Pesti Futár, 1934 (27. évfolyam, 7-24. szám)

1934-04-01 / 7. szám

PESTI FUTÁR XXVII. évfolyam 7. sz. 1934. április 1. Levél Gömböshöz Miniszterelnök úr, levelet kaptam Angliából, egy magyar írja, aki Londonban él s jó magyarnak tartja magát, pulzusa aszerint ver gyorsabban vagy lassabban, hogy jót vagy rosszat hall-e Magyarországról. Az én londoni magyarom örömmel küldi be az angol lapkivágásokat, amelyek megelégedéssel írnak az olaszországi Mussolini-tanácskozásokról. Ezek a lapok kiemelik Gömbös Gyula államférfiúi értékeit, gratulálnak a komoly lépéshez, amellyel gazdaságilag rendbe akarja hozni Magyarország ügyeit Dollfussal és Mussolinivel egyetemben. Azt írja a londoni magyar, hogy büszke volt erre a hangra, amellyel most Magyarországról írtak. Valami olyasmit érzett, mintha valami nagy betegről olvasná, hála isten, jól van, állapota javul, erősödik, közel van a felgyógyuláshoz. Eckhardttal az élén, a külföldre járó magyar felolvasók mind úgy beszélnek Magyarországról, hogy mi teljesen lerongyolódtunk, reményünk sincs ahhoz, hogy talpra álljunk. A külföld már úgy sajnál minket, olyan rongyosnak és reménytelennek látja életünket, hogy maholnap, ha magyar kopogtat, kinyitják majd az ajtót és egy kis alamizsnát dugnak ki, vagy megkérdezik, akarunk-e egy tányér meleg levest. Kissé túlpanaszkodtuk magunkat. Állandóan felhúzzuk a kabánfijunkat és sebeket mutogatunk. Hogy nem tudunk élni. Hogy nem tudunk fizetni. Hogy nálunk csupa tömeglakás és menedékhely van s csak percek kérdése, éhen halunk. Az egyetlen Bethlen beszélt okosan. Kimutatta, hogy itt egy nagy igazságtalanság történt, jogtalanság, elszakították testvéreink millióit s mi ezekről nem mondunk le. Ehhez a jóvátételhez mi ragaszkodunk és ki is küzdjük. Kiküzdjük, éppen, mert erősek és tehetségesek vagyunk. Kiküzdjük, mert lobog bennünk az életkedv s a vitalitás. ”