Pesti Hírlap, 1991. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-02 / 282. szám

2 NEMZETKÖZI ÉLET Pesta Hírlap II. ÉVFOLYAM 282. SZÁM 1991. DECEMBER 2., HÉTFŐ HÍRKOSÁR Bejrút Egy libanoni iránbarát siíta csoportosulás tegnap bejelen­tette, hogy negyvennyolc órán belül szabadon engedik egyik amerikai túszukat, a 61 éves Joseph Ch­ippiót. A For­radalmi Igazság elnevezésű szervezet közölte, hogy az Egyesült Nemzetek Szerve­zete, Szíria, Libanon, Irán és a túsztartók közötti többol­dalú tárgyalások során vállalt kötelezettségét teljesítve en­gedi el az amerikai férfit. Ch­­­ippión kívül még két ameri­kai túsz van libanoni iránba­rát szervezetek fogságában, Terry Anderson újságíró és Alan Steen egyetemi oktató. Kairó Több mint két órán át tár­gyalt egymással Kairóban tegnap Hoszni Mubarak egyiptomi államfő és Jasszer Arafat, a PFSZ VB. elnöke, aki arab körúton jár, hogy tisztázza az álláspontokat a kétoldalú arab—izraeli tár­gyalások második fordulójá­nak küszöbén. A tárgyalások­nak amerikai bejelentés sze­rint szerdán kellene kezdőd­nie Washingtonban, bár Izra­el tartja magát ahhoz, hogy csak öt nappal később kíván tárgyalóasztalhoz ülni. A pa­lesztin vezető a Mubarakkal folytatott megbeszélése után elutasította, hogy a kétoldalú tárgyalások színhelyét a wa­shingtoni forduló után más­hova tegyék. Bonn A Szovjetunióban valószínű­leg még decemberben újabb puccskísérlet zajlik le — a prognózissal a Berlinben megjelenő Kurier am Sonn­tag állt elő, csatlakozva a né­met, de a szovjet sajtóban is sorozatosan felbukkanó jós­latokhoz. A berlini lap Viktor Ivanyenko volt KGB-tábor­nokra hivatkozik, akit az orosz belbiztonsági ügynök­ség vezetőjeként mutat be. Ivanyenko szerint a nagyüze­mekben már szervezik a sztrájk- és munkásbizottsá­gokat.­­ „A tél beálltáig olyan szervezettségi fokot ér­hetnek el, hogy akár a teljes hatalmat is maguknak köve­telhetik” — vélekedik Iva­nyenko. A Kurier am Sonn­tagban egy forrás a hadsere­gen belüli puccsterveket is megemlíti. Szöul Súlyos összecsapások törtek ki tegnap Szöul több egyetemén a helyszínre vezényelt rendőrök és a tüntető diákok között. A je­lentések szerint a benzines pa­lackokkal és kövekkel felfegy­verzett dél-koreai diákok 300- 400 fős csoportokban támad­tak az egyetemek környékén levő több mint hétezer roham­rendőrre. A tüntetők a dél-ko­reai vezetés lemondását köve­telték, és tiltakoztak az ázsiai ország gazdaságpolitikájára nehezedő amerikai nyomás miatt. A rendőrség csak annyit közölt, hogy 350 diákot őrizet­be vettek. Dél-Oszétia Dél-Oszétia legfelsőbb taná­csa általános mozgósítást rendelt el és törvényt alkotott egy nemzeti gárda létrehozá­sáról. Az intézkedéseket a térségbeli helyzet rendkívüli kiéleződése miatt hozták. Chinvali körül több mint 17 ezer harcost vontak össze és tovább növelik létszámukat, a várost szállítási blokád alá vették. Nincs elég élelem, fogytán a gyógyszer és a tüze­lőanyag. A kenyérgyárban el­fogyott a liszt. A kórházban — gyógyszer és vér híján — felfüggesztették a műtéteket. Csak nagy kihagyásokkal tudnak vizet, villanyáramot és gázt biztosítani a lakóne­gyedeknek. TÁVOLINAK