Pest Megyei Hírlap, 1991. június (35. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-13 / 137. szám

ÖNKORMÁNYZATOK FÓRUMA PARLAMENTI KAMARA VÁLHATNA BELŐLE Európai értéknek tekintik Nemrégiben tartotta konferenciáját a német járások szövetsége. Ezen hangzott el, hogy az egységes Európa kialakulásával, az országhatárok megszűnésével ugrás­szerűen megnő majd a régiók ellenzősége, hi­áz az em­berekben a lakóhelyükhöz va­l­ó kötődés lesz a legerő­sebb. Érthető, mert az alap- és középfokú ellátást a ré­giókban, például megyéken belül találják majd meg. A német közigazgatás egyébként úgy tekint a magyar megyékre, mint európai értékekre. Elhangzott, hogy az angol grófságok, a német tartományok és a lengyel vaj­daságok mellett a magyar megyék azok a történelmileg kialakult egységek, amelyeket mindenképpen meg kell őrizni. Európa erre figyel, egyedül csak idehaza töre­kednek ezeknek az ezer éve kialakult képződményeknek a szétverésére. Mi a megye szerepe a je­lenlegi magyar közigazga­tásban? Ez a kérdés az ön­­kormányzati törvény meg­alkotása óta foglalkoztatja mind a közgyűlés, mind a hivatal tagjait. Dr. Erdélyi László főjegyző ezzel kap­csolatosan elmondta: Kos­­suth idején a megyéket az alkotmány védőbástyáinak nevezték, szemben az el­múlt negyven év gyakorla­tával, amikor a megyék a központi hatalom kinyújtott karjaivá váltak. Ma e két véglet között kellene meg­találni az egyensúlyt. A megyék mindig lassabban követik a politikai változá­sokat, inkább stabilizálják a kialakult helyzetet, így volt ez nálunk is, emléke­zetes, az új Parlament meg­alakulását jó fél évvel ké­sőbb követte az önkor­mányzati megyék kiépülése. — Ugyanakkor vigyázni kell — mondta Erdélyi László —, nehogy ellenzéki szerepbe szoruljanak. Pest megye közgyűlésének in­kább az lehetne távlati cél­ja, hogy egy második par­lamenti kamarává nője ki magát, amint számos or­szágban látni példákat arra, hogy önkormányzati testü­letek ilyen szerepet tölt­hetnek be. Ezt indokolja az is, hogy Pest megye köz­gyűlése, 96 tagjával az or­szág második legnagyobb testülete. A megyék végül is több feladatot kaptak az állami hivatalok rovására, mint amennyit az előzetes kon­cepciók szerint nekik szán­tak. A mindössze törvény szerint néhány intéz­mény működtetése lenne a feladatuk, ehhez azonban fényűzés lett volna ekkora testületeket létrehozni. Ugyanakkor körvonalazód­nak már részletesebb igé­nyek is, például a települé­sek érdekeinek képviselete, az önkormányzatiság esz­méjének kialakítása, a tele­pülések megyéhez tartozásá­nak és a lakosság megye­tudatának erősítése. A me­gyeháznak mindenütt a me­gye társadalmi életének központjává kell válnia. Vi­déki megyeközpontok eseté­ben ez valamelyest egysze­rűbb. Az igazgatási munkában nagy változást jelent, hogy a másodfok elkerült a me­gyétől.­ Az államigazgatás­ról ezért célszerű lenne át­térni a tulajdonosi igazga­tásra. Jövője lenne a kisebb településeket összefogó igazgatási társulásoknak is, amelyeket támogatni kelle­ne. A gazdasági tevékenysé­get illetően rányomja a bé­lyegét a­ munkára, hogy a megye elosztó szerepe meg­szűnik, az idei év volt az utolsó, amikor ilyen jelle­gű feladatokat el kellett lát­ni. Jövőre állítólag már a Parlament rangsorolja a céltámogatásokat, bár nem tűnik valószínűnek, hogy meg tudnak majd birkózni a beérkező országos igények­ véleményezésével. Már most kezdenek rájönni: szükség van egy középszintre, így elképzelhető, hogy az el­osztásban a megyék ismét szerephez jutnak majd. Persze, ha újra ilyen kí­vánság merül fel, előre tisz­tázni kell az elvet, amely szerint a megye eljárhat ezekben a kérdésekben. Az elhangzottakat dr. Pé­teri Zoltán tanácsnok, az ügyrendi bizottság nevében azzal egészítette ki, hogy a megyéknek igen nagy a sze­repük napjainkban az ön­kormányzatiság eszméjének meggyökereztetésében. Eb­ben történelmi hagyomá­nyainknak is komoly jelen­tősége lehet. 