Pesti Hírlap, 1993. április (2. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-01 / 76. szám

2. (152.) ÉVFOLYAM 76. SZÁM 1993. ÁPRILIS 1., CSÜTÖRTÖK Pesti­ Hírlap HATÁROZOTT AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG A vagyonnyilatkozat alkotmányellenes folytatás az 1. oldalról A testületnek mindenekelőtt azt kellett megállapítania, va­jon a vagyonnyilatkozat-tétel kötelezettsége alkotmányos alapjogot sért-e. E kérdésre igennel válaszolt, hiszen a polgárok vagyoni helyzete személyes adatnak tekinthe­tő, magántitkot képez. Ezt megerősíti a személyes ada­tok védelméről és a közér­dekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény is. Mint azt ko­rábbi határozatában az Alkot­mánybíróság már kifejtette, kivételesen törvény elrendel­heti a magántitok és a szemé­lyes adat kötelező kiszolgálta­tását, de csak akkor, ha az más, alkotmányban foglalt cél érdekében elkerülhetetlen. A pénzügyminiszter az eljárás során kifejtette, hogy a va­­gyonnyilatkozat-tételi kötele­zettség célja az általános köz­teherviselés biztosítása. Ez mindenképpen beavatkozást kíván a magánszférába, a jö­vedelmek állami ellenőrizhe­tősége és adóztathatósága te­hát alkotmányos. Miután azonban a törvény szerint az adóhatóság elvileg bárkit kötelezhet vagyonnyi­latkozat adására, függetlenül attól, hogy az adóellenőrzés során észlelt-e hibát vagy hiá­nyosságot, a törvény nincs te­kintettel a jövedelemadót pontosan és időben fizető ál­lampolgárra, alapjogait így indokolatlanul is korlátozhat­ja. A vagyonnyilatkozat-tétel nem alkalmas arra, hogy fel­fedje az eltitkolt jövedelme­ket, részben mert ugyancsak bevalláson alapul, részben pe­dig mert csak közvetve bizo­nyít jövedelemszerzést. A tes­tület rámutatott arra is, hogy a fejlett adókultúrájú orszá­gokban a vagyonbevallás a va­gyonadó megállapítására szolgál. Az adóhatóság csak akkor élhet további admi­nisztratív eszközökkel, ha ala­pos a gyanú, hogy az adózó el­titkolta jövedelmét. A törvény számos rendel­kezése egymásnak vagy más törvényi szabályozásnak el­lentmond és így sérti a jogbiz­tonságot. Nem érthető példá­ul, hogy az adóalanyt a tör­vény alapján terhelte volna vagyonnyilatkozati kötelezett­ség, vagy azt az adóhatóság ír­ta volna elő számára. Ellent­mondott a törvény a család­jognak is, amikor a házastár­sak bevallását életközösség­hez és nem vagyonközösség­hez kötötte, noha lehetőség van arra, hogy a házastársak szerződéssel kizárják a va­gyonközösséget. Ugyancsak jogbizonytalanságot eredmé­nyezett volna a törvényben szereplő kivételek széles köre. Ezen meggondolások alap­ján az Alkotmánybíróság teljes egészében alkotmányellenes­nek ítélte és megsemmisítette a vagyonnyilatkozatra vonatko­zó törvényi rendelkezéseket. Közös küldetésre ítélve folytatás az 1. oldalról A munkavállalás lehetőségei­nek áttekintése az illetékes minisztériumok feladata, s hí­rek szerint már folynak ez ügyben a tárgyalások. A gazdasági együttműkö­déssel kapcsolatban mindkét fél problémamentesnek ítélte a helyzetet, s pozitívan értékelte az osztrák—magyar vállalatok kapcsolatainak bővülését. Ezzel összefüggésben elhangzott, hogy pillanatnyilag 3000 ma­gyar—osztrák vegyes vállalat működik, mintegy 500 millió dolláros