TŰNIK A VÉGSŐ MEGOLDÁS LENGYELORSZÁGBAN Taktikázó politikusok : kormány nincs Több mint egy hónapja rétestésztaként húzódik a len­gyel kormányválság. Jelen pillanatban sem látszik még egyértelműen, ki lehet az új kormányfő. Jacek Kozlows­­ki, a minisztertanácsi sajtóhivatal vezetője lapunknak adott interjújában ennek okait boncolgatta. GORDON ISTVÁN — Néhány nappal ezelőtt le­mondott a Bielecki-kabinet, de tudomásunk szerint to­vábbra is végzi tevékenységét. — Ez természetes, hiszen nem alakulhat ki olyan hely­zet, hogy egy ország kormány nélkül maradjon. Egyébként a parlament nem szavazott a kérdésben, ami azt jelenti, hogy a Szejm csak a hét köze­pén dönt a lemondás elfoga­dásáról, vagy visszautasításá­ról. — A Szejm minden bi­zonnyal elfogadja a kormány lemondását. Mi lesz a követ­kező lépés ? — Az államfő megbíz vala­kit kormányalakítással. Amíg azonban a leendő mi­niszterelnök nem hozza létre kormányát, addig termé­szetesen a jelenlegi kabinet végzi tevékenységét.­­ Az októberi választások után az államfő a Demokrati­kus Unió egyik vezetőjét, Ge­remek professzort kérte fel kormányalakításra. Miért tet­te ezt, hiszen világos volt, hogy a Szolidaritás egykori főideo­lógusának kísérlete eleve ku­darcra ítéltetett? — Ez nem kétséges, bár ennek megvoltak a konkrét okai. Walesa ezzel akarta le­hetővé tenni, hogy a választá­sokon győztes párt is bekerül­jön azok sorába, amelyek vár­hatóan egy egységes kor­mánykoalíciót alkotnak a ké­sőbbiekben. — De ez a mai napig sem sikerült. — Nem, mert az Unió to­vábbra is távol tartja magát az „ötöktől”, amelyek várha­tóan majd a koalíciót alkot­ják. így történhetett az is, hogy képviselői a parlament egyik házába sem kerültek be. — Ez nem túl demokrati­kus eljárás, elvégre mégis­csak ők nyerték a választáso­kat. — Valóban egyesek azt ál­lítják, hogy ez antidemokrati­kus és helytelen, de én nem osztom a véleményüket. Már­­csak azért sem, mert egyrészt a demokrácia semmilyen alapelvét nem sértették meg, másrészt pedig az egymással összefogni képes többség hoz­ta ezt a döntést. — A választáson minimá­lis különbséggel szorult má­sodik helyre a baloldal. Velük senki sem hajlandó együtt­működni. Merr­ fenyeget an­nak a veszélye, hogy az Unió­val közösen lépnek fel? — Nem lehet kizárni en­nek lehetőségét, de arról sem szabad megfeledkezni, hogy az említett pártoknál már megfigyelhetőek a megosz­tottság jelei. Ez azt jelenti, hogy elképzelhető a Demok­ratikus Unió balszárnyának összefonódása a baloldal jobbszárnyával. — Bielecki kormányfő ki­jelentette, hogy nem vállalja tovább a miniszterelnöki posztot, később azonban már úgy nyilatkozott, szívesen a helyén maradna. — Ez a sajtó manipulációi­nak köszönhető, hiszen a kor­mányfő álláspontja egy pilla­natig sem változott. Számára a választások nem bizonyítot­ták, hogy pártja és ő élvezi a társadalom bizalmát. Ha vi­szont a létrejött koalíció és az államfő egyaránt őt akarják a kabinet élén látni, akkor to­vábbra is elvállalja a funkciót. — Ha mégsem Bielecki lesz a miniszterelnök, akkor vajon ki jöhet számításba ? Ki­zárólag az „ötök ’’jelöltje, Jan