1945-ben az Erdélyi Fe­renc vezette Belügyminisz­térium államtitkára, Bibó István kapott megbízást egy új területfejlesztési koncep­ció kialakítására. Munkáját csak a 70-es években fejez­hette be, amikor 56-os sze­replése miatti börtönbünte­tése után kiszabadult. Ek­kor egy több változatot tartalmazó koncepciót dolgo­zott ki, a megvalósult ön­­kormányzati törvény azon­ban sajnos, nem ezekre alapult. A centralizációs tö­rekvések, régióalapítások — lásd köztársasági megbí­zotti hivatalok — pedig már átlépik a megyék kereteit. A századfordulón Párizs­ban megfogalmazódott egy világméretű jogegységesí­tésnek a koncepciója. Ezt az igényt a két világháború elmosta, jelenleg azonban az egységes Európa felé haladva újra át kellene gondolni, miként lehet a nyugati modelleket felhasz­nálni saját hagyományaink között. h íves törtémiszek írják Ny&k évtit A magyar állam fennál­lásának 1000. évfordulójára egy tanulmánykötet látna napvilágot „Pest megyei monográfia” címmel. Ilyen jellegű alkotás utoljára 19­10-ben jelent meg hibák­kal teli, és természetesen a benne megjelent informá­ciók azóta igencsak elavul­tak. A négykötetesre terve­zett mű a megyei önkor­mányzat közművelődési és oktatási bizottságának szakmai felügyeletével ké­szülne, de támogatja munkát a Történettudomá­n­­yi Intézet is. A megjelenő anyag Pest megye történel­mét, néprajzát, gazdasági viszonyait és nemzetiségeit mutatná be. De egyéb, a megyét ismertető kiadvá­nyok, propagandaanyagok is készülnének. A tartalmi munkát egy szakértői cso­port irányítaná, amely a Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságának és a Pest Megyei Levéltárnak a munkatársaiból állna, könyv megírására pedig a a Történettudományi Intézet közvetítésével neves törté­nészeket kérnének fel. A négykötetes monográ­fia megjelentetése körülbe­lül 15 millió forintba kerül­ne, ennek anyagi fedezetére Pest megye közgyűlése ala­pítvány létrehozását hatá­rozta el. Az alapító a me­gyei önkormányzat, 2 mil­lió forint törzstőkével, ugyanakkor felhívással for­dulnak majd a települési önkormányzatokhoz, intéz­ményekhez, gazdasági egy­ségekhez, szervezetekhez és magánszemélyekhez, hogy csatlakozzanak, és tá­mogassák a program kivi­telezését. Az alapítók hangsúlyoz­ták, hogy amellett, hogy a kiadvánnyal hatalmas szel­lemi értéket hívnak életre, a programnak némi vállal­­kozásjellege is lesz, hiszen az eladott áruspéldányok bevételt is hoznak majd az alapítvány javára. KÖZGYŰLÉS EGYEBEKRŐL Ha régi, akkor rossz is? „Egyebek” — ez a szó többnyire egy napirendi pontot takar a megyegyűlé­sek programjában. Az elő­kelő utolsó helyet szokta a tárgyalandó témakörök felsorolásának végén elfog­lalni, ám aki többször részt vett már közgyűlésen, ál­talában tudja, hogy mégis ez az utolsó pont, az egye­bek szokott néha a legérde­kesebb lenni. Talán ebből a megfontolásból tartottak 7-én, pénteken rendhagyó megyegyűlést, amelyen egyáltalán nem voltak na­pirendi pontok, hanem az egész ülés az megtárgyalásából „egyebek” állt. És akik tartalmas munkára számítottak, nem­ is csalód­tak. Ezen az ülésen értékes gondolatok hangzottak el a megye szerepével kapcso­latosan. Dr. Asztalos Ist­ván tanácsnok, a