak beszélgettek. De miért kellett ezt nyilatkozat formájában szétkürtölni? Ha más is történt, miért nem tették közzé? Ennek hiányában ez a „nyilatkozat” zárt maradt, viszont — mi tagadás — a két szervezet így felnőni látszik a valaha volt „nagypolitika”játékszabályaihoz. A közérthetőség kedvéért a jövőben rövidebben is fogalmazhatnának: nem történt semmi, de az nagyon érdekes volt! Mátrai Tibor Villamosenergia Biogázból A nyert település szennyvízéből biogázzal fűtenek, világítanak s működtetik elektromos berendezéseket az Fejér Megyei Vízművek székesfehérvári szennyvíztelepén. A vállalat az Ipari Minisztérium, a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium, valamint az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság támogatásával vásárolta meg azt a biogázmotort, amely a keletkező gáz egy részét villamos energiává alakítja át. A számítások szerint a 274 kilowatt teljesítményű motor beállításával — bár kapacitását még nem tudjuk teljesen kihasználni — máris napi 4500—5000 forinttal mérséklődnek a telep energiaköltségei. A berendezés — a szükséges járulékos beruházásokkal együtt — 16 millió forintba került. E tetemes kiadás körülbelül 2-3 év alatt megtérül. Tavaszi vágányjavítások a HÉV-nél Kevesek kényelmére Az enyhe tél és a korai tavasz igazán kedvezett a közlekedésieknek, akik ki is használták az időjárás adta lehetőségeket. A HÉV ráckevei vonalán, a Tököl és Ráckeve közötti mintegy 13 kilométernyi egyvágányú vonalszakaszon a MÁV-géplánc bevonásával — gépi vágányszabályozást végeztek a HÉV-üzemiek április első három hetében. Napközbeni vágányzár volt, ezért autóbuszokkal szállították az utasokat. A munkálatok során a felépítményt is korszerűsítették. Az indokolt helyeken kicserélték a síneket, a sínvégeket pedig már nem a hagyományos módon, hevederekkel illesztették össze, hanem hegesztették. Ezáltal a vonat kerekei zökkenőmentesen haladhatnak a korszerűsített vasúti pályán. Az összehegesztett sínvégeknek köszönhetően kényelmesebb az utazás, de ez a megoldás megkíméli a szerelvényeket és a vasúti pályatestet is — mondja Rábel Attila, a Ráckeve—Csepel vonalak felelős mérnöke. A korszerűsítés költsége négymillió forintjába kerül a BKV-nak. A ráckevei HÉV vonalán milyen további vágányjavítási munkálatok várhatók még az idén? — kérdeztük Kovács Nándor HÉV-üzemvezetőtől. — Július elején a belső szakaszon, a Kén utca és Pesterzsébet felső állomások között mindkét vágányon 500—500 méter hosszban teljes pályacserét végzünk, ugyanitt kicseréljük a kitérőket, ami közel húszmillió forintjába kerül majd a BKV-nak. Elvégezzük a taksonyi iparvágány felújítását is több mint egy kilométer hosszan, ennek során korszerűsítjük a dunavarsányi útátjárót, ami a Taksonyba igyekvőknek biztosít kedvezőbb átjárási lehetőséget. Tervezzük a nyáron, de legkésőbb ősszel, a szigetszentmiklósi gyártelep teherforgalmi ellátásának javítását is. Ez a munkánk a Csepel Autógyár kiszolgálását is javítani fogja. Végezetül szándékunk szerint ősszel kell elkezdeni a ráckevei vonal József Attila-telepnél levő részének további teljes felújítását, első ütemben kétszer egy kilométeres szakaszon — mondta Kovács Nándor. B. E. Dinnyepalánták ültetése Megkezdték a dinnyepalánták kiültetését