Pesti Hírlap, 1992. november (1. évfolyam, 222-246. szám)
1992-11-02 / 222. szám
1. (151.) ÉVFOLYAM 222. SZÁM 1992. NOVEMBER 2., HÉTFŐ Pesti Hírlap HALOTTAK NAPJA A VAJDASÁGBAN Megtagadni a behívóparancsot! A halottak napja alkalmából a Vajdaságban számos városban megemlékeztek az ártatlan áldozatokról, a jugoszláviai háború, a világháború és az 1848—49- es szabadságharc halottairól. Újvidéken most első ízben tartottak közös magyar—osztrák koszorúzást a Futaki úti hősi temetőben. MUNKATÁRSUNKTÓL Simics Sándor, a belgrádi magyar nagykövetség ügyvivője és Máthé Szabolcs ezredes, katonai attasé, valamint Markus Wuketich osztrák ügyvivő és Josef Klamminger dandártábornok, katonai attasé helyezett el koszorút a katonasíroknál és a világháborús emlékmű maradványánál, valamint az 1944-es megtorlás áldozatainak emlékére idén ismét felállított fakeresztnél. Ezután felkeresték a temerini temetőt. Itt temették el Barát Róbertet, a délszláv háború egyik magyar áldozatát, és itt nyugszik az 1944- es, magyarellenes bosszúhadjárat csaknem 700 áldozata is. A holttesteket részint tömegsírokba, részint más helyeken hantolták el. Simics Sándor ügyvivő és Máthé Szabolcs ezredes délután Zentán részt vett a nagytemetőben megtartott halottak napi istentiszteleten, és megkoszorúzta az 1849-es zentai áldozatok emlékére emelt márványobeliszket. Az itt tartott ünnepségen Szloboda János, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége körzeti elnökségének tagja az újabb sorozásokról is beszélt, és arra szólított fel, hogy a behívottak tagadják meg a szolgálatot az értelmetlen és gyilkos háborúban. A temerini temető FOTÓ: DOSMÁN LÁSZLÓ Koszorú a katonáknak MTI • A Budapest védelmében elesett hős magyar katonák nyughelyénél, az Újköztemetőben katonai tiszteletadással koszorúzási ünnepséget tartottak vasárnap. A főváros legnagyobb katonai kegyeleti emlékhelyén két hete helyezték el százhatvan magyar katona földi maradványait. A Budapesti Helyőrség koszorúját Kelemen István vezérőrnagy, parancsnok helyezte el a síremléknél. * * * A második világháború áldozataira emlékeztek tegnap a Komárom-Esztergom megyei Tokod községben. Az ünnepi nagymisét Paskai László bíboros, prímás, esztergomi érsek celebrálta. A szentmise után a templom szomszédságában emléktáblát avattak a háború tokodi katonai és polgári áldozatainak tiszteletére, ahol Surján László népjóléti miniszter ünnepi beszédében rámutatott: bonyolult korunkban emlékműveket bontunk és emlékműveket állítunk. A fájdalom emlékművei közel hozzák egymáshoz a népeket, a nemzet halottaira való emlékezés tiszta indulatokat vált ki. Ki kell mondanunk — hangsúlyozta —, hogy egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalóak. * * * Budafokon katonai tiszteletadással egybekötött halottak napi emlékünnepséget rendeztek a helyi városvédők a II. világháborúban elhunyt magyar katonák tiszteletére. Erdős László ezredes, a Honvédelmi Minisztérium képviseletében tartott beszédet, melyben megemlékezett a hősökről. PONGRÁTZ GERGELY NYÍLT LEVELE Demszky Gábor főpolgármesternek Főpolgármester Úr! Elfogadom az 1992. október 30-i, pénteki kihívását. Csupán azt szeretném Önnek tudomására hozni, hogy én nem jogokra hivatkozom, hanem kötelezettségekre. 1956. október 30-án, pontosan 36 évvel az Ön kihívása előtt, engem választottak meg a Corvin köz főparancsnokának. Ez a választás az életem végéig kötelez, mert a fele azoknak a bajtársaimnak, akik megválasztottak, az életét adta azokért az eszmékért, amelyeket még győzelemre kell vinni. 