közműve­lődési és oktatási bizottság elnöke Pestt megye kulturá­lis koncepcióját ismertette. A kulturális intézmények fenntartásán kívül felvetet­te egy megyei szimfonikus zenekar életre hívásának gondolatát, beszélt a nyári színház megyei érdekeltsé­géről, és sokadszorra felve­tette a Pest Megyei Hírlap támogatásának gondolatát, mondván, szükség van olyan orgánumra, amely a megyei önkormányzattal működik együtt. Mácsai János szigetmo­nostori polgármester szin­tén a megye szerepéről be­szélt; kellene a települések­nek egy összekötő kapocs a központi egy­hely, szervekhez. Kell ahová elmehet­nek, elmondhatják apró, de számukra nagy jelentőségű gondjaikat, és ahol esetleg még közben is járnának ér­dekükben, ha egynémely problémájukat saját ere­jükből nem lennének képe­sek megoldani. Bányai Judit tanácsnok asszony, a gazdasági bizott­ság elnöke a megyék útke­resésével kapcsolatosan arról szólt, hogy érthető, ha nem akarjuk a régit, de csak­ akkor, ha az rossz. Ha azonban csak azért nem akarjuk, mert régi, akkor a fürdővízzel együtt kiöntjük a gyereket is. Az erős me­gye, vezérmegye elképzelé­sekkel kapcsolatosan fel­vetette a kérdést, vajon le­het-e erős az a megye, ahol a települések gyengék, nem rendelkeznek mindazon anyagi, szakmai és szellemi feltételekkel, amelyekkel a megye már rendelkezik. Ami pedig a megye és a te­lepülések egyenlőségét il­leti, talán nem annyira az egyenlősdit, az eg­y sorba állítást kellene szorgalmaz­ni, mint inkább azt, hogy egyenlő mércével kéne az önkormányzatokat mérni. FELÉRTÉKELÖIQ KÜ­LKAPCSOLATOK a hidat meg kellene építeni Az utóbbi időkben leg­többet a külügyi bizottság munkájával foglalkoztunk. Érthető, hiszen a közvéle­mény érdeklődése egészen mostanáig az Expo ügye körül forgott. A bizottság az eseményekről leginkább elnökétől, Kasza Péter pi­liscsabai polgármestertől értesült. Ami­szen az elnök érthető, hi­az Európa Tanács regionális és helyi közhatóságok állandó kon­ferenciája magyar delegá­ciójának helyettes tagja és társelnöke a Dunamenti Népek Munkaközössége vi­lágkiállítási szakbizottsá­gának, s egyik életrehívója a június 1-jétől, a megyei önkormányzat hivatalában működő Expo ’95 Koordi­nációs Irodának. Falusi turizmus — Az ön által vezetett öttagú bizottság töméntelen munkát fektetett a világki­állítási előkészületekbe. Hogyan értékelik eddigi tevékenységüket az új fej­lemények, az Expo esetleges elmaradása ismeretében? — A Dunamenti Népek Munkaközössége Bécs—Bu­dapest világkiállítási szak­­bizottsága azzal a mondattal fejezte be legutóbb Szent­endrén tartott ülését, hogy „Habár a folyó kiszáradt, a hidat mégis meg kell épí­teni, különben árok marad a helyén”. A szakbizottság eszerint tehát tovább mű­ködik, ha nem is ezen a né­ven. Azt már a búcsúzáskor előrevetítettük, hogy ha vi­lágkiállítást nem, de vala­milyen rendezvényt min­denképpen közösen szerve­zünk. — Az új helyzetben megyei bizottság mivel fog­a­lalkozik majd? Mai — A megye külkapcsola­­felértékelődnek. Meg kell már most kezdenünk a falusi turizmus népszerű­sítését, az ehhez kapcsoló­dó tanfolyamok szervezését. Az Expóhoz fűződő dön­tés végső határidejét egyéb­ként Párizs október 26-ra halasztotta. Részükről tehát a legbölcsebb dolog min­denképpen , pedig meglesz a kivárás, ha végleges döntés, ak­kor a ránk váró feladatok magától körvona­lazódni fognak. És ezek a feladatok Bécs kiesése miatt várhatóan halmozot­­­tak lesznek. — Eddig az esemény 1995-ös megrendezése mel­lett törtem lándzsát, azonban úgy vélem, most nem lesz hátrányunkra, ha