Szentlőrinckáta határában. A Kossuth Termelőszövetkezet évek óta mintegy húsz hektáron termeszti ezt a közkedvelt gyümölcsöt. (Erdősi Ágnes felvétele) Szétválás Makacson, Inárcson Sajátos módon agitáltak Helyi szavazást tartottak vasárnap Ennek tétje Kakucs községben az volt, hogy alakuljon-e önálló tanács a településen, amely eddig az inárcsi székhelyű nácshoz tartozott. A közös faszétválás gondolata már három éve érlelődött a kakucsiakban, vagy inkább annak a néhány köztiszteletnek örvendő helybelinek a fejében, akik az elszakadási törekvéseknek hangot adtak és a szervezés élére álltak. Sokan azt mondják, hogy a válás tulajdonképpen a két község határán épült iskola miatt lesz végül realitássá, ám sokkal messzebbre kell visszamenni az időben és mélyebbre ásni az okok között, ha pontos választ akarunk adni. A tényeket az újságíró állítja egymás mellé, tehát az összeállítás, a gondolatfűzés lehet, hogy szubjektív. Ám ezeket a tényeket olyan emberek mondták el, akik között az elszakadást támogatók és az azt ellenzők is vannak. Talán éppen ezért furcsa és érthetetlen, hogy amíg nyilatkozataikban tárgyszerűek, reálisak tudnak lenni, addig a válás ellen vagy mellett folytatott agitáció során legalábbis kétes eszközeiket is alkalmaztak. Legalábbis ezzel vádolják egymást a kakucsiak és az inárcsiak. IV. István idejéből származtatja magát mondja Balla Ferenc, Inárcs, kakucsi iskolaigazgató, a válás egyik kezdeményezője, de rögtön hozzáteszi, hogy a törökdúlás idején elpusztult, s utána Kakucs fejlődött jobban, a szlovák telepesek jóvoltából. Még a századelőn is csak pusztaként jegyezték Inárcsot, ám a Tanácsköztársaság rövid fennállása idején kivívták önállóságukat. Hasonlóan tettek a felszabadulás után is. Ki így, ki úgy gazdálkodott Az igazgató elismeri, az inárcsiak bizony okosabban gazdálkodtak a területtel a földosztás idején, mint szomszédos Kakucs. Míg ez a utóbbiak körbeparcellázták az egyéni földekkel a falut, tulajdonképpen saját településük elöregedésének alapjait tették le, hiszen bezárták Kakucsot, építésre alkalmas terület alig maradt. Az inárcsiak bölcsebben gazdálkodtak, így az elmúlt évtizedekben nagyon sok kakucsi fiatal kénytelen volt Inárcson építkezni, mert ott volt telek. Ezért a valaha nagyobb lélekszámú Kakucson ma csak kétezer-négyszáz ember él, Inárcson viszont közel háromezer-hatszáz. — Talán a fejlődés lehetősége, talán a vasút jelenléte miatt döntöttek valahol fönt 1973-ban úgy, hogy a két tanács összevonása után Inárcs legyen a székhely. Kakucs a társközség — vélekedik Jeszenszki József inárcsi tanácselnök, aki ekkor még pedagógus volt, de siet hozzátenni: abban az időben Kakucs volt a fejlettebb település. Azt olvassák most a kakucsiak a tanács fejére, hogy többet költött a székhely községre, mint rájuk. Ez igaz, de amott nem is voltak olyan égető gondok. Ennek ellenére — ezt már a tanács választóknak írt tájékoztatójából idézem — 1990 óta kilenc és fél milliót fordítottak Kakucs fejlesztésére, öt és fél kilométernyi út épült, bővítették, komfortosították az iskolát, felújították az óvodát, rendezték a temetőt, hűtőkamrát építettek. E tájékoztató szerint egyértelműen rosszabb helyzetbe kerülne Kakucs az elválás után, hiszen eddig