alaptőkével. Az oszt­rák köztársasági elnök elmond­ta: nagy figyelmet szentel en­nek a kérdésnek, és ösztönzi a vállalatokat a közvetlen kap­csolatok létesítésére. Magyar­­ország exportjában és im­portjában Ausztria harmadik helyen szerepel, s az is na­gyon lényeges, hogy az oszt­rákok részt vesznek a magyar privatizációban. A kulturális és oktatási kapcsolatok terén is folyamatos az együttműkö­dés, az elmúlt napokban szü­letett megállapodás egy 1995- ig tartó munkatervben. Thomas Klestil Antall József miniszterelnökkel folytatott megbeszélésről Herman János külügyi szóvivő adott tájékoz­­tatást. Elmondta, hogy a vi­lágpolitika és a régió kérdése­inek megítélésében a két or­szág nagyon közeli álláspon­tot képvisel, s ez igen fontos Magyarország számára. A vasfüggöny lehullásával mindkét ország pozíciója, le­hetőségei javultak. Ettől fog­va Magyarországnak és Ausztriának közös küldetése van, mely küldetésnek megfe­lelően — a magyar miniszter­­elnök megfogalmazása sze­rint — együttesen kell erősí­tenünk a stabilitást, az együtt­működést kettőnk és a régió között, és ezzel közösen elő tudjuk segíteni a régió köze­ledését Európa felé. JESZENSZKY GÉZA AMERIKÁBAN Washington és Bős folytatás az 1. oldalról Albert Gore amerikai alelnök felvetette többek között a vaj­dasági magyarok kérdését, érdeklődve arról, mennyire érinti, nyugtalanítja az állam­polgárokat, a kormányt a dél­szláv válság. Jeszenszky átadta Gore-nak Antall József minisz­terelnök Bill Clinton elnöknek küldött levelét, amelyben hi­vatalosan meghívja az Egye­sült Államokat a Világkiállítá­son való részvételre. Gore ér­deklődésre méltatta az Expót, mondván, hogy nemcsak ma­gyar ügyről van szó, hiszen az egész térség lehetőséget kap a világ előtti bemutatkozásra. Hasonlóan támogatta az Ex­po megrendezését Tom Lantos képviselő is. A moszkvai helyzet meg­ítélésében teljes az egyetértés Washington és Budapest kö­zött. Jeszenszky kifejtette, hogy az átmenet magyar ta­pasztalatai érvényesek Orosz­országra, a FÁK többi tagjára is, és újólag felhívta a figyel­met arra, hogy Magyaror­szág, valamint a visegrádi ál­lamok árui, szolgáltatásai, ta­pasztalatai milyen szerepet játszhatnának a szovjet utód­államoknak nyújtott nyugati támogatásban. Sajnálatos, hogy e kérdésről tavaly ren­dezett tanácskozások nem fe­leltek meg a várakozásoknak. Jeszenszky hangsúlyozta, hogy a magyar kormány a kérdést szélesebb összefüg­gésben szemléli, mert célja, hogy Kelet-Közép-E­urópa valamennyi kisebbségének problémáit rendezzék. Tegnap szóba került An­tall József miniszterelnök ter­vezett washingtoni látogatása is, amelyet az új amerikai kor­mány hivatalba lépése indo­kolt és amelyet amerikai rész­ről is kívánatosnak tartanak. A látogatásra az év folyamán kerül sor. ÜLÉSEZTEK A PARLAMENTI BIZOTTSÁGOK Még mindig a Landeszmann-nyilatkozatról ___________Rt.