1956-ban is voltak olyanok, akik ellenünk harcoltak, s úgy látom, ma is vannak. Más fegyverekkel ugyan, de ígérem, hogy folytatjuk a harcot a „végső győzelemig"! Tudom, hogy ezt is a történelem biztosítja számunkra. Felhívom a figyelmét, Főpolgármester Úr arra a tényre, hogy mi 1956-ban egy megszálló szovjet hadsereggel vettük fel a harcot és azok kiszolgálóival. A szovjet hadsereg — mint olyan — már megszűnt létezni, tehát érthetően irritál minket Budapest egyik legszebb terén az akkori ellenségnek felállított emlékmű. Előző nyílt levelem egy nemes gesztus volt, egy kompromisszum, békés megoldásra, amit Ön cinikusan elutasított. Ezért a felelősség Önt terheli. Azt a harcot, ami még hátra van, már csak a kiszolgálókkal kell megvívnunk. Arra azonban legyenek felkészülve, hogy mint 1956-ban, most is a nemzetnek legalább 90 százaléka velünk van. Ebben és sok más kérdésben, egységesek vagyunk. Nem engedjük, hogy most a liberális kozmopoliták és a reformkommunisták lopják el tőlünk a forradalmat. A Szabadság téri szovjet emlékmű helyére vissza kell állítani az eredetileg ott álló ereklyés országzászlót. Ez nemzeti követelés. Emlékművet pedig a szövetséges hatalmaknak emeljenek az arra kijelölt, megfelelő helyen. (Amerikai, angol, francia, szovjet katonáknak.) Küldetés a Panoráma ellen? A Népszabadság október 30-ai, pénteki számában Küldetés címmel Hovanyecz László jegyzetét közölte, amely a Panoráma szerkesztőségének nyílt levelével foglalkozott. A Panoráma válaszcikkét a lap felelős szerkesztője szóbeli ígéretétől eltérően nem közölte, sőt faxon kért megerősítést arra vonatkozóan, hogy az írás valóban a szerkesztőség véleménye-e. A Panoráma szerkesztősége minden munkatárs aláírásával támogatva erősítette meg álláspontját. A Népszabadság felelős szerkesztője ezután szóban ígéretet adott a közlésre, de a válaszcikk nem jelent meg. A Panoráma válaszát ezért mi közöljük: „Olvassuk a szocialista napilap jegyzetírójának farka piszkáját, pontosabban: tudható szándékú és kiszámítható célú, ám minden alapot nélkülöző támadását. Bizony, erről már hírhedtté vált a lap, mármint tudniillik arról, hogy 1956 novembere óta folyvást a szereptévesztés tipikus hibájába esik. A korrekt, tisztességes tájékoztatás helyett megpróbál inszinuálni, hírbe keverni, lejáratni, gyűlöletet kelteni. Lám, most oktondian belekapaszkodott egy összetartó szerkesztőségi kollektíva, a Panoráma szerkesztősége levelének egyik szavába (Tudnivaló, hogy a szerkesztőség e levélben egyöntetűen kérte a demokratikus játékszabályokra többnyire fittyet hányó Hankiss doktort — egyébként törvényellenes — döntése fölülvizsgálatára) Küldetés...? — horkan föl H. L., aki szerint a magyar politikai nyelvben e szónak „mágikus" jelentése volna. Megértjük idegenkedését e szótól s attól, amit e kifejezés tartalma jelentett évtizedeken keresztül a Népszabadság számára. Hogyisne, hiszen ez az internacionalista napnap 1956 októberének végén született, november 4-én már teljesen új „küldetést” vállalt, és azóta is számos misszióváltáson esett át. (Csupán utalni kívánunk arra a már untig ismert, ám úgy látszik változatlanul fölelevenítendő tényre, hogy azok, akik ma is a lap vezető munaktársai, Kádár és Grósz idején ugyanebben a kioktató hangnemben vádolták a Panorámát erdélyi vagy szlovákiai riportjaiért, a Duccekkel vagy a Havellel készült interjúért...) Mosolyogva olvassuk, hogy H. L. oly magabiztosan tudja, hogy a külpolitikai szerkesztőség mit hisz, vagy szeretne hinni. Abban persze egyetérthetünk vele, hogy az egyetemes magyarság érdekeinek szolgálata valóban nem csupán a Panoráma feladata. Mi mindig is ezt és így gondoltuk és mondtuk — ellentétben H. L. mostani sugalmazásával. Sőt! Még e „szolgálat” mibenlétét is értelmezhetjük különbözőképpen, de az bizonyos: a támadó írások vagy a raffináltnak tűnő, de bátor kis jegyzetecskék — melyekben a Népszabadság jeleskedik —, semmiképpen sem ezeket az érdekeket szolgálják. Habár lehet, hogy a Népszabadságnak most éppen ez a küldetése. A Panoráma