Olszewski? — Kétségtelen, jelenleg ő tűnik a legesélyesebbnek. Ha a koalíció pártjai tökéletesen szót értenek egymással, ak­kor valószínűleg az államfő sem utasíthatja vissza javas­latukat. — Walesa azonban eddig mereven elzárkózott ettől. » — Igen, az államfő egyér­telműen Bielecki mellett áll ki, továbbra is neki szánja a kormányfői posztot. Őt isme­ri, benne bízik, hiszen ő a köz­gazdász, míg Olszewskitől, aki ügyvéd, igencsak távol áll a gazdaság. — Walesa a választások után saját magát tartotta a legjobb megoldásnak a kor­mány élén. Ez csak taktikai fogás lehetett? — Valószínűleg igen, mi­vel szerintem Walesa soha nem akart kormányfő lenni. Ez túl veszélyes lehetett vol­na. — És mikorra várható, hogy végre lesz új kormány? — Biztosra veszem, hogy eltelik még néhány hét, amíg feláll az új kabinet. Azt azon­ban lehetségesnek tartom, hogy e hét végéig megismer­jük a kormányalakításra fel­kért személyt. — Az alkotmány szerint meddig tarthat a kötélhúzás ? —Amennyiben a választá­soktól számított három hóna­pon belül a parlament nem fo­gadja el az államfő által kor­mányalakítással megbízott személyt, vagy maga nem ál­lít jelöltet, akkor az államel­nöknek joga van feloszlatni a parlamentet, és idő előtti vá­lasztásokat kiírni. — Lehetséges, hogy így ér véget a „történet”? — Szerintem nem, mivel ez a lengyel demokrácia vere­sége lenne. UKRAJNÁBAN KÉT KÉRDÉSBEN IS DÖNTÖTTEK Gorbacsov hiába figyelmeztetett Tegnap Ukrajna lakossága, 37 és fél millió ember két kér­désben is dönthetett: a köz­társaság függetlenségéről rendezett népszavazáson és az egyidejűleg megtartott el­nökválasztáson. A jelentések arról számoltak be, hogy egész Ukrajnában nagyará­nyú volt a részvétel, nemcsak a nyugati és középső területe­ken, hanem az orosz ajkúak lakta keleti tartományokban is. Az előzetes eredményeket csak kedden teszik közzé, de a felmérések szerint a polgárok hetven százaléka az állami­ság visszaállítása mellett sza­vazott. Ami az elnökválasztá­si becsléseket illeti, valószí­nűleg Leonyid Kravcsuk, a parlament jelenlegi elnöke végez az élen, csupán az a kérdés, már most megszer­­zi-e a szavazatok felét, vagy csak a második fordulóban kerekedik felül. Kijevben, Lvovban és Odesszában tegnap délutánig a jogosultak hatvan százalé­ka adta le szavazatát, míg a zömében oroszok lakta doni iparvidék városaiban ez az arány 45 százalék volt. Meg­lepetés nem várható, leg­alábbis ezt tükrözik az első körkérdésre adott válaszok. A szavazatukat már leadott polgárok túlnyomó többsége azt mondta: természetesen a függetlenség mellett volt. Többen felháborodottan be­széltek Mihail Gorbacsov szombati utolsó figyelmezte­téséről: szerintük a szövetsé­gi elnök még mindig azt hiszi, hogy beleszólhat a szuverén Ukrajna életébe. (A szovjet el­nök Bush amerikai elnöknek azt hangsúlyozta, hogy Uk­rajna függetlensége nemcsak az unióra, hanem magára Uk­rajnára is katasztrofális ha­tással lenne.) Kravcsuk még egy szombati tévébeszédében hangoztatta: senki sem hatal­mazta föl Gorbacsovot arra, hogy „az ukrán nép nevében bármiféle nyilatkozatot te­gyen a referendum előtt”. Washington egyébként már