___________ Kilenc kormánypárti képvise­lő lemondásra szólította fel Mészáros Istvánt, az emberi jo­gi bizottság SZDSZ-es alelnö­­két, mert véleményük szerint a testület múlt heti ülésén — az MDF-frakció Zandeszmann György főrabbinak a Heti Ma­gyarország című lapban meg­jelent nyilatkozatáról szóló határozattervezet vitájakor — Mészáros István a következő­ket mondotta: „Önök azért fogalmazták meg ezt a nyilat­kozatot, azért szorgalmazzák ennek a megnyilatkozásnak az elítélését és azért hunynak szemet más megnyilatkozások elítélése fölött, mert Landesz­­mann főrabbi egy zsidó”. A képviselők szerint ez a mon­dat antiszemitának minősíti a testület tagjainak jó részét. Miatta megrendült bizalmuk az alelnök személye és tevé­kenysége iránt, tisztségében való megmaradását ezért nem tartják kívánatosnak. Mészáros István a képviselők indítványát áprilisi tréfának nevezte, hiszen ő, mint mon­dotta, egyik képviselőt sem te­kinti antiszemitának. Szerinte a lemondásra való felszólítás nem állja meg a helyét, mert a bizottsági elnökök és alelnökök személyéről nem a képviselők, hanem a parlamenti pártok megegyezés alapján döntöttek. Nem jutott előre az Or­szággyűlés kulturális albizott­sága a Művészeti és Szabad­művelődési Alapítvány körüli anomáliák kivizsgálásában. A kormánypártok és az ellenzék mindvégig az eltérő álláspon­tot hangoztatta a szerdai ülé­sen, és annyiban maradtak, hogy a kormányhoz és a Mű­velődési Minisztériumhoz in­tézett többféle állásfoglalás­tervezetről a kulturális bizott­ság csütörtöki ülésén dönt. Mint ismeretes, a kormány az államháztartási törvény felha­talmazása alapján járult hoz­zá, hogy a kultuszminisztéri­um létrehozza a Művészeti és Szabadművelődési Alapít­ványt, amely 533 millió forin­tos pénzvagyonnal, a Vörös­marty téri irodaház tulajdon­jogával, valamint a Pesti Viga­dó használati jogával rendel­kezik. Az alapítványban össz­pontosított költségvetési for­rások, vagyontárgyak és va­gyoni értékű jogok összevo­násának célszerűsége meg­kérdőjelezhető. A VDSZSZ TILTAKOZIK A GYANÚSÍTÁSOK MIATT Túlpolitizált érdekvédelem folytatás az 1. oldalról A szolidaritásáról adta tanúbi­zonyságát az ÉT munkaválla­lói oldalán lévő hat szakszer­vezet, miután az érdekvéde­lemhez hozzátartozik, hogy a szervezetek szolidárisak egy­mással. Ezért kerülhetett sor a bányászok azon kijelentésé­re, hogy a kétórás figyelmez­tető munkabeszüntetéskor a szolidaritásnak valamilyen konkrét formájával támogat­ják a sztrájkot. Ennek az az oka, hogy március 31-ével tízezer bányász kerül át a vil­lamosiparághoz. Tehát őket is érinti a tarifakedvezmény kérdése. Nem kezelhető tény­ként az a bejelentés sem, hogy a dokumentumban említett cégektől megvonnák a jutta­tásokat. A sztrájkot törvényes keretek között kívánják le­folytatni, azonban egy orszá­gos sztrájkhullám kialakulá­sáért nem felelősek, miután egy ilyen megmozdulásnak sem a szervezésében, sem a kezdeményezésében a VDSZSZ nem vett részt. A szövetség vezetői szintén hazugságnak tartják, hogy a bányász­lobby irányítaná a vil­lamosipariak akcióját. A visszarendeződést cáfolandó elmondták: ellene szól, hogy az iparágban nincs MSZOSZ- szervezet. A VDSZSZ vezetői leszögezték: nem akarják a tö­megeket uszítani, hanem megpróbálják a feszült han­gulatot, a kialakult folyamatot kezelni. A dokumentumban közötiekkel ellentétben a ve­zetők lépését is helyesnek tartják, hiszen ők nem a szak­­szervezet mellé, hanem egy ügy mögé álltak. Az írás meg­jelenésének formája, a szigo­rúan titkos embléma szá­mukra azt sugallta, hogy a magyar államigazgatásban forgalmazott és titkosnak