Pesti Hírlap, 1993. április (2. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-01 / 76. szám
2. (152.) ÉVFOLYAM 76. SZÁM 1993. ÁPRILIS 1., CSÜTÖRTÖK Pesti Hírlap HATÁROZOTT AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG A vagyonnyilatkozat alkotmányellenes folytatás az 1. oldalról A testületnek mindenekelőtt azt kellett megállapítania, vajon a vagyonnyilatkozat-tétel kötelezettsége alkotmányos alapjogot sért-e. E kérdésre igennel válaszolt, hiszen a polgárok vagyoni helyzete személyes adatnak tekinthető, magántitkot képez. Ezt megerősíti a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény is. Mint azt korábbi határozatában az Alkotmánybíróság már kifejtette, kivételesen törvény elrendelheti a magántitok és a személyes adat kötelező kiszolgáltatását, de csak akkor, ha az más, alkotmányban foglalt cél érdekében elkerülhetetlen. A pénzügyminiszter az eljárás során kifejtette, hogy a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség célja az általános közteherviselés biztosítása. Ez mindenképpen beavatkozást kíván a magánszférába, a jövedelmek állami ellenőrizhetősége és adóztathatósága tehát alkotmányos. Miután azonban a törvény szerint az adóhatóság elvileg bárkit kötelezhet vagyonnyilatkozat adására, függetlenül attól, hogy az adóellenőrzés során észlelt-e hibát vagy hiányosságot, a törvény nincs tekintettel a jövedelemadót pontosan és időben fizető állampolgárra, alapjogait így indokolatlanul is korlátozhatja. A vagyonnyilatkozat-tétel nem alkalmas arra, hogy felfedje az eltitkolt jövedelmeket, részben mert ugyancsak bevalláson alapul, részben pedig mert csak közvetve bizonyít jövedelemszerzést. A testület rámutatott arra is, hogy a fejlett adókultúrájú országokban a vagyonbevallás a vagyonadó megállapítására szolgál. Az adóhatóság csak akkor élhet további adminisztratív eszközökkel, ha alapos a gyanú, hogy az adózó eltitkolta jövedelmét. A törvény számos rendelkezése egymásnak vagy más törvényi szabályozásnak ellentmond és így sérti a jogbiztonságot. Nem érthető például, hogy az adóalanyt a törvény alapján terhelte volna vagyonnyilatkozati kötelezettség, vagy azt az adóhatóság írta volna elő számára. Ellentmondott a törvény a családjognak is, amikor a házastársak bevallását életközösséghez és nem vagyonközösséghez kötötte, noha lehetőség van arra, hogy a házastársak szerződéssel kizárják a vagyonközösséget. Ugyancsak jogbizonytalanságot eredményezett volna a törvényben szereplő kivételek széles köre. Ezen meggondolások alapján az Alkotmánybíróság teljes egészében alkotmányellenesnek ítélte és megsemmisítette a vagyonnyilatkozatra vonatkozó törvényi rendelkezéseket. Közös küldetésre ítélve folytatás az 1. oldalról A munkavállalás lehetőségeinek áttekintése az illetékes minisztériumok feladata, s hírek szerint már folynak ez ügyben a tárgyalások. A gazdasági együttműködéssel kapcsolatban mindkét fél problémamentesnek ítélte a helyzetet, s pozitívan értékelte az osztrák—magyar vállalatok kapcsolatainak bővülését. Ezzel összefüggésben elhangzott, hogy pillanatnyilag 3000 magyar—osztrák vegyes vállalat működik, mintegy 500 millió dolláros alaptőkével. Az osztrák köztársasági elnök elmondta: nagy figyelmet szentel ennek a kérdésnek, és ösztönzi a vállalatokat a közvetlen kapcsolatok létesítésére. Magyarország exportjában és importjában Ausztria harmadik helyen szerepel, s az is nagyon lényeges, hogy az osztrákok részt vesznek a magyar privatizációban. A kulturális és oktatási kapcsolatok terén is folyamatos az együttműködés, az elmúlt napokban született megállapodás egy 1995- ig tartó munkatervben. Thomas Klestil Antall József miniszterelnökkel folytatott megbeszélésről Herman János külügyi szóvivő adott tájékoztatást. Elmondta, hogy a világpolitika és a régió kérdéseinek megítélésében a két ország nagyon közeli álláspontot képvisel, s ez igen fontos Magyarország számára. A vasfüggöny lehullásával mindkét ország pozíciója, lehetőségei