a jövő héten különmegbí­­zottat küld Kijevbe, de a füg­getlen Ukrajna teljes diplo­máciai elismerését valószínű­leg egy sor feltételhez köti. A New York Times értesülése szerint az amerikai kormány hétfőn vagy kedden terjedel­mes nyilatkozatot ad ki, amelyben üdvözli a vasárnapi ukrán népszavazásnak az önállóságra minden bizony­nyal igent mondó eredmé­nyét. (MTI) Kravcsuk magabiztosan, győzelmi reményekkel adta le szavazatait FOTÓ: REUTER/MTI AZ OROSZ VÉDELMI MINISZTER A KÖZÖS HADERŐRŐL A puccs előtt és után Párizsban, a Hachette Kiadónál megjelent A puccs előtt és után című könyv a moszkvai államcsínykísérletről. A francia fővárosban tartott könyvbemutatón jelen volt a szerző, Konsztantyin Kobec hadseregtábornok, orosz védelmi miniszter. Vele beszélgetett Viktor Onucsko, a Novosztyi tudósítója. RPH—AN­ EXKLUZÍV — Ön elsősorban azokról a ta­nulságokról ír könyvében, ame­lyet feltétlenül le kell vonnia a hadseregnek az augusztusi ese­ményekből. Melyek ezek a ta­nulságok? — Elsősorban az, hogy a hadsereget ki kell zárni min­dennemű belpolitikai problé­ma rendezéséből. A hadsereg legfontosabb feladata a kollek­tív biztonság megteremtése abban a geopolitikai térségben, amelyben élünk, s amelynek határait politikai szerződések jelölik ki. Törvénybe kell fog­lalni a katonaság státuszát, hogy ne lehessen belerángatni az augusztusihoz hasonló akci­ókba. Tehát, hogy joguk legyen megtagadni az érvényes tör­vényekkel ellentétes parancso­kat.­­ Valószínűleg ön előtt sem titok, hogy mind a nyugati, mind pedig a hazai sajtóban felvetik a puccs megismétlődé­sének lehetőségét. Mi erről a vé­leménye? —Szerintem most minimá­lis a puccs megismétlődésének lehetősége, ugyanakkor nem is zárható ki, legalábbis abban az esetben, ha nem tudjuk kikap­csolni az aktív politikai tevé­kenységből az egykori katonai­politikai struktúrákat, az egy­kori pártapparátust, ha nem akadályozzuk meg őket abban, hogy visszaéljenek az ország súlyos gazdasági helyzetével. Ma a legfontosabb olyan lépé­seket tenni, amelyek eredmé­nyeképpen jóllakathatjuk és megnyugtathatjuk a népet, hogy megértessük vele: Orosz­országban elég szilárd a hata­lom és bízhatnak a holnapban. Jelcin óriási felelősséget vállalt a gazdasági és a politikai re­form határozott véghezvite­lével. — Olvasta ön Jazov mar­sallnak a Der Spiegelben is megjelentetett vallomását? — Igen, és az az érzésem, hogy már bánja, amit tett. Egyébként vallomása elolvasá­sa után megerősödött bennem a meggyőződés, hogy erősíteni kell a hadsereg civil felügyele­tét. — Az oroszországi népkép­viselők ötödik kongresszusán Jelcin síkra szállt a szuverén államok egységes parancsnok­sága alá rendelt egységes fegy­veres erői mellett, de ugyanak­kor szükségesnek tartja az orosz gárda megszervezését is. Ebben az esetben mi lenne a gárda feladata? — Az orosz gárda közvetle­nül az elnök parancsnoksága alá tartozna. A kislétszámú csapat nem vállalná magára a fegyveres erők feladatait, ha­nem elsősorban belbiztonsági ügyekkel foglalkozna. A főpa­rancsnokság megszervezésé­vel Ruckoj alelnököt bízták meg. A gárda kapcsolatban áll majd az orosz honvédelmi mi­nisztériummal is.