Pesti Hirlap Vasárnapja, 1931. január-június (53. évfolyam, 1-26. szám)
1931-05-24 / 21. szám
Ha valakinek a kezébe akad egy angol, vagy amerikai újság és elkezdi a sportot böngészni, az bizony édes-keveset talál benne, amit a mi sportfogalmaink szerint élvezhetőnek mondhat. Tele van a lap hasábos cricket, baseball és rugby eredményekkel, a mérkőzések aprólékosan részletes leírásával, de még aki járatos is az angol nyelvben, az sem ért jóformán egy kukkot sem a leírásokból, ha különben nem látott volna már valahol egy ilyen, nálunk ismeretlen játékot. Fantasztikus nevű csapatok. ,,Tigrisek“, „Maorik“, „Fekete Karvalyok“, „Repülő Bölények“, „Vörös ördögök“ és a jó ég tudja még micsoda csapatok küzködnek a bajnoki címekért, meg a súlyos dollárokért és fontokért, mert a csapatok túlnyomó része hivatásszerűen űzi a játékot. A mozik külföldi híradóiban is elég gyakran láthatunk képeket, amint hatalmas stadionban félelmetes sokaság zsibong és üvöltve biztatja a porondon küzködő csapatokat. Akármennyire szeretnék is nyomon követni a képen a játék menetét, nem értünk belőle semmit, mintha céltalanul szaladgálnának össze-vissza az emberek azon a furcsán keresztül-kasul vonalazott pályán. Legtöbbet hallani a külföldön divatozó játékok közül a rugby-ről, s ezt látni leggyakrabban a külföldi, angolamerikai eredetű képeken is.. Még a boldog békeidőkben történt, hogy megjelent Budapesten egy angolokból álló csapat, amelynek a rugby-játék népszerűsítése volt a feladata. Jobb ügyhöz méltó buzgalommal igyekeztek eleget tenni feladatuknak, de hiába hirdették, hogy bemutatják a rugby-játék minden szépségét és hiába hangoztatták, hogy a rugby a legizgalmasabb, legérdekesebb, legférfiasabb és legegészségesebb sport, sokkal különb, mint a labdarúgás, mégis alig néhány ember szánta rá magát, hogy megcsodálja a jövevények produkcióit, s ez a kis társaság is végigkacagta a játékot. Ez nem is csodálható, mert ha a szabályokat csak hozzávetőlegesen nem ismerjük, akkor valóban furcsa látvány, hogy felnőtt emberek halálos komolysággal, sőt játékszenvedéllyel kergetnek egy tojásalakú labdát, többet vannak a földön, mint a saját lábukon, néha egy rakáson hempereg 15—20 ember is, végeredményben pedig azt sem tudni, ki győzött. A rugby azonban csak annak ilyen mulatságos, komolytalan látvány, aki semmit sem konyit a szabályokhoz. Ugyanígy nem tudja élvezni a futballt és a vizipólót sem, aki először megy ki a pályára mérkőzést nézni és nincs, aki megmagyarázza, mit is jelent corner, az offside, a büntetőrugás és a többi érthetetlen bírói intézkedés. Hogy érdekes és izgalmas játék a rugby, arra a legjobb bizonyíték, hogy Amerikában sokszor százezrek néznek végig egy-egy nagy mérkőzést, mííg a futball szánalmasan tengődik, alig pár száz embert sikerül összehozni a mérkőzésekre. Röviden: a rugby kell az amerikai közönségnek, a futball nem érdekli őket. Angliában, ahol a labdarúgók igazán nem panaszkodhatnak a népszerűtlenség miatt, a rugby teljesen egyenrangú vonzóerő a nagyközönség szemében, Franciaországban pedig ma még min