nyilvánított okirat. Felvetet­ték: ha ez valóban egy titkos okirat, akkor aki ezt kiadta, annak személyi felelőssége van, és a sajtó részére nem adhatja ki, hacsak valakik erre a felhatalmazást meg nem adták. A dokumentum tartalmá­val egyértelműen hátrányos helyzetbe állítja be a VDSZSZ- t és annak akcióját, amit határozottan visszautasí­tanak. A szövetség vezetői ki­fejtették: szervezett keretek között kívánják a sztrájkot le­folytatni. Nem akarnak anar­chiát sem politikai rend­szerváltást, hanem az alkal­mazotti tarifakedvezmény megvédését. Gál Rezső elnök további pontosításként leszö­gezte: a tegnapi nyilatkozatá­ban megjelentekkel ellentét­ben Szabó Iván azt mondta, hogy nem az erőmű—bánya integrációjával foglalkoznak, hanem van egy átfogó kon­cepciójuk, ami a termé­szetbeni juttatásokra is vonat­kozik. Az alkalmazotti tarifa nincs összefüggésben a bá­nya—erőmű integrációval. Békéltető Autonómok B.K. Az Autonóm Szakszervezetek koordinációs tanácsa szolidá­ris a villamosenergia-ipari dolgozók fellépésével. Főcze Lajos, a szervezet ügyvivő-ko­ordinátora lapunknak el­mondta: a megoldáshoz elen­gedhetetlenül szükséges a kormányzati szervek komp­romisszuma. A helyzet min­denkitől rendkívül felelősség­­teljes állásfoglalást és cselekvést igényel. Óva intenek mindekit, hogy a valós érdekvédelmi el­lentéteket más célok érdeké­ben használják fel. Az autonóm szakszervezetek tanácsa kész a felek közötti közvetítésre, a kölcsönösen elfogadható megoldás érdekében. A tárgyalás esélyei A Munkástanácsok Országos Szövetsége a villamosipari dolgozók alkalmazotti kedvez­ményének megvonásával kapcsolatos kor­mányzati álláspont felülvizsgálatára levélben fordul Antall József miniszterelnökhöz, mi­után az ágazatban a Munkástanácsoknak is vannak tagszervezeteik. Dr. Antall József miniszterelnök úr részére Tisztelt Miniszterelnök Úr! Szeretnénk felhívni a figyelmét az ener­giaiparban dúló ártarifa-harcra, amely a la­kossági, ipari és iparági ártarifákra vonatko­zik. Ennek érdekében az iparág szakszerveze­tei tárgyalási készségüket kifejtették és azt el­juttatták a szaktárcák részére, amire csak há­romhetes késéssel kaptunk választ. A háromhetes csúszás az iparág dolgozóit és érdekvédelmi szervezeteit eléggé feldúlt állapotba hozta. A Munkástanácsok Országos Szövetsége meg van győződve arról, hogy az iparág összes érdekvédelmi szervezete teljes egység­ben harcolni fog kivívott jogainak megtartá­sáért.­­ Az érdekvédelmi szervezetek a kérdést tárgyalások formájában szeretnék megolda­ni. A Munkástanács Szövetség véleménye szerint a kormány nem vállalhatja fel azt a veszélyt, hogy a villamosenergia-iparágat egy esetleges sztrájkba sodorja, mert az fel­mérhetetlen károkat okozna az ország lakos­sága és a népgazdaság számára. A Munkástanácsok Országos Szövetsége tiltakozását fejezi ki a kormánynak a mun­kásság érdekeit figyelmen kívül hagyó, vár­ható egyoldalú lépéseivel szemben. Kérjük Miniszterelnök Úr szíves támoga­tását és segítségét a fentiekben vázolt problé­ma megoldásához, a jelenlegi feszültségek feloldásához. Tisztelettel: Palkovics Imre elnök Munkástanácsok Országos Szövetsége KÖZÉLET 3 A kompromisszum háttere Szabó Iván március 24-én a Népszavában azt