Pesti Futár, 1920 (13. évfolyam, 604. szám)
1920-02-06 / 604. szám
PESTI FUTÁR XIII. évfolyam 1920 febrár 6604 szám A mi miniszterelnökünk Huszár Károly, a mi miniszterelnökünk, negyven év körüli ember, mindenki tudja róla, hogy szegény néptanító volt és nagyon sokat szenvedett és nyomorgott, míg miniszterelnök lett belőle. Az a gyönyörű lakosztály, melyből végre sikerült kiszeigerelni Frakkrich Istvánt s mely most az egykori néptanító lakása lett, kevés ilyen karriernek nyújtott fedelet, grnófok, márgnások, egyéb született nagyurak küszöbe volt ez, olyanoké, akik örökölték a miniszterelnöki lakást, s a nevükön, külsejükön kívül egyéb jogcímük nem igen volt arra, hogy Magyarországon miniszterelnökök legyenek. Meg kell vallani gyorsan, hogy Huszár Károly nem arisztokratikus külsejű férfi, nem frakktöltelék, nem öblöshangú, sastekíméletű, állami férfi, akiről tíz lépésről szagzik, hogy ez egy úgynevezett nagy politikus. Huszár Kánoly siem nyjaikkjend,ő-modell, szerény ruháján, nadrágján, cipőjén, egész tartásán látszik, hogy ő a hamisítatlan népnek igazi gyermeke, aki nem degenerált pozőr, nem mozi politikus, nem autóban elpuhult, nevelések közt elrontott mágnásminisztereknek. Összehasonlítva a ráccsoló mágnásokkal, akik cinikusságukban elsősorbanfelelősek sok minden hajért, ami Magyarországot érte, összehasonlítva ezekkel a keménystel ingyekkel, az ember azt a különbséget érzi, ami a hideg, de egészen meg nem fagyott kocsonya s a meleg, finom csirkeleves közt van. Örülnünk kell, hogy van egy Huszár Károlyunk. Bizonyosan vadnapi a vlágon nagyobb zsenik, nagyobb emberek is, mint Huszár. Sőt az is lehet, hogy egyáltalán nem egy zseni. De nagyon okos embernek kell lennie, ez ed-