Pesti Hírlap, 1991. július (2. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-01 / 152. szám

2 NEMZETKÖZI ÉLET Pesti­ Hírlap II. ÉVFOLYAM 152. SZÁM 1991. JÚLIUS 1., HÉTFŐ Párizs Mindössze két képviselő volt a teremben a francia nemzet­­gyűlés tavaszi ülésszakának záró ülésén, s nem jelent meg a kormány képviselője sem. Az utolsó ülés iránt mutatott érdektelenség azonban viha­ros ülésszak végét jelentette, s az ülésszak a kormány szempontjából sikeresen zá­rult: mintegy harminc fontos törvénytervezetet sikerült el­fogadtatnia, noha a kormá­nyon lévő Szocialista Pártnak nincs abszolút többsége a nemzetgyűlésben, s a két bi­zalmi szavazást előbb Michel Rocard miniszterelnök, majd utóda, Edith Cresson sikerrel túlélte. Algír Heves lövöldözés volt vasár­napra virradóra Algírban. Az iszlám szélsőségesek elmúlt hetekben előidézett zavargá­sai miatt a városban kijárási tilalom van érvényben, de en­nek ellenére utcai harcokra került sor. A szembenállók — akikről közelebbit egyelőre nem tudni — gépfegyverek­kel lőtték egymást. A lövöldö­zés abban a fővárosi negyed­ben robbant ki, amely az Isz­lám Üdvfront nevű szélsősé­ges szervezet egyik központ­ja. Irán vallási vezetője szom­baton országa támogatásáról biztosította az algériai iszlám erőket. Amman A jordániai látogatáson járt Roland Dumas francia kül­ügyminiszter és Taher Masri újonnan kinevezett jordán miniszterelnök ammani tár­gyalásain a közel-keleti béke létrejöttének lehetőségei áll­tak vezető helyen. A felek al­ternatív módozatokat kíván­nak kidolgozni arra az esetre, ha az Egyesült Államok erőfe­szítései nem vezetnének eredményre. Észak-Írország A rendőrök szeme láttára lőt­tek agyon egy protestáns fia­talembert észak-írországi otthonában. Cecil McKnight éppen nyomozókkal tárgyalt, amikor váratlanul fegyver­dörgés hangzott fel,, és három golyó repült be az ablakon — egyenesen a szerencsétlen ál­dozat fejébe és testébe. A rendőrök azonnal üldözőbe vettek két gyanúsítottat, azoknak azonban sikerült ki­csúszniuk a kezükből. Az egyik merénylő — az áldozat ismerősei szerint az IRA em­bere — közben tüzet nyitott a rendőrökre is, akik azonban ártatlan emberek közellétére tekintettel nem nyúltak fegy­vereikhez. Tokió A japán kormánypárt jóváha­gyását adta a kormány vá­lasztási reformtervéhez, így az alapos előkészületek után a parlament elé kerülhet. A japán Liberális Demokrata­­ Párt 1988 decemberében hoz­ta létre reformbizottságát, amely azóta dolgozott azon, hogy helyreállítsa a lakosság bizalmát, amely megrendült a két évvel ezelőtti Recruit tőzsdebotrány miatt. A LUBJANAI MAGYARSÁG VEZETŐJE ELMONDTA: Már megnéztük az óvóhelyet A szlovén főváros utcáin barikádokat építettek, minde­nütt fegyveres járőrök cirkálnak. Torlaszokat emeltek a fontosabb kereszteződéseknél, a Ljubjanába vezető út­vonalakon, a jelentősebb közintézményeknél. Vasárnap délután a szlovén fővárosba, Ljubjanába telefonáltunk, ahol a Petőfi Sándor Kultúrkör elnöke, Szungyi Rózsa válaszolt a Reggeli P­esti Hírlap kérdéseire. KAMARÁS PÉTER — Reggel riadó volt, Szlové­nia légterében 15 percnyi időt töltöttek a szövetségi hadse­reg repülőgépei — mondta elöljáróban az elnöknő. — Félelemünkben azonnal az óvóhelyre mentünk, s a leg­­rosszabbakra számítottunk. Utóbb kiderült, hogy na­gyobb volt az ijedtség, mert a repülőgépek azonnal vissza­fordultak. — Milyenek az óvóhelyek ? — Egy rossz szavunk sem lehet, komfortosan be van­nak rendezve, vízzel és vil­lanyvilágítással felszerelve, még vészkijáratot is építet­tek. Persze ki az, aki most odavágyna? — Állítólag Ljubjana ut­cáin teljes a felfordulás. Van még mit enniük ? — Hogyne lenne. Az ellá­tás kielégítő, aki csak tehette, napokkal ezelőtt jócskán be­vásárolt, amit csak lehetett, elraktároztunk. Inkább a közlekedéssel