nyilatkozta: „...találkoztam Gál Rezsővel, a Villamosenergia-ipari Dolgo­zók Szakszervezeti Szövetsé­gének elnökével. Számára si­került világossá tenni: itt nem arról van szó, hogy egy dolgo­zói rétegtől a kedvezményt el­vonjuk. Hiszen az árra vonat­kozó tervezet azt tartalmazza, hogy mennyi a tarifális áram­díj az országban. A Munka Törvénykönyve pedig lehető­vé teszi minden vállalat szá­mára, hogy a saját hatáskörén belül a dolgozói részére ked­vezményeket nyújtson. Sem­mi akadálya nincs tehát an­nak, hogy a Magyar Villamos Műveknél a szakszervezeti és a vállalati vezérkar megálla­­pod­jon a tarifális rendezés­nek hatásaként jelentkező dolgozói jövedelemkiesés el­lensúlyozásáról.” Két nappal később, márci­us 26-án a VDSZSZ vezetősé­ge határozatot hozott az alkal­mazotti tarifa témakörében kialakult helyzettel kapcsolat­ban. A március 27-i, ipari és kereskedelmi miniszterrel va­ló találkozás a delegáció szá­mára meghatározta a komp­romisszumok határait és a kö­vetendő magatartást. Felha­talmazta a tárgyaló csoportot, annak vezetőjét, hogy amen­­­­nyiben az ipari és kereskedelmi miniszter továbbra is meg akarja szüntetni az alkalmazotti tarifát, a tárgyaláson jelentse be, hogy 1993. április 7-én 10 és 12 között az iparág valamennyi rt.-nél két­órás figyelmeztető sztrájk megtar­tására kerüljön sor. _________________EH-KOMMENTÁR__________________ Az egyeztető tárgyalást két nappal követő szakszervezeti hatá­rozat lényege, hogy a szakszervezetek e kérdésben a jelek sze­rint semmiféle kompromisszumra nem hajlandók. Ez érthető, ha tudjuk, mi a lényege a vitának. Ha a kormány álláspontja érvényesül, a dolgozói kedvez­mény megítélése a kormány szintjéről az egyes vállalatok szint­jére kerül. Ha a szakszervezeteké, akkor továbbra is kormány­­szinten kell tárgyalni a kedvezményről. Előbbi esetben azon­ban elképzelhető, hogy az egyes vállalatok eltérő módon álla­podnak meg a helyi szakszervezetekkel, mely által a most egy­séges szakszervezeti nyomás — amelynek ma jelentős politikai tartalma van — a kormány irányában megszűnik. (Legföljebb közvetetten érvényesül, ha az adott vállalat állami tulajdonban van.) Utóbbi esetben viszont a kedvezmény csak egységesen kezelhető, s a kormány döntése elleni sztrájk súlyos politikai tartalmat nyerhet. Mindkét fél álláspontja logikus, de a taxisblokád után érthe­tő, ha a kormányzat a politikai zsarolhatóság lehetőségét sze­retné a kiküszöbölni. Nem a dolgozókat érintő kedvezmények megadása vagy megvonása tehát alapvetően a vita tárgya, mint azt sokhelyütt bizonyítani igyekeznek, hanem az, hogy a ked­vezményt vállalati szinten vagy — a régi jó szokás szerint — kormányszinten döntsék el. A helyzet fonákja, hogy ha a szakszervezetek — éppen a le­hetséges politikai fenyegetés miatt — győznek s a kormány to­vábbra is fenntartja úgymond alanyi jogon a dolgozói tarifaked­vezmények intézményét, ez az Alkotmánybíróságnál megtámad­ható lenne, mert rendeleti szintre emelné a diszkriminációt. Márpedig a kormányzat rendeleti úton nem tehet különb­séget az egyes állampolgárok között. Ez valóban egy-egy válla­lat belső ügye. A tét tehát az, sikerül-e egy lényegében érdekvédelmi kon­fliktusból a politikai elemet eltávolítani.

Next