javultak. Ettől fogva Magyarországnak és Ausztriának közös küldetése van, mely küldetésnek megfelelően — a magyar miniszterelnök megfogalmazása szerint — együttesen kell erősítenünk a stabilitást, az együttműködést kettőnk és a régió között, és ezzel közösen elő tudjuk segíteni a régió közeledését Európa felé. JESZENSZKY GÉZA AMERIKÁBAN Washington és Bős folytatás az 1. oldalról Albert Gore amerikai alelnök felvetette többek között a vajdasági magyarok kérdését, érdeklődve arról, mennyire érinti, nyugtalanítja az állampolgárokat, a kormányt a délszláv válság. Jeszenszky átadta Gore-nak Antall József miniszterelnök Bill Clinton elnöknek küldött levelét, amelyben hivatalosan meghívja az Egyesült Államokat a Világkiállításon való részvételre. Gore érdeklődésre méltatta az Expót, mondván, hogy nemcsak magyar ügyről van szó, hiszen az egész térség lehetőséget kap a világ előtti bemutatkozásra. Hasonlóan támogatta az Expo megrendezését Tom Lantos képviselő is. A moszkvai helyzet megítélésében teljes az egyetértés Washington és Budapest között. Jeszenszky kifejtette, hogy az átmenet magyar tapasztalatai érvényesek Oroszországra, a FÁK többi tagjára is, és újólag felhívta a figyelmet arra, hogy Magyarország, valamint a visegrádi államok árui, szolgáltatásai, tapasztalatai milyen szerepet játszhatnának a szovjet utódállamoknak nyújtott nyugati támogatásban. Sajnálatos, hogy e kérdésről tavaly rendezett tanácskozások nem feleltek meg a várakozásoknak. Jeszenszky hangsúlyozta, hogy a magyar kormány a kérdést szélesebb összefüggésben szemléli, mert célja, hogy Kelet-Közép-Európa valamennyi kisebbségének problémáit rendezzék. Tegnap szóba került Antall József miniszterelnök tervezett washingtoni látogatása is, amelyet az új amerikai kormány hivatalba lépése indokolt és amelyet amerikai részről is kívánatosnak tartanak. A látogatásra az év folyamán kerül sor. ÜLÉSEZTEK A PARLAMENTI BIZOTTSÁGOK Még mindig a Landeszmann-nyilatkozatról ___________Rt.___________ Kilenc kormánypárti képviselő lemondásra szólította fel Mészáros Istvánt, az emberi jogi bizottság SZDSZ-es alelnökét, mert véleményük szerint a testület múlt heti ülésén — az MDF-frakció Zandeszmann György főrabbinak a Heti Magyarország című lapban megjelent nyilatkozatáról szóló határozattervezet vitájakor — Mészáros István a következőket mondotta: „Önök azért fogalmazták meg ezt a nyilatkozatot, azért szorgalmazzák ennek a megnyilatkozásnak az elítélését és azért hunynak szemet más megnyilatkozások elítélése fölött, mert Landeszmann főrabbi egy zsidó”. A képviselők szerint ez a mondat antiszemitának minősíti a testület tagjainak jó részét. Miatta megrendült bizalmuk az alelnök személye és tevékenysége iránt, tisztségében való megmaradását ezért nem tartják kívánatosnak. Mészáros István a képviselők indítványát áprilisi tréfának nevezte, hiszen ő, mint mondotta, egyik képviselőt sem tekinti antiszemitának. Szerinte a lemondásra való felszólítás nem állja meg a helyét, mert a bizottsági elnökök és alelnökök személyéről nem a képviselők, hanem a parlamenti pártok megegyezés alapján döntöttek. Nem jutott előre az Országgyűlés kulturális albizottsága a Művészeti és Szabadművelődési Alapítvány körüli anomáliák kivizsgálásában. A kormánypártok és az ellenzék mindvégig az eltérő álláspontot hangoztatta a szerdai ülésen, és annyiban maradtak, hogy a kormányhoz és a Művelődési Minisztériumhoz intézett többféle állásfoglalástervezetről a kulturális bizottság csütörtöki ülésén dönt. Mint ismeretes, a kormány az államháztartási törvény felhatalmazása alapján járult hozzá, hogy a kultuszminisztérium létrehozza a Művészeti és Szabadművelődési Alapítványt, amely 533 millió forintos pénzvagyonnal, a Vörösmarty téri irodaház tulajdonjogával, valamint a Pesti Vigadó használati jogával rendelkezik. Az alapítványban összpontosított költségvetési források, vagyontárgyak és vagyoni értékű jogok összevonásának célszerűsége