vannak bajok, megbénult a forgalom, a bu­szok nem járnak. Ljubjana úgy néz ki, akárcsak Peking, mindenki elővette kerékpár­ját és azzal közlekedik. A rá­dióban többször is figyelmez­tették a lakosságot, lehetőleg ne mozduljanak ki lakásaik­ból az emberek. Itthon va­gyunk, hallgatjuk a rádiót, nézzük a tévét, és nagyon fé­lünk. — Mitől ? — A vegyi fegyverektől. A szövetségi erők ugyanis nem riadnak vissza ettől az ember­telen beavatkozástól. Jóma­gam az erdő közelében lakom, szomszédaimmal együtt első felindultságunkban az erdő felé akartunk menekülni. Nem tehettük, mert a vegyi fegyverek ezen a helyen külö­nösen veszélyesek. Most a külföld segítségében bízunk, talán a nemzetközi nyomás hatására Belgrád jobb belá­tásra tér. — Hallani arról, hogy je­lenleg egy német küldöttség tartózkodik Ljubjanában. Mi­lyen segítségre számítanak ? — Számunkra megnyug­tató volt Genscher külügymi­niszter fellépése, és a német küldöttség ljubjanai tartóz­kodása feljogosít bennünket a bizalomra. Főleg erkölcsi segítséget várunk, ami az azonnali intézkedést foglalja magában. Rendkívül nagy szükség lenne erre, hiszen Pe­­terle államelnök tévényilat­kozatában bejelentette, nem­csak Szerbiában, hanem Boszniában is behívták a tar­talékos katonákat. — A Ljubjanában élő ma­gyarságot hogyan érintik a történtek ? — Nézze, én több mint ne­gyedszázada költöztem ide a Vajdaságból. Ott magyarnak lenni nem volt valami nagy dicsőség. Itt Ljubjanában pe­dig az a több mint kétszáz magyar úgy él a szlovénokkal, mintha ismeretlen fogalom lenne a kisebbség, a nemzeti­ség. Bennünket ugyanúgy sújt ez a rendkívüli állapot, mint a tőzsgyökeres lakossá­got. — Bizonyára az ott rekedt turisták elmenekülnek Szlo­véniából. Mi lesz az ő sorsuk? — Vonaton szállítják őket a határig, ahol a szövetségi hadsereg, illetőleg a szlové­nok őrzik az egyes átkelőhe­lyeket. Az a lényeg, hogy min­den turista épségéről gondos­kodnak, és mindenki azon van, hogy minél hamarabb hazaérjenek. Ljubljana a légiriadó perceiben fotó: reuter/mti MIECZYSLAW RAKOWSKI EXKLUZÍV INTERJÚJA LAPUNKNAK Együtt a bűnben az utódokkal A minap vált ismertté, hogy a lengyel parlament alkotmányos felelősséget vizsgáló bi­zottsága megállapította: Mieczyslaw Rakowski egykori miniszterelnök, illetve kormá­nya nem vonható büntetőjogi felelősségre. Mint köztudott, Rakowski csődeljárást in­díttatott a gdanski hajógyár ellen, illetve miniszterelnöksége utolsó évében a költség­­vetés deficitje meghaladta a tervezettet. A döntés kapcsán a volt kormányfő telefonon mondta el véleményét lapunknak. GORDON ISTVÁN — Indokoltnak tartja-e, hogy büntetőjogi eljárást akartak ön ellen indítani? — Az ellenem irányuló ak­ció már 1989 júliusában meg­kezdődött, hogy kormányom­mal együtt mielőbb lehetet­lenné tegyenek. Az akkor életre hívott különbizottság­nak el kellett döntenie, vajon az általam kezdeményezett csődeljárás ellentmondott-e vagy sem az alkotmánynak, illetve törvénysértő volt-e kormányfői megbízatásom utolsó évében a költségvetési deficit tervezettnél nagyobb mértéke? — Ez azt jelenti, hogy a bi­zottságnak két esztendőre volt szüksége döntésének megho­zatalára... — Pontosan ennyi időt ku­tattak, hogy valamit fel tudja­nak ellenem hozni. De nem si­került. Az egyik meghallgatá­son mondtam is a bizottság tagjainak: ezen az alapon akár az engem követő két mi­niszterelnököt is a vádlottak padjára ültethetik, hiszen az ipari termelés 40 százalékkal, míg az életszínvonal 30 szá­zalékkal csökkent. — Megítélése szerint poli­tikai bosszú volt a vizsgálat lefolytatása? — A bizottság munkáját objektívnek tartom, ugyan­akkor voltak egyesek, akik azzal vádoltak, hogy dönté­semmel a társadalmi feszült­ségek fokozódását kívántam előidézni. — Ezek szerint az eljárás lezárult, ön pedig megnyu­godhat, hiszen