Pesti Hírlap, 1991. július (2. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-01 / 152. szám
2 NEMZETKÖZI ÉLET Pesti Hírlap II. ÉVFOLYAM 152. SZÁM 1991. JÚLIUS 1., HÉTFŐ Párizs Mindössze két képviselő volt a teremben a francia nemzetgyűlés tavaszi ülésszakának záró ülésén, s nem jelent meg a kormány képviselője sem. Az utolsó ülés iránt mutatott érdektelenség azonban viharos ülésszak végét jelentette, s az ülésszak a kormány szempontjából sikeresen zárult: mintegy harminc fontos törvénytervezetet sikerült elfogadtatnia, noha a kormányon lévő Szocialista Pártnak nincs abszolút többsége a nemzetgyűlésben, s a két bizalmi szavazást előbb Michel Rocard miniszterelnök, majd utóda, Edith Cresson sikerrel túlélte. Algír Heves lövöldözés volt vasárnapra virradóra Algírban. Az iszlám szélsőségesek elmúlt hetekben előidézett zavargásai miatt a városban kijárási tilalom van érvényben, de ennek ellenére utcai harcokra került sor. A szembenállók — akikről közelebbit egyelőre nem tudni — gépfegyverekkel lőtték egymást. A lövöldözés abban a fővárosi negyedben robbant ki, amely az Iszlám Üdvfront nevű szélsőséges szervezet egyik központja. Irán vallási vezetője szombaton országa támogatásáról biztosította az algériai iszlám erőket. Amman A jordániai látogatáson járt Roland Dumas francia külügyminiszter és Taher Masri újonnan kinevezett jordán miniszterelnök ammani tárgyalásain a közel-keleti béke létrejöttének lehetőségei álltak vezető helyen. A felek alternatív módozatokat kívánnak kidolgozni arra az esetre, ha az Egyesült Államok erőfeszítései nem vezetnének eredményre. Észak-Írország A rendőrök szeme láttára lőttek agyon egy protestáns fiatalembert észak-írországi otthonában. Cecil McKnight éppen nyomozókkal tárgyalt, amikor váratlanul fegyverdörgés hangzott fel,, és három golyó repült be az ablakon — egyenesen a szerencsétlen áldozat fejébe és testébe. A rendőrök azonnal üldözőbe vettek két gyanúsítottat, azoknak azonban sikerült kicsúszniuk a kezükből. Az egyik merénylő — az áldozat ismerősei szerint az IRA embere — közben tüzet nyitott a rendőrökre is, akik azonban ártatlan emberek közellétére tekintettel nem nyúltak fegyvereikhez. Tokió A japán kormánypárt jóváhagyását adta a kormány választási reformtervéhez, így az alapos előkészületek után a parlament elé kerülhet. A japán Liberális Demokrata Párt 1988 decemberében hozta létre reformbizottságát, amely azóta dolgozott azon, hogy helyreállítsa a lakosság bizalmát, amely megrendült a két évvel ezelőtti Recruit tőzsdebotrány miatt. A LUBJANAI MAGYARSÁG VEZETŐJE ELMONDTA: Már megnéztük az óvóhelyet A szlovén főváros utcáin barikádokat építettek, mindenütt fegyveres járőrök cirkálnak. Torlaszokat emeltek a fontosabb kereszteződéseknél, a Ljubjanába vezető útvonalakon, a jelentősebb közintézményeknél. Vasárnap délután a szlovén fővárosba, Ljubjanába telefonáltunk, ahol a Petőfi Sándor Kultúrkör elnöke, Szungyi Rózsa válaszolt a Reggeli Pesti Hírlap kérdéseire. KAMARÁS PÉTER — Reggel riadó volt, Szlovénia légterében 15 percnyi időt töltöttek a szövetségi hadsereg repülőgépei — mondta elöljáróban az elnöknő. — Félelemünkben azonnal az óvóhelyre mentünk, s a legrosszabbakra számítottunk. Utóbb kiderült, hogy nagyobb volt az ijedtség, mert a repülőgépek azonnal visszafordultak. — Milyenek az óvóhelyek ? — Egy rossz szavunk sem lehet, komfortosan be vannak rendezve, vízzel és villanyvilágítással felszerelve, még vészkijáratot is építettek. Persze ki az, aki most odavágyna? — Állítólag Ljubjana utcáin teljes a felfordulás. Van még mit enniük ? — Hogyne lenne. Az ellátás kielégítő, aki csak tehette, napokkal ezelőtt jócskán bevásárolt, amit csak lehetett, elraktároztunk. Inkább a közlekedéssel vannak