megkérdőjelezhető. A VDSZSZ TILTAKOZIK A GYANÚSÍTÁSOK MIATT Túlpolitizált érdekvédelem folytatás az 1. oldalról A szolidaritásáról adta tanúbizonyságát az ÉT munkavállalói oldalán lévő hat szakszervezet, miután az érdekvédelemhez hozzátartozik, hogy a szervezetek szolidárisak egymással. Ezért kerülhetett sor a bányászok azon kijelentésére, hogy a kétórás figyelmeztető munkabeszüntetéskor a szolidaritásnak valamilyen konkrét formájával támogatják a sztrájkot. Ennek az az oka, hogy március 31-ével tízezer bányász kerül át a villamosiparághoz. Tehát őket is érinti a tarifakedvezmény kérdése. Nem kezelhető tényként az a bejelentés sem, hogy a dokumentumban említett cégektől megvonnák a juttatásokat. A sztrájkot törvényes keretek között kívánják lefolytatni, azonban egy országos sztrájkhullám kialakulásáért nem felelősek, miután egy ilyen megmozdulásnak sem a szervezésében, sem a kezdeményezésében a VDSZSZ nem vett részt. A szövetség vezetői szintén hazugságnak tartják, hogy a bányászlobby irányítaná a villamosipariak akcióját. A visszarendeződést cáfolandó elmondták: ellene szól, hogy az iparágban nincs MSZOSZ- szervezet. A VDSZSZ vezetői leszögezték: nem akarják a tömegeket uszítani, hanem megpróbálják a feszült hangulatot, a kialakult folyamatot kezelni. A dokumentumban közötiekkel ellentétben a vezetők lépését is helyesnek tartják, hiszen ők nem a szakszervezet mellé, hanem egy ügy mögé álltak. Az írás megjelenésének formája, a szigorúan titkos embléma számukra azt sugallta, hogy a magyar államigazgatásban forgalmazott és titkosnak nyilvánított okirat. Felvetették: ha ez valóban egy titkos okirat, akkor aki ezt kiadta, annak személyi felelőssége van, és a sajtó részére nem adhatja ki, hacsak valakik erre a felhatalmazást meg nem adták. A dokumentum tartalmával egyértelműen hátrányos helyzetbe állítja be a VDSZSZ- t és annak akcióját, amit határozottan visszautasítanak. A szövetség vezetői kifejtették: szervezett keretek között kívánják a sztrájkot lefolytatni. Nem akarnak anarchiát sem politikai rendszerváltást, hanem az alkalmazotti tarifakedvezmény megvédését. Gál Rezső elnök további pontosításként leszögezte: a tegnapi nyilatkozatában megjelentekkel ellentétben Szabó Iván azt mondta, hogy nem az erőmű—bánya integrációjával foglalkoznak, hanem van egy átfogó koncepciójuk, ami a természetbeni juttatásokra is vonatkozik. Az alkalmazotti tarifa nincs összefüggésben a bánya—erőmű integrációval. Békéltető Autonómok B.K. Az Autonóm Szakszervezetek koordinációs tanácsa szolidáris a villamosenergia-ipari dolgozók fellépésével. Főcze Lajos, a szervezet ügyvivő-koordinátora lapunknak elmondta: a megoldáshoz elengedhetetlenül szükséges a kormányzati szervek kompromisszuma. A helyzet mindenkitől rendkívül felelősségteljes állásfoglalást és cselekvést igényel. Óva intenek mindekit, hogy a valós érdekvédelmi ellentéteket más célok érdekében használják fel. Az autonóm szakszervezetek tanácsa kész a felek közötti közvetítésre, a kölcsönösen elfogadható megoldás érdekében. A tárgyalás esélyei A Munkástanácsok Országos Szövetsége a villamosipari dolgozók alkalmazotti kedvezményének megvonásával kapcsolatos kormányzati álláspont felülvizsgálatára levélben fordul Antall József miniszterelnökhöz, miután az ágazatban a Munkástanácsoknak is vannak tagszervezeteik. Dr. Antall József miniszterelnök úr részére Tisztelt Miniszterelnök Úr! Szeretnénk felhívni a figyelmét az energiaiparban dúló ártarifa-harcra, amely a lakossági, ipari és iparági ártarifákra vonatkozik. Ennek érdekében az iparág szakszervezetei tárgyalási készségüket kifejtették és azt eljuttatták a szaktárcák részére, amire csak háromhetes késéssel kaptunk választ. A háromhetes csúszás az iparág dolgozóit és érdekvédelmi szervezeteit eléggé feldúlt állapotba hozta. A Munkástanácsok Országos Szövetsége meg van győződve arról, hogy az iparág összes érdekvédelmi szervezete teljes egységben harcolni fog kivívott