szerkesztősége” FIDESZ-VÉLEMÉNY A VIZSGÁLÓBIZOTTSÁGRÓL Az elnök nem egyenlő a demokráciával Az Országgyűlés mai ülésén a szabaddemokraták és a szocialisták képviselői indítványt nyújtanak be parlamenti vizsgálóbizottság felállítására az október 23-i nemzeti ünnep megzavarása miatt. Orbán Viktort, a fiataldemokraták frakcióvezetőjét kérdeztük arról, támogatják-e képviselőtársaik javaslatát. B. I. — Támogatjuk az ellenzéki pártok kérését, bár nem bízunk abban, hogy ez bármiféle eredményre vezethet. — Ha megalakul a bizottság, véleménye szerint vizsgálni kellene azt is, hogy az Országgyűlés elnökével és a miniszterelnökkel szemben korábban ugyancsak kifejezték egyesek nemtetszésüket ? — Ennek a bizottságnak nem azt kellene vizsgálnia, hogy kik és miért fütyültek, hanem csupán azt, hogy a rendőrségnek volt-e valami köze az incidenshez. Ha felmerül az a gyanú, hogy Antall József és Szabad György kifütyülését a rendőrség szervezte meg, akkor azt is meg kell vizsgálni. A szabaddemokratákkal közösen tartott parlamenti sajtótájékoztatón azt mondta, hogy az Operaházban történtek — miszerint a közönség felállva tapsolta a miniszterelnököt — rossz emlékeket idéztek Önben. Mik ezek a rossz emlékei ? — Én akkor azt mondtam, hogy nem mindig szeretünk járni ezekre az ünnepségekre, mert vannak olyan események, amelyek a Fidesz mentalitásától idegenek, s ezek közé tartozik az, ha felállva tapsolnak egy pártvezért. Személyes emlékeim nincsenek, de ha megkérdezi valaki a szüleit és a nagyszüleit, számos hasonló példát sorolhatnak a történelemből. Nem gondolom azt, hogy ez egyfajta rákosista személyi kultuszhoz vezetne. Antall József messze áll ettől, és nem is hiszem, hogy szüksége lenne ilyesmire, de olyan kritikátlanságnak voltunk szemtanúi, ami a fiataldemokratáktól idegen. — Nem volt hasonló rossz érzése, amikor egyes napilapok politikai hirdetéseiben feltűnt az a jelszó: elnök egyenlő demokrácia ? — Hasonlót nem éreztem, de nem is értettem vele egyet. Véleményem szerint aki azt állítja, hogy az elnök egyenlő a demokráciával, nem tudja, mit beszél. Magyarországon az alkotmányosságnak ma számos biztosítéka van, egyike a köztársaság elnöke, de messze nem a legfontosabb. MECIAR AUSZTRIAI LÁTOGATÁSA UTÁN Elégedett osztrákok A hivatalos Ausztria lesöpörte a tárgyalóasztalról a bősi erőmű ügyét, nem törődött saját környezetvédőinek, az érintett terület lakóinak aggodalmaival. Amikor Vladimír Meciar szlovák kormányfő háromnapos ausztriai látogatását lezáró kismartoni sajtóértekezletén leszögezte, hogy ez a probléma csakis a magyarokra és a szlovákokra tartozik, harmadik országban nem kíván róla tárgyalni, végül is Ausztria hallgatólagos támogatásáról tudósított. MTI—PANORÁMA Még Burgenlandban sem tették fel neki azt a kínos kérdést, hogyan befolyásolja az erőmű a talajvizeket, senki nem firtatta, mi a helyzet azzal a néhány nappal ezelőtti jelzéssel, miszerint súlyos ártalmakat szenvedhet a Burgenlandnak oly fontos Fertőtó. S bár a Meciar elutazása utáni napon a tegnapi bécsi Kurier ismét a bősi erőmű munkálatainak helyszínéről közöl vészhelyzetjelentést, az osztrák kormány — Vranitzky kancellár és Mock külügyminiszter —, Bécs polgármestere, Alsó-Ausztria és Burgenland tartományi vezetői nem okoztak egyetlen kínos percet sem vendégüknek. Ugyanezt a szívességet Meciar nem tette meg nekik: a házigazdák — előbb Helmut Zilk polgármester, azután Karl Stix Burgenland tartományi vezetője — láthatóan feszengtek, amikor a sajtóértekezleteken Meciar szabatosan és folyamatosan szidalmazta Magyarországot. A bécsi sajtóértekezleten még csak nem is az újságírók nyomására: már bevezető nyilatkozatában elmondta a magyarellenes vádakat, melyeket azután a fülüknek hinni nem akaró újságírók egyik-másik kérdésére még részletesebben kifejtett: Meciar nem