bajok, megbénult a forgalom, a buszok nem járnak. Ljubjana úgy néz ki, akárcsak Peking, mindenki elővette kerékpárját és azzal közlekedik. A rádióban többször is figyelmeztették a lakosságot, lehetőleg ne mozduljanak ki lakásaikból az emberek. Itthon vagyunk, hallgatjuk a rádiót, nézzük a tévét, és nagyon félünk. — Mitől ? — A vegyi fegyverektől. A szövetségi erők ugyanis nem riadnak vissza ettől az embertelen beavatkozástól. Jómagam az erdő közelében lakom, szomszédaimmal együtt első felindultságunkban az erdő felé akartunk menekülni. Nem tehettük, mert a vegyi fegyverek ezen a helyen különösen veszélyesek. Most a külföld segítségében bízunk, talán a nemzetközi nyomás hatására Belgrád jobb belátásra tér. — Hallani arról, hogy jelenleg egy német küldöttség tartózkodik Ljubjanában. Milyen segítségre számítanak ? — Számunkra megnyugtató volt Genscher külügyminiszter fellépése, és a német küldöttség ljubjanai tartózkodása feljogosít bennünket a bizalomra. Főleg erkölcsi segítséget várunk, ami az azonnali intézkedést foglalja magában. Rendkívül nagy szükség lenne erre, hiszen Peterle államelnök tévényilatkozatában bejelentette, nemcsak Szerbiában, hanem Boszniában is behívták a tartalékos katonákat. — A Ljubjanában élő magyarságot hogyan érintik a történtek ? — Nézze, én több mint negyedszázada költöztem ide a Vajdaságból. Ott magyarnak lenni nem volt valami nagy dicsőség. Itt Ljubjanában pedig az a több mint kétszáz magyar úgy él a szlovénokkal, mintha ismeretlen fogalom lenne a kisebbség, a nemzetiség. Bennünket ugyanúgy sújt ez a rendkívüli állapot, mint a tőzsgyökeres lakosságot. — Bizonyára az ott rekedt turisták elmenekülnek Szlovéniából. Mi lesz az ő sorsuk? — Vonaton szállítják őket a határig, ahol a szövetségi hadsereg, illetőleg a szlovénok őrzik az egyes átkelőhelyeket. Az a lényeg, hogy minden turista épségéről gondoskodnak, és mindenki azon van, hogy minél hamarabb hazaérjenek. Ljubljana a légiriadó perceiben fotó: reuter/mti MIECZYSLAW RAKOWSKI EXKLUZÍV INTERJÚJA LAPUNKNAK Együtt a bűnben az utódokkal A minap vált ismertté, hogy a lengyel parlament alkotmányos felelősséget vizsgáló bizottsága megállapította: Mieczyslaw Rakowski egykori miniszterelnök, illetve kormánya nem vonható büntetőjogi felelősségre. Mint köztudott, Rakowski csődeljárást indíttatott a gdanski hajógyár ellen, illetve miniszterelnöksége utolsó évében a költségvetés deficitje meghaladta a tervezettet. A döntés kapcsán a volt kormányfő telefonon mondta el véleményét lapunknak. GORDON ISTVÁN — Indokoltnak tartja-e, hogy büntetőjogi eljárást akartak ön ellen indítani? — Az ellenem irányuló akció már 1989 júliusában megkezdődött, hogy kormányommal együtt mielőbb lehetetlenné tegyenek. Az akkor életre hívott különbizottságnak el kellett döntenie, vajon az általam kezdeményezett csődeljárás ellentmondott-e vagy sem az alkotmánynak, illetve törvénysértő volt-e kormányfői megbízatásom utolsó évében a költségvetési deficit tervezettnél nagyobb mértéke? — Ez azt jelenti, hogy a bizottságnak két esztendőre volt szüksége döntésének meghozatalára... — Pontosan ennyi időt kutattak, hogy valamit fel tudjanak ellenem hozni. De nem sikerült. Az egyik meghallgatáson mondtam is a bizottság tagjainak: ezen az alapon akár az engem követő két miniszterelnököt is a vádlottak padjára ültethetik, hiszen az ipari termelés 40 százalékkal, míg az életszínvonal 30 százalékkal csökkent. — Megítélése szerint politikai bosszú volt a vizsgálat lefolytatása? — A bizottság munkáját objektívnek tartom, ugyanakkor voltak egyesek, akik azzal vádoltak, hogy döntésemmel a társadalmi feszültségek fokozódását kívántam előidézni. — Ezek szerint az eljárás lezárult, ön pedig megnyugodhat, hiszen