nagyközségi, felzárkóztatásra javasolt településként kapta a fejlesztésre fordítható forintokat, ezután viszont alacsonyabb lenne ez az összeg, így mintegy 600 ezer forint kieséssel számolhat majd az új tanács. Itt is, ott is veszíthet Átek ül az inárcsi iskolán — sommázza Balla Ferenc. Jó elgondolás volt a két település közé építeni, de elhúzódott az előkészítés, emelkedtek az árak. Végül úgy készült el, hogy a kakucsi diákokat nem szolgálhatja igazán. Felelőst nem tud megnevezni. — Nem volt protektorunk. Ha végre találtunk egyet, azt vagy áthelyezték, vagy nyugdíjba ment, meghalt — magyarázza, vagy De az iskola az egyetlen, ami végül is megvalósult abból az elképzelésből, amely szerint a két község határán kell kialakítani a községközpontot. Hiszen Inárcs és Kakucs tulajdonképpen összeér, és néhány éven belül már csak a községtábla alapján lehet majd meghúzni a mezsgyét. Az összeolvadási folyamatot erősítendő tervezték ide a tanácsházát, művelődési központot, iskolát, kereskedelmi egységeket. De a palota is Inárcson épült meg — dohog Balla Ferenc, így aposztrofálja a tanácsházát. Láttam, nem palota. A tájba, környezetbe illő családi ház formájú épület. Talán a gondozott — nyírfákkal, fenyőkkel beültetett, pázsitos — kert miatt titulálják palotának. Tény, hogy a hasonlóan gondozott kertekre — ezt a két falut végigjárva magam tapasztaltam — még nincs tömegigény. Amúgy, pestiesen borítékolni lehet, hogy szólva, Hornyák Árpádnénak, az Inárcsi Tanács vb-titkárának még sok baja lesz a különválás miatt. Ő ugyanis született Kakucsi, az 1973-as összevonásig ott dolgozott. Később a kakucsiak számára garancia lehetett a személye arra, hogy ügyeiket megfelelően intézik. A szimpatikus fiatalasszony gyakorlott apparátust, remek munkahelyi kollektívát kovácsolt az inárcsi és kakucsi lakóhelyű tanácsiakból. Szakmai munkáját megyei vizsgálatok, sőt magas állami kitüntetés is elismerte. De úgy érezte, hogy értékelik a kakucsiak is. Ez bizonyára igaz is, hiszen felkérték, akár elnöknek, akár titkárnak várják vissza Kakucsra. Csakhogy ő maradni akar Inárcson. S nemcsak azért, mert nagyon sok megbecsülést kapott az itteniektől, hanem mert meggyőződése: az új tanács rosszabb anyagi helyzetből indul majd. Talán okkal fél attól, hogy előbb-utóbb fejére olvasnák: azért nem tud produkálni a tanács, mert Inárcsról jött a vezető. Ha viszont marad, talán otthon bélyegzik áruiénak. Tiszta a felismeret — Megfenyegettek, mert nem mentünk el szavazni — magyarázza felháborodva kakucsi fiatalasszony. Csak a a nevét meg ne írjuk, nem akar ujjat húzni az iskola igazgatójával, hiszen három gyereke van. — A tehenészeti telep dolgozóit nem engedték szavazni — replikázik Balla Ferenc. Az egyik tanácsi dolgozó nagymamája nem ment el szavazni, a voksukat leadottak között mégis ott szerepelt a neve — mesélik a tanácson. A lelkiismeretük tiszta, minden segítséget megadtak a kakucsiaknak. Tanácsi költségen sokszorosították azokat felhívásaikat, amelyekről tudták, hogy nem tüntetik fel reálisan az új tanács pénzügyi kondícióit. De az talán túlzás, hogy már területi követelései is vannak Kakucsnak Inárccsal szemben. Arra hivatkozva, hogy a két község határán, de inárcsi oldalon, sok kakucsi kapott telket — mondja a tanácselnök. Jó Erős József kakucsi elöljeaz elszakadás ellenzője volt, ám meggyőzte az elsöprő szavazati arány és az, hogy ilyen sokan vettek részt a kakucsiak közül a szavazáson. Mégis igen visszafogottan beszél annak hogy most már nem ellenére, tartja reménytelennek az ügyet, bár kétségtelenül reálisabban látja a helyzetet, mint az iskolaigazgató, aki szerint játszva találnak majd elnököt, vbtitkárt. Nem mondja ki, de nyilván attól tart, amitől tanácsiak is, hogy az osztozakodás időszaka, az a fél esztendő, végképp elmérgesíti a viszonyt s ez ugyancsak megnehezíti majd az új, még sokáig inárcsi segítségre, támogatásra szolgáló új tanács dolgát. Móza Katalin Leváltották a népfrontelnökséget Szokatlan hangulatú falugyűlés A közelmúltban tartották Leányfalun azt a gyűlést, amelyen újjáválasztották a helyi Hazafias Népfront elnökségét. Annak, hogy a művelődési ház nagyterme zsúfolásig megtelt, előzményei vannak. Március 30-án ugyanis úgy döntöttek, hogy a Hazafias Népfront eddigi elnöksége passzív volt, ezért újat kell választani. Megbízták az öttagú jelölőbizottságot, amely április végén elkészítette a lakosság által javasolt listát. A gyűlésen igen felfokozott volt a hangulat. Sokszor hangzottak el nagyon kemény, stílusát nézve az elvárható politikai kultúra szintjéhez fel nem érő hozzászólások. Akadt néhány helyi lakos, aki a gyűlésre menet előbb beült a szemközti italboltba. A lényeg azonban nyilván nem ez. Kemény vita után megválasztották a 26 fős bizottságot, az új elnök Vancsó István, a helyettese dr. Séra László, a titkár Tamási János lett. Az emberek egészen másképp beszéltek, mint néhány évvel ezelőtt. Keményen bírálták például a tanácsot a lakásépítési kölcsönök odaítélése miatt. Követelték, hogy csak helyben lakók vagy dolgozók kapjanak támogatást. Leányfalun ugyanis gyakorlatilag nincs szabad házhely, a fiatalok egyszerűen nem találnak telket az otthonmaradáshoz. Különösen Rovnyai Imre heveskedett, kérdezve, hogy Borda Mihály két lánya miért nem juthat telekhez, holott a családtól régebben elvették a földjüket. Rovnyai szerint több mint 30 család távozott Leányfaluból, mert elfogytak a szabad telkek. Aztán Flettner Gyuláné tanácselnök válaszából kiderült, hogy nem olyan forró a kása. Hiszen a lakásépítési kölcsönt csak néhány éve adják, s a tanács szinte kilincselt a pénzzel, valaki fogadja már el! Mohácsi Jánost az utcán beszélték rá, hogy írja meg a kérvényt. S 1985 óta mindössze négy telek állt a tanács rendelkezésére! Mindet helyiek kapták. Nagy vita alakult ki a parkolási nehézségek miatt. Szinte nem lehet elmenni a 11-es főúton mert a fürdőzők kocsijai ellepik a faluközpontot. Megoldást azonban a bírálók sem tudtak mondani. Hiányzik a fodrász, a cipész, a szabó. Nyári hétvégeken nem lehet kenyeret és tejet kapni. Az új népfrontelnökség azonnal felvázolta a programját. Jóleső érzéssel vehettük tudomásul, hogy hathatós elképzeléssel rendelkeznek a problémák megoldására. S ha a lakosság továbbra is úgy mögöttük áll, mint a választáskor, megpezsdülhet a közélet Leányfalun. Máris meghirdették az újabb falugyűlés dátumát. Május 15-én, este hatkor találkoznak, a HNF elnöke pedig a tanácsi végrehajtó bizottság állandó megbízottja lesz. V. M.