tisztázta ma­gát a felhozott vádak alól. — Én eddig is nyugodt vol­tam, viszont a vizsgálat csak részben fejeződött be. A végső szót az ügyben a Szejm, va­gyis a parlament alsóháza mondja ki. Erre mintegy két hónapot kell várnom, hacsak Walesa addig fel nem oszlatja a parlamentet. — És mire számít, mikép­pen dönthet a Szejm ? — Nagyon örülök, hogy hi­vatalosan is megállapítást nyert, nem követtem el sem alkotmány-, sem törvénysér­tést. Valószínűtlennek tar­tom ezek után, hogy a Szejm megkérdőjelezné egy szak­mai bizottság döntését. Igaz, a bosszúvágy „hosszú kése” messzire szúrhat. —Ha jól tudom, ön vissza­tért eredeti szakmájához az újságíráshoz. Ezúttal ilyen minőségében kérem, mondja el véleményét napjaink len­gyelországi történéseiről! — Valóban egy folyóirat főszerkesztője vagyok, és ter­mészetesen szívesen elmon­dom a véleményem bármiről, amiről kérdeznek. Walesával kezdem, aki most az országot járja, és a demokrácia látsza­tát keltve úton-útfélen „meg­szavaztatja” néhány száz fős hallgatóságát. Ezzel azonban éppen hogy gyengíti a nálunk még amúgy is ingatag demok­ráciát. Egyébként minden, ami ma Lengyelországban történik, destabilizálja, az egyébként is ingatag politikai helyzetet. Ez pedig a Nyugat érdeklődésének lanyhulását vonja maga után, aminek gaz­dasági hatásai katasztrofáli­sak lehetenek. — És miképpen látja Len­gyelország jövőjét ? — Ha most rosszmájú len­nék, azt mondanám: hívja fel a Belweder-palotát, és kér­dezze meg a legilletékeseb­bet, Walesát. De félre a tréfá­val, ilyen kérdésre ma egysze­rűen nem lehet válaszolni. Elég, ha most Jugoszláviára gondol.. RPH-SZEMSZÖG Amit Jugoszláviának hívtak G.FEHÉR PÉTER Alighogy kitörtek a harcok Jugoszláviában, a nemzetközi élet vezető személyiségei egymás után adták a nyilatkozatokat. Már a fegyveres konfliktus előtt James Baker amerikai külügymi­niszter belgrádi látogatása során óva intette a kamátokat és szlovéneket az elszakadástól. Ugyanilyen értelem­ben nyilatkoz­tak az Európai Közösségek vezetői is. Mára azonban az Egye­sült Államok és a vezető nyugat-európai országok politikusai is megváltoztatták véleményüket. Most már elhamarkodottnak ítélték az egység megőrzésére felszólító nyilatkozataikat. Lehet, hogy nagyhatalmi szempontból egy egységes Jugo­szlávia megőrzése a Nyugatnak kedvére lenne. Ugyanakkor a Jugoszlávia egységének megőrzésére tett erőfeszítések a helyzet hiányos ismeretét és felelőtlen kezelését jelentik. Kelet-európa történetében nem először fordul elő, hogy a Nyugat tragikusan félreismeri az itt élő népek nemzeti törekvéseit, történelmi ha­gyományait. A nagyhatalmi politika primátusát és a nemzeti érzelmek alábecsülését legjobban, máig ható következményeivel, Tria­non jelképezi. A nyugatiak felületes ismeretei, a nagyhatalmak félrevezetése kis szövetségesei által, a határok ide-oda tologatá­sa több mint hét évtizedre vetette el a gyűlölködés magvait a tér­ség népei és országai között. Ugyanez a szemlélet volt jellemző a II. világháborút lezáró párizsi békére is. Itt korrigálni lehetett volna az elkövetett hibákat, igaz, csak azon az áron, hogy az első világháború után területi nyereséghez jutott és a megnövelt te­rületek történelmi múltjával nem rendelkező összetákolt álla­mok kénytelenek lettek volna engedményeket tenni. A jogos kö­veteléseket „az utolsó csatlósnak nem jár semmi” hamis jelsza­vával söpörték le a nyugatiak is az asztalról. Az értetlenség és az ismeretek hiányossága jellemezte a nyuga­tiak viselkedését 1956-ban és 68-ban is. Homlokráncolgatás, dör­gedelmes nyilatkozatok, némi diplomáciai próbálkozás és más semmi. Akkor is mindenki úgy tett, mintha váratlanul derült ég­ből villámcsapásként zúdultak volna ránk az események. Csakúgy, mint most, mintha a jugoszláv válság nem évtize­dekkel