a rendezvény előkészítésére pár hónap haladékot ka­punk. Ennek megfelelően változik majd természete­sen az Expo 95 Koordiná­ciós Iroda elnevezése is — mondta Kasza Péter. A tanácsnok által elmon­dottakat annyival lehetne kiegészíteni, hogy Pest me­gye az első félévben is igen sok­at tett a korábbi külkapcsolatok „melegen” tartásáért, felújításáért. A közgyűlés elnöke, dr. In­­czédy János márciusban például részt vett Stras­­bourgban az Európa Tanács regionális és helyi közható­ságok állandó konferenciá­ján, mint a magyar delegá­ció tikára, az elnök Demsz­ky Gábor mellett. Május­ban pedig képviselte a me­gyét a Belgrádban rende­zett Dunamenti Munkaközösségének Népek­mányfői konferenciáján.kor­Dr. Erdélyi László fő­jegyző egy-egy napot töltött az ausztriai Luxemburgiban, ugyancsak a Dunamenti Népek Munkaközösségének vezető tisztségviselők ré­szére tartott konferenciáján, valamint Bonnban, a né­metországi járások 75 éves fennállása alkalmából ren­dezett önkormányzatok közötti találkozón. Expóra készülve Kasza Péter — mint már írtunk róla — Bécsben a világkiállítási szakbizott­ság első ülésén járt, a má­sodikat a munkabizottság Pest megyében, Szentend­rén tartotta. Rajtuk kívül több kül­földi delegációt fogadott a megye vezetősége Lombar­diából, Spanyolországból, Hollandiából, Franciaor­szágból és Kanadából. E k­ül­dö­t­ts­égek körny­eze­tvé­­delemmel, hulladékhasz­nosítással, kisvállalkozá­sok támogatásával és gyer­mekvédelemmel kapcsola­tos tárgyalásokat folytat­tak, illetve jó néhány igen kedvező megállapodás köt­tetett a megyével. A PÁRTFRAKCIÓK HINTÁJÁRA He szemérmeskedjün Higgins professzor, az an­gol nyelv fonetikájának tu­dósa bravúros mutatván­­­nyal tudta elkápráztatni közönségét G. B. Shaw klasszikus darabjában. Bár­kivel is találkozott, két mondat után szinte négy­zetkilométernyi pontos­sággal meg tudta állapíta­ni az illető beszédéből, ho­vá valósi. Pest megye közgyűlésé­nek látogatóiban csak kifejlődött egy ugyan­ilyen képesség. Ha valaki felszó­lal, a második mondat után négyzetkilométernyi pon­tossággal meg lehet állapí­tani, hogy hová valósi. Persze nem a kiejtéséből. Tisztában vannak ezzel a képviselők is; tudják, hiá­ba beszélnek általánossá­gokban, szavaik mögül azért kiérződik, hogy melyik szű­­kebb terület érdekében emelnek szót. Dicséretükre váljék, amellett, hogy tisz­tában vannak vele, harcol­nak is ellene. Tudják, őket azért választották a gyógyűlésbe, hogy itt ne­kö­zös érdekeket képviselje­nek, hogy itt az egész me­gye, és ne csupán saját lakóhelyük javára dolgoz­zanak. Sokmn kerülnek hát skiizofén helyzetbe, főként azok a küldöttek, akik egy­ben odahaza a polgármes­teri tisztséget is betöltik. Hogyan lehet az ilyen ké­nyes szituációt elkerülni? Erre vonatkozólag egy ér­dekes javaslat merült föl. Sípos István monori kül­dött ugyanis felvetette, mi lenne, ha a szemérmeske­dés helyett ink­ább nyíltan vállalnák a képviselők, hogy honnan jöttek. Mert kisebb közösségek érdekein a felülemelkedni nagyon ne­héz. Ahogyan nem sikerült ez negyven évig ebben megyében, úgy nemigen le­­­het elvárni a mostani kül­döttektől sem. Sipos István javaslata ér­telmében, amint a Parla­mentben pártfrakciók ala­kultak ki, ugyanúgy a me­gyegyűlésen érdemes len­ne területi frakciókat lét­rehozni. Ily módon álsze­mérem nélkül vitázhatnának egymással a küldöttek szű­­kebb környezetük érdeké­ben, és nem kerülnének hátrányba azok a váro­sok sem, amelyeknek eset­leg nem jutott be képvi­selőjük a megyei testület­be. Az oldalt írta: Szegő Krisztina

Next