jogainak megtartásáért. Az érdekvédelmi szervezetek a kérdést tárgyalások formájában szeretnék megoldani. A Munkástanács Szövetség véleménye szerint a kormány nem vállalhatja fel azt a veszélyt, hogy a villamosenergia-iparágat egy esetleges sztrájkba sodorja, mert az felmérhetetlen károkat okozna az ország lakossága és a népgazdaság számára. A Munkástanácsok Országos Szövetsége tiltakozását fejezi ki a kormánynak a munkásság érdekeit figyelmen kívül hagyó, várható egyoldalú lépéseivel szemben. Kérjük Miniszterelnök Úr szíves támogatását és segítségét a fentiekben vázolt probléma megoldásához, a jelenlegi feszültségek feloldásához. Tisztelettel: Palkovics Imre elnök Munkástanácsok Országos Szövetsége KÖZÉLET 3 A kompromisszum háttere Szabó Iván március 24-én a Népszavában azt nyilatkozta: „...találkoztam Gál Rezsővel, a Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének elnökével. Számára sikerült világossá tenni: itt nem arról van szó, hogy egy dolgozói rétegtől a kedvezményt elvonjuk. Hiszen az árra vonatkozó tervezet azt tartalmazza, hogy mennyi a tarifális áramdíj az országban. A Munka Törvénykönyve pedig lehetővé teszi minden vállalat számára, hogy a saját hatáskörén belül a dolgozói részére kedvezményeket nyújtson. Semmi akadálya nincs tehát annak, hogy a Magyar Villamos Műveknél a szakszervezeti és a vállalati vezérkar megállapodjon a tarifális rendezésnek hatásaként jelentkező dolgozói jövedelemkiesés ellensúlyozásáról.” Két nappal később, március 26-án a VDSZSZ vezetősége határozatot hozott az alkalmazotti tarifa témakörében kialakult helyzettel kapcsolatban. A március 27-i, ipari és kereskedelmi miniszterrel való találkozás a delegáció számára meghatározta a kompromisszumok határait és a követendő magatartást. Felhatalmazta a tárgyaló csoportot, annak vezetőjét, hogy amennyiben az ipari és kereskedelmi miniszter továbbra is meg akarja szüntetni az alkalmazotti tarifát, a tárgyaláson jelentse be, hogy 1993. április 7-én 10 és 12 között az iparág valamennyi rt.-nél kétórás figyelmeztető sztrájk megtartására kerüljön sor. _________________EH-KOMMENTÁR__________________ Az egyeztető tárgyalást két nappal követő szakszervezeti határozat lényege, hogy a szakszervezetek e kérdésben a jelek szerint semmiféle kompromisszumra nem hajlandók. Ez érthető, ha tudjuk, mi a lényege a vitának. Ha a kormány álláspontja érvényesül, a dolgozói kedvezmény megítélése a kormány szintjéről az egyes vállalatok szintjére kerül. Ha a szakszervezeteké, akkor továbbra is kormányszinten kell tárgyalni a kedvezményről. Előbbi esetben azonban elképzelhető, hogy az egyes vállalatok eltérő módon állapodnak meg a helyi szakszervezetekkel, mely által a most egységes szakszervezeti nyomás — amelynek ma jelentős politikai tartalma van — a kormány irányában megszűnik. (Legföljebb közvetetten érvényesül, ha az adott vállalat állami tulajdonban van.) Utóbbi esetben viszont a kedvezmény csak egységesen kezelhető, s a kormány döntése elleni sztrájk súlyos politikai tartalmat nyerhet. Mindkét fél álláspontja logikus, de a taxisblokád után érthető, ha a kormányzat a politikai zsarolhatóság lehetőségét szeretné a kiküszöbölni. Nem a dolgozókat érintő kedvezmények megadása vagy megvonása tehát alapvetően a vita tárgya, mint azt sokhelyütt bizonyítani igyekeznek, hanem az, hogy a kedvezményt vállalati szinten vagy — a régi jó szokás szerint — kormányszinten döntsék el. A helyzet fonákja, hogy ha a szakszervezetek — éppen a lehetséges politikai fenyegetés miatt — győznek s a kormány továbbra is fenntartja úgymond alanyi jogon a dolgozói tarifakedvezmények intézményét, ez az Alkotmánybíróságnál megtámadható lenne, mert rendeleti szintre emelné a diszkriminációt. Márpedig a kormányzat rendeleti úton nem tehet különbséget az egyes állampolgárok között. Ez valóban egy-egy vállalat belső ügye. A tét tehát az, sikerül-e egy lényegében érdekvédelmi konfliktusból a politikai elemet eltávolítani.