­­A Nyugatot változatlanul az nyugtalanítja a legjobban, ki felügyeli ezentúl a szovjet atom­fegyvereket. Mi erre vonatkozó­an az orosz kormány álláspont­ja? — Mi már az első kong­resszuson eldöntöttük, hogy minden védelemmel kapcsola­tos kérdést a központ hatáskö­rébe utalunk. November 4-én tárgyalta ezt a témát az Állam­tanács és úgy döntött, hogy egységes stratégiai haderőt szerveznek. Ezzel nemcsak Oroszország, hanem a többi köztársaság is egyetértett. A nukleáris fegyverek ellenőrzé­sével és azok irányítási rend­szerével kapcsolatos minden kérdésért a hadsereg főpa­rancsnoka, az ország elnöke, Mihail Gorbacsov felel. ÉVFORDULÓ BUKARESTBEN ÉS GYULAFEHÉRVÁRON Pártpolitika-mentes ünnep Romániában tegnap a pártpoli­tikai megnyilvánulások kikap­csolásával ünnepelték meg az Erdély és Románia egyesülését kimondó gyulafehérvári gyűlés évfordulóját, a tavaly az ország nemzeti ünnepévé nyivánított december elsejét. A pártveze­tők ezúttal nem kaptak szót és az ünnepséget két helyszínen, Gyulafehérváron és Bukarest­ben tartották. A fővárosban megkoszorúzták az Ismeretlen Katona Sírját, ahol koszorút helyezett el az RMDSZ Domo­kos Géza vezette küldöttsége is. Gyulafehérváron a kor­mányt Theodor Stolojan mi­niszterelnök képviselte. A párt­vezetők közül Petre Roman, a Nemzeti Megmentési Front nemzeti vezetője volt jelen. Stolojan beszédében hangoz­tatta, hogy 73 évvel ezelőtt a románok „Gyulafehérváron legdrágább álmuk, Nagyro­­mánia beteljesülésének le­hettek tanúi”. December el­sejét a modern román állam születéseként méltatva kije­lentette, hogy ma is elevenen él a nemzeti kisebbségek jo­gainak megőrzését kinyilvá­nító gyulafehérvári nyilatko­zat. Emlékeztetett arra, hogy december elsejét egy másik fontos történelmi esemény, a kommunista diktatúrának végetvető 1989. december 22- i forradalomnak köszönhető­en ünnepelhetik meg méltó módon. (MTI) Petre Roman magyarázkodik BOTOS LÁSZLÓ, CSÍKSZEREDA Bukaresti sajtóértekezletén Petre Roman ex-miniszterel­­nök, a Nemzeti Megmentési Front vezetője úgy nyilatko­zott, hogy az RMDSZ azért nem szavazta meg az alkotmányt, mert nem ismeri el, hogy Ro­mánia egységes nemzeti állam. A helyhatósági választások el­halasztásáról úgy vélekedett, hogy ez a pártok többségének félelméből ered. — Mi, a Nem­zeti Megmentési Front nem tartunk semmitől — tette hoz­zá magabiztosan Petre Roman. Arra a kérdésre, hogy miért bukott meg a Román-kormány, az ex-miniszterelnök több okot is felsorolt. „Nem használtuk ki elég hatékonyan a média lehe­tőségeit, nem magyaráztuk meg mindenkinek, hogy mi is a lényege reformelképzelé­sünknek. Ez szülte a türel­metlenséget, a bizalmatlan­ságot. Ezen kívül számos kor­mányhatározatot nem jól, vagy egyáltalán nem alkal­maztunk a gyakorlatban. Amikor az Európa Tanács kü­lön meghívottjaként szerzett tapasztalataimmal gyorsíta­ni akartam a reformokat, so­kan diktátornak neveztek” — mondta Petre Roman. A volt miniszterelnök ön­bizalma mindenesetre máris korábbi önmagára emlékez­teti: a jelek szerint töretlenül bízik abban, hogy nemsokára ismét ő veszi majd kézbe a kormánypálcát.

Next