tisztázta magát a felhozott vádak alól. — Én eddig is nyugodt voltam, viszont a vizsgálat csak részben fejeződött be. A végső szót az ügyben a Szejm, vagyis a parlament alsóháza mondja ki. Erre mintegy két hónapot kell várnom, hacsak Walesa addig fel nem oszlatja a parlamentet. — És mire számít, miképpen dönthet a Szejm ? — Nagyon örülök, hogy hivatalosan is megállapítást nyert, nem követtem el sem alkotmány-, sem törvénysértést. Valószínűtlennek tartom ezek után, hogy a Szejm megkérdőjelezné egy szakmai bizottság döntését. Igaz, a bosszúvágy „hosszú kése” messzire szúrhat. —Ha jól tudom, ön visszatért eredeti szakmájához az újságíráshoz. Ezúttal ilyen minőségében kérem, mondja el véleményét napjaink lengyelországi történéseiről! — Valóban egy folyóirat főszerkesztője vagyok, és természetesen szívesen elmondom a véleményem bármiről, amiről kérdeznek. Walesával kezdem, aki most az országot járja, és a demokrácia látszatát keltve úton-útfélen „megszavaztatja” néhány száz fős hallgatóságát. Ezzel azonban éppen hogy gyengíti a nálunk még amúgy is ingatag demokráciát. Egyébként minden, ami ma Lengyelországban történik, destabilizálja, az egyébként is ingatag politikai helyzetet. Ez pedig a Nyugat érdeklődésének lanyhulását vonja maga után, aminek gazdasági hatásai katasztrofálisak lehetenek. — És miképpen látja Lengyelország jövőjét ? — Ha most rosszmájú lennék, azt mondanám: hívja fel a Belweder-palotát, és kérdezze meg a legilletékesebbet, Walesát. De félre a tréfával, ilyen kérdésre ma egyszerűen nem lehet válaszolni. Elég, ha most Jugoszláviára gondol.. RPH-SZEMSZÖG Amit Jugoszláviának hívtak G.FEHÉR PÉTER Alighogy kitörtek a harcok Jugoszláviában, a nemzetközi élet vezető személyiségei egymás után adták a nyilatkozatokat. Már a fegyveres konfliktus előtt James Baker amerikai külügyminiszter belgrádi látogatása során óva intette a kamátokat és szlovéneket az elszakadástól. Ugyanilyen értelemben nyilatkoztak az Európai Közösségek vezetői is. Mára azonban az Egyesült Államok és a vezető nyugat-európai országok politikusai is megváltoztatták véleményüket. Most már elhamarkodottnak ítélték az egység megőrzésére felszólító nyilatkozataikat. Lehet, hogy nagyhatalmi szempontból egy egységes Jugoszlávia megőrzése a Nyugatnak kedvére lenne. Ugyanakkor a Jugoszlávia egységének megőrzésére tett erőfeszítések a helyzet hiányos ismeretét és felelőtlen kezelését jelentik. Kelet-európa történetében nem először fordul elő, hogy a Nyugat tragikusan félreismeri az itt élő népek nemzeti törekvéseit, történelmi hagyományait. A nagyhatalmi politika primátusát és a nemzeti érzelmek alábecsülését legjobban, máig ható következményeivel, Trianon jelképezi. A nyugatiak felületes ismeretei, a nagyhatalmak félrevezetése kis szövetségesei által, a határok ide-oda tologatása több mint hét évtizedre vetette el a gyűlölködés magvait a térség népei és országai között. Ugyanez a szemlélet volt jellemző a II. világháborút lezáró párizsi békére is. Itt korrigálni lehetett volna az elkövetett hibákat, igaz, csak azon az áron, hogy az első világháború után területi nyereséghez jutott és a megnövelt területek történelmi múltjával nem rendelkező összetákolt államok kénytelenek lettek volna engedményeket tenni. A jogos követeléseket „az utolsó csatlósnak nem jár semmi” hamis jelszavával söpörték le a nyugatiak is az asztalról. Az értetlenség és az ismeretek hiányossága jellemezte a nyugatiak viselkedését 1956-ban és 68-ban is. Homlokráncolgatás, dörgedelmes nyilatkozatok, némi diplomáciai próbálkozás és más semmi. Akkor is mindenki úgy tett, mintha váratlanul derült égből villámcsapásként zúdultak volna ránk az események. Csakúgy, mint most, mintha a jugoszláv válság nem