jött üres kézzel Ausztriába. Nem kevesebbet ajánlott fel, mint Bohunice, az osztrákok számára folyamatos veszélyt jelentő atomerőmű leállítását — abban az esetben persze, ha Bős pótolja az ott kieső áramtermelést. Meciar pontosan tudja, hogy ez az ajánlat jutalmat érdemel, s nemcsak azt, hogy egyetlen erőtlen kis megjegyzésnél nagyobb szemrehányás nem hangzott el Bős ügyében (Mock külügyminiszter jelezte, hogy „aggodalommal figyeli a Bős körüli fejleményeket”). Ausztria ennél többet ad: a gazdasági együttműködés, amelynek ígéretével Meciar hazatért, egészen nagyszabású, s a regionális kooperáció olyan válfaja, amely a legkorszerűbbnek mondható a határok nélküli Európában. Az osztrák házigazdák láthatóan elégedettek voltak a jószomszédság ilyen méretű kibontakozásával. A nem hivatalos Ausztria azonban továbbra is aggódik: a bécsi Kurier tegnapi számában technikai problémákról, a katasztrófa veszélyéről cikkezik. * * * Meggyőződésem, hogy a Gabcikovóval kapcsolatos magyar külpolitikai kezdeményezések kudarccal végződnek — nyilatkozta Vladimír Meciar szlovák miniszterelnök a szlovák rádiónak, miután hazatért háromnapos ausztriai látogatásáról. Közölte, hogy Ausztria ismeri a vízierőmű körül kialakult helyzetet. Kifejtette a szlovák rádióban azt is: ha a magyar kormány továbbra is bírája az ő nyilatkozatait, miszerint nacionalista, militáns és antiszemita megnyilvánulások tapasztalhatók egyes magyar kormánypártokban, akkor ez azt jelenti, hogy védelmébe veszi ezeket a megnyilvánulásokat. Ha viszont a magyar kormány elfogadja Meciar nyilatkozatait, akkor a szlovák kormányfő szerint azt otthon nem fogják jó szemmel nézni. A dunacsúnyi projekt folytatás az 1. oldalról Bejutni a munkaterületre persze ezen a szombaton se tudtak, akárcsak néhány nappal korábban az előző magyar, osztrák és szlovák tüntetők. Nem a kutyák, nem a némán figyelő rendőrök miatt, hanem mert az építkezés egyik vezetője nemet mondott a bebocsáttatási kérelemre. Pedig a mostani magyar tüntetési ceremóniát vezénylő Lipták András, Lipták Béla öccse a demokratizmus szabályait kínosan betartva, két ízben is kérte az építkezés egyik vezetőjét, engedjék be őket. Mint mondta, szándékaik abszolút békések, mindössze írásos jegyzéküket kívánják átadni az építkezés jelen nem lévő vezetőjének. A szelíd, de határozott menet száz méterrel arréb is hiába próbálkozott a legális bejutással, így mindössze azzal kellett beérnie, hogy az építkezésen kívül meghallgatta Lipták András beszédét, aki a legnagyobb példányszámú amerikai újságban, a New York Timesban három nappal ezelőtt megjelent Lipták Béla-cikket ismertette. Igazi amerikai stílusra vallott, hogy az idézett cikk szerint Lipták Béla miként kíván nyomást gyakorolni a Meciar-kormányra. Ha nem állítja le Meciar a Duna elterelését — hangzott az idézet —, követelni fogjuk a szlovák kölcsönök megtagadását. Nemzetközi bojkottot hirdetünk az osztrák pénzemberrel, Androschsal kapcsolatban álló minden cég ellen. De ha Meciar beleegyezik, hogy itt természetvédelmi park létesüljön, akkor kérjük a Világbankot, hogy a helyreállítás költségeit rögtön szavazza meg. A tüntetők ezután Dunakilitibe zarándokoltak, hogy saját szemükkel győződjenek meg a számtalan kiszikkadt, víztelen mellékág állapotáról. A Lipták-kör most először fogott össze a magyar környezetvédő csoportokkal, amelyek még a buszok fuvardíját se tudták kifizetni. A hazaiak nemcsak a fizetést, hanem a vezető szerepet is átengedték a Lipták-körnek, amely a tüntetést már nem holmi tüntetésként, hanem a Nemzetek Házában székelő Intenzív B nevű magyar— amerikai csoport projectje gyanánt szervezte meg. Ez a dunacsúnyi szombat négyszáz magyar kisember szombatja volt, akik most a hamisítatlan amerikai—magyar projectből is ízelítőt kaphattak KÖZÉLET 3