ezelőtt kezdődött volna el. Pedig a Nyugatnak igazán fel kellett volna ismernie a probléma gyökerét, ha már több mint hetven évvel ezelőtt mindent elkövetett azért, hogy összetákoljon egy államszövetséget. Amit még néhány nappal ezelőtt Jugo­szláviának hívtak. WASHINGTON ÉS BONN Módosított vélemények Washington végső soron nem utasítaná el, hogy elismerjen egy önálló horvát és szlovén ál­lamot. Ez tűnt ki Lawrence Eagleburgernek, az amerikai külügyminiszter első helyette­sének szombati nyilatkozatá­ból. Eagleburger a CNN tv-nek nyilatkozva utólagosan átér­telmezte George Bush elnök és James Baker külügyminiszter kijelentéseit, akik az elmúlt napokban leszögezték: a két szakadár köztársaság ne szá­mítson lépései miatt jutalom­ra, azaz elismerésre és Wa­shington tiszteletben kívánja tartani az egységes Jugoszlá­via határait. A miniszterhelyettes most kijelentette: nem volt arról szó, hogy „soha” ne ismernék el az önállósulást, de azt nem báto­rítják, ugyanakkor ellenzik azt is, hogy fegyveres erővel tart­sák fenn a jelenlegi államszö­vetséget. Nyilvánvaló, hogy Jugoszláviában más szervezet­re van szükség, amely lehetővé teszi e köztársaságok szuvere­nitását s azt, hogy a demokra­tikus, a piacgazdaság felé hala­dó folyamatok folytatódjanak — mondotta. Hans-Dietrich Genscher külügyminiszter vasárnap Németország támogatásáról biztosította Szlovéniának azt a kérését, hogy az Európai Közösségek megfigyelőket küldjön a köztársaságba. A német külügyminiszter a Deutschlandfunk rádióadón elhangzott interjújában re­ményét fejezte ki, hogy az EK többi tagországa is támogatni fogja a ljubljanai felkérést. „Semmit sem szabad kihasz­nálatlanul hagyni, ami a gör­csök oldásához hozzájárul­hat” — jelentette ki Gen­scher. A német támogatást hi­vatalosan is közölték az EK elnökségével. Genscher a Deutschland­­funk-interjúban bejelentette, hogy Németország nem vesz részt Belgrád EK-hitellel való támogatásában, s kétoldalú kifizetéseket sem eszközöl. Okként a jugoszláv hadsereg bevetését említette a német külügyminiszter, aki egy ko­rábbi interjúban a kommu­nista irányítású Szerbiát az­zal is vádolta, hogy fellépése a demokratizálás útján előre­haladt, függetlenségüket hangoztató Szlovéniával és Horvátországgal szemben ideológiai jellegű. A HELSINKI FOLYAMAT KONFLIKTUSKEZELÉSE Aggódnak a szomszédok A jugoszláviai helyzet újabb kiéleződése miatt Ausztria vasárnap délelőtt kérte a hel­sinki folyamat konfliktus­megelőzési eljárásának első ízben való alkalmazását, a 35 ország képviselőinek sürgős összehívását. Mint Alois Mock osztrák külügyminisz­ter közölte erről tett nyilatko­zatában, ezeknek az államok­nak tavaly novemberben az osztrák fővárosban elfoga­dott megállapodása szerint bármely résztvevő ország kezdeményezheti a Bécsben működő közös konfliktus­megelőző központ felügyelő testületének, a 35 tagú kon­zultatív bizottságának 48 órán belül való összehívását, ha egy másik ország területén váratlan, szokatlan és veszé­lyesnek ítélt katonai tevé­kenységet észlel. A jugoszláv katonai műveletek miatt most előterjesztett osztrák igény alapján a bécsi központ bizottságának legkésőbb ked­den össze kell ülnie, hogy szorgalmazza a jugoszláviai harcok megszüntetését és a katonaságnak a laktanyákba való visszavonását. Jugoszlávia másik szom­szédja, Olaszország is aggó­dik. Az olasz haderők állandó ellenőrzés alatt tartják az olasz—jugoszláv határvidé­ket, az ott állomásozó egysé­geknél készültséget rendel­tek el — közölte vasárnap olasz védelmi miniszter. „A helyzet rendkívül súlyos és feszült. Aggodalommal fi­gyeljük az eseményeket, ame­lyek a szomszédos Szlovéniá­ban és Horvátországban zaj­lanak. Szükségesnek ítéljük a készültség elrendelését, és ez meg is történt” — jelentette ki a miniszter a rádióban.

Next