évtizedekkel ezelőtt kezdődött volna el. Pedig a Nyugatnak igazán fel kellett volna ismernie a probléma gyökerét, ha már több mint hetven évvel ezelőtt mindent elkövetett azért, hogy összetákoljon egy államszövetséget. Amit még néhány nappal ezelőtt Jugoszláviának hívtak. WASHINGTON ÉS BONN Módosított vélemények Washington végső soron nem utasítaná el, hogy elismerjen egy önálló horvát és szlovén államot. Ez tűnt ki Lawrence Eagleburgernek, az amerikai külügyminiszter első helyettesének szombati nyilatkozatából. Eagleburger a CNN tv-nek nyilatkozva utólagosan átértelmezte George Bush elnök és James Baker külügyminiszter kijelentéseit, akik az elmúlt napokban leszögezték: a két szakadár köztársaság ne számítson lépései miatt jutalomra, azaz elismerésre és Washington tiszteletben kívánja tartani az egységes Jugoszlávia határait. A miniszterhelyettes most kijelentette: nem volt arról szó, hogy „soha” ne ismernék el az önállósulást, de azt nem bátorítják, ugyanakkor ellenzik azt is, hogy fegyveres erővel tartsák fenn a jelenlegi államszövetséget. Nyilvánvaló, hogy Jugoszláviában más szervezetre van szükség, amely lehetővé teszi e köztársaságok szuverenitását s azt, hogy a demokratikus, a piacgazdaság felé haladó folyamatok folytatódjanak — mondotta. Hans-Dietrich Genscher külügyminiszter vasárnap Németország támogatásáról biztosította Szlovéniának azt a kérését, hogy az Európai Közösségek megfigyelőket küldjön a köztársaságba. A német külügyminiszter a Deutschlandfunk rádióadón elhangzott interjújában reményét fejezte ki, hogy az EK többi tagországa is támogatni fogja a ljubljanai felkérést. „Semmit sem szabad kihasználatlanul hagyni, ami a görcsök oldásához hozzájárulhat” — jelentette ki Genscher. A német támogatást hivatalosan is közölték az EK elnökségével. Genscher a Deutschlandfunk-interjúban bejelentette, hogy Németország nem vesz részt Belgrád EK-hitellel való támogatásában, s kétoldalú kifizetéseket sem eszközöl. Okként a jugoszláv hadsereg bevetését említette a német külügyminiszter, aki egy korábbi interjúban a kommunista irányítású Szerbiát azzal is vádolta, hogy fellépése a demokratizálás útján előrehaladt, függetlenségüket hangoztató Szlovéniával és Horvátországgal szemben ideológiai jellegű. A HELSINKI FOLYAMAT KONFLIKTUSKEZELÉSE Aggódnak a szomszédok A jugoszláviai helyzet újabb kiéleződése miatt Ausztria vasárnap délelőtt kérte a helsinki folyamat konfliktusmegelőzési eljárásának első ízben való alkalmazását, a 35 ország képviselőinek sürgős összehívását. Mint Alois Mock osztrák külügyminiszter közölte erről tett nyilatkozatában, ezeknek az államoknak tavaly novemberben az osztrák fővárosban elfogadott megállapodása szerint bármely résztvevő ország kezdeményezheti a Bécsben működő közös konfliktusmegelőző központ felügyelő testületének, a 35 tagú konzultatív bizottságának 48 órán belül való összehívását, ha egy másik ország területén váratlan, szokatlan és veszélyesnek ítélt katonai tevékenységet észlel. A jugoszláv katonai műveletek miatt most előterjesztett osztrák igény alapján a bécsi központ bizottságának legkésőbb kedden össze kell ülnie, hogy szorgalmazza a jugoszláviai harcok megszüntetését és a katonaságnak a laktanyákba való visszavonását. Jugoszlávia másik szomszédja, Olaszország is aggódik. Az olasz haderők állandó ellenőrzés alatt tartják az olasz—jugoszláv határvidéket, az ott állomásozó egységeknél készültséget rendeltek el — közölte vasárnap olasz védelmi miniszter. „A helyzet rendkívül súlyos és feszült. Aggodalommal figyeljük az eseményeket, amelyek a szomszédos Szlovéniában és Horvátországban zajlanak. Szükségesnek ítéljük a készültség elrendelését, és ez meg is történt” — jelentette ki a miniszter a rádióban.