Pesti Hirlap Vasárnapja, 1931. január-június (53. évfolyam, 1-26. szám)

1931-05-24 / 21. szám

Ha valakinek a kezébe akad egy angol, vagy amerikai újság és elkezdi a sportot böngészni, az bizony édes-keve­set talál benne, amit a mi sportfogalmaink szerint élvez­hetőnek mondhat. Tele van a lap hasábos cricket, base­­ball és rugby eredményekkel, a mérkőzések aprólékosan részletes leírásával, de még aki járatos is az angol nyelv­ben, az sem ért jóformán egy kukkot sem a leírásokból, ha különben nem látott volna már valahol egy ilyen, ná­lunk ismeretlen játékot. Fantasztikus nevű csapatok. ,,Tigrisek“, „Maorik“, „Fekete Karvalyok“, „Repülő Bö­lények“, „Vörös ördögök“ és a jó ég tudja m­ég micsoda csapatok küzködnek a bajnoki címekért, meg a súlyos dollárokért és fontokért, mert a csapatok túlnyomó része hivatásszerűen űzi a játékot. A mozik külföldi híradóiban is elég gyakran látha­tunk képeket, amint hatalmas stadionban félelmetes so­kaság zsibong és üvöltve biztatja a porondon küzködő csapatokat. Akármennyire szeretnék is nyomon követni a képen a játék menetét, nem értünk belőle semmit, mintha céltalanul szaladgálnának össze-vissza az embe­rek azon a furcsán keresztül-kasul vonalazott pályán. Legtöbbet hallani a külföldön divatozó játékok közül a rugby-ről, s ezt látni leggyakrabban a külföldi, angol­amerikai eredetű képeken is.. Még a boldog békeidőkben történt, hogy megjelent Budapesten egy angolokból álló csapat, amelynek a rugb­y-játék népszerűsítése volt a feladata. Jobb ügyhöz méltó buzgalommal igyekeztek eleget tenni feladatuknak, de hiába hirdették, hogy bemutatják a rugby-játék min­den szépségét és hiába hangoztatták, hogy a rugby a leg­izgalmasabb, legérdekesebb, legférfiasabb és legegészsé­gesebb sport, sokkal különb, mint a labdarúgás, mégis alig néhány ember szánta rá magát, hogy megcsodálja a jövevények produkcióit, s ez a kis társaság is­­ végig­kacagta a játékot. Ez nem is csodálható, mert ha a sza­bályokat csak hozzávetőlegesen nem ismerjük, akkor va­lóban furcsa látvány, hogy felnőtt emberek halálos ko­molysággal, sőt játékszenvedéllyel kergetnek egy tojás­­alakú labdát, többet vannak a földön, mint a saját lábu­kon, néha egy rakáson hempereg 15—20 ember is, vég­eredményben pedig azt sem tudni, ki győzött. A rugby azonban csak annak ilyen mulatságos, ko­molytalan látvány, aki semmit sem konyit a szabályok­hoz. Ugyanígy nem tudja élvezni a futballt és a vizipólót sem, aki először megy ki a pályára mérkőzést nézni és nincs, aki megmagyarázza, mit is jelent corner, az off­side, a büntetőrugás és a többi érthetetlen bírói intézke­dés. Hogy érdekes és izgalmas játék a rugby, arra a leg­jobb bizonyíték, hogy Amerikában sokszor százezrek néz­nek végig egy-egy nagy mérkőzést, mííg a futball szánal­masan tengődik, alig pár száz embert sikerül összehozni a mérkőzésekre. Röviden: a rugby kell az amerikai kö­zönségnek, a futball nem érdekli őket. Angliában, ahol a labdarúgók igazán nem panaszkodhatnak a népszerűtlen­ség miatt, a rugby teljesen egyenrangú vonzóerő a nagy­